Ha kedd, akkor futááááás :)

Egy hét után ma újra futócipőt húztam és nagyon jól esett! :)

Mivel a szombati hosszú futás után meghúzódott a lábam, így a teljes múlt hetet pihentetéssel töltöttem, ami kellett is neki, mert eléggé fájt még a hét elején.

Hétvégén már éreztem, hogy egyre kevésbé nyilal bele a fájdalom, de nem akartam elhamarkodva újra terhelni, így még vártam vele.

Közben Benny sajnos bárányhimlős lett, így a tegnapi szabadnapomat már itthon töltöttük bezárva és ma is hasonlóan "izgalmas" napunk volt.

Ma reggel azért még át tudtam ugrani a háziorvoshoz az éves nagy kivizsgálásra, ahol végülis minden rendben volt, kivétel, hogy magas a koleszterinem (így kell írni? ;) ), bár ezt szerintem anyától örökölhettem, mert ő is gyógyszert szed rá már évek óta. Fura, mert kaptam egy táplálkozási tanácsadót, hogy mit ne egyek és mit ajánlott enni, és a legtöbb esetben tényleg így eszek már két éve... szóval szerintem ez nálam nem a kaja miatt van, vagy a fene tudja...

Kértem beutalót a vénáimat kivizsgáltatni, mert a bal térdhajlatomnál hátul elég eres már, jó lenne utána járni, ezt is anyától örököltem. :)

Utána már itthon voltam Bennyvel, aki elég nehezen viseli a bezártságot, velem együtt, úgyhogy délutánra már egymás idegein táncoltunk. Ebéd után sem aludt sokat, kb. annyit, ami alatt rendet raktam a konyhában... úgyhogy rendesen kivoltam már délutánra.

P szabadnapos volt, bevásárolt estére tatárbifsztekhez és 5 óra körül leengedett futni. Igyekszünk amúgy most nem sokat összeereszteni Bennyvel, mert ő még nem volt bárányhimlős, így kicsit félünk, nehogy elkapja, mert akkor veszélybe kerül a tiroli nyaralásunk, ami két hét múlva lesz... de bízunk a legjobbakban, P nem lesz bárányhimlős. :)))

Már felöltöztem, mikor Benny rájött, hogy én most bizony elmegyek, egyből nyafogni kezdett és kérdezte, hogy hova megyek és miért?

Mire P elmagyarázta neki, hogy anyának most le KELL mennie futni, mert be van zárva a lakásba már két napja és hogy ha én  most nem megyek le futni egyet, akkor nekik annyi lesz, mert robbanni fogok, ha nem tudom kiengedni a gőzt. :)))))))))) Jót nevettem, de végülis igaza van, tényleg elég zizis vagyok, ha nem jutok le.

Óvatosan indultam, de már az első lépéseknél jött a felszabadultság érzése, csak a zenéim és én.... meleg volt, de elviselhető, így először úgy gondoltam, hogy kb. 40-45 perc elég lesz elsőre, végül még ráhúztam egy tókört, így pont 1 óta lett, 9 km. :)

Találkoztam közben Benny egyik ovistársával és az anyukájával, mint kiderült, a 15 fős csoportból ma már csak 7 gyerkőc volt oviban, a többiek bárányhimlősek... remek. :/

Holnap is kapok délután egy óra kimenőt P-től, szeretnék megint egy jót futni. Nem lesz gond vasárnap sem, már tudom!!! :)

Reggel viszont gyorsan el akarok ugrani az intersparba, mert láttam egy reklámújságban, hogy a spar vital termékek között van kétfajta fagyi, ami steviával édesített, latte machiattos és vaniliás, szeretnék venni belőle végszükség esetére. :) Ma dia wellness csokifagyit csináltam, az is nagyon finom! :)

Valahogy csak kihúzzuk ezt a két hetet, bár nem lesz egyszerű, mert az egész családunk elég jövős-menős, így elég nehezen bírjuk a bezártságot... de a bárányhimlő ellen nem lehet mit tenni, csak tényleg kivárni és türelemmel bírni.... :(

Pár fotó :)

Végre sikerült visszakapnom a laptopomat, így feltöltöttem a szombati képeket, ide is rakok fel párat. :)

Startszám felvétel, kezdődő gyomorideg... :)

 Készülnek a tésztapartyra :)

Kicsit tele volt a gatya... :)

Aztán megjött Panni, akinek az edzésterve alapján készültem, és megnyugtatott,

hogy MINDEN RENDBEN LESZ!!! :)

Itt már mókáztunk :)



Staaaart, hát elindultam....

A környezet megkönnyítette a futást, imádom a Bacsit! :)

Érkezek az első kör után :) Még vigyorgok...

Ez már a harmadik kör után, fáradtan...

de MEGCSINÁLTAM: 2 óra 20 perc 34 másodperc!!!!

Kipurcanva, de boldogan! :)

Túléltem! :)

Egyébként a lábam még nem az igazi, de megmaradok, óvatosan terhelem még, ma vettem a decathlonban fásliszerűséget, azzal rögzítettem, így jobb most. :)

Holnap irány vissza Bécs, a héten még pihenés van tervben, jövő héten pedig laza futásokkal szeretnék kicsit próbálkozni, mert 3-án, vasárnap a női 10 km-es verseny lesz. :)

Megcsináltam!!!!!!

Tegnap sikeresen lefutottam a siófoki félmaraton távot, és most nagyon boldog, büszke és fáradt vagyok! :))))) 

Most csak röviden jelentkezek, mert még a fotók nincsenek feltöltve a gépre, de annyit mindenképp írok, hogy szuper délelőtt volt tegnap!!! :) 

Végre megismerhettem Pannit, akitől rengeteget tanultam futás és kitartás terén, együtt startoltunk, és jót futottunk. :) 

Nekem három kört kellett teljesítenem, szuper útvonal volt, mert a Balaton mellett is futottunk, ami nekem amúgy is szívem csücske, egy olyan rész volt, ami nehezebb és unalmasabb volt, de végig tartottam a tempómat, 170-es pulzus környékén, igaz a harmadik körben már fáradtam, mert dél is elmúlt és nagyon meleg volt, így kicsit lassabb lettem, de a kitűzött időmet végül percre pontosan tartani tudtam. :) Ha emlékeztek még, itt többször írtam, hogy ha 2 óra 20 percen belül beérek, én nagyon elégedett leszek. :) 

Nos, a végleges időm 2 óra 20 perc 34 másodperc lett, tehát ennél jobban nem is tudtam volna megtippelni az időmet. :)))) 

Ahhoz képest, hogy két éve még öt percet sem bírtam egy huzamban futni, most magamnak is bebizonyítottam, hogy lehetetlen nem létezik!!! :) Igenis bármit el lehet érni, ha nagyon akarjuk! :) 

Már újabb terveim is vannak, de az nem a maratoni táv lesz, azt már soknak találom, nem vonz annyira. :) Viszont ezt a félmaratoni távot bármikor megpróbálnám újra, most az a tervem, hogy az időn szeretnék majd legközelebb (talán ősszel) javítani. :) Mert célok mindig kellenek, ezek visznek előrébb és előrébb!!!

4 körül értünk haza, 6-ra már általános iskolás osztálytalálkozóra mentem, addigra jött ki rajtam a fáradtság és most picit fáj a lábam is, a lábfejemnél, de majd holnap rendbe rak a csontkovácsom megint. :) 

Nagyon jó hangulat volt a versenyen, szuperül meg volt szervezve minden, a startszámfelvételtől a frissítőkig a verseny alatt, minden. Siófok pedig egy nagyon szép, TISZTA város, kellemesen csalódtam, másképp élt az emlékeimben, hiszen már vagy tizenvalahány éve nem voltam arrafelé. 

Indultak sérült, beteg gyerekek is a versenyen kísérőkkel, nagyon édesek és lelkesek voltak, komolyan megható volt nagyon. 

Örülök, hogy ott lehettem, hogy pont Siófokon sikerült életem egyik legnagyobb kihívását teljesíteni! :) Jöhetnek az újabb célok! :) 

Képek nemsokára jönnek a tegnapi napról. ;) Addig is kellemes vasárnapot Mindenkinek!!! :)

2....

Kettőt alszunk már csak... :)

Időközben szerencsésen hazaértünk, de én hétfő este óta migrénnel szenvedtem, de megint a brutálabb verziót sikerült kifognom, úgyhogy minden mozdulat fájt. :(  Tegnap reggel még abban sem voltam biztos, hogy el tudunk indulni haza, de végül összekapartam magam valamennyire, útközben egyszer megálltunk levegőzni, mert felkavarodott a gyomrom, de fél 1-kor itt voltunk és a bankban kezdtem az ügyintézést... 

Ma még nem voltam topon, így a héten kemény egy darab futásom lett, de a futóbarinőm megnyugtatott, hogy ne aggódjak, azért fogok jót futni, mert rápihentem.... hát így lenne Panni! :))))) 

Délelőtt bementem a csontkovácsomhoz, átgyúrta a lábamat, és még holnap is megyek, ad majd pár krémet szombatra és majd hét elején megyek, hogy kimasszírozza majd belőlem a kilométereket a nagy nap után. :) Szóval készülök és várom már nagyon!!!! :) 

Csak ez a hülye szél ne legyen, mert így kettőt lépünk előre és hármat vissza, ha így maradna, elég zavaró lenne. :( drukkolok a jobb időnek! 

Holnap még lesz pár dolgom, de majd időben le akarok feküdni, több folyadékot kell innom a szokásosnál, szombaton szendvicset reggelizek és már oda kell figyelnem a folyadékfogyasztászra. :) Aztán 10 órakor start... ha minden jól megy, fél 1-1 körül már egy újabb érem boldog tulajdonosa leszek! :) 

Másra most nem is igen tudok gondolni, főleg, miután már a migrénem is elmúlt és végre tényleg pihenhetek. :) Gyorsan megyek aludni, hogy egy nappal kevesebb legyen hátra. :))))) Jó éjszakát!

Utolsó napok...

Már csak ötöt alszunk és irány Siófok, reggel 10 órakor indul a wink futás! :)))))

Azt hiszem, hogy kezdek már izgulni, illetve nem is izgulás ez, hanem izgatottság, kiváncsiság! :)

Múlt héten csak kedden futottam egy hosszút, aztán pihentettem a lábam, bringázással helyettesítettem, hétvégén pedig teljes pihenőnapok voltak, talán használt egy kicsit, ma már nem fájt annyira. Reggel még vaciláltam, hogy fussak e vagy sem, de kiváncsi voltam, hogy mennyire megy, így végül 10 órakor lementem a tóhoz, most direkt bent futottam terepen, hogy ne a betonon erőltessem. Most még holnap a tónál fogok futni és talán szerda reggel, aztán már csak csütörtökön tervezek, pénteken már rápihenek a szombatra. :)

Tegnap felhívtam jó öreg csontkovács "barátomat" is, hogy az elveszett bárányka jelentkezik, már tavaly óta nem jártam nála, de ha csak hétvégére megyünk haza, akkor annyira stresszes az otthonlétünk, hogy abba már nehezen fér bele még ő is, pedig jól esne azért.... örült nekem, és mikor mondtam, hogy szerdán megyünk haza egy hétre, szombaton félmaraton és fáj a lábam, akkor egyből mondta, hogy akkor csütörtökönn és pénteken 1-re mehetek is, rendbe rak, hogy a futásra aránylag helyrepofozzon. :)))) Azért is szeretem őt nagyon, mert sportolókat (focistákat) is gyúr, így a sportsérüléseket is tökéletesen tudja kezelni. :) Úgyhogy rajta lesz a világ szeme, hogy felturbozzon szombatra!!!! :)))))))

Egyébként fura ez a fájdalom, mert amikor futok, akkor abszolút nem fáj. Csak akkor fáj, mikor elindulok és pihenés után. Csak azért zavar, mert félek, hogy a hosszú futás alatt bedurranhat, amire nem igazán lenne szombaton szükségem...szóval most mindent megteszünk, hogy ne legyen a lábammal gondom. Végre nincs gondom a derekammal, erre bedurran a lábam.... de azért sem adom fel!!!!! :)

Néztem az időjárásjelentést, nem ír dög meleget szombatra és esőt sem... jó lenne egy max. 20 fok, napsütés, nulla szél, nulla eső. :)))) Más kívánságom nincs! :))))))

A kitűzött tervem  2 óra 20 perc alatt beérni, de természetesen már akkor boldog leszek, ha az időlimit alatt, a 2 óra 30 perc alatt beérek. :)))) A lényeg most tényleg azon lesz, hogy teljesíteni tudjam életem első 21,5 km-ét. :)

Éppen tegnap olvastam az újságban, hogy egy mozgássérült nő 16 nappal később , de beért egy maratoni futáson!!!!! És boldog volt, mert megcsinálta!!!! Nem az idő volt a fontos, hanem az, hogy betegen, mozgássérülten elérte a célját, amit kitűzött magának!!!! Engem is ez fog hajtani szombaton, hogy meg tudom csinálni és képes vagyok rá! Két éve örültem, mint majom a farkának, mikor egy tókört (2,3 km) séta nélkül lekocogtam.... most pedig életem első félmaratonjára készülök. :) Sokat tanultam az elmúlt két évben a kitartásról és akarásról. Igaz, ez most a diéta terén nem annyira működik, de sebaj. :D Viszont a futást sosem adtam fel, akkor sem, mikor ősszel kidőltem a terápiák miatt, de a gyógytornák hatásosak voltak, most megint itt vagyok. És izgulok.... :))))))) Még ötöt alszunk....:)

Bringa mánia

Nagyon rákattantunk, egyszerűen imádom!!!! :)

A héten csak egy hosszú futásom volt, de úgy döntöttem, hogy nem erőltetem most a lábam, mert még mindig fáj, úgyhogy a többi futás elmarad. Talán így jövő hétre rendbe jön, mert félek attól, nehogy szombatra durranjon be. Ami fura, hogy futás közben nem fáj, de előtte, utána nagyon fáj. :( Főleg, ha alvás után "kipattanok" az ágyból. De talán most már javul egy kicsit, hogy futás ügyileg pihentetve van.

Viszont, hogy a futást pihentetem, a bringázás lépett a helyébe, egész nap úton voltunk ma is. :) Már minden reggel azzal viszem Bennyt az oviba és azzal is megyek érte. Tegnap délután is tekertünk jó 25-30 km-t és ma délelőtt P-vel indultunk neki a Donauinselnek, ahol 40 km-t tekertünk, délután pedig ahogy elhoztuk Bennyt, eltekertünk a donauparkba, ami 10 km, ott játszott kicsit a játszón a parkban és visszatekertünk megint 10 km-t. :) Imádom és szerencsére ő is. :))))

Szép szinünk lett ma, becsapós volt , ahogy lengedezett a szél, nem tűnt fel, hogy milyen melegen süt a nap... hát estére már nem tudom eldönteni, hogy P vagy én lettem vörösebb. :D :D De legalább már nem vagyok sápadtfejű. :D

Hétvégén munka, de szerencsére csak délelőtt. :) szerdán pedig indulunk haza egy hétre, már nagyon várom! :))) Most pedig alvás, mert mindjárt 5:40.... :) Szép álmokat!!! :)))))

Tesztelem

magam és a futótempómat, így ma is hosszút futottam. :)

Próbálgatom figyelni most már a tempómat, melyik az, amivel kényelmesen bírom a hosszabb futásokat is, így már vasárnap is 2 órát futottam, ami kb. 17 km lett és ma sem az előírt 10 km-t csináltam, hanem kicsit hosszabbat, 13 km-t. Mondjuk ma nem úgy indultam le, hogy hosszút futok, de mivel jó idő volt, nem siettem sehova, így végül hosszú lett belőle. Viszont nem vittem innivalót, így a 13 km bőven elég lett, mert a végére nagyon megszomjaztam és pénz sem volt nálam, hogy legalább vizet vehettem volna. Még lehet, hogy pénteken megpróbálok egy hosszabbat futni, de jövő héten már csak 2-3 átmozgató futás lesz a szombati 21,5 km előtt... Azt hiszem, hogy lassan kezdek izgulni, már a gondolataim nagy része ott jár, hogy milyen lesz, mennyire fogom bírni, mennyire lesz meleg és aminek még nagyon örülök, már most, hogy végre megismerhetem Pannit, akitől nagyon sokat tanultam futás terén és igazi példakép!!!! :) Ő maratont fog futni, szerintem az első körnél simán lehagy majd, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindketten teljesítsük a kitűzött távunkat. :))))

Ma már nagyon sportos voltam, mert reggel bringával vittem Bennyt az oviba, onnan eltekertem a postára, majd a boltba, aztán haza, átöltöztem és irány futni. :) 2-re is bringával megyek vissza Bennyért, de sietnünk kell haza, mert 3-tól már dolgozok ma.

Szeretem a bicajomat, nagyon jó vétel volt, bár a múltkor leizzadtunk P-vel nagyon, mikor végre hármasban ki akartuk próbálni Bennyvel az új gyerekülést, ugyanis nem működött. Az van, hogy a  bringám nem igazi szabványbringa, tehát kicsit nehézkes volt már eleve rá a gyerekülés, egy külön tartószerkezet kellett hozzá és a legdrágább ülés, de mikor felszerelték, nekem már gyanús volt, hogy még benne sem ül a 18 kilós gyerek, mégis kb. 5 cm van az ülés alja és a kerék között... Ők megnyugtattak, hogy ez teljesen normál így, úgyhogy belenyugodtam.

Végre minden adott volt a múltkor, hogy elinduljunk bringázni, de mikor beleültettük Bennyt az ülésbe, máris a keréken pihent az alja.... akárhogy is állítgattuk, nem akart rendesen állni az ülés. Csak ha majdnem fekvőpozicióba raktuk Bennyt, akkor tudtam úgy ahogy tekerni... na, mivel a közelben van a bringabolt, így csigatempóval eltekertünk odáig, hogy megmutassuk, mennyire "ügyesen" összeszerelték a bicajunkat az üléssel... de közben nagyon bénáztam, mert egy-egy huppanónál az ülés rákoccant a kerékre, gáz volt úgy tekerni. Végül kiértünk és nagy hümmögések közben elkezdtek tanakodni, hogy ilyenkor mi is van...

A fönők lánya egyből tudta, hogy mi a probléma, mint kiderült, az electra bringáknál ez mindig így van, csak  a fiúk, akik felszerelték ezt nem tudták.... próbálták úgy megszerelni, ahogy más ilyen esetnél tették, hogy saját készítésű csomagtartónak a vázát szereltek fel először, majd a gyerekülés, de így sem működött, mivel relativ kicsi vagyok, így az ülésem nem lehet magasabban, különben nem ért volna le a lábam... 1 óra ügyeskedés után már felmerült az a lehetőség is, hogy új bicajt kell választanom, amitől rendesen elkenődtem, de úgy voltam vele, hogy mivel gyereküléssel akartunk mindenképp bicajt venni, így ha csak ez az egy mód van, hát legyen.... végül a főnökcsaj nem adta fel, és egy utolsó próbálkozást még bevetett, ami végre sikerrel járt: egy originál electra csomagtartót szereltek a bringámra (fehéret), ami teljesen tartja a gyerekülést, ha azt is rászereljük. :) (halkan jegyzem meg, hogy nekem ez volt az első ötletem, de nem akartam ott okoskodni :D )

Szóval most végre megtarthattam a bringámat, amit közben nagyon megszerettem és a gyereküléssel is aránylag jól használható. Azért írom, hogy aránylag, mert azért még így is bele tudnék kötni, ha nagyon akarnék, de nem teszem, mert annyira nem gáz, talán kívülállónak fel sem tűnik. :))))

Úgyhogy végre itt a jó idő, még lámpát veszek rá és ezzel fogok dolgozni is járni. Ovijárat mindenképp ez lesz, + szabadnapunkon P-vel is sokat tekerünk majd mindenfelé. :) ezt imádom ebben a kerületben, ahol lakunk, hogy Bécs, de mégis kisvárosi feeling, tele zölddel, bringautakkal, erdőkkel, vizekkel. :))))

Ezt én is így gondolom...

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:
- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú". . .
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
... De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"

Majd az apja elmagyarázza:

- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!

Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!

A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Újabb hét telt el

Már csak két hét és wink félmaraton Siófokon, kezdek izgulni. :)

Viszont a múlt héten és ezen a héten sem sikerült négyszer eljutnom futni, csak háromszor, viszont a hosszú futások és az iramjátékos futások mindkét héten belefértek, sőt, ma még rá is húztam, és kb. kiegészítettem a kimaradt nap távjával szerintem. :)

A múlt hétre így nézett ki az edzéstervem:

H.: -

K.: 3 x 1500 méter fartlek, előtte bemelegítés, közben 5 perc kocogás/gyors séta, végén levezetés

Sz.: -

Cs.: 6 km futás ( 85 % -os pulzussal)

P.: 55 perc átmozgató ( 75 %- os pulzussal)

Sz.: -

V.: 16 km lassú (70 %-os pulzussal)

Na, ebből az 55 perc átmozgató maradt ki sajnos. A lassút a tesómmal tettük meg, ő nordic walkingolva, én lassan kocogva. Kipurcantunk a végére, mert igen meleg lett...

Erre a hétre pedig ez volt a terv:

H.: -

K.: 3 x 2000 m fartlek, előtte bemelegítés, közben 6 perc kocogás/gyors séta, végén levezetés

Sz.: -

Cs.: 50 perc átmozgató ( 75 %-os pulzussal)

P.: 6-7 km lassú ( 70 %-os pulzussal)

Sz.: -

V.: 12 km lassú ( 70 %-os pulzussal)

Szerdán még anyáéknál futottam reggel 7.3 km-t lassabb tempóval, csütörtökön már itthon csináltam meg a fartlekes távot és ma ütemeztem be a hosszút, amiből végül rekord lett. :)

10 órakor indultam, 12 km volt a kitűzött cél, de nem teljesen lassú tempóval indultam, hanem kényelmes tempóval, 150-155 körüli pulzussal.

Már reggel jó meleg volt, így trikóban, rövid gatyában és az új kompressziós zoknimban futottam, ami tényleg beválni látszik!

Megint azon a körön indultam, amin a múltkori 14 km-es napnál, csak most a legtöbb köztes lámpa piros volt, így ezek többször megállítottak sajnos, de mindegy.... itthon vettem észre, hogy valami a telefonom gps-ével sem volt az igazi, mert kb. a 6 km-i nem rajzolta be a térképen a távot, most endomondon megnéztem, kb. fél km-t csalhatott végül a telefonom, de még így is rekord távot futottam ma. :)

Már visszafelé jöttem, elértem a 12 km-t, de még éreztem, hogy bírom simán, így kitaláltam, hogy belövöm a két órát, kiváncsi voltam, hogy ezzel a tempóval mennyi km-t tudok lefutni két óra alatt. Tartottam végig ezt a sebességet, ami nem is gyors, nem is lassú, tehát nem köptem ki a tüdőmet. :) Végül a telefonom szerint 17,3 km lett a vége, szerintem olyan 16,5 körül lehetett igaziból, vagy a fene tudja. De az biztos, hogy több, mint 16,1 km... tehát új rekord. :) Ha ezzel a tempóval futnám a félmaratont, akkor olyan 2 óra 30 percre jönne ki a félmaraton. Nekem, elsőre még az is tökéletes lesz! :) De persze majd próbálok még két hét alatt fejlődni, hogy beleférjen a 2 óra 20 percbe. Viszont most kellemes fáradtság van rajtam, érdekes módon nem vagyok hulla és a térdem sem fáj.

Picit még fáj a jobb sípcsontomnál, de az is inkább csak akkor, ha elkezdek futni, miután bemelegszik, már kutya baja... Most érzem egy picit, de nem vészes, megmaradok. :)

Jövő héten viszont igyekszek heti négyszer lejutni, meglátjuk, hogy sikerül e, de sajnos kiesnek a hétvégi napok, mert délelőttös leszek és P is dolgozik, a szülei pedig elutaznak, tehát öt napom lesz hét közben, amikor be kell iktatnom a futásaimat...

Lassan megyek dolgozni, talán ma is olyan nyugis délutánom lesz, mint tegnap. :)

Lezárul...

..egy korszak ezen a blogon.

Már egy ideje fogalmazódik bennem ez a bejegyzés, talán most be is tudom fejezni a leírását...

Nem tudom, hogy pontosan mióta, de már egyre nehezebben ment itt az írás, kicsit eröltetettnek éreztem egy- egy bejegyzést, azért írtam, hogy írjak valamit, de semmi extra nem történt. Két éve még volt értelme ennek a blognak, hiszen akkor tettem meg a nagy utat az álomsúlyig, igaz, mikor még 85 kilós voltam, a legnagyobb álmom az volt, hogy 38-as, M-es méretü ruháim legyenek újra, amit végül aztán túl is teljesítettem, mert "elkapott  a gépszíj."

Viszont megtartani sokkal nehezebb szerintem, mint lefogyni, így az én szervezetem is beállt így két év után a 65 kg környékére. Sokáig nem tudtam ezt feldolgozni , állandóan görcsöltem a súlyomon, hol lement, hol feljött 2-3 kilo, de én mindig a 60-at akartam vissza.

Mára rájöttem arra, hogy nem ér annyit semmi, hogy a mindennapjaim csak e körül forogjanak, hogy minden egyes falatot nyolcszor átgondoljak, hogy megegyek e vagy sem. Minnél jobban görcsöltem, annál jobban kívántam olyan kajákat, amiket amúgy nem is eszek már egy ideje. (nutella, cini-minis, chips stb...)

Nem azt mondom, hogy egész nap csokit kell enni, de igenis elfogadható határokon belül élvezni kell az életet. Ha lemegyek a strandra, akkor férjen bele egy lángos, ha azt kívánom (bár nem igazán szeretem, egy évben egyet eszek megérkezéskor Szigligeten :D ) , ha csavaros fagyit kívánok, akkor megeszem stb... Mert mit ér a diéta, a sok lemondás, ha idöközben rámegy a kapcsolatunk (láttam több ilyen példát) , ha elfordulnak a barátaink, mert csak erröl tudunk beszélni, semmi másról, és ami engem az elmúlt hetekben a legjobban arcul vágott, hogy sosem tudhatjuk, mennyi idönk van hátra.

Három korombeli lány halálhíre döbbentett meg az elmúlt hetekben.... mindegyik lány életvidám, pozitiv, és példakép volt.... Szomorúan keveset éltek, nem ezt érdemelték. :(((

Ezért mondom, hogy élnünk kell, élvezni a pillanatokat, és nem görcsölni valamin, amit elérhetünk, de mi lesz majd akkor jobb, ha elérjük???? Semmi.... mert magunkat kell elfogadnunk, a kisugárzás a legfontosabb. Lehetek 55 kiló is, sosem fogok tetszeni magamnak teljesen. Erre már rájöttem. Minnél vékonyabb lettem, annál kritikusabb voltam magammal. Elfogytak a melleim, lógott a hasam, a combom sosem lett ropi vékony. :) ès még ne is egyek néha jókat????

A sport szerencsére nagy szerepet játszik az életemben, ezt az életmódváltásomnak köszönhetem, és ezentúl is futni fogok, eljárok versenyekre, nekem ez is egy nagy szerelmem lett. Szeretek futni, és rossz olvasnom, ha olyat írnak, hogy utálok futni, de KELL, mert attól lesz szép alakom stb.... hogy lehet úgy mozogni, sportolni valamit, ha az ember muszájból, utálva csinálja??? Ezt sosem fogom megérteni... nekem nem jönnek be R. R. tornái, így nem is eröltetem, minek? Van ezer más... szerencsére.

Tehát ne haragudjatok, de innentöl kezdve nem igazán fogok fogyis dolgokról írni, nem fogok centikröl, kilókról tájékoztatni, maradnak a futás beszámolók, a mindennapi történések, ha épp van olyan, amit kiírnék magamból. :) A madzagos bikinit pedig még így is felveszem, mert azt is tudom, hogy a strandokon magunkon kívül a kutyát nem érdekli, hogy hogy áll rajtunk. :)))) Nem szeretem, ha fehér a hasam, így én 85 kilósan is bikiniben strandoltam. :)

Az elöbb egy nagyon találó idézetet olvastam, illik a mai bejegyzésemhez szerintem:

 

"Bármikor megtehetitek, hogy kiléptek a magatokra kényszerített szerepből.

 Ha abbahagyjátok ezt a görcsös tökéletességre törekvést, ha élvezitek az Életet,

akkor átérzitek, milyen csodálatos is a világ."

(A.J. Christian)

Minden oké

Élek, megvagyok, hamarosan jelentkezek!!!

Minden oké, csak otthon voltunk az elmúlt napokban, számítógépet nem vittem, csak néha lestem fel telefonról. Élveztük a szuper időt, sokat voltunk kint, sőt még egy újabb futásrekorddal is gyarapodtam, ugyanis a hétvégén a lassú-hosszú futásnál 16 km volt a terv és 16,1 km-t kocogtam, a tesóm kísért nordic walking bottal. Mondjuk, így tényleg elég lassú lett a tempó, de volt izomlázam másnap rendesen. :)))))

Ma reggel már futással kezdtem a napot, 7,3 km-t kocogtam, ezzel a tempóval simán bírnám a félmaratont szerintem, majd meglátjuk, hogy 19-én melyik tempóra tudok beállni a hosszabb távnál.

Nemsokára jövök majd bővebben, csak most pakolásztam eddig, Benny már ébredezik és végre felavatjuk a bringaülését, családi bringázás lesz a délutáni program. :)

Kellemes napokat Nektek is!!!!!