Mikor a tesóm érdeklödni kezdett a spirituális dolgok iránt és néha meditált stb.., bevallom fura szerzetnek hittem öt. :) Nem tudtam elképzelni, hogy valaha nekem lesz annyi türelmem és idöm, hogy ilyennel foglalkozzak, pörögtem állandóan, máshogy kapcsolódtam ki.
De a sérülés és a kényszerpihenö lelassított, több olyan dolgot is észreveszek a környezetemben, amit eddig nem. Ìgy kerültem Àgihoz is, ahol a prána nadival ismerkedek. Azt nem mondom, hogy rögtön rohanok egy ilyen tanfolyamra, mert arra aztán most tényleg nincs idöm, de érdekel a téma és szeretek Àgihoz járni, legszivesebben minden nap mennék, mert akár kezelés, akár masszázs után is ki vagyok cserélve. :) A lábam javul, bár még nem 100 %-os, de már óvatosan futok, ha érzem, hogy újra fájdogál, akkor nem megyek annyit, mint szeretnék és lassabban futok. De futok...tegnap pl. teremben futottam egy órát, futógépen (unalmaaaaaaas!!!!!), 9 km lett. Régen ennyi idö alatt ment a 10 km is, de most nem ez a lényeg, tempó majd akkor jöhet, ha már teljesen oké leszek. Most nem ez a lényeg!!! :)
Szóval Àgi feldobta hét elején, hogy kedden este a mesterénél vezetett meditáció lesz, ha gondolom, menjek el, mert szerinte lelki eredetü is lehet a sérülésem. Ez mondjuk nekem nem igen elképzelhetö, de úgy voltam vele, hogy mivel keddenként úgyis P szülei vigyáznak Bennyre, programom sincs, így megnézem, mit veszithetek? :)
Elötte még kajáltam egyet a Schwedenplatzon, aztán átvillamosoztam a megadott cimre, ahol már mindenki ott volt. Nagyon hangulatos kis helységben voltunk, egyböl kellemesen éreztem magam. Szólt a kedvenc nadis zeném, Marcival együtt nyolcan voltunk. Puha szönyegeken ültünk, aztán egy kellemes zenére kezdödött a meditáció.
Marci beszélt végig, mi becsuktuk a szemünket és követtük az utasításokat. Rétre mentünk, aztán ösvényre, aztán erdöbe, hegyre stb... közben nyugodtan kellett lélegezni, a jó dolgokat mélyen beszívni, a rosszakat a szánkon kifújni. Aztán a problémákat, betegséget, fájdalmat fekete felhöként kiengedni belölünk. Èrdekes volt. Aránylag ki tudtam kapcsolni, csak egy feladatnál nem tudtam igazán mit kezdeni, mikor egy kökupacból ki kellett választani egy követ, rá kellett írni egy kérdést, amire választ akarunk kapni, majd visszatenni,ezután mentünk még a hegyre fel, és mikor lefelé jöttünk, elvileg a kövön lett volna a válasz. De mivel nem jutott eszembe semmi kérdés, így válasz sem volt. :) Szóval ezt még gyakorolnom kell... de jó volt, kikapcsoltam arra a 30-40 percre és Marcinak kellemes, megnyugtató hangja van. :)
Utána még fotókat mutatott az indiai útjukról, varázslatos világ, azt vettem csak észre , hogy már rég mennem kellene haza, mert várnak otthon, de nehezen birtam ott hagyni öket a fotónézegetés közben. :) annyira siettem, hogy rossz villamosra szálltam és elkeveredtem, de végül egy kisebb rohanás után megtaláltam a metrot és fél 10 körül haza is értem. :)
Szóval ezt is megértem, hogy meditálni voltam. (NEM RÖHÖGNI!!!! :D ) De még gyakorolni fogom, mert tényleg érdekes volt. :) holnap pedig Àgihoz megyek újra, aztán szombat éjjel Suhanj futás. Csak azt éljem túl!!! :)))))
4 megjegyzés:
Hát, izé ..kezdek félni tőled, illetve inkább attól, hogy mit fogsz még kipróbálni...Schobert Norbi betyár aerobik????
azt már nyomtam az elmúlt hetekben, amíg nem futhattam :-) :-D
De R.R. tornaig még nem jutottam , szóval nagy gáz nincs. ;-) :-D
Meditálni tényleg jó dolog, ezt 2007-ben a balesetem után megtanultam, pedig addig én is max röhögni tudtam rajta. :)
Pedig kemeny vagy mint a fagyott kutyalab.....az lenne az igazi kihivas ha egy alakreform orat teljes hangerőn vegig csinalnal :-)
Megjegyzés küldése