Hétvégén mindkét nap lejutottam futni, szombaton 10 km-t mentem csak, mert annyira volt idöm, de vasárnap eleve hosszabb futást terveztem, így mivel Benny Opáékkal volt, nem siettem haza. Az idöjárás is szuper volt, öröm volt minden kilométer. :)
Igaz, az autóm még nincs kész, úgyhogy nem lett mégsem Alte Donau kör, de az megvár, majd bepótolom. A környéken futottam, 4 kört a tó körül (azért négyet, mert elöször csak egyet vagy kettöt akartam, de épp szembe futott egy jófej futópasi, aki mindig mosolygott, mikor újra kereszteztük egymást a köröknél, így addig köröztem, mig ö is ott volt. :D ), utána pedig a környék utcáit futottam be. Lassan, magamhoz képest nagyon lassan kocogtam, úgyis kellenek a lassú tempójú futások a félmaratonhoz, maratonhoz, úgyhogy most ez a kímélö üzemmód jó is lesz egy darabig.
Végül 18,77 km-t tettem meg vasárnap és csak azért hagytam abba, mert szomjas lettem és nem vittem vizet magammal, úgyhogy hazamentem. :) de jól esett nagyon. Folytatása következik most vasárnap, de most viszek majd magammal innivalót is. :D
A héten megkapom az MR eredményét is és utána kell visszamennem az ortopéd orvoshoz, aki anno azt javasolta, hogy úgy probáljak visszamenni, hogy fájjon a lábam, hogy láthassa, pontosan hol fáj.... csak félek attól, hogy ha futok egy jó gyorsat és újra megmarad a fájdalom, akkor kiesek pár hétre megint.. szóval inkább nem megyek fájós lábbal, ha nem muszáj.
Az MR amúgy "érdekes" volt, eddig csak annyit tudtam, hogy "valami csöbe kell feküdni", így mentem oda csütörtökön.
Le kellett vetköznöm bugyira és egy vékony felsöre, minden ékszert le kellett vennem, felfektettek egy ágyra, vagy öt helyen lekötöttek, kaptam egy vészhivo gombot, ha rosszul lennék, egy fejhallgatót, mert figyelmeztettek, hogy hangos lesz és betoltak a csöbe.
Nem tudtam eddig, hogy gondom lenne az ilyen szük helyekkel, de kellemes érzés azért nem volt ez.... elöször gondoltam rá, hogy becsukom a szemem, de az rosszabb volt, így inkább nyitva hagytam és vártam... aztán jött a nagy hangzavar, kattogás, kalapálás, tamm-tamm ütemek, tényleg nagyon gáz volt még fülhallgatón keresztül is. Kb. tiz percig tartott, de elég hosszú tiz perc volt. A szivem majd kiugrott a helyéröl, biztos érdekes számot láttam volna egy pulzusmérön...
Ma megyek majd a leletért, kiváncsi leszek az eredményre. Remélem, hogy nagy probléma nincs és megpróbálhatok felkészülni egy esetleges öszi maratoni futóversenyre. Bár addig még sok más egyéb dolgom is van, ami mellett nem tudom, hogy hogy tudok majd futni, de igyekezni fogok. :)
1 megjegyzés:
Hihetetlen vagy! :D
Megjegyzés küldése