Wink félmaraton 2013

Visszatértem életem első félmaratonjának a színhelyére szombaton és sikeresen "revansot" vettem. :)

Amikor tavaly május 19-én elindultam ezen a versenyen, akkor még ismerkedtem, bontogattam a szárnyaimat a hosszabb futások területén, ismeretlen volt számomra a félmaratoni táv, de a lelkesedésem határtalan volt. Akkor Panni segített felkészülni, aki azóta is ott van mögöttem, segít, támogat, nagyon sokat jelent nekem minden egyes tanácsa. 

Tavaly ő is ott volt a WINK-en, maratoni távon indult, de térdsérülés miatt sajnos fel kellett adnia. Nekem az első félmaratonom aránylag jól ment, bár nagyon meleg volt és a harmadik körnél már bele-bele kellett sétálnom, nem ment az egy huzamban futás. Akkor 2 óra 20 perc volt az álomidőm, és végül 2 óra 20 perc alatt értem be, boldog voltam nagyon!!! :)))) 

Azóta futottam egy újabb félmaratont tavaly októberben, majd idén márciusban egyéni legjobb időt futottam 2 óra 8 perc alatt, és jött a Vienna city maraton, ahol 2 óra 15 percet futottam. Bécsben itt volt pár DK futótársam is, teljesen más volt így nekiindulni egy versenynek, jó volt csapattal készülődni, várni a startot, majd beérni a célba és bevárni a többieket. :) Már akkor csalogattak WINK-re idén is, de nem tudtam, hogy hazajutunk e, viszont végül sikerült leszervezni a hétvégét, így mégis tudtam nevezni az idei wink futásra is, Siófokra.

Már nem izgultam úgy, mint tavaly, de nagyon vártam már, hogy visszatérhessek Siófokra és a többiekkel futhassak egy jót. Tudtam, hogy jön Bogesz is, ott voltak a Dk társaim is, tehát gond nem lehet. :))) 

Az időjárás elég vegyesen indult, odafele többször esett az eső, de Siófokon mintha elvágták volna, borús volt, de nem esett! Máris egy jó ponttal indult a nap.... a főtéren egyből kiszúrtam Forrestet, aki a rajtszámokért állt sorban, úriember módjára be is engedett maga elé, így nem kellett kivárnom a sort. ;) Felvettük a rajtszámokat és beültünk még egy kávéra a közeli teraszra. Közben befutott Laci és Judit is, nevetve vettük észre, hogy mind a négyünkön egyforma garmin óra volt, ááááá, kicsit sem vagyunk futóbuzik. :D :DAhogy Forrest mondta anno: "kütyü über alles." :))))

Nemsokára megjöttek Bogiék is, ő Maruzs Gáborral és a feleségével, Katával érkezett, Kata élete első félmaratonját futotta, kicsit izgult már reggel , aranyos volt. Befutott még pár DK tagunk, Gyusziék is megérkeztek, mi pedig készülődtünk a futáshoz. Startszámokat szerkesztettük magunkra, technikai megbeszélések voltak, a szerencse hozó banán evészet stb... :))) fél 11-kor elmentem pisilni, gondoltam már gond nem lehet.... aha, 10:50-kor már megint pisilnem kellett, de már nem mertem elmenni, mert 11-kor volt rajt.... ez nagy hiba volt, mint később kiderült, többet ilyet nem csinálok.

Csapatfotózás után 11-kor sikeresen elrajtoltunk, először még volt róla szó, hogy esetleg együtt futunk Bogival, de éreztem rajta, hogy frusztrálná, ha ott lennék előtte, így inkább beálltam a saját tempómra és figyeltem a pulzusomat, próbáltam 160 körül tartani. Amin meglepődtem, hogy az első körben a 160-as pulzussal szinte végig tartottam a 6 perc alatti kilométereket, nem éreztem, hogy agyonhajtanám magam, a pulzusom is rendben volt, szóval mentem ezzel a tempóval. Forrest odacsapódott mögém, kitartóan és ügyesen jött végig az első körön, le a kalappal előtte!!! A 3,5 km-es fordítónál jó volt pacsizni a DK csapattársaimmal, végig mosolyogtunk, élveztük a közös futást. 

A második körnél ittam pár korty vizet, de nem mertem többet, mert már akkor éreztem, hogy újra erősebben kell pisilnem és onnantól kezdve végem volt, mert az agyam csak ezen kattogott, hogy pisilnem kell, pisilnem kell.... úgyhogy innentől lassultam is, ráadásul a vasúti sinek melletti rész idén sem lett jobb, mint tavaly, marha hosszú, egyenes szakasz, ahol SEMMI nem történik.... de mentem tovább, végig futottam, nem sétáltam bele idén!!! Jó volt mindig Gyuszi párjával, Erikával találkozni, aki mindig meglepett minket egy-egy ponton és fotózott minket, drukkolt nekünk!! 

A harmadik körnél már nagyon vonzott a Balcsi, legszívesebben megmostam volna a kezemet a vízben, melegem volt, de nem akartam időt veszteni, úgyhogy mentem tovább. Ekkor már megittam jó 3 dl vizet is a frissítőnél, így a hólyagom már rendesen szenvedett, de úgy voltam vele, hogy utolsó kör, már nincs sok hátra, nemsokára beérek a célba és pisilhetek. :))) Az utolsó kb. négy kilométernél beértek Katáék, onnantól négyen mentünk tovább, és nagyon jól esett, hogy ott voltak, mert "behúztak" a célba, nagyon jó érzés volt csapatostul beérkezni. :) Az utolsó km-t meghúztuk kicsit, és boldogan, 2 óra 9 perc után befutottunk a célkapun. Megcsináltuk, egy újabb éremmel lettem gazdagabb és egy újabb tapasztalattal. 

Szépen, lassan beértek a csapattársaink is, bevártunk mindenkit, majd Gábor kitalálta, hogy ők kihagyják a tésztapartyt, de átugranának Füredre, ahol Ádi társunk Mátéval a 6 napos ultrafutó versenyen vannak, meg kellene nézni őket. Na, nekem sem kellett több, mivel szeretem az ilyen élményeket, én is csatlakoztam hozzájuk és végül három autóval átmentünk meglesni a fiúkat. :) Viccesek voltunk, nyakunkban a félmaraton érem, bicegve, ki a talpát, ki a térdét fájlalta és így mentünk be a füredi kempingbe a verseny területére. Először nem találtuk a fiúkat, de aztán befutottak, akkor már harmadik napja versenyeztek és még ugyanannyi hátra volt. Hihetetlen figurák, minden tiszteletem az övéké, nagyon büszke vagyok, hogy ismerhetem őket!!! A versenynek szuper hangulata volt,persze mi is hoztuk a formánkat, mentek a poénok rendesen. :))) 

nem tartottuk fel őket sokáig, egy idő után szedelőzködtünk és mindenki indult hazafele, tele élménnyel és egy éremmel a nyakunkban. :)