Alakulok, alakulok...

Halkan írom, nehogy elkiabáljam, de talán kezdek visszatérni az utamra, ami már nagyon hiányzott...

Az elmúlt időszakban szerintem kevés olyan módszer volt, amit nem próbáltam ki a gyógyulásom érdekében. Sajnos Jenő bácsim messze van, így hozzá nem tudok sűrűn járni, de a múlt heti látogatásom nála mindenképp sikeres volt. Azóta is rajtam van egy kinesio tapasz és rendeltem magamnak a jövőre is egy dobozzal, hogy bármikor legyen itthon, ha szükségem lenne rá. 

Aztán apával hozattam fekete nadálytő krémet és homeopátiás bogyókat, azokat is használom, és újra feltöltöttem a vitaminraktáraimat, szedem újra a magnéziumot, kálciumot, porcmixet, d vitamint. Odafigyelek a kajára, fogytam három kilót és a héten felkerestem egy Bécsben élő magyar lányt, akit Szilvi barátnőm ajánlott, prana nadival foglalkozik. Eleinte szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de az első kezelés után mintha kicseréltek volna. Megszállt a nyugalom és mikor tibeti masszázs fogásokkal "helyrerakta" a lábamat, úgy éreztem, mintha minden izmom, szalagom a helyére került volna. Nagyon megfogott ez a kezelés.... 

Ez kedden történt. Aznap este elmentem a konditerembe és másfél óra spinning után rámerészkedtem a futópadra... sétálni, gyors gyalogolni akartam, de futás lett belőle. Fájdalom nélküli!!!!! 5 km, nem sok, de futottam, és az érzés leirhatatlan!! Bár utálok futópadon futni, iszonyú unalmas, mégis élveztem. Nem hajtottam szét magam, óvatos tempóval mentem. 

Másnap kicsit fájt a lábam megint, de korántsem annyira, mint régebben egy egy futáspróbálkozás után. Estére el is múlt, így lemerészkedtem fél 9 után két tókörre. Akkor is tudtam beleséta nélkül futni, de csak 7 perc/km feletti tempóval és enyhén éreztem a lábamat, úgyhogy 4,6 km után fel is jöttem, elég volt. 

Csütörtökön és pénteken teljes pihenőnap volt, nem voltam konditeremben sem, iszonyat meleg van, örültem, ha hűvösben lehettem, ráadásul csütörtökön fogorvosnál voltam, aki eléggé megkínzott... 

Ma megint megyek Ágihoz prananadira, négy napos kezelést fogunk csinálni, most egymás után négy nap megyek hozzá egy-egy kezelésre, nem akart egyből elsőre nagy dózis energiával bombázni. Reggel 6 körül felriadtam, és mivel még elviselhető volt a levegő, így futócuccba bújtam és lementem. Bekentem előtte a lábamat Jenő bácsitól kapott bemelegítő krémmel, bemelegítettem lent és go! :) Fájdalom nélkül ment, bár már kezdett meleg lenni, így a pulzusomat nehezen sikerült lejjebb vinni, de tartottam a 6:40 - 6 : 50 közötti kilométereket. :) A nagyobb körre indultam, éreztem, hogy ez a mai végre egy olyan igazi futásszerűség lesz, amilyen már régen volt.... meg akartam adni a tiszteletet neki. :))) Könnyen ment aránylag, attól eltekintve, hogy egyre melegebb lett. :) 

Mikor újra a tóhoz kanyarodtam 6 km körül, akkor vacilálni kezdtem, hogy fussam e a nagyobb kört, ami 9 km körülre jön ki, vagy menjek a kisebb kör végén hazafele, akkor 7,5 km körül végzek... nehéz volt dülőre jutni, mert bírtam volna, de az eszem erősebb volt, legyen ma elég ennyi. Igy is ez a leghosszabb futásom Ultrabalaton óta. 

Eszembe jutottak a barátaim tanácsai: "ne fusd szét magad!" , "Ne hajtsd agyon magad!" , " Óvatosan!" , "Ésszel , fokozatosan terhelj majd újra!" stb... és eszembe jutott minden tervem, amit még idén szeretnék lefutni, a Suhanj, a bécsi női futás, Csandival megkerülni a tatai tavat, a kétnapos siófoki maraton, és az utolsó percben lekanyarodtam a kisebb kör felé, mára elég lett a 7,7 km, holnap is van nap! :) 

Szeretem, ha futással kezdhetem a napot, tele vagyok energiával és most reménnyel is! :) De nem felejtem el a barátaim tanácsait sem, tudom, hogy igazuk van!!! Óvatosan kell visszatérnem arra az útra, ahol június előtt voltam. Nem az időt kell most hajtanom, hanem arra figyelnem, hogy fájdalommentesen tudjak futni. És ez a mai igazi örömfutás volt!!! 

Lassan indulok a prana nadira, már nagyon várom!!! :) Kellemes hétvégét kívánok Nektek is!!!!