2013. június 28., péntek

Még mindig szenvedősen

Még mindig tart a kényszerpihenő és úgy néz ki, hogy hosszabb lesz, mint gondoltam... :(

Szóval a lábszáram már rendbe jött, azzal már semmi gond nincs, DE mivel az okos fejemmel végig terheltem a fájós lábamat, így ugyebár máshogy tartottam a lábamat futás közben, hogy kicsit jobb legyen a fájós lábamnak, de ezzel pedig azt érte el, hogy leterheltem a csípőmet, a combizmaimat, szóval csak rosszabb lett a helyzet sajnos. 

Jó négy hetet pihentettem, bringáztam, konditerembe kezdtem el járni és hétfőn már nagyon nem bírtam magammal, este lemerészkedtem egy fél órás kocogásra. Óvatosan indultam, direkt nem hajtva, nem is éreztem a fájdalmat sehol az elején, de olyan 20 perc után enyhén jelentkezni kezdett megint felül, a csípőm körül. 5,15 km-t mentem, feljöttem és éreztem, hogy ugyanott tartok fájdalmilag, ahol eddig... megint fáj, ugyanott, majdnem ugyanúgy. :((( 

Mivel szeretnék ott lenni az augusztus 11-ei éjszakai hat órás Suhanj6 futáson (a többi nyári versenyről már lemondtam...), így másnap felhivtam az ortopédiát és kértem időpontot egy olyan dokihoz, aki sportsérülésekre is specializálódott. Másnap mehettem is, úgyhogy a csütörtöki délutánom a fogászaton kezdődött (még mindig gyökérkezelés...), aztán irány az ortopédia. Hamar bejutottam, a dokinak nem volt újdonság, amikor elmeséltem a problémámat, egyből mondta, hogy ez egy alattomos futós sérülés, mivel futás közben nem fáj a lábszárnál, ezért vagyunk hajlamosak nem hallgatni a jelekre... pontosan így történt velem is. Forgatta ide-oda a lábamat és azt mondta, hogy reménykedjünk, hogy "csak" izomgyulladás, elküldött röntgenre, majd hétfőn kell visszamennem. 

A speciális futócipőbe ő még egy speciális talpbetétet is felirt, mert annyira bedől állítólag a lábam, hogy kell, így kisebb az esély a lesérülésre. Mikor már köszönt el, megkérdeztem, hogy mennyi esély van arra, hogy augusztusban egy hatórás futóversenyen induljak? Rámnézett szigorúan, hogy mennyit futnék? mondtam, hogy párban futnék... láttam, hogy agyal, kérdezte, hogy akkor kb. három órát? Mondtam, igen, de kb. óránkénti váltásban (mintha az valami más lenne :D ), erre elmosolyogta magát, hogy hétfőn megbeszéljük, látnia kell a röntgenképeket.... még aznap meg is csináltam a röntgent, hétfőn megyek vissza.... és reménykedek, hogy nincs semmi komolyabb baj és rendbe jövök  Suhanj-ra!!!!! 

A saját hülyeségem ez, szóval végülis megérdemlem a kényszerpihenőt, még ha szenvedek is rendesen.... de megint nem hallgattam a jelekre. :( 

HIányzik a futás, ott tudok a legjobban feltöltődni, de azért most próbálkozok a konditermes edzéssel is, tegnap egész jól ment, voltam spinningen is (lightos alapspinning volt ez , 20 perces), aztán edzettem felsőtestre, és eliptikus tréneren is voltam egy órát. Ma pedig csak fél órám volt, így felugrottam bringázni egyet az ülőbringán. Szóval nagyon kihasználom a bérletemet, szuper, hogy pont a metromegállóban nyilt ez a terem, ahonnan a buszunk megy hazafelé, szóval csak két lépés a metrótól és a  busztól. :)

Talán még van időm az augusztusi nyaralásra újra formába hozni magam,cél megint a lila gatya, mint tavaly. :))) Egyenlőre van még mit dolgozni, hogy úgy álljon, ahogy kell. :(

Azért van egy bónuszfotóm is, hétvégén esküvőn voltunk és a kozmetikusom kisminkelt szépen, ilyenkor mindig olyan jó a jól sikerült fotókat nézegetni. :))) (persze egész alakos nem sok készült, azzal nem voltam annyira elégedett, mint a fejemmel :D )


 

2013. június 20., csütörtök

Kényszerpihenö

Ha lehet ilyet mondani, még jókor is jött...

Àprilis óta szenvedek egy izomhuzodással a lábamban, a lábszáramnál indult, megeröltetés lehet, de nem vettem komolyan, ezért igy futottam le a Vienna City Marathonon a félmaratont és rá pár hétre Siófokon a WINK-en is még egy félmaratont. Májusban 130 km körül futottam, ami nálam már sok, olya n100 körül szoktam. Mindezt fájós lábbal, ami hol erösebben fájt, hol gyengébben. 

Ìgy utólag nem is bánom, hogy sokan voltunk az Ultrabalatonos csapatunkban is, mert az a 26 km két részletben pont elég volt, hajnalban már nagyon fájt a lábam. Meg is beszéltem vele, hogy ezután pihentetni fogom. UB utáni nap alig birtam felemelni a bal lábamat, már a felsöcomb-csipö környéke is fájt, tehát nincs mese, pihenön vagyok. Persze hiányzik nagyon, de pont jókor jött ez a kánikula, mert ilyenkor amugy is szenvedösen szoktam futni.... nyáron nem megyek versenyekre, ezt is eldöntöttem tavaly, sosem felejtem el a tavalyi julius elsejei erdei futást, ahol az a 8 km életem leghosszabb futása lett..... Egyetlen esemény van tervben, de még nem jelentkeztem, a Suhanj alapitvány éjszakai futása, éjféltöl reggel 6-ig tart, párosban szeretnék rá menni, augusztus 11-én. Aztán majd összel szépen lasan a többi, de óvatosan. Eddig egy 8 km-es versenyre jelentkeztem, ez már fix, a Reebok Women`s Run, a többi majd mindig utolso pillanatban döl el. Esetleg novemberben a kétnapos maraton Siofokon, de ez még kerdöjeles...

Szoval most pihentetés van, ami a futást érinti, attól még mozgok szorgalmasan, már kétszer bringáztam egy nagyot (50 km és 52,5 km) hétvégén, kedden pedig végre eljutottam a fitnessterembe, ami nemrég nyilt a közelünkben, direkt a bejárata elött rak le a metro, igy ovi elött simán van egy orám bentre. Tudok erösiteni, kardiozni és vannak cyberedzések is, amiket valaki nagyon okos talált ki, mert megsporolják az edzöket, virtuálisan megy az egész egy nagy kivetitön, egy valaki mutatja végig a feladatokat és hajrá!

Van spinning, vibrotréning, köredzés és még egy csomo minden, amivel ismerkednem kell, de láttam már step aerobicot is az egyik cyber teremben. Ezek a cyber edzések külön kis termekben vannak, a nagyobb falon megy a kivetitön a feladatsor, mi pedig csináljuk. Benny ovistársának anyukája Zsófi (ök is magyarok, idén jöttek az oviba) ajánlotta ezt a termet, már amugy is gondolkodtam a tagságin, de Zsófi nagyot lökött rajtam. Ö föleg a vibros edzésre jár, és tetszik nagyon neki. Kedden a Has-Láb-Popó vibrost csináltam vele meg + 15 percet az eliptikus tréneren levezetésképp, ma pedig felkeltem 5:20-kor és negyed 7-kor már a teremben voltam, megint végigcsináltam egy fél órás vibros tréninget és tekertem 20 percet a bringán. Jó volt, egyböl felébredtem. :)))

El fogok járni heti háromszor mindenképp, régen is szerettem konditerembe járni. Tegnap sajnos a konditermet fogorvosra cseréltem, mert egy ideje már érzékeny volt az egyik fogam és tegnap már a fájdalomcsillapito sem hatott, igy telefonálgattam és egy nagyon jo fogászati rendelöben kaptam azonnal helyet a munkahelyem közelében. Gyökérkezelés lett a vége, jövö csütörtökön mehetek újra. De elégedett vagyok velük, igy most rendbe rakatom az összes fogamat, ha már egyszer elmerészkedtem egy fogorvoshoz...

Szóval nem unatkozok, idöm nincs sok a gép elé ülni, mindig van valami.... :) De a lényeg, hogy annyira nem rossz a helyzet , mint gondoltam volna, most a meleg kicsit segit abban, hogy ne hiányozzon annyira a futás. :)

2013. június 6., csütörtök

UB szösszenetek

Pillanatok, amik még bevillantak a hétvégéröl:

-Part Üdülö Balatonkenese-Akarattya
életem egyik legretrobb helyszine, már csak Revicky Gábort hiányoltam. :D :D viszont a konyhafönök nagyon haláli, csillagos ötös neki!!!!! A reggeli tojásrántotta azért nem lett a kedvencünk... :D
Az üdülöben több, mint 200 rendör volt elszállásolva, kicsit érdekesek voltunk a sok fekete egyenruhás között a szines kis futocuccainkkal. :D :D

-Pannival jó darabig kereszteztük egymást, annyira jó volt öt látni és biztatni, mindig mosolygott! :) Sikeresen teljesítették a versenyt párosban!!!

-Àdit is beértük, ö nem mosolygott,ami nyugtalanná tett engem, mert Àdi MINDIG mosolyog, féltettem nagyon, egész éjjel sokat járt a fejemben, hogy vajon beér e... de beért, legyözte a Balatont, büszke vagyok rá nagyon!!!!


-Szigliget: a tudat, hogy a domboldalon ott van Benny anyával, még ha nem is tudtak kijönni nekem szurkolni, nagyot lenditett rajtam. :) Ismerek minden bokrot, kilométert a bringauton, imádtam ott futni!!! :) 
amikor ráfordultam a bevezetöútra, megint azt éreztem, amit autóval is: hazaértem!! :)
-Balatongyörök után beültünk vacsorázni, szintén retro éttermet (Panoráma étterem) sikerült kifognunk, nagy hasú tulajjal, Humor Herold pincérrel, összekevert rendelésekkel, izetlen levessel, de jól esett, mert ültünk, pihentünk, meleg kaját kanalaztunk. :))) Megkivántam a mákos gubát, de nem volt.... :( 
(azért másnap Marcsinál Szigligeten a Kikötö étteremben megkaptam, mintha tudta volna, hogy mire vágyok!!!!! :) )

-Keszthelyen meg akartunk állni, de nem találtunk jó helyet, így inkább tovább mentünk... jó volt végigmenni a gesztenyés soron, nosztalgiáztam kicsit az évekröl, mikor többet jártunk le Alsópáhokra... :)

-WC hiány.... na, ez nem volt kellemes, nekem állandóan pisilnem kellett. Toi-toi budik alig voltak, maradtak a benzinkutak, ha épp nem állt kigyózó sor..egy idö után már mindegy volt, hogy a férfi vagy a nöi lett elöször üres, csak klotyó legyen. Legemlékezetesebb pisilés: éjszaka, sötét, déli part, Zoli fut, mi várjuk. A kocsi mellett könnyitettem magamon, térdig érö gazban... csak röhögni tudtam, ahogy a kocsiban a tesómékat láttam... eredmény: fél percen belül 5 (!!!!!) szunyogcsipés a hátsómon. :)))) még kedden is viszkettek. :D

-Déli part: nem elég, hogy uncsi, még korom sötétben is értünk oda... egyedül betojtam volna, de örültem, hogy Eszter ott teker mögöttem. :))) viszont volt egy érdekes hangulata annak, hogy koromsötétben, fejlámpával futok a Balcsiparton.. :)

-Eszter: még most is röhögök, ha eszembe jut, hogy miket próbált szegény mondogatni, hogy ne unatkozzunk. èn loholok ezerrel, hogy tartsam a jo tempot, ö teker mögöttem és probál szóval tartani. :) + persze magát ébren tartani. :))) szösszenetek: "nézd csak, dizsi!! milyen jó lenne most ott lenni, táncolni ahelyett, hogy itt futunk/tekerünk, nem?" "képzeld el, az edzöteremben én is probáltam futni, beállitottam a futogépet, elindult, de marha gyors volt a tempo, nem értettem, hogy miért... hát km/óra helyett mérföld volt beállitva.." 

De ami a legjobb: Ricsi társunk nagyon ügyesen, gyorsan fut. Egy váltopont után nekiiramodott éjszaka, Eszter lemaradt... tekert Ricsi után, sötét is volt, így kiszurt egy Ricsire emlékeztetö futot, odatekert mellé, és odaszólt neki, hogy "most megvagy", a srác ránézett  fejlámpával a fején, tehát elvakította, szinte semmit nem látott Eszter, és mondta, hogy: "phhuuuu, messze még a vége", semmi egyéb, Eszter csodálkozott is kicsit.... tekert... tekert... beszélni nem beszélt, ő csak futott, futott, közben számtalan gondolat végig futott Eszterben, ő az? nem ő az? vajon van Ricsinek ilyen kabátja? nem magasabb? ilyen a haja? stb... mígnem megkérdezte, hogy ne nézze őt hülyének, de őt Ricsinek hívják? :)) Mire a srác: "nem, én Tamás vagyok". :D :D Így Eszter elköszönt, a srác pedig még odaszólt, hogy de kár, mert milyen jó, hogy vannak még ilyen kedves emberek. :)))) 
  még most is röhögök ezen... :D

-Alvás: megbeszéltük, hogy nem alszunk, csak pihenünk néha... ahhoz képest az utolsó váltopontra autózva Zsuzsi már néha elpilledt mellettem, igy én is engedtem a fáradtságnak... az utolsó váltopontnál még böven volt másfél óránk Ricsi érkezéséig, így szinte gombnyomásra pontban 3-kor mind a négyen bealudtunk a kocsiban. :)))) Milu hivott negyed 5-kor, hogy Ricsi elindult a 7 kilométerére... ugy ugrottunk ki a kocsiból, mintha már a sarkon lenne a Ricsi és váltani kellene. De nagyon jot tett az az egy óra alvás, kellett!!!!

-DK Team: imádom öket, egytöl egyig!!!! Imádtam, hogy a HullaDK csapattal kereszteztük egymást mindig, nem sokkal mögöttünk értek be. :) a DK csapatból is mindenki körbeért, ügyesek vagyunk!!!! Beszélgetni sajnos nem volt idönk senkivel, pedig örültem, hogy végre élöben is láthattam Beust,  Erikát, Bécit, Andit, Tücsit, Petrust, Adrit, Mártit, Gaborchit,Noncsit, és még rengeteg ismeröst, akikkel eddig csak neten kommunikáltunk. Majd legközelebb talán több idönk lesz csevegni is. :)

-Suhanj!: Eddig is felnéztem rájuk, de ezután még jobban!!! Amikor Zoliékra vártunk a Club Aliga elött, hogy együtt befussunk, felbukkantak a Suhanj! Csapat tagjai, a tolószékes kisfiúval ,zászlóval és futottak a célba...hát nehéz volt megállni, hogy ne sirjam el magam... aztán a célbaérve ott mosolygott Gergö is, aki kerekesszékkel teljesitette a szakaszait, gratuláltunk egymásnak, még most is látom a boldog mosolyt az arcán!! Ezek nagy dolgok, példát lehetne róla/róluk venni!!!!

-vaDKörték: imádlak Titeket!!! Mindenki egy külön egyéniség, így voltunk teljesek!!
Köszönöm Nektek ezt az élményt!!!!!

2013. június 5., szerda

Tanácsok futóknak!! :)

10 Jó Tanács nem csak maratoni távra!!!

1. A hosszútávfutó türelmes. Nem akar a végére érni a távnak, nem az a cél, hogy beérkezzen. Csak fut. 
2. Ne számolgass folyamatosan, hogy még mennyi van hátra, hogy ez mennyi szigetkörnek felel meg, stb. 
Attól nem kerül közelebb a cél, hogy ezen jár a fejed, sőt, ez akadályoz meg abban, hogy élvezd a futást.
3. Edzz a szabadban, változatos helyszíneken. Erdőben, mezőn, szigeten, városban, sík terepen és hegyen.
4. Futás közben ne lógasd a fejed, ne az előtted lévő métereket vizslasd! Fejet fel! Nézelődj, élvezd a futást!
5. Cipő, cipő, cipő. És általában a felszerelés. Ezen nem érdemes spórolni, mert egy, az izzadtságtól elnehezült pamutpóló megkeseríti a futás örömét. 
6. Reggeli edzésre soha ne menj üres gyomorral, mert azzal legfeljebb 4-5 km-re jutsz. Inkább kelj fel kicsit korábban, hogy legyen időd nyugodtan megreggelizni.
7. Viszont a teli gyomorral is vigyázni kell, mert rókakergetés lesz belőle. 
8. Barátokkal edzeni isteni. Közben lehet röhögni vagy éppen együtt szenvedni, és ha kicsit (nagyon) jobb futók nálad, az húz magával.
9. Szólj barátoknak, hogy jöjjenek szurkolni a maratonra. Elképzelhetetlenül sok energiát ad a biztatás, amikor épp kezded elveszíteni a lelkesedést.
10. Végezetül: ne azért fuss, hogy meglegyen a maraton. Csak fuss. Sokat. Fuss, mert futni jó!! 
 http://lochness-meglesz.nolblog.hu/archives/2013/06/04/Vendegposzt_Magyar_Kornelia_utja_a_szigetkoroktol_a_maratonig/?fb_action_ids=545338488863253

2013. június 3., hétfő

Ultrabalaton 2013

Próbálom leírni azt a rengeteg élményt, amit ezen a hétvégén átéltem, de nem tudom még, hogy mennyire tudom visszaadni azt a fantasztikus hangulatot, ami az Ultrabalatonon volt. :) 

Az előzményeket tudjátok, nem terveztem idén be az Ultrabalatont, de Bogesz hirtelen ötletére aludtam egyet és kb. három napon belül összeállt a vaDKörték csapatunk és tervezgetni kezdtük a táv leosztását, a logisztikát stb....

Az első hetekben nem igen volt aktiv a csapat, olyan távolinak tűnt még minden, de UB előtt pár héttel felébredtünk, ugyanis Rikike kiszállt, nem érezte még biztosnak magát egy ekkora kihíváshoz, ezért kérdőjeles lett, hogy legyen e kilencedik ember. Végül lett egy kilencedik társunk, aki körül már az UB előtti héten ismét gyülekeztek a felhők, ugyanis egy másik csapatba is beválasztották, tehát csak egy délelőtti 10 km-es táv maradt neki, utána egy másik csapatban folytatta tovább a versenyt. Utólag belátva már akkor kellett volna a sarkunkra állni, hogy maradjunk mégis nyolcan, ez egy JEL, de belevágtunk így...

Előkészületek:
Mivel Ausztriában csütörtökön munkaszüneti nap volt és megkaptam a pénteket szabinak, így mi már csütörtök reggel elindultunk Szigligetre a tesómmal és Bennyvel, ahol anya várt minket, ő vigyázott a hétvégén Bennyre. Sajnos végig esett az eső, de csak reménykedni tudtunk abban, hogy hétvégére jobb lesz...

Pénteken még együtt ebédeltünk anyáékkal Szigligeten, aztán elindultunk Aligára, hogy átvegyük a rajtcsomagot, polókat. Még nagy volt a nyugi a Club Aligában, és mivel nem találkoztunk ismerőssel, átmentünk Kenesére, a szállásunkra. Neten foglalta Milán (egyik csapattársunk), már akkor is retronak tűnt ez az üdülő, de mikor odaértünk, időutazásnak éreztük az egészet, mert a retrónál is retróbb volt. :D :D Az üdülő tele volt rendőrrel (több, mint 200!!!!), akik a hétvégi alsóörsi motoros találkozó miatt táboroztak a Balaton partján, másnap ők is bevetésen voltak. A szoba durván retro volt, iszonyatosan meleg volt és nem lehetett szabályozni a radiátort, törcsi nem volt, a lepedő szakadt volt, és hasonlók... de egy éjszakára mentünk és nem is nyaralni, szóval a célnak megfelelt. Az árban volt vacsora és reggeli is, amit már kétkedve vártunk. :D

Megérkeztek lassan a többiek is, megvacsoráztunk együtt, kezdődött a csapatépítés, ment a hülyeség ezerrel. :) 




Visszamentünk megint utána a Club Aligába a tésztapartyra, ahol már szép tömeg gyűlt össze, kígyózó sorban várták a túrós csuszát a futók, söröztek, bandáztak. Mi is elvegyültünk a többiekkel és élveztük a hangulatot, örültem az ismerősöknek nagyon. :) A DK csapatfotózásról sajnos lemaradtunk, de azt hittem, hogy a start előtt lesz. :( 



Este még bandáztunk kicsit az üdülőben, aztán nyugovóra tértünk, de sokat nem aludtunk... 

Szombaton 5:50-kor találkoztunk a parkolóban, végül Zoli autójával mentünk, így az én autóm pihent egész hétvégén, utólag úgy gondolom, hogy jobb is volt így. :) Felkerültek a matricák a kocsikra, a bringa, és a cuccainkat is bepréseltük a csomagtartókba. Az egyik autót Bogesz férje vezette, abban hét fő fért el, így Bogesz, Roberta, Milán, Zsozsó, Ricsi és Eszter mentek vele, a másikat a tesóm vezette és Zoli, Zsuzsi, Dóri és én mentünk vele.



Dórival a rajtnál beszéltük meg a találkozót, de nem volt túl fitt, Roberta ébresztette, kicsit sok lett neki az éjszakai dorbézolás, tovább nem is folytatom... a JEL nem volt hibás két hete, csak hallgatni kellett volna rá.

Fotózkodtunk, aztán az összes DK -s csapat együtt elrajtolt 7:50-kor, tőlünk Bogesz futotta az első szakaszt. :) Innentől a csapatunk két részre szakadt, mivel két autóval vágtunk neki a távnak. Motiváltak voltunk, így lementünk Kenesére drukkolni Bogesznek és a többi DK startoló futónak, kiabáltunk nekik, fotóztuk őket, jó volt. :) 




Onnan Almádi elé mentünk, ahol már Milán futott, kiültünk az út mellé a fűbe, reggeliztünk és figyeltük a futókat, drukkoltunk mindenkinek, és amint megláttuk Milut, rohantunk át a másik oldalra pacsizni vele és szurkolni, hogy ügyesen beérjen a váltópontra. :) 





Milu után Zsozso következett, nem volt kérdéses, hogy neki is megállunk szurkolni, mire megkerestük az optimális helyet, addigra sajnos megérkezett az eső és durván eláztak a futók... nekünk ott volt az autó, ahova behúzódtunk, de nekik semmi.... akkor éreztem át először azt, hogy mire is vállalkoztunk, hogy akkor is futni kell, ha jég esik, vagy bármi, futni KELL, mert ezt vállaltuk... szerencsére Zsozso humorát nem tudja elrontani az időjárás, jókedvűen fordult be az utcába, ahol álltunk és neki is tudtunk drukkolni, ment is tovább a váltópontjára. 


Zsozso után Roberta következett, nála már enyhült az eső, de még nem állt el teljesen, így ő is szépen elázott azért. Neki is megálltunk szurkolni, felavattam az egyik futóversenyen kapott esőzacskómat, én abban drukkoltam a futóknak, jó hasznát vettem, hogy bent felejtettem a táskámban. :D :D Roberta rendületlenül futott Füred felé, ahol már Ricsi és a többiek várták őt a váltóponton. Mi is megálltunk ott is, hogy Ricsinek is tudjunk egy hajrát kiabálni, de aztán már sietnünk kellett, mert Ricsi után a mi autónk volt a soros, lassan közeledett a mi futásunk ideje is, amit már nagyon vártunk. :))) 


A váltópontra jutás nem ment olyan könnyedén, mint addig, ugyanis bringaverseny is volt a Balcsi körül és naná, hogy pont addigra értek ahhoz a szakaszhoz, ahol mi is jártunk, a rendőrök leállították a forgalmat, minket pedig vert a víz, hogy nem fogunk odaérni Zoli szakaszához Pécselyre... :))) végre elindultunk, szuper, hajrá.... erre pirosat kaptunk a vasúti átjárón... Mi ez, ha nem Murhpy??? :))) végre újra mehettünk, de akkor az ut dugult be kicsit, mivel már nem főuton haladtunk, és az összes csapat autója igyekezett arra a váltópontra, ahova mi is.... volt izgalom bőven, de a lényeg, hogy Zoli odaért és mire Ricsi beért, már nyoma sem volt az elmúlt fél óra izgalmainak, Zoli megkezdhette a futását. 





Szegénynek elég szivatós szakaszok jutotak, emelkedős rész, de ügyesen ment, szuper időt futott. Őt Dóri váltotta, aki addigra már aránylag magához tért. Őt elkapta az eső, szerintem akkor ébredt fel igazán... 
 Ennél a szakasznál gondoltam bele abba is igazán, hogy az egyéni indulók mennyi mindenen mennek keresztül, hiszen még csak a felénél sem jártunk, ők már másodszor áztak el..... 


Dóri után végre Zsuzsi következett, már nagyon szenvedtünk vele hátul a kocsiban, mindenki futott már, mi pedig még arra vártunk, hogy végre mi is indulhassunk... ekkor már kora délután volt, az eső még esett, mi Zsuzsival beálltunk a frissítőpontra a sátorhoz és vártuk Dórit, aki aztán befutott és Zsuzsi indulhatott. Két szakasza volt egyben, 17,8 km, de ez neki meg sem kottyan, nagyon jó futó és ügyesen nyomta végig. Beelőzgettük és fotóztuk, pacsiztunk vele, aztán előre mentünk Nemesgulácsra, ahonnét én indultam tovább, miután beért Zsuzsi. 



Mire én indultam, már nem esett az eső, de magamon hagytam a széldzsekit, utólag már látom, hogy felesleges volt, mert az első km után már vettem is le, melegem volt. :))) Miután végre elindultam, elöntött az a szuper érzés, amit a versenyek adnak, az adrenalin, a futás szeretete, a szabadság érzés, és csak mentem és mentem. 1. km-nél csippant a garmin, 5:35... hoppá, vissza kell vennem, különben nem bírom a 13,7 km-t végig így futni, úgyhogy picit lassítottam. :) Nemesgulács határában ismerős arcokat láttam, Bogesz épp sétált vissza az autójukhoz, a többiek is már mintha szálltak volna vissza a kocsiba, én pedig odakiabáltam nekik, hogy hékás, milyen csapatom van, senki nem vár????? :))))) mint kiderült, elnézték a váltópont helyét, Zsuzsihoz indultak, de lekésték, indultak volna tovább nekem drukkolni, de közben megleptem őket. :) Jót nevettem és futottam tovább. :D :D 



Badacsonytördemicnél vigyorogva futottam, hiszen ismerem azt a részt, minden nyáron bringázunk arrafelé, mikor Szigligeten nyaralunk, úgyhogy onnantól kezdve végig vigyorogtam, mint a vadalma, mert felbukkant előttem a szigligeti vár, a bejáró, amit ismerek minden szögből, megtáltosodva futottam be a bringaúthoz hátra és haladtam tovább Ederics és Balatongyörök felé. :) Úgy volt, hogy Benny is kijön anyával, de mivel béna idő volt, így mégsem jöttek, azért hiányoztak a megbeszélt helyről, jó lett volna őket látni, de ez most így jött ki. Nem sokkal Szigliget után feltűnt Csermi is, aki fotózott az út széléről és utána nem sokkal a tesómék is, megálltak nekem is drukkolni egyet, pacsiztunk és fotóztak a kedvenc váram alatt, tökéletes fotók lettek. :))) A tempót végig jól tartottam, végül 6:03-as átlaggal értem be Györökre, ahol már Zsozsó várt és indult tovább Gyenesdiás felé. 



Itt véget ért az autónk első szakasza, onnantól a másik autó futói következtek a második adag futásukkal, mi pedig nyugodtan meg tudtunk vacsorázni egy újabb retró gyöngyszemben, a Panoráma Étteremben. :))) 

Vacsi után még benéztünk Keszthelyre, de már nem találtunk olyan helyet, ahol meg tudtunk volna jól állni, úgyhogy inkább átmentünk a déli partra Zoli váltópontjához Alsóbélatelepre, ahonnan a mi szakaszaink indultak. Időközben lassan ránk esteledett, és kezdett hideg is lenni, és ugye fáradtunk is.... 



Ricsi érkezett a váltópontra, Zoli már menetre készen volt, fejlámpával indult már útnak, Eszter már tekert mellette, mi pedig indultunk is a következő váltópontra, hogy a sötét ellenére is rendben megtaláljuk. Nagyon jó navigációs füzetet kaptunk az Ultrabalaton szervezőitől, így navit sem kellett használnunk, minden tökéletesen le volt írva, mit hol találunk. Zoli szuper időt futott, hamar beért a váltópontra és megint indultunk is tovább, mert a következő kis szakaszt Zsozsó futotta a másik autóból, ez lett volna még a kilencedik ember távja, úgyhogy végül Zsolti nyerte meg. :) Boglárra ért be Zsolti, ahol már én vártam, végre én következtem megint 10,3 km-re. Előtte még elmentem a bozótosba pisilni, ahol sikeresen begyűjtöttem minimum öt szúnyogcsípést a hátsómra, még most is viszketnek, mint a fene. :D :D 

Zsolti lassabban jött, de megérkezett, én pedig indulhattam az éjszakai szakaszomra, Eszter pedig tekert mellettem. Fejlámpa a fejre és go! :))) Hideg volt, sötét volt és már nem sokan voltak körülöttem, szétszakadt már a mezőny, így voltak olyan részek, ahol egyedül mentünk Eszterrel, egyedül betojtam volna. Mondjuk nem szeretek futás közben beszélni, de jó volt a jelenléte a kis bringásunknak úgy éjszaka. A lábam fájt, de összeszorítottam a fogaimat és mentem előre a Balcsi mellett. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, merre járhatok, arra próbáltam figyelni, hogy hova lépek, féltem, hogy esetleg kibicsaklik a bokám vagy ilyesmi, így azért lassabban futottam a nappali tempómnál. Azért így is 6:16 lett az átlagsebességem, amivel a körülményekhez képest elégedett vagyok. :))) Jól bírtam. 

Balatonszemesen Zsuzsi várt, onnan ő ment még 9,9 km-re, vele is ment még Eszter a bringával. Zsuzsi nagyon gyorsan beért, ennél a váltópontnál már fel volt állítva egy célkapu, ment a zene, érezni lehetett, hogy közeledünk a cél felé.... Ettől a váltóponttól már a másik autó ment tovább, nekik még volt egy-egy szakaszuk, mi pedig közben elindultunk az utolsó váltóponthoz, hogy pihenjünk egy kicsit. Ekkor már éreztük, hogy egyre keményebb az éjszaka, sötét van, hideg van, fáradunk, merül az elemünk.... közben Bogeszékkel telefonálgattunk, az utolsó szakasz (4,4 km) kérdőjeles lett, hogy ki futja, így Zsuzsi és Zoli bevállalták, hogy ők lefutják, ezen már nem múlik. :) A verseny előtt még nagy szánk volt, hogy azt a szakaszt együtt futjuk le mindannyian, de vasárnap hajnalban azért ezt már kicsit másképp láttuk... :))) nekem fájt a lábam, ha nagyon muszáj lett volna, lefutottam volna, de már inkább nem erőltettem én sem. 

 

Az utolsó váltópontnál kicsit feltornyosultak a kísérő autók , így szóltunk Milánéknak, hogy ők ne jöjjenek oda, menjenek egyből a Club Aligába már, mi majd összeszedjük Ricsit, Zsuzsi és Zoli elindulnak majd az utolsó szakaszra, mi pedig majd utánuk megyünk Aligára. Mivel még volt bőven időnk, három óra volt, így engedtünk a fáradtságnak és szinte gombnyomásra bealudtunk a kocsiban mind a négyen. :D :D :D Milán telefonja ébresztett negyed 5-kor, hogy Ricsi elindult a 7,5 km-ére, készülődjünk. Kiugrottunk a kocsiból, mintha már azonnal futni kellene, a friss, csípős hideg egyből felébresztett minket, vártuk Ricsit. :)))) Ricsi futott megint, mint a gepárd, hihetetlen tempót ment végig az egész verseny alatt, még most is csak pillázok nagyokat, hogy milyen ügyes!!!! 

Zsuzsiék elindultak, egy brutál emelkedővel indítottak, aztán szépen csordogáltak Aliga felé, mi pedig átmentünk autóval. A Club Aliga bejáratánál megvártuk őket és az utolsó lejtőt már együtt futottuk, a vaDKörték csapata megérkezett kevesebb, mint 24 óra alatt!!! Annak idején 23 óra 15 percet tippeltünk magunknak, a vége 21 óra 28 perc lett, tehát két órával gyorsabbak voltunk, mint gondoltuk korábban!!!! Boldogok, elégedettek voltunk, amikor átfutottunk a célkapun!!! Megcsináltuk!!!! És a legjobb zeneszám bömbölt, mikor beértünk: Europe: the final countdown!!!!!! :) JEL! ;)





Kaptunk nagyon szép érmet, aztán vége lett.... kicsit itt hiányoltam valami nagyobb banzájt, de szerintem, akik már beértek, egyből durmoltak, a többiek pedig még úton voltak. Így mi is elindultunk a kocsikhoz, a domb tetején összefutottuk még a HullaDK csapattal, akikkel végig egymás mellett haladtunk a verseny alatt, ők is akkor értek az utolsó szakaszuk végére, ügyesek voltak!!! 

Fél 8 körül már Szigligeten voltunk , aludtunk két órát, ebédeltünk és indultunk vissza Bécsbe.... még most is mosolygok és lesem az UB híreket, beszámolókat, fotókat a neten és nem tudom átadni azt a 21,5 órát, amit együtt átéltünk!!! Örülök, hogy egy ilyen jó csapattal élhettem át az első ultrabalatonomat, örülök, hogy a DK Team-hez tartozhatok, és hogy rengeteg ismerőssel futottam össze a hétvégén. Kár lett volna kihagyni ezt a kalandot, már most tudom, hogy jövőre is ott leszek, nincs mese!!!! :)))))