Káosz...

...egyenlőre.

Múlt hétfő óta új munkahelyem van, mégpedig egy olyan, amire mindig is vágytam (???)! :)

Régen (időszámításunk előtt) is szerettem volna irodában dolgozni, de aztán megfertőződtem a hotel szakmával és ott is ragadtam jó hosszú időre. :) Nem is volt gond addig, míg Benny nem született meg, sőt, még babakorában sem volt gond, hogy néha eljártam dolgozni, mert vigyáztak rá a nagyszülők. 

De aztán mióta ovis, nehéz volt összeegyeztetni a hotelezést vele, ezért léptem egy kicsit tovább és kezdtem "új életet" a kereskedelemben. Gondoltam, hogy nem lesz leányálom, de már a szabad vasárnapok és az ünnepnapok is vígasztaltak a döntésemben. Sajnos a cég, akit választottam mégsem olyan szép és jó, mint ahogy én, mint addigi törzsvásárlójuk gondoltam, a háttér már korántsem olyan szuper, ráadásul januártól a bevásárlóközpont, ahol dolgoztam is elég nyugis volt, és az "elég nyugis" jelző még visszafogott volt..... konkrétan néha halálra untuk magunkat, éreztem, hogy kezdek leépülni agyilag és már január közepén tudtam, hogy nem fogom kibírni azt a minimum egy évet, amit ott terveztem dolgozni, úgyhogy újra keresgélni kezdtem.

Elég gyorsan szembe jött velem egy hirdetés, irodába kerestek segítséget, heti 25 órára, a kritériumoknak megfeleltem, vesztenivalóm nem volt, hát elküldtem a papírjaimat. Elég hamar kerestek is, voltam beszélgetésen, utána próbanapon, aztán mikor már nem is számítottam rá, felhívtak, hogy engem választottak. :) Nem volt egyszerű eljönni a bevásárlóközpontból, mert több kolléganőm is felmondott velem egy időben, így nem engedtek el minket könnyen, de múlt hétfőn már végre kezdeni tudtam az irodában.

Így egy hét után azt mondom, hogy szuper dolog hétfőtől péntekig állandó délelőtt dolgozni (8-13 dolgozok), délután Bennyvel lenni, DE azért már látom a hátrányát is ennek a munkabeosztásnak: délután mindent csak Bennyvel tudok intézni, mint pl. bevásárlás, kanapé nézegetés stb... , P-vel alig találkozunk, mert épp váltjuk egymást (én alszok, mikor ő hazajön éjjel, ő alszik, mikor én reggel elindulok, ő épp megy dolgozni, mire én délután hazaérek....) , de ő most megbeszélte, hogy minden második hétvégén szabad lesz, így egy kicsit talán tudunk családi életet is élni.... 

Ami a legjobban háttérbe szorult a múlt héten, a futás volt, ugyanis sehogy sem jött igazán össze. Szerdán P apukája elment Bennyért az oviba, akkor volt fél órám, mert előtte dolgom volt, így két tókör fért bele és szombaton jutottam le, amíg anyukám vigyázott Bennyre. 

De bízom benne, hogy beáll majd itt is egy rendszer, ha jobb idő lesz, akkor munkából hazafelé tervezek futni pár metrómegállót, annak csak annyi a hátránya, hogy utána a játszótéren végig a futócuccban leszek... :) ez eddig ugyanis nem jutott az eszembe. :D 

Az elmúlt hétre még hozzá jött, hogy Benny beteg, visszaesett megint, úgyhogy P is egyből mélyvízben kezdett, nem kellett vinnie Bennyt az oviba, de helyette délelőtt neki kellett lekötnie és rendeznie a kis beteget. És ez folytatódik ezen a héten is, ugyanis tegnap az ügyeleten voltunk, középfulgyulladása van, sokat nem aludtunk szombat éjjel. :(((( 

Úgyhogy kicsit szét vagyok még csúszva és elég sokszor nyitogatom a nasis szekrényt is, most semmi erőm nincs odafigyelni arra, hogy mit eszek..... ja, és még van egy pont is az i-re... ma kinéztem reggel és már megint minden fehér volt, behavaztunk. Március 25.én.... elég már ebből a hidegből, látni sem bírom. :((( 

Ebben az időben már nem igazán látom meg a jót, kifogytam a pozitivumokból. :/

De talán már tényleg nincs sok hátra..... azért a szülinapunkat nem hótaposóban szeretném ünnepelni két hét múlva. :)