Mióta Benny van, megtanultam, hogy lehet tervezni, de nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy mi szeretnénk... Sajnos most is így alakult, ugyanis péntekre kidőlt szegénykém, magas láza van már két napja és ma már az orra is folyni kezdett, szóval borítékolt neki még jó pár nap itthonlét....
Nekem pedig az elmúlt hetem elég zsúfolt volt, az utolsó napjaimat töltöttem az S.Olivernél, hétfőtől új, gyerekbarátabb munkaidőm lesz, amit már kiváncsian és kicsit félve is várok. Eddig mindig volt minimum 1-2 délelőtt, amikor intézhettem a dolgaimat, futhattam, míg Benny oviban volt, most ez változik, hétfőtől péntekig délelőttönként dolgozni fogok. Furcsa lesz először, de kárpótolnak majd a délutánok, amiket vele tölthetek és persze a hétvégék is. :)
A péntek lett volna az egyedüli nap, amikor P-vel elhozhattuk volna a bringáinkat a szervízből, amikor sarokülőt nézhettünk volna a nappaliba, mert tönkrement a mostani és amikor még futhattam volna egy utolsó átmozgatót a vasárnapi félmaraton előtt, de Benny már hajnalban lázasan ébredt, így buktuk az utolsó közös délelőttöt P-vel, maradtunk itthon Bennyvel.
Mondjuk annyiban nem bántam, hogy iszonyatos szél fújt, szerencsére nálunk nem volt akkora hókáosz, mint ami Magyarországon, de a hideg szél is elég volt ahhoz, hogy ne dugjuk ki az orrunkat a lakásból. Mondjuk így most már nem tudom, hogy jutnak haza a bringáink, de majd vagy P hazahozza őket egyesével vagy majd valamelyik délután P szülei vigyáznak Bennyre, én hazahozom az enyémet, ő pedig majd valamelyik délelőtt az övét. Még kitaláljuk, ez legyen a legnagyobb gond...
A kanapét majd megnézem én valamelyik délután, lefotozom és P választ fotó alapján. :)))) ez még a könnyebb feladat. :D
A futás igy elmaradt, pénteken azért elugrottam a startszámokért, elhoztam Edit barátnőm és a tesóm számát is, Edit 6,8 km-t fut, a tesóm pedig 6,8 km-t nordic walkingol. Tavaly polóban nyomtuk, idén nagykabát lesz, nagyon úgy néz ki....
Bár ma elég bizonytalan voltam és agyaltam, hogy mi legyen, mert agyilag kicsit szét vagyok csúszva most, hogy Benny beteg lett, nem érzem magam teljesen felkészültnek a 21,1 km-re. Úgy volt, hogy Benny ma ott alszik P szüleinél, de ez is sztornó lett, elvileg reggel 8-ra jön majd az apósom érte és átviszi magukhoz, én pedig majd odamegyek érte. Ma még lázas volt, nemrég adtam neki lázcsillapítót, olyan kis gyámoltalan ilyenkor, és segíteni sem tudok neki nagyon, ez a legrosszabb. :(
Szóval most kicsit harc van bennem a holnapi nap miatt, mert egy részről nagyon vártam már ezt a versenyt, a szezonnyitó futást, másik részről pedig az "anya" viaskodik az ellen, hogy elmenjek és jól érezzem magam, miközben a kicsikém beteg... pedig ha nincs láza, akkor élénk, játszik, eszik, nincs gond, de attól még háborog a lelkem kicsit. :((
Meglátjuk, hogy milyen éjszakánk lesz, egyenlőre a szénhidrát feltöltéssel nincs gond, egész nap eszek.... :(((( Remélem, hogy az áprilisi Vienna City Marathon előtti napok nem így fognak telni.... :(
3 megjegyzés:
Én nagyon drukkolok, hogy sikerüljön a futás. Benny nem attól lesz jobban, hogy ülsz mellette. Legalábbis ez a tapasztalatom a három gyerekkel. Pár óra a nagyszülőkkel kizökkenti legalább egy kicsit a betegségből. Te pedig elégedetten térsz majd vissza hozzá, és az mindennél többet jelent.
Gyógyulást Bennynek, neked pedig nagy HAJRÁ :) :)
Szia Anita! Hogyan alakult végül a verseny? Remélem jól! :) Szétcsúszásból nekem is elegem van, a futáshiánytól bedilizek lassan...:S
Megjegyzés küldése