Pörögnek a napok...

Nem vagyok egy karácsony  stresszelős, de megint úgy elrohantak a napok, hogy csak lesek...

Minden napra volt valami, általában reggel elindultam és délután-este estünk haza Bennyvel. Az ajándékokat sikerült mindenkinek beszerezni, előkészületek aránylag készen vannak, nem szakadok meg a sütisütésben, megint Tante Fanny segített ki és ma fogok még bejglit sütni, diósat, reformosítva, ahogy minden évben szoktam. 

Múlt hétvégén eléggé kidőltem egy gyomorrontásnak köszönhetően, még hétfőn is háborgott a gyomrom, úgyhogy óvatosan ettem, mozogni sem igen volt időm. Mondjuk kedvem sem sok, mikor este végre leültem... 

Múlt héten sikerült háromszor futnom, ezena héten eddig egyszer jutottam le, de ez van. Talán még ma belefér a napomba, meglátjuk. Egyenlőre nincs igazán futásra csalogató időjárás, de Benny nincs itthon, úgyhogy illene kihasználnom a lehetőséget... de előbb bejgli előkészítés.

A napokban nagyon sokszor eszembe jut a mamám, akit idén január másodikán veszítettünk el, a tavalyi karácsony is már szomorú volt nélküle, mert akkor már nagyon rosszul volt. Mindig ő készítette a sütiket, már oktobertől azon járt az agya, hogy milyen sütiket gyártson nekünk.... akkor nem becsültük meg annyira a süteményeit, de most érzem igazán, hogy mekkora kincs volt. Egyik sütinek sincs olyan íze, mint az övéinek... most hiányzik a legjobban..... olyan jó lenne, ha látná Bennyt, minket... Benny a múltkor kekszet sütött és mindenkinek "osztogatta", aztán egyszer csak mondta, hogy a dédinek is ad belőle, de hogy tudja a dédinek a csillagok közé küldenie?? Hát nehéz volt megállni, hogy ne sírjam el magam. Örülök annak, hogy Bennynek még kicsit a tudatában van a dédi, bár nem tudom, hogy majd később mennyire fog valóban emlékezni rá, hiszen ő még nagyon kicsi.... de a bejgli minden évben az asztalon lesz, már csak a dédi emlékére is. 

Holnap utolsó simitások, bevásárlás, aztán indulnak az ünnepek. Benny nagyon várja, én pedig miatta várom, hogy láthassam az arcán a meglepettséget, az örömöt! :)