SPAR maraton 2013

Megint egy jót futottunk...

Döcögősen indult, de végül összeállt a csapatunk és egy nagyon jó élmény lett mindannyiunknak ez a vasárnapi nap. :) 

Először ugye vagánykodtam, és feldobtam Bogesznek, hogy fussuk le ketten a maratont, egyikőnk 24 km-t, a másikunk 18-at futott volna. Én lettem volna az első futó, aki a többet futotta volna... Közben Bogesz sógora is szívesen futott volna velünk, így elterveztük, hogy akkor maradunk hárman, én majd futok olyan 18 km körül, ők pedig a többit... Aztán megint variálás, Mourad a 7,8 km-t szerette volna mindenképp futni, így nekem megint a 24 km maradt volna egyben, viszont mivel nem úgy "működtem" a sérülés után, mint ahogy szerettem volna, egyre jobban vaciláltam, hogy bevállaljam e a két távot. Még hét elejéig végig bizonytalan volt, hogy akkor hárman vagy négyen futjuk e, de végül eldöntöttem, hogy kell a negyedik ember, nem vállalom be a 24 km-t, és megkértük Zsuzsit, a vaDKörtés társunkat, hogy mivel ő úgyis fut egyéniben a maraton távon, lefutná e nekünk az első szakaszt, és én váltanám őt a váltóponton, onnantól pedig mi vinnénk tovább a chipet és a csapatunkat. Zsuzsi jó fej volt (MINDIG AZ!!!! :D ) és igent mondott rögtön, úgyhogy utolsó napon még átírattatuk a BSI-nél az adatokat és összeállt a Küzdj az álmodért! csapatunk: Zsuzsi, Én, Mourad és Bogesz, ebben a sorrendben futottunk is. :)

Vasárnap fél 7 után indultunk Robertáékkal, már fél 8 után a parkolóban voltunk az 56-osok terén, simán felértünk és még parkolóhelyünk is volt, tökéletes kezdés. :) Elég szomorkás idő volt, de tudtuk, hogy délre már bőven meleg lesz, úgyhogy lazán öltöztünk fel. Körbenéztünk a sátraknál, örültünk az ismerősöknek és lassan megérkezett Zsuzsi is, és Bogeszék is. Gyors rajtszámkiosztás, készülődés, DK csapatfotó, hirtelen azt sem tudtuk, hogy hova nézzünk, mire Milánék már elindultak a starthoz, ő ugyanis teljes maratont futott, mint Zsuzsi és Ricsi, a vaDKörtés csapatunkból. :) Roberta 7 km-t futott, mi pedig indultunk a váltópontokra.

 

Mivel Budapest tömegközlekedésében teljesen analfabéta vagyok, így Gegéékhez csapódtam és együtt ment át a kis DK csipet csapat a villamossal Budára. :) Tök jó kis kaland volt! :))))) 

A többiek a 30 km-esek startjánál leváltak, sok sikert kívántunk egymásnak, én pedig sétáltam tovább a váltópontomra.

Találkoztam egy DK-s csapattársammal a váltóponton, vele beszélgettünk picit, aztán még wc-re is el tudtam menni, de utána figyelni kezdtem a Zsuzsit, mert már érkeztek a futók. Közben befutott Zsuzsi párja, Zoli is, aki mint megbeszéltük, már vagy ötször hivott a magyar telefonomon, amit én sikeresen a széldzsekimben hagytam, ami pedig Bogeszéknál volt és a következő váltóponton várt, ahova be kellett érkeznem. :) Zoli figyelte Zsuzsit és abban maradtunk, hogy int, ha érkezik, mert akkor kiugrok a váltózónába , hogy észrevegyen. :) Zsuzsi befutott, én kiugrottam, gyors átraktam a chipet a lábamra és indultunk is. Zsuzsi nagyon ügyesen futott, de mondta, hogy hajrá, húzzak bele, nekem csak 12 km volt a feladatom, míg neki akkor még hátra volt 31..... 

Óvatosan akartam indulni, de megint vitt a tömeg, azt vettem észre, hogy megint 5:30 lett az első km, úgyhogy onnantól picit próbáltam odafigyelni és lassítani, mert féltettem a lábamat... Futás közben több DK-s csapattársammal is összefutottam, jó volt őket látni és egy-egy szia, hajrá erejéig egymásra mosolyogni! :) 

Már kb. a második km után éreztem, hogy kezd meleg lenni, megkaptuk a reggeli szomorú idő után a meleget, ráadásul nagyon párás volt a levegő, akkor már még jobban felnéztem a maratont futó társaimra, hogy ennyire feladja az időjárás nekik a leckét a táv legyőzéséhez.... 

Mivel tudtam, hogy előttem nincs olyan sok km, élveztem minden méterét, figyeltem a szurkolókat, a zenekarokat, a futókat, a rakpartot, a hajókat, mindent. :) Igazi örömfutás volt. :) Valahol még Budán jó volt, mert valahonnan fentről lekiabált DK Enci apukája, hogy hajrááá DK, én pedig visszakiabáltam neki, hogy köszönöm és boldog szülinapot, mert pont aznap volt neki. :))) Utána még egy km-ig ezen vigyorogtam magamban. :)))) 

Frissíteni nem álltam meg, nem hiányzott, nyilván hosszabb távnál azért én is máshogy csináltam volna.... a budai rakpart nagyon hosszú volt, ráadásul nem is készültem fel igazán abból, hogy mit és hol is kell futnom, így fogalmam sem volt, hogy melyik hídon jutunk majd át a pesti oldalra. :) úgyhogy futottam a tömeg után. :D

A hídon átérve hihetetlen hangulatot csináltak Suhanj-os lányok, fiúk a szurkolásukkal, annyira jó volt őket látni, itt is köszönöm nekik!!! :) A pesti rakparton is futottunk egy jó darabot, volt benne egy fordító is, nehogy unalmas legyen... :) de akkor már láttam, hogy a javán túl vagyok, nemsokára megérkezek Mouradhoz és vége a szakaszomnak. :) 

 

Ahogy befutottam a váltózónába, bemondták a csapatunk nevét, Mourad kipattant elém, átraktuk a chipet és indult is tovább Bogesz felé, én pedig felnyaláboltam a széldzsekimet és egy tiszta polót, megkaptam a befutocsomagomat, picit beszélgettem még DK csapattársakkal és elindultam Robertához a Hősök terére. :)
/Végül 12,3 km lett a futásom 1:11:26 alatt, ami olyan 5:55-ös átlagtempó, elégedett vagyok. :) /

Odacsapódtam a Suhanj-os szurkolókhoz, még egyszer megköszöntem nekik a jó hangulatot és földalattival visszajutottunk az 56-osok teréhez. 

Robertával megkerestük egymást, lepakoltunk a kocsiba és visszamentünk várni a többieket.

Érkeztek szépen befelé a 30 km -t és a maratont teljesítők, a 39. km-nél táboroztunk le és ott vártuk a többieket. Először Bogesz érkezett, nem fázott ő sem :))) , nagyon meleg lett már addigra. Megbeszéltük Robertával, hogy beállok Bogeszhez az utolsó 500 méterre és együtt futunk be a célba, jó volt kézenfogva áthaladni a célkapun, megcsináltuk, a csapatunk 4 óra 14 perc 46 másodperc alatt teljesített a teljes távot! :)

 

Megkaptuk a csapat érmeit, Bogesz a befutócsomagját, és visszamentünk Robertához várni a többieket és drukkolni nekik az utolsó két kilométerre. :) 

Szépen sorban érkezett Ricsi (akit nem láttunk olyan szélvész volt :D ), Zsuzsi, majd Milu is. :) Megdolgoztak az érmükért rendesen, minden elismerésem, nekem ők HŐSÖK , így nagy betűvel!!!!

Még elkaptuk Moncsit is, DK csapattársunkat is, első maratonista volt ,az utolsó kilométereknél buzdítottuk, hajráztunk neki, ő is szépen beért, büszke vagyok rá is nagyon, tudom, hogy honnan indult, pont ezért nézek fel rá is!!!! 

 Gratuláltunk mindenkinek, kipihegtük magunkat (mondjuk nekünk nem volt sok mindent kipihegnünk, ellenben Miluékkal, akik szépen megküzdöttek a maraton alatt...), és lassan elindultunk hazafelé. :) 

Örülök, hogy idén ott lehettem én is ezen a futáson, tavaly nem jutottam haza, viszont szolidaritásból életem második félmaratonját futottam Bécs mellett és a többiekre gondoltam. :) Idén ott lehettem és megfertőzödtem... eddig úgy terveztem, hogy Bécsben fogom lefutni életem első maratonját, de változott a terv: Pesten fogom, a szurkolók, a barátok, a DK csapat miatt!!!! A jövő évi célom eldöntve: le szeretném győzni az újabb határomat, kezdődhet a felkészülés!!!! 

Első lépés: teljes regenerálódás a sérülésből, mert még mindig nem vagyok 100 %-os..... de valamit valamiért! :)