DM Frauenlauf Weekend 2013

Vigyázat, hosszú lesz!!! :))))

2011-ben voltam először ezen a futóversenyen, még P nagynénje mesélt róla, mikor megtudta, hogy fogyókúrázni és futni kezdtem. Ez egy olyan verseny, ami szinte "kötelező" minden nőnek, asszonynak, lánynak, aki Bécsben fut, kocog vagy sétál. Évről évre nagyobb az érdeklődés utána, általában március elsején 0 órakor nyitják meg a nevezést és a legtöbbször áprilisban már nincs hely rá, pedig május végén, június elején van a futóverseny. :) 2011-ben 5 km-t futottam, és mivel abban az évben már egyre nagyobb távokkal próbálkoztam, tavaly már a 10 km-en indultam és idén sem volt kérdés, hogy a 10-en induljak. Tavaly pont az első félmaratonom után volt június elején a verseny, eléggé fájt a lábam, így 1 óra 2 perc alatt értem be, idén pedig az 59 percet tűztem ki célul, hogy annyi idő alatt szeretnék beérni. 

Még márciusban feldobtam Bogesznek is, hogy milyen szép érmet adnak ezen a versenyen és hogy nem lenne e kedve kijönni Bécsbe, ő átgondolta és még épp belefért a jelentkezésbe, gyorsan leadtuk az ő nevezését is a 10 km-re. Hetekkel később jöttünk arra rá, hogy kicsit besűrítettük a májust, mert voltunk WINK félmaratonon, itt van ez a 10 km-es verseny és utána lévő hétvégén pedig Ultrabalaton. Ráadásul ma gyereknap is volt, ő pedig két napra eljött a családjától Bécsbe futóversenyre... de már nem volt mit tenni, szervezni kezdtük a hétvégénket. Benny P szüleinél töltötte a hétvégét, így mindenki jól járt. :) 

Bogesz vonata szombaton reggel negyed 11-kor ért be Bécsbe, kimentem elé a pályaudvarra, kávéztunk egyet és elindultunk a Stadion mögé, ahol a futóverseny helyszíne volt, tegnap gyerekfutóversenyt tartottak, reggeltől lehetett felvenni a startszámokat a polókat stb.... Mire odaértünk, már elég sokan voltak a startszámoknál, utólag esett le nekem, hogy pont kedvezőtlen időpontban álltunk be a sorokba, mert a gyerekfutás előtt akarta mindenki felvenni a cuccait, de sebaj, gyorsan ment aránylag a sor, így hamarosan már a kezünkben tarthattuk a startszámunkat. Onnan átsétáltunk a startszatyrokért, amiben a csomó repi ajándék volt ( isoital, müzli, öblítő, krémek, tusfürdő, nápolyi, magnézium, prospektusok, kuponfüzetek stb).

Felvettük a polókat + a nevezéskor megrendelt fehér, frauenlauf-os baseballsapit is, aztán fotózkodtunk egyet a DM sátorban, ahol minden évben fotózkodok. :) 

Közben megérkezett a tesóm is, körbejártuk még a sátrakat, aztán átmentünk hozzá busszal, lepakoltuk a cuccainkat és visszametróztunk a városba, mert Bogesznak megígértem, hogy elmegyünk Tony Futóboltjába beméretni az ő lábát is és megnézzük, hogy milyen futócipőt ajánlanának neki. Én már tavaly nagyon elégedett voltam ezzel a bolttal, nekem is aktuális a cipőcsere, de szerintem ugyanolyan saucony cipőt fogok majd elhozni a héten, mint amim most van, mert bevált. :) 

Szóval hárman voltak előttünk, kicsit várni kellett, nézelődtünk, de kb. 15-20 perc után már mi következtünk. Kiderült, hogy a tulaj magyar származású, amit sejtettem is már, és a lánya is ott dolgozik, aki egész jól beszélt magyarul, így hozzá kerültünk. :) Először megvizsgálta Bogesz lábát, futnia kellett a futópadon, amit kamerára rögzített, utána kielemezte, majd több cipőmodellt ajánlott neki, mindegyiket felpróbáltatta, kipróbáltatta, türelmesen magyarázta a cipő tulajdonságait. Bogesz két modellt próbálgatott, és kiváncsi voltam a végeredményre, ugyanis köztudott róla, hogy a Nike nála az etalon! :))) A végén viszont Tony lánya meg tudta őt győzni egy sárga-fekete asics cipőről, ami szerintem is nagyon jól állt a lábán, látszott, hogy tökéletesen tartja a lábát, stabilan futott benne, szóval én is megvettem volna a helyében. ;) 

Mivel a futóbolt P cégének az egyik pizzériája mellett van, így vásárlás után átmentünk egyet kajálni oda, ami jó döntés volt, mert ismét nagyon finomat ettünk. :) a tesóm tésztázott, mi Bogesszal pedig pizzát ettünk, két különbözőt és elfeleztük egymás között. :) 

Kaja után a belváros felé vettük az irányt, ahol kicsit turistáskodtunk, vettünk pár apróságot, bécsi csokit Bogi családjának, majd egy bécsi kávézást még be akartunk iktatni a belvárosi sétába, úgyhogy beültünk az Oberlaa kávézóba, az egyik kedvenc helyünkre. :) Ha már lúd, legyen kövér, így nasiztunk is a kávé mellé, de hát nem jön minden hétvégén Bogesz Bécsbe, tehát ennyi belefért. :) 

Ezután újra elmetróztunk a tesómhoz a cuccaikért, aztán hazamentünk, enni már nem akartunk, fáradtak voltunk, de beharangoztam Boginak, hogy este, ha úgy jön ki, lemehetünk egy tókörre futni, hogy megnézze, merre szoktam én a kilométereket róni, úgyhogy hazaérve öltöztünk és fél 8 után elindultunk egy kis átmozgató kocogásra. :) 

Először "terepen" futottunk, egy belső kört mentünk, hogy tényleg meg tudja csodálni a tavat, amit imádok, majd egy külső kört tettünk meg, amit meghosszabbítottam egy kanyarral, hogy elfussunk a blumengarten mellett is, ahol a délutánjainkat szoktuk tölteni Bennyvel és oda is be tudjon lesni Bogi. :) A tempó tökéletes volt, a pulzusom végig 150-155 között volt, ilyen tempóval kellene a legtöbb edzésemet megtenni, hogy hatásos legyen a pulzuskontrollos edzés. :) 

Mire végeztünk, már ránk esteledett, de azért még fotóztunk párat a tó szélénél. :)))) 

Futás után hazajöttünk, tusoltunk és nem kellett altatni minket, elég hamar ki is dőltünk, hosszú volt a nap. :))) 

Reggel negyed 8-kor keltünk (bár nekem már 6-kor kipattant a szemem először, de visszaaludtam :D ), reggeliztünk és fél 9 körül már indultunk is a Stadionhoz a futóversenyre. Elég hűvös volt, vaciláltunk, hogy mit vegyünk fel, végül én egy hosszú ujjúra rávettem a DK-s polót + mellényt, így nem fáztam. 

Már hömpölygött a nép a start felé, ilyenkor rengeteg ember van arrafelé, mi is mentünk a tömeggel a sátrak felé. 

Megint fotózkodtunk egyet, most DK-s polóban, aztán befutott lassan a tesóm is, kicsit még nézelődtünk, üldögéltünk, fotózkodtunk. :) 

10:15 körül elindultunk a starthoz, hogy beálljunk a startzónánkba, akkor már rengetegen készülődtek a starthoz, volt tumultus rendesen. Utolsó fotók, aztán elváltunk a tesómmal, mi már beálltunk a startzónánkba, a tesóm pedig indult tovább, hogy majd próbál rólunk fotókat készíteni. :)

Kb. három perenként indították a blokkokat egymás után, mi a D blokkban voltunk, tehát jó fél 11 után kerültünk sorra.
Épp álltunk a tömegben, egyre jobban izgultunk, hogy mikor indulunk már, mikor meghallottam a nevemet, hogy Anita Felbermayer-Major blablabla.... a többit nem igazán hallottam, mert tompított a hangszoró... hirtelen ránéztem Bogira, hogy az én vagyok :D és átfutott az agyamon, hogy "szülinapom van??? ja, nincs, az áprilisban van. :D " "rossz helyre parkoltam??? ja, nem autóval jöttünk. " "a tesómmal történt valami? " , mire még megütötte a fülemet, hogy facebook és hogy kedvenc dal. :) Az történt, hogy a héten volt egy ilyen kérdés a Frauenlauf oldalán, hogy melyik motiváló dalt szeretnéd hallani a startnál, írd le, és azt is, hogy hány km-en futsz és melyik startblokkban. Én pedig beírtam, hogy Europe-The final countdown és hogy a D blokkból indulok. Aztán el is felejtettem.... és képzeljétek, ahogy odaértünk a starthoz, a visszaszámolás után felhangzott ez a dal bömböltetve és erre indultunk el futni!!!!!! Még most is ráz a hideg, ha rágondolok, akkor mondjuk majdnem sírtam, annyira szuper volt az egész hangulat!!!

https://www.youtube.com/watch?v=9jK-NcRmVcw

Az első kilométeren még nagyon sokan voltak, nehéz volt előzgetni, úgy voltam vele, hogy amit tudok, előzök, aztán majd meglátjuk. Reménykedtem, hogy majd 3. kilométer körül már levegősebb lesz és akkor majd lehet haladni jól. Az első két kilométert még igy is simán 6 perc alatt tettem meg, akkor már kezdett mocorogni a kisördög, hogy próbálom tartani a hat perc alatti km-eket és meglátjuk, hogy mennyi idő alatt érek be így. 

5 km-nél 29 perc környékén jártam, elégedett voltam. :) a frissítőpontoknál nem álltam meg, nem ittam, futottam tovább, nem is volt most olyan meleg, hogy 10 km-en innom kelljen. 

7 km-nél a Praterben ment a szakasz, jó volt elfutni az óriáskerék előtt és a sok ismerős játék és étterem előtt is. :) 8 km-nél beért egy lány és megszólított, hogy szuper a tempó, az elejétől itt fut mögöttem és nagyon jó időt tartunk, jók vagyunk. :))) Jól esett, de az már nem, hogy közben leelőzött és kb. egy méterrel előttem futott tovább... a büszkeségem ezt nem hagyta, mert megdícsér 8 km-en, hogy jön utánam, milyen jó, erre lehagy??? :) Hogy van ez? :D :D Na, tartottam én is a tempómat és a 9. km környékén már megint kb. egy vonalban voltunk. Amint megláttam a 9. km táblát, még volt erőm ráhúzni a végére, az utolsó kanyarnál feltűnt a tesóm is, aki még elcsípett pont egy fotóra és megláttam, hogy a lány, aki az előbb megelőzött már rákanyarodott a célegyenesre. :) 

Én nem tudom, hogy még honnan volt bennem ennyi erő, de olyan hajrát levágtam a célkapu előtt, hogy magam is meglepődtem. :) Úgy voltam vele, hogy már itt a vége, ezt már simán kibírom, és leelőzve a lányt 57:08 perc alatt beértem, megcsináltam!!! :) Az eddigi legjobb időm lett 10 km-en! :)

Megkaptam az érmet, épp sétáltam hátrafele lihegve, mikor elém került egy kamera + egy riporter csajszi, hogy gratulálnak és hogy éreztem magam a versenyen stb.. én pedig levágtam valami olyasmi választ, hogy minden szuper volt, rekordidőt futottam, nagyon boldog vagyok. :))) és a végén még megmutattam a DK polómat, hogy "magyar vagyok ám" :))))) kiváncsi leszek, hogy leadják e valahol. :)))

Hamarosan Bogesz is beérkezett, kaptunk vizet és egy-egy szál rózsát, kisétáltunk és bevártuk a tesómat. :) Boldogan és büszkén feszítettünk a fotón az érmünkkel, amiért megdolgoztunk ügyesen! :)))

Sétáltunk még picit, aztán hazajöttünk, ebédeltünk, kávéztunk és kikisértük Bogesz a vonathoz, ahova már Benny is jött velünk. :)

Szuper hétvége volt, jól éreztem magam nagyon, feltöltődtem és már várom a következő hétvégét is, amikor az Ultrabalatonra megyünk a vaDKörték csapattal. :))) Ahogy Bogival beszéltük: "csak egy kört kell futnunk, egy tókör lesz." :))))

Köszönöm, ha végig olvastátok, ezt nem lehetett rövidebbre fogni. :)))))