Utolsó napok...

Már csak ötöt alszunk és irány Siófok, reggel 10 órakor indul a wink futás! :)))))

Azt hiszem, hogy kezdek már izgulni, illetve nem is izgulás ez, hanem izgatottság, kiváncsiság! :)

Múlt héten csak kedden futottam egy hosszút, aztán pihentettem a lábam, bringázással helyettesítettem, hétvégén pedig teljes pihenőnapok voltak, talán használt egy kicsit, ma már nem fájt annyira. Reggel még vaciláltam, hogy fussak e vagy sem, de kiváncsi voltam, hogy mennyire megy, így végül 10 órakor lementem a tóhoz, most direkt bent futottam terepen, hogy ne a betonon erőltessem. Most még holnap a tónál fogok futni és talán szerda reggel, aztán már csak csütörtökön tervezek, pénteken már rápihenek a szombatra. :)

Tegnap felhívtam jó öreg csontkovács "barátomat" is, hogy az elveszett bárányka jelentkezik, már tavaly óta nem jártam nála, de ha csak hétvégére megyünk haza, akkor annyira stresszes az otthonlétünk, hogy abba már nehezen fér bele még ő is, pedig jól esne azért.... örült nekem, és mikor mondtam, hogy szerdán megyünk haza egy hétre, szombaton félmaraton és fáj a lábam, akkor egyből mondta, hogy akkor csütörtökönn és pénteken 1-re mehetek is, rendbe rak, hogy a futásra aránylag helyrepofozzon. :)))) Azért is szeretem őt nagyon, mert sportolókat (focistákat) is gyúr, így a sportsérüléseket is tökéletesen tudja kezelni. :) Úgyhogy rajta lesz a világ szeme, hogy felturbozzon szombatra!!!! :)))))))

Egyébként fura ez a fájdalom, mert amikor futok, akkor abszolút nem fáj. Csak akkor fáj, mikor elindulok és pihenés után. Csak azért zavar, mert félek, hogy a hosszú futás alatt bedurranhat, amire nem igazán lenne szombaton szükségem...szóval most mindent megteszünk, hogy ne legyen a lábammal gondom. Végre nincs gondom a derekammal, erre bedurran a lábam.... de azért sem adom fel!!!!! :)

Néztem az időjárásjelentést, nem ír dög meleget szombatra és esőt sem... jó lenne egy max. 20 fok, napsütés, nulla szél, nulla eső. :)))) Más kívánságom nincs! :))))))

A kitűzött tervem  2 óra 20 perc alatt beérni, de természetesen már akkor boldog leszek, ha az időlimit alatt, a 2 óra 30 perc alatt beérek. :)))) A lényeg most tényleg azon lesz, hogy teljesíteni tudjam életem első 21,5 km-ét. :)

Éppen tegnap olvastam az újságban, hogy egy mozgássérült nő 16 nappal később , de beért egy maratoni futáson!!!!! És boldog volt, mert megcsinálta!!!! Nem az idő volt a fontos, hanem az, hogy betegen, mozgássérülten elérte a célját, amit kitűzött magának!!!! Engem is ez fog hajtani szombaton, hogy meg tudom csinálni és képes vagyok rá! Két éve örültem, mint majom a farkának, mikor egy tókört (2,3 km) séta nélkül lekocogtam.... most pedig életem első félmaratonjára készülök. :) Sokat tanultam az elmúlt két évben a kitartásról és akarásról. Igaz, ez most a diéta terén nem annyira működik, de sebaj. :D Viszont a futást sosem adtam fel, akkor sem, mikor ősszel kidőltem a terápiák miatt, de a gyógytornák hatásosak voltak, most megint itt vagyok. És izgulok.... :))))))) Még ötöt alszunk....:)