Suhanj!6

Suhantunk hat órát az éjszakában a hétvégén.....

Az úgy volt, hogy a sikeres ultrabalaton után szembe jött velem ez a futóverseny felhívás és feldobtam a vaDKörtéknek, hogy érdekelne e valakit, ez is bulifutásnak ígérkezik. :) Tavaly volt az első, sok DK csapattag is ott volt és nagyon jókat meséltek róla, éjszaka is van, tehát az esetleges nyári hőség talán nem zavar be, így engem mindenképp érdekelt. :) 

Zsuzsi egyből csatlakozott, hogy ő futna velem párosban, Roberta, Milán és Zsozsó, Zoli is ugrottak rögtön, hogy ők is jönnének + a tesóm, aki kísérőnek indult most is. :) Zoli közben lesérült, így mi maradtunk párosban, a többiek egy hármas váltóban indultak. Nevezések megtörténtek, mi Zsuzsival a Nyargaló vaDKörték nevet, Robertáék a DunaújvárosiaK nevet választottuk. 

Én ugye kényszerpihenőn voltam, nagyon izgultam, hogy tudjak futni augusztus 11-én, tehát mindent megtettem a cél érdekében és TUDTAM és HITTEM BENNE, hogy ott leszek és futni fogok. :) Az utolsó hetekben már egész jól tudtam itthon futni, persze még nem vagyok 100 %-os, de azt megbeszéltük a Zsuzsival, hogy nem lesz gond, ha ő többet fut, mint én, maradunk párban. 

Pénteken hazamentünk munka után (kalandos utunk volt: baleset az M1-en, ami miatt elterelés volt, leszakadt az autó aljáról a műanyag borítás és húztuk jó pár km-en keresztül...), este az udvaron bográcsoztunk, másnap délelőtt bementem Jenő bácsihoz, aki még kicsit rendbe rakott a verseny előtt, leragasztott megint kinesio tapasszal, átgyúrt, ebéd után aludtunk picit, aztán még jött egy kis riadalom: Benny rosszul lett, hányt és láza lett, egyből gyomoridegem lett, hogy nekem pedig futóversenyre kell mennem. :((( 

Végül 3/4 6-ra befutott Zoli és Zsuzsi, velük mentünk Százhalombattáig, ahol már Roberta, Milu és Zsozsó vártak minket. Vacsoráztunk az Ebatta étteremben, hangolódtunk az estére, mentek a poénkodások. :) A sikeres vacsora után indultunk is tovább Szigetmonostorra, áthajtottunk Pesten, a Sziget mellett is, ahol már gyülekezett a nép az aznapi koncertekre, volt tömeg rendesen. :))) Sötétben értünk ki Szigetmonostorra, másnap világosban vettük csak észre, hogy milyen gyönyörű a környék!!!! 

Már rengeteg kocsi volt ott, kicsit nehézkesen, de sikerült parkolóhelyet találnunk, összeszedtük a cuccunkat és indultunk a hang és fény irányába. :))) 

Egyből Ulrikba botlottunk, a főszervezőbe, ő adta az első instrukciókat, hogy hol találjuk a DK sátrat, a többieket stb... már rögtön megláttam a DK Sister csajokat, Marcsit és Szilvit, velük is futottam WINK-en Siófokon, örültünk most is egymásnak. :) Megismertem Nitro Tomot és Ingit is végre!!! :) Ingivel még a fb-on ismerkedtünk meg a fogyásom kapcsán, aztán ő is futni kezdett és ajánlottam neki a DK Team csapatot fb-on, azóta ő is lelkes tagja a közösségnek és segítőként volt jelent az éjszakai futáson. :) Kaptam tőle egy futószoknyát, amit ezúton is köszönök szépen!!!!!!!!

Letáboroztunk a DK sátor mellé a fűre, vittünk pokrócokat, rögtön a pálya mellett lett helyünk. Sokan sátrakkal jöttek, ami tényleg szuper ötlet, jövőre megjegyeztem!!!!! ;) :) 

Egyre jöttek az ismerősök, nagyon örültem mindenkinek, végre megismerhettem személyesen Evelint is és több olyan DK tagot, akikkel eddig csak fb-on kommunikáltunk. :))) Megjött közben Pannim is, aki az elsők között volt, akinek hatására futni kezdtem és versenyekre járok, örültem, hogy megint tudunk együtt futni a hétvégén. :) 

Mentek a bolondozások, a készülődések és azt vettük észre, hogy nemsokára éjfél lesz, mindjárt indul a banzáj. :) Tőlünk Zsuzsi kezdte a menetet, úgy beszéltük meg, hogy fut két órát, aztán én jövök. Fejlámpa kötelező volt, világított a sok UFO éjfélkor. :) Szuper rajt volt, rengetegen startoltak el, voltak akik futottak, mint a golyó, aztán voltak a gyorsabb futók, a kocogók, a gyaloglók, kerekesszékesek. Két kilométeres körön futottunk, egy kilométer az egyik irányba, egy a másikba. Középen a célkapu és egy monitor, ahol mindig az aktuális köridőt lehetett később a verseny alatt látni. 

Közben a tesóm beugrott egy DK csapatba, mert kidőlt onnan két ember és már majdnem lemondták az egészet, de megmentettük őket, és gyalogolt egy órát a tesóm is velük, nagyon jól érezte magát ő is!!!!

Míg Zsuzsi és a többiek futottak, mi a pálya széléről drukkolgattunk, ekkor még lelkesek voltunk és nyoma sem volt a fáradtságnak. Zsuzsi nagyon jól ment, szuper tempót tartott, de ő eleve kis duracell nyuszi, nagyon ügyesen fut! :) Azt vettem csak észre, hogy már fél kettő van, lassan szedelőzködnöm kellett... megettem a szokásos szerencsehozó banánomat, végül mégis felvettem a kompressziós zoknimat, a Bambi felirattal, polóban vágtam neki az éjszakai menetnek. :) Egyetlen pici bibi volt, hogy mire futnom kellett, kezdtem újra éhes lenni, ez egy kicsit zavaró volt aztán, de legközelebb majd okosabban csinálom. :) Zsuzsi beért a váltózónába, rajtszámot átadtuk és mehettem. :) Óvatosan kezdtem, mivel fogalmam sem volt, hogy a lábam hogy reagál majd a futásra, és azt is tudtam, hogy szeretnék minimum másfél órát futni, tehát nem akartam egyből szétcsapni magam. Jó volt az ismerősöket látni fent a pályán, köszöngettünk egymásnak, buzdítottuk egymást, a pálya széléről pedig drukkoltak a többiek!! :) Szuper érzés volt!!! Valamikor az elején odacsapódott hozzám Zsigri Kati, aki egyéniben indult a hat óráson és őt is a DK csapatból ismerem, most találkoztunk személyesen először, de mintha már ezer éve ismernénk egymást (mert úgy is van, fb-ról :D :D ), úgy dumáltunk végig jó két kört. :) Tök jó időt futottunk így is, és hihetetlenül lelkes volt, öröm volt vele futni!!!! Aztán ő megállt frissíteni, én mentem tovább és megint egyedül róttam a köröket. Zenét nem hallgattam, a környezetet, többieket figyeltem, jobb volt úgy sokkal. :) A fejlámpát is meg lehetett szokni, de nagyon kellett figyelnem, hogy hova lépek, bár az első két kör után már aránylag kiismertem a pályát. Olvasgattam a polók hátoldalát, ha pedig ismerőst előztem le, mindig odaszóltunk egymásnak egy-egy hajrát. :) 

Zoli többször kérdezte közben, hogy minden oké e, valamikor egy óra futás után szóltam neki, hogy igen, minden oké, még legalább fél órát megyek mindenképp. Az óvatos tempóval (6:40-es átlag) jól bírtam, a lábam sem fájt, de másfél óra múlva szóltam, hogy még megyek két kört, aztán jöhet a Zsuzsi, ha készen van, éreztem, hogy inkább nem erőltetem tovább, mert szerettem volna még reggel is futni valamennyit, úgyhogy 1 óra 45 perc után végül átadtam a pályát Zsuzsinak és így én 15,76 km-t futottam először. :) Jól lenyújtottam, átvettem a megizzadt polómat, sapkámat és ledőltem a pokrócra. Nagyon fáztam, kezdtem fáradni, remegtem iszonyatosan. :((( Felvettem minden létező réteget, amit találtam a táskába, törölközőkkel takaroztam és aztán elnyomott az álom kb. fél órára, ami életmentő volt akkor!!!!! Akartam Zsuzsinak hajrázni, de kidőltem, valamikor háromnegyed 5-kor riadtam fel, de még mindig nagyon fáztam.

Összekaptam magam, elmentem a büfébe egy meleg (langyos volt végül) kávéért, megittam, attól kicsit jobb lett és odamentem a pályához, hogy nézzem, Zsuzsi hogy birja. Ment ügyesen, valamikor 5 után szólt, hogy akkor még megy egy kört és jöhetek én, készülődjek. :) Megint friss polót húztam, friss sapit , és mentem a váltózónába, ahol már a DK-s csajok is várták a többi csapattársaikat, csicseregtek, nevetgéltek és nyoma sem volt a fáradtságnak rajtuk. :))) Végül negyed hat után indultam újra neki, már világos volt, fejlámpa sem kellett. :) Akkor vettem csak észre, hogy milyen szép helyen is futunk, közvetlenül a Duna mellett, nagyon szép volt a felkelő napot figyelni futás közben!!!! azt vettem észre, hogy gyorsabban futok, mint éjjel, a lábam bírta, jól esett az a tempó. (6:20 körüli km-ek). Panni is pályán volt, sajnos a társa cserbenhagyta, mert 22 km után kiállt, így Panni egyedül nyomta a maradékot, de nem adta fel, mert nem egy feladós tipus, többek között ezért is szeretem őt annyira, mert hihetetlen akaratereje van!!!!! Vele is futottam picit, de érthetően ő már fáradt volt, így egy idő után elhagytuk egymást. 

Forrest is még a pályán volt, ő is egyénit futott, az első hat órás versenye volt és nagyon büszke vagyok rá, hogy kitartott és nyomta és nyomta és nyomta egész éjjel!!!! Úgy készültem, hogy az utolsó órában majd futok vele kicsit, de Gyuszi már ott volt vele, így tudtam, hogy már nem lesz gond, így maradtam a tempómnál és először csak két kört (4 km) terveztem be kényelmesen, de mikor láttam, hogy még lehet, belefér a harmadik kör is, akkor kicsit rákapcsoltam. :) A frissítőpontoknál Dettiék énekeltek, táncoltak, hihetetlen hangulat volt, szárnyakra kaptam, felébredtem, nyargaltam. :))))) Mikor a harmadik körnél a célkapunál jártam, a kijelzőn láttam, hogy kb. hat percem van hat óráig, ránéztem az órámra és láttam, hogy ha belehúzok, akkor meglehet a 6. km is és akkor pont kerek kilométerrel végzünk, úgyhogy olyan erőt kaptam, máig nem értem, de lábfájást elfelejtve rákapcsoltam és futottam a célkapu fele egyre gyorsabban, a fejemben csak az járt, hogy meg tudom csinálni, behúzom hat perc alá ezt a km-t és meg lesz!!!!! Átfutottam a kapun, mentem pár métert és megszólalt a verseny végét jelző duda, reggel hat óra lett, és nekem meglett a 6 km 40 perc alatt, ráadásul az utolsó km-t 5:42 alatt tettem meg az időmérő szerint!!!!! :)))) 

Le kellett dobni egy rajtszámmal ellátott kis homokkal teli lufit a földre ott, ahol álltunk, ennek a segitségével számolták ki végül a tört köröket is, Ulrik jött körbe és irta fel mindenkinek a pontos métereket. :) Nekünk a vége 56,055 km körül lett, a tört körös távolság még nincs fent a neten, de így tippeljük, az 56 km az tuti!!!! Persze a nagyobb érdem a Zsuzsié, ő futotta a háromnegyedét, én személy szerint egy félmaratont tettem hozzá, ami magamhoz képest most újra nagy szó a két és fél hónapos kényszerpihenő után!!! elégedett vagyok a közös és a saját teljesítményünkkel is, jó csapat vagyunk!!!! :) 

Megint átöltöztem, szedelőzködtünk, fotózkodtunk, volt, aki bundáskenyeret evett, tombolasorsolás volt (tesóm nyert egy steigenberger méregtelenítő szettet!!!!! :) ), aztán elindultunk hazafelé Zsozsóékkal, mert Zsuzsiék mentek Fehérvárra még onnan. 

Délelőtt még aludtunk pár órát és délután visszaindultunk Bécsbe, feltöltve adrenalinnal, szuper élményekkel, még ma is csak vigyorogni tudtam, többször éltem át a hétvégi képeket!!!! :))))

Jó hétvége volt, jövőre tuti megint ott leszünk, ezt már másnap reggel megtárgyaltuk a vaDKörtékkel. :))) de szerintem sátrat viszünk, úgy jobb lesz!!!! :)))) 

Pár fotó a Suhanj!6-ról:

A Nyargaló vaDKörték startra készen!!! :))) 

Valamikor hajnal 2 után, a fény az éjszakában : 

Itt már reggel lett, az utolsó köröket futom :)

Csodálatos környezet, ami éjszaka fel sem tűnt :) 

 Hajrá DK! :))

 Az utolsó kör előtt, ezután jött a nagy hajrá!! :)

A Nyargaló vaDKörték 56 km után :)) 

Csapatfotó: a vaDKörték csapat Suhanj!6-os különítménye :)))

 

Ingivel :)

DK-s "osztálytársaimmal" és középen az ofőnk, ZsK.! :))))