Kicsit bővebben.... :) (addig ma nem megyek aludni, míg meg nem írom ezt a bejegyzést :D )
Egy újabb élménnyel és éremmel gazdagodtam, ezúttal Magyarországon futottunk, a pesti Nike félmaraton rendezvényen. :)
A májusi Wink félmaraton után még úgy terveztem, hogy ősszel Pesten újra nekifutok a félmaratonnak, de aztán jött a júliusi erdei futás a kánikulában és akkor eldöntöttem, hogy nem fogok a kánikulában heti négyszer lejutni futni és felkészülni a 21 kilométerre. Viszont szerettem volna ott lenni Pesten és mikor olvastam Bogesz blogján, hogy ő is egyre ügyesebben fut és egy céljának tűzte ki, hogy majd egyszer ott lesz a Nike félmaratonon, akkor feldobtam neki, hogy mi lenne, ha párban lefutnák. :) Nem gondolkodtunk sokáig, eldöntöttük és jelentkeztünk. :) A csapatunk neve: Küzdj az álmodért! lett, stílusosan. ;) :)
Időközben jött egy lehetősége Boginak, hogy egyéniben is megpróbálhatja legyőzni a távot, így a távleosztás is eldőlt, ő fut a starttól végig, lesz egy egyéni rajtszáma és egy páros rajtszáma, a váltópontnál befut, átadja a páros chipet és fut tovább, ha nem bírja, akkor kiáll, én pedig megyek és a csapatunk nevében beérek a célba.
Vasárnap előtt picit izgultam azon, hogy hogy érünk fel kocsival Pestre, hova tudok parkolni, megtalálok e mindent, de végül semmi gond nem volt. Felszedtem
Edinát, aki dunaújvárosi és a Nonó fb csoportban ismertem meg, szintén váltót futott és felajánlottam neki, hogy menjünk együtt, ha már egy helyről indulunk. :) Most ismertük meg személyesen egymást, de olyan volt, mintha régóta ismerősök lennénk. :)))
Egy óra alatt felértünk Pestre, egyre több futópolós emberkét láttunk villamosra várva útközben, nem igazán lehetett letagadni, hogy a város futóversenyre készül. :))))
Az 56-osok terén parkoltunk, még bőven volt hely, de sorra érkeztek az autók. Mellettünk Kokó melegített éppen. :)))
Már jött is Bogesz a férjével, aki utána a fotósunk, a lelki segítőnk és az idegenvezetőm lett. :)))) Köszi Ati még egyszer itt is!!! :D :D
Átsétáltunk a sátrakhoz, megkaptam Bogesztől a szuper, fekete nike polómat, a rajtszámomat, rajtcsomagot, átöltöztem, készülődtünk ezerrel. :))) megtaláltuk a DK Team csapatát is, akikkel már hetek óta készültünk a fb csoportban a nagy futásra. Mindenki nagyon jó fej élőben is, bár a becenevek beazonosításával kis problémám volt, de legközelebbra már jobban képben leszek. :)))) Készült csoportfotó is, amin már mi is rajta vagyunk, bár még nem DK polóban, de ami késik, az nem múlik. ;) :)
Megismertem Katát is, akit már ezer éve egy fb csoportból ismerek és Panni mellett a második futós mentorom volt, sokat tanultam anno tőle is!!! Nagyon aranyos csajszi, ő most csak szurkolni jött. Panni is befutott pár percre, a váltótársát kereste, mert ő is futott egyénit is és bevállalt egy párost is, hogy egy csoporttag is futhasson a második szakaszon. :) Jó volt Pannit is látni, de olyan gyorsan elszaladt, hogy a közös fotó lemaradt, pedig készültem rá... na, majd legközelebb!!!
Szaladtak a percek, azt vettük észre, hogy mindjárt start, úgyhogy elindultunk, hogy útnak engedjük Bogit. :) Rengetegen voltak, Bogit is egy pillanat alatt elveszítettük szem elől, úgyhogy előre sétáltunk egy darabot és onnan figyeltük a mezőnyt a start után és próbáltuk kiszúrni a társamat. :))) Mivel fehér baseball sapka volt rajta, így a helyzetet nem könnyítette meg, mivel minden második futón fehér színű sapi volt. :D :D Végül azért sikerült elcsípnünk, Ádi mellett startolt, aki DK tag és előző nap a 12 órás balatonalmádi ultrafutáson futott 97 km-t, de tegnap még eljött lenyomni egy "laza félmaratont". :)))
Miután kifotóztuk magunkat, elindultunk a kis földalattihoz, de előtte még megcsodáltuk a Hősök terét, ha már ott mentünk át. :)))))
Rengetegen mentek földalattival, hömpölygött a tömeg lefelé... és láss csodát: Budapest, Budapest, Te csodás: ELLENŐR állt lent az állomáson, keresztbe font karokkal és jegyeket, bérleteket ellenőrzött!!!! Teljesen paff voltam, ez annyira ultragáz, hogy azt elmondani nem tudom... nekem volt bérletem ;) :D :D , úgyhogy már csak fel kellett préselődni egy szerelvényre. Az első elment nélkülünk, a másodikra már be tudtuk passzírozni magunkat .:D
Pár megálló után egy idősebb, öltönyös úr átadta a helyet, hogy ő leszállna, én üljek le oda a helyére. És még visszafordult, hogy odaszóljon nekem: "hajrá amúgy!"... + "ja, de nem késett el kicsit? a futóverseny nem 9-kor kezdődött?" :D :D jót nevettünk, mert a háromnegyed földalatti futókkal volt tele, akik a váltópontra igyekeztek, de a bácsi igen figyelmes volt. ;) :))))
A Vörösmarty térről lesétáltunk a rakpartra, de akkor már fent akadt a szemünk, hogy a futók többsége már Budán járt, lent futottak a Duna parton. Rákapcsoltunk, mert azt hittük, hogy megtáltosodott mindenki, így bármikor vártuk a váltást. :)
Befutottak Bogi barátai is, akik lepedőre írták a drukkoló üzenetet, hogy Bogesz megcsinálja!!! És velem is nagyon aranyosak voltak, pedig most találkoztunk először. A váltóponttól ők vitték a hátizsákomat a cuccaimmal, ezúton is köszönöm nekik!!!!
A váltóponton minden nagyon jól ki volt táblázva, rajtszám szerint kellett várnunk a párunkra és a bemondó srác elég jól követte a futókat, mindig előre bemondta, hogy ki érkezik a váltószakaszba. Megint a fehér sapkákat figyeltem, kétszer indultam neki, hogy érkezik Bogi, de vaklárma volt. :))))
De végül megérkezett, kissé fáradtan, de ezt nem mutatta annyira felénk. ;) :) Átraktuk a chipet az én lábamra és először elindultunk ketten, mert úgy gondoltam, hogy ha szüksége van arra, hogy ott legyek vele, akkor futok a tempójával, de ha nem, akkor megyek az én tempómmal, de gyorsan intett, hogy menjek, fussak az én tempómmal, mert neki jobb egyedül a saját tempójával. Teljesen megértettem, én is így tettem volna azt hiszem.
Nagyon jól ki volt minden alakítva a futóknak, a frissítő pontok is egész jól működtek, eltekintve attól, hogy a víz néhol elég hamar kifogyott és nem győzték utántölteni a segítők. Nagyon meleg volt és nagyon sokan rosszul lettek, a mentősök nem unatkoztak sajnos. :(((
A futás nekem aránylag könnyedén ment, de nem futottam ki magamból a szuszt, inkább kényelmes tempóval haladtam, élvezni akartam Pest utcáit, nézelődtem kicsit, jó volt. :)))) A nyugati felüljáró egy kicsit meglepett, de felfutottam rá és legyőztem, a végén nagyon jól esett Katát viszont látni, aki mosolyogva szurkolt nekünk és kiabálta, hogy "hajrá Anita"! :))))
Onnan kicsit rákapcsoltam, jól jött a slaggal spriccelő frissítőpont is, és a vége felé egy kisfiú, aki dudával zenélt. Még most is ráz a hideg, ha rágondolok, annyira aranyos volt!!!! Az utolsó kilométerekre még kaptunk egy kis emelkedőt, de nekem akkor még volt kis tartalék szusszom, így szépen befutottam a célegyenesbe és kicsit újra átélhettem a siófoki beérkezést és tudtam, hogy Bogi nemsokára ugyanazt az érzést fogja átélni, amit én akkor. :) Én most a páros célkapuhoz futottam, ő pedig utánam pár perccel az egyéniben ért célba.
Megcsináltuk!!!!
A Küzdj az álmodért! csapat sikeresen teljesítette párban a félmaratont 2 óra 19 perc alatt, Bogesz pedig még egyéniben is lenyomta szintidőn belül!!! ;)
Bogesz után Edina is beért, őt sem szedte össze a záróbusz szörny, amiben már kezdtünk kételkedni a végén, de a DK csapattagok bebizonyították, hogy bizony létezik, tényleg zárja a sort, de tegnap lassabb tempóval jöhetett, mert még 2 óra 44 perccel is voltak elismert idők. ;)
Bogesz két érmet is kapott, egyet az egyéniért, egyet pedig a párosért, megérdemelte!!!! A melegben, a tízenvalahányezer futóval megcsinálta, elérte az álmát!!! És most tudom, hogy mit érez.... mert én is átéltem 4 hónappal ezelőtt. Nincs lehetetlen, ha valamit nagyon akarunk, akkor kemény munkával, de el tudjuk érni! Ő is bizonyított és bármennyire is meleg volt, jöhetett nála holtpont, én tudtam, hogy meg fogja csinálni. Mert ő is olyan, mint én, nehezen adja fel! Sőt, szinte soha!!! :)))) Szép volt Bogesz!!!
Kis pihegés és másfél liter víz betankolása után átsétáltunk a sátrakhoz, befutott Cath is Lénával, pihengettünk, és próbáltuk feldolgozni a nap eseményeit, míg az érmünkre rágravirozták a nevünket és az időnket. :)
Szépen lassan elszállingóztak az emberek, de jó volt még ott pihengetni, és átélni fejben újra és újra az élményeinket. :)
Kellemesen elfáradva, de az érmeinkkel büszkén feszítve indultunk haza.....
és már tegnap tudtam, hogy jövőre megint ott leszek..... :))))