2015. június 2., kedd

Ultrabalaton 2015

Egy újabb tókör pipa...

Próbálom összeszedni a gondolatokat az elmúlt hétvégéről, de még annyi minden van a fejemben, csapongok össze-vissza. :)

A legfontosabb, hogy ott voltunk, és futottunk... de hogy is kerültünk oda? :D

Tavaly nem sikerült annyira jól az Ultrabalaton, mint tavalyelőtt, mikor a vaDKörték csapattal életünk első UB élményét átélhettük. Mivel tavaly megismertem Zsoltit és Keszthelytől bringán kísértem, így sajnos a tavalyi csapatban nem igazán tudtam teljes tagként részt venni és ez elég nagy lelkiismeretfurdalást okozott, hogy nem lehettem ott a befutón velük, de persze Zsoltit sem akartam cserbenhagyni... ezért eldöntöttem, hogy idén nem lesz csapat, max. benevezek bringás egyénire és kisérem végig Zsoltit.

Aztán úgy alakult, hogy kedvenc csapatkapitányunk a tavaly márciusi roaDKillers csapatból rámírt, hogy érdekelne e az Ultrabalaton minket idén.... a bogár elindult, a vége az lett, hogy neveztünk 5 fős csapattal az idei Ultrabalatonra, azzal a kikötéssel, hogy napközben futok velük, aztán megyek Zsoltit kísérni bringával....

A felkészülésünk nem igazán alakult jól, ráadásul eladtam az autót is, egyre távolabbnak éreztem ezt az öt fős ultrabalatont, úgyhogy egy idő után szóltam a többieknek, hogy szerintem nem ártana egy hatodik ember, hogy kicsit biztonságosabban induljunk neki annak a 220 km-nek. Közben Zsoltival is megbeszéltük, hogy nem tudunk bringát vinni, B terv kell, így lett az ő kísérője a tesóm és az ő húga, és abban maradtunk, hogy ha a csapatunk előbb érne be, akkor utána visszamegyek elé és kísérem onnan. 

Aztán gyorsan eljött ez a hétvége, mondjuk kicsit szomorú is voltam, mert pont egy hétvégére esett a bécsi Frauenlauf az UB-val, és mindkettő nagy kedvencem volt, ahol ott szerettem volna lenni, de így most az UB nyert.... autót béreltünk és pénteken elindultunk Szigligetre, ahol anya várt, ő vigyázott ott Bennyre vasárnapig, míg mi futottunk. 


Késő délutánra értünk Aligára, felvettük Zsolti rajtcsomagját, bandáztunk, én felragasztattam kineziotapaszt a nyakamra, hogy védje azt az oldalt, ahol nemrég meghúztam, este megjöttek a többiek, aztán mentünk Siófokra a szállásra, Ákosékhoz. Szuper vacsorát kaptunk, megint kiemelném a leveskét és a Regina szerint snassz sajtos-tejfölös tésztát, de szerintem az volt a legeslegjobb akkor este. :)))) Aludni sikerült kemény 4 órát, úgyhogy marhára fitten értünk másnap reggel Aligára, Zsolti 6-os rajtjára. 

Ő elindult, aztán rá egy órára indulhattunk mi is... :) Kezdődött a hétvégi őrület... :D :D 


Bogesz rajtolt, Keneséig futott, ahol Zoli váltotta. Kisbusszal mentünk, ezt a megoldást most szupernek találtam, teljesen együtt volt a csapat. Eddig mindig két autóval mentünk és a vége az lett, hogy autónként volt bandázás, együtt nem annyira. Ezért idén mindenképp a kisbuszt javasoltam. 

Kenesétől Zoli Alsóörsig futott, ott már nagyon meleg volt, ő is kipurcant szegény, éreztük, hogy nem lesz könnyű menet a további szakasz, mindenki készült a rövidebb felsőkkel, innivalóval stb.... 




Alsóörstől Füredig Ákos futott, nagyon szuper időt ment, nem csinálta annyira ki a meleg, mert simán ment neki 6 percesek alatt. :) 



Füredtől Marci volt soron, ő először indult az Ultrabalatonon, így nem értette, hogy miért féltjük a Pécsely-Vászoly-Dörgicse környéktől... :) Szerintem később rájött, de bírta az emelkedőket és a meleget is, mert űridőt futott a nagy szintkülönbség ellenére is. :))) 

ó


Marci után Márti indult, eddigre tetőzött a meleg, neki 25 km volt az adagja, még mindig a hegyen... Márti kemény csaj, ő mindig mindenhol ment, mint a golyó, bárhol futottunk együtt eddig, de ez a meleg még őt is megviselte, nagyon nehezen ment neki a futás. :( Megijedtünk, hogy le kellene előbb váltanunk, ne csinálja már igy ki magát, de ő végig akart menni... A két Pityu ismerősünk, akik egyéniben futottak nagyon cukik voltak és egy darabig futottak együtt, tartották egymásban a lelket. :) <3 




Salföldnél találkoztunk össze megint Zsoltival, aki szintén nagyon kivolt, szegény végig azon reklamált, hogy Balatont kerülő futóversenyre jött, aztán már órák óta nem látja a tavat... sajnos igaza volt. :( Picit ott maradtam vele, míg Márti be nem futott, aztán Zsolti is ment tovább és Márti után megint Marci indult egy kis dombos futásra. 


Ekkor már abban biztam, hogy Marci megelőzi Zsoltit és nem én fogom őt utolérni a következő szakaszon, mert nem biztos, hogy lett volna szívem ott hagyni őt és futni tovább... de Marci megelőzte és Badacsonytördemictől indulhattam én végre futni, várt rám 22 kilométer. Persze előtte picit feltöltődtünk, mert beugrottunk Szigligetre a Kikötőbe inni és Bennynek puszit adni. :) Volt nagy öröm, mikor meglátott minket. :) Sokáig nem maradhattunk, mert indulnom kellett a váltópontra.


Szigliget másik kijárójához kihozta a tesóm anyát és Bennyt, aki ott állt DK polóban és szurkolt nekem, nekünk, mindenkinek! :) <3 Cuki volt, nyomtam egy gyors puszit és futottam tovább. :) 

Nagyon meleg volt, alig birtam lejjebb vinni a pulzusomat, ovatosan futottam, nem tudtam sokáig tartani a 6 alatti kilométereket, de nem akartam sietni, mert tudtam hogy éjjel is kell még futni. Szeretem ezt a szakaszt, nyaranta sokat bringáztunk erre, így ismerem, tudtam, hogy mire számíthatok. Mikor már beértem Keszthelyre, kezdtem örülni, hogy lassan vége, elfáradtam, de még mindig ment a kb. 6:10-es átlagtempo.... aztán egyszer csak megbotlottam egy hupliban és a földön találtam magam. Elég szépen megütöttem magam, ráestem a könyökömre, a térdemet lenyúztam, kilyukadt a kedvenc Nike gatyám és az új Nike kulacsom is, amiért annyit szervezkedtem, hogy UB-ra nekem legyen egy olyanom... :((( Felpattantam gyorsan, láttam hogy nem vészes a sérülés és szaladtam, hogy Bogesz indulhasson tovább a váltópontról. 

Beértem, Bogesz indult és akkor fogtam csak fel igazán, hogy jó nagyot estem... Marciék lemosták a sebeimet, nagyon csípte a víz, a kocsinál kedves DK csapattársak jöttek át hozzánk és segitettek fertőtleníteni és bekötözni... 
Mire elindultunk tovább, már besötétedett, kezdődött az éjszaka... 

Ezt a részt sosem szerettem nagyon az Ultrabalatonban, nem szeretek sötétben futni, tavaly Zsoltit kísértem éjszaka, így nem voltam egyedül és bringán ültem... sötétben nehéz ébren is maradni, így már el-elszundítottunk a kocsiban, amig valaki futott. 

Bogesz után Ákos futott, 25 km-e lett volna, de útközben hívott a felesége minket, hogy le kellene előbb váltani ,mert beállt a lába, úgyhogy gyors átszervezés után Márti előbb kezdett futni. 

Egyik legkellemesebb emlék mégis pont ezen a váltóponton volt, mert a főnököm is futott egy csapattal és mivel Bogi is ismeri, a facebookon láttuk, hogy nem sokkal mögöttünk vannak. Épp meséltem Mártinak, hogy már itt vannak valahol mögöttünk nem sokkal, mikor megjelent egy kisbusz és pont ők voltak. :) Nagyon megörültünk egymásnak ott az éjszakában, kicsit beszélgettünk, bandáztunk, kávéztunk és mindenki indult tovább. :)))) 

Picit aludtunk, de én már izgultam, mert Márti után megint én következtem... a lábam nem fájt, reméltem hogy minden rendben lesz az éjszakai 18 kilométeremen majd... Balatonszemesről indultam, elég kómás voltam még a váltóponton, de ott egy újabb meglepetés ért, mert utolért minket az egyik kedvenc futópajtikám csapata, és igaz az elején azt hittem, hogy halucinálok, de végül tényleg ők voltak és kicsit tudtunk beszélgetni és örülni egymásnak. :))) persze most jutott eszembe, hogy fotót már nem csináltunk, pedig tök jó lett volna, de majd legközelebb... :P :D 



Nekiindultam az éjszakának, de folyamatosan a lábam elé világitottam , hogy nehogy megint elessek, nem szerettem ezt a részt... néha azt sem tudtam, hogy merre kell menni, olyankor bevártam a mögöttem lévőket és velük haladtam tovább. Volt olyan szakasz, hogy valami erdőfélében voltam csont egyedül, na, az sem volt kellemes... csak az egyik fülemben szólt a zene, nem mertem teljesen belemerülni a nagy zenehallgatásba.... úgyhogy ez nem lett rekordidő, de mindegy, haladtam szépen. A szántódi Suhanj frissítőpontot vártam, mert tudtam, hogy Luttus ott fog várni az öleléssel, amit tavaly már megígértünk egymásnak, számoltam a kilométereket vissza... végre odaértem és ott volt, jött és megkaptam az ölelést! .:) És colát is, ami akkor nagyon jól esett. :) Megnyugtatott, hogy már nincs sok hátra, úgyhogy indultam is, és nagy örömömre 18 km helyett csak 16 lett a részem, mert rövidebbnek mérték a szakaszt. A tőlem lemaradt 2 km végül utánam, Zolinál visszajött, de lefutotta ügyesen. :) 

A legutolsó részt Bogesz futotta, mi aludtunk picit Aligán a kocsiban, aztán lementünk a rendezvényközpontba meleg leveskét enni, valahogy mindig azt kívánom a hosszabb versenyek után. :) Akkor már tudtam, hogy Zsolti kb. 25 km-rel van hátrébb mögöttünk, szépen haladt előre, közeledett. 

Amint Bogesz beért, együtt befutottunk a célba, így a roaDKillers csapat 23 óra 51 perc után újra Balatonaligán volt. :) Megcsináltuk, hatan körbefutottuk megint!!!! :) Megkaptuk az érmet, kicsit még bandáztunk, aztán mindenki indult pihenni.... 


Persze nem mindenki.... mert engem Zoli visszavitt a tesómékhoz a cuccommal, átpakoltam és vártuk együtt Zsoltit, hogy az utolsó részt együtt tegyem meg vele, hogy ne legyen egyedül az utolsó kilométereken, hogy megint együtt győzzük le azt a nagyon hosszú és unalmas siófoki utcát és az Aliga előtti szakaszt. Tesómékra is ráfért a pihenés, reggel 6 óta kisérték Zsoltit autóval, lesték minden kívánságát, figyeltek rá, etették, itatták, le a kalappal előttük is, mert volt dolguk bőven!!!! 

Az órám lemerült közben, de kb. 23 kilométert tettünk még meg együtt Aligáig futva és sétálva. Megint csináltuk az oszloptól oszlopig futást, éppen ahogy ment Zsoltinak. Megható volt a befutása, valahogy mindig gombóc nő a torkomba, amikor beér egy-egy egyéni futó, mert tudom, hogy min mennek keresztül, mire újra befutnak a Club Aligába, 212 vagy most már a 220 km után. Megcsinálta újra, javított kicsit az idején is, szóval még ha picit jobbat is szeretett volna futni, én akkor is büszke vagyok rá!!! Az északi parton kicsit féltem, hogy nem lesz elég erős végigcsinálni, de szerencsére össze tudta szedni magát és küzdött, ment előre rendületlenül!!! 



Még megvártuk Kóti Pisti befutóját, addig pihentünk, fagyiztunk, bandáztunk, még Szabó Doki befutóját akartuk, de Zsolti kezdett elég rosszul kinézni, rázta a hideg, nagyon fáradt volt, így inkább elindultunk először Siófokra, Zsolti húga onnan ment busszal, mi pedig kompoztunk egyet és úgy mentünk tovább Szigligetre. 

Este kidőltünk, szerencsére anya még maradt egy éjszakát, így ő rendezte Bennyt, hétfőn pedig már kezdődött a mókuskerék, még délelőtt Szigligeten voltunk, és dél körül visszaindultunk Bécsbe.

Újabb élményekkel teli hétvégén vagyunk túl, ami még feltölt minket a hétköznapokra, mondjuk nekem a térdemen és a könyökömön lévő sebek elég sokáig emlékeztetni fognak arra, hogy milyen kalandos volt az idei Ultrabalaton. :))) 




Mondjuk egy szívfájdalmam azért van: nagyon nagyon sajnálom a Nike futógatyám és a kulacsom, ami kiszakadt az esésben... mert a sebeim begyógyulnak, de azok már nem lesznek a régiek, a gatyát pl. dobhatom ki, a kulacs is elég csúnya is már. :(((( De mindegy, a lényeg, hogy nekem nem történt nagyobb bajom, tudom, hogy erre kell gondolnom, csak hát na... értitek.... :))))) 

2015. április 27., hétfő

Sárvár - 24 órás futás beszámoló

Élek ám, írok majd fogyi témában is, de először is jöjjön egy beszámoló, mert ezek a pillanatok, órák még nagyon élénken élnek bennem...

Tavaly tavasszal ismertem meg Zsoltit, közvetlenül a válóperem utáni nap mutatta be nekem egy közös futócimbi őt a Balaton közepén, a kompon, mikor a Balaton Szuper Maratonon futottunk a RoaDKillers csapatommal. Zsolti tavaly is indult a 24 órás sárvári futóversenyen, akkor reggel megleptem őt, az utolsó órákra értem le, pont akkor volt a legnagyobb szüksége a támogatásra. A sárvári verseny olyan, hogy egy 1 km-es körön futnak a versenyzők körbe-körbe 6-12 és 24 órán keresztül. Ne is számoljatok utána, hogy ez 24 óra alatt hány kört is jelenthet... :)))) Igen, őrültek. :) 

Tavaly 180,3 km-t futott Zsolti, de hajnalban már nagyon kikészült, a gyomra is vacakolt végig. De sikerült a 180 fölötti eredmény, reggel ez volt a cél, mikor leértem anno.

Idén nagyobb tervekkel vágott neki Sárvárnak, nagyon készült rá. Kitaláltuk, hogy jön a tesóm is velünk, csinálunk egy jó kis sárvári hétvégét. :) Hozta az új fényképezőjét, hogy majd tud gyakorolni a futókat fényképezve. 


Pénteken délben indultunk Bécsből, béreltünk egy autót, hogy mobilabbak legyünk. Bementünk útközben Sopronba vitamint és kaját venni és úgy indultunk tovább Sárvárra. Este 6 körül értünk a szállásra, utána átsétáltunk felvenni a rajtcsomagot és találkozni pár futóbaráttal. Sétáltunk még Sárváron kicsit, vettünk egy szuper pizzát és az apartmanban megettük, kis taktikai megbeszélés mellett. :) Kiderült, hogy a dunaújvárosi futócimborák is ott szálltak meg, ahol mi, így átugrottak egy üveg borral bandázni ők is egy kicsit, jó volt a hangulat. :)

Jól kialudtuk magunkat, másnap még Reiki energiát is kapott Zsolti a tesómtól és úgy indultunk ki a rajthoz, ami a szállástól nem messze volt. Letáboroztunk egy sátorban a tesómmal, hogy majd ott töltjük a következő 24 óra nagy részét Zsoltit frissítve, Zsolti készülődött és mire mindent elrendeztünk, már indultak is a futók. Reggel 10 óra, futóverseny indul.

Sokan rajtoltak, mert voltak akik 6 órát és 12 órát is futottak + a 24 órások.... jó volt a hangulat, még mindenki mosolygott, poénkodott, ment az idő. Jó idő volt, mi a tesómmal hol a sátorban bandáztunk, hol mások frissítőállomásán, jól elvoltunk és kb. 6 percenként pedig találkozhattunk Zsoltival is, aki okosan, pulzusra figyelve rótta a köröket. 

Ivott rendesen, mikor enni kellett, evett amit adtunk, szófogadó volt és tényleg okosan, megfontoltan futott.

Mivel az Ultrabalaton nemsokára itt van és a rám osztott szakaszokból 41 km jön össze két részletben 6 óra pihenővel közte, gondoltam itt lenne a legjobb alkalom Sárváron, hogy Zsoltival futva megprobáljak legalább 41 km-t két részletben futni, egy Ultrabalaton főpróba jelleggel. 

Aztán valamikor 1 óra körül betört a nagy meleg, rajta is kifogott egy kicsit és kezdett lassulni és nem érezte jól magát, jött az első holtpont. Kérte az mp3 lejátszóját, nem nézett ki jól és tudtam, hogy agyal és a kisördög a vállán akcióba lépett... Fehérváron márciusban feladott egy 12 órás versenyt, ami után eléggé kikészült lelkileg, nem akartam, hogy most is elbizonytalanodjon, így gyors gondolkodás után futócuccba öltöztem és beálltam mellé futni. Persze pulzusmérő pánt nem volt nálam, de nem ment olyan gyorsan, hogy ne bírjam vele a tempót, úgyhogy kezdtük közösen róni tovább a köröket. El volt keseredve, érezte, hogy elszállt az a terv, amiért jött, de nem hagytam, kitűztük célnak, hogy legalább a tavalyi eredményét döntsük meg. 

Nagyon meleg volt, a nap égetett, nem győztünk inni és vizezni magunkat, mindig mondtam neki, hogy igyon, mosakodjon. Kitaláltam, hogy akkor első körben futok vele egy félmaratont, utána pihenek és majd 6 óra múlva jövök megint egy második félmaratonra, hogy akkor már legyen meg az Ultrabalaton futásom főpróbája. 

Fájt a hasa egy kicsit, a melegtől légszomja volt néha, alig kapott levegőt, olyankor mindig lassítottunk, belesétáltunk, hogy picit jobban legyen. De mentünk előre rendületlenül. Az első adag futásom így 2 óra 33 perc lett és 21,84 km Zsoltival, miután durván leégtem én is a napon, kiálltam pihenni, enni, ő pedig futott tovább zenét hallgatva. Picit talán már jobb volt a kedve, bár belül biztos megviselte, hogy el kellett engednie a kitűzött kilométerszámot, de igyekezett erősnek látszani és ment tovább.


Emlékeztem, hogy tavaly akkor is volt holtpontja, mikor a 12 órát futók befejezték a versenyt este 10-kor, így ezért úgy terveztem a 2. adag futásomat, hogy pályán legyek vele abban az időben most. Nem sokkal este 10 előtt indultam vele, már fáradt volt és megviselt, de előre nézett és haladt szépen, kezdett újra erőre kapni. Átöltözött, újra komfortosabbnak érezte magát. Mondtam neki, hogy megint szeretnék egy félmaratont futni vele, hogy meglegyen az UB adag. 

Ekkor már lassabbak voltak a köreink, volt, hogy fél köröket sétáltunk, de még tudott futni, a lába nem fájt úgy, mint tavaly, a gyomra is egész jól bírta, pisilni nem tudott úgy, ahogy kellett volna, de a humora még a régi volt, mert néha nyomta a poénokat. :) Mint pl. amikor kivilágított várral szemben pisilt és azon poénkodott, hogy tiszta romantika, hogy ezt is átélheti. :) + azon nevettünk, hogy minden normális ember Sárvárra romantikázni, wellnessezni megy kettesben, mi pedig futóversenyen rójjuk az 1 kilométeres köröket 24 órán keresztül. :))) Vicces volt és örültem, hogy ott lehetek Vele... 

Az éjszakai félmaraton végül 3 órás lett, de poénkodtam én is rajta, hogy ez még a bécsi maratonon simán szintidőn belül van, szóval nem baj ez az eredmény, legalább végre tényleg futottam a hétvégén egy igazi hosszú lassút. :)))) Átlagpulzus 127 lett, mert ekkora végre feltettem az övet, bár felesleges volt, mert mindig éreztem a tempót, ha picit gyors lett volna Zsoltinak. 


Miután kiálltam, odaültem a kedvenc dunaújvárosi ultrafutó Doki barátnőjéhez, vele tartottuk egymást ébren és még Ancsi is ébren volt, így néha együtt bandáztunk hárman csajok. Ezalatt a tesóm aludt, beosztottuk, hogy ő elmegy majd este 10 után a szállásra aludni és majd fél 5-5 között visszajön, hogy én is le tudjak feküdni egy órát.

Mivel bent hagytam a szálláson a meleg kabátomat, így picit fáztam, Zsolti pulcsijában és egy mellényben üldögéltem és ittam a meleg teákat. Hajnal 2-kor épp massziroztam Zsolti vádliját, mikor odajön az egyik szervező és kérdezi, hogy "Te mit csinálsz?" mondom, vádlimasszázst. Erre ő: "hát ez nem úgy néz ki" és hogy de miért én csinálom, mikor van ott egy masszőr az épületben?!?! Erre másik futó is felkapta a fejét ott mellettünk, hogy masszőr??? hol?? Nem tudta senki, mivel nem volt reklámozva... Zsolti nem akart bemenni, de én bizony bementem és kaptam egy csodálatos comb és vádlimasszázst, ez hajnalban életet mentett. :))) Addig Zsolti futott és kb. fél óránként azért tőlem is kapott egy vádlimasszázst, bár ugye a szervező szerint az inkább nyomkodásnak nézett ki, de sebaj, a lényeg, hogy jól esett Zsoltinak. :))))) 

3/4 5-kor megjött a tesóm, én pedig bementem a szállásra és az alvás helyett első körben belehuppantam egy naaaagy kád forró vízbe.... hát az valami isteni volt, a legjobb dolog akkor éjjel. :))) 
Persze nem éreztem magam álmosnak, de végül sikerült kb. másfél órát aludnom, viszont felkelni sokkal rosszabb volt negyed 8-kor. Vaciláltam, hogy mibe menjek vissza, de végül egy bővebb futógatyát, futópolót és a futócipőt vettem vissza, talán tudat alatt éreztem, hogy lesz még egy 3. adag futás is. :)

Visszaérve láttam, hogy Zsolti nagyon a végét járja, a tesóm futott vele picit, de mutatta, hogy kivan nagyon és hogy már nagyon matekozik, hogy már a tavalyi eredménye sem biztos, hogy meglesz... Nem sokáig gondolkodtam, vetkőztem és indultam vele újra, reggel 8-kor. Nem volt tervem, csak hogy megyek vele egy picit, de éreztem, hogy most már nem fogom tudni ott hagyni, lesz ami lesz... nehezen, de még bírt futni, fél köröket sétáltunk, aztán futottunk, kocogtunk. Itta a teákat, nagyon matekozott, persze én pedig nyugtattam, hogy simán meglehet, csak gyerünk, fussunk, meg kell lennie óránként még a 8-8 km-nek és akkor sima ügy lesz... persze én láttam, hogy azért nem lesz olyan egyszerű még azt a 8-8 km-t is összehozni, de ezt nem mondtam neki, csak nem hagytam sokat sétálni. Mentünk és futottunk, ahogy birtuk. 

Az utolsó órába érve már nagyon sokan kint voltak a pálya mellett, ébredeztek az előző napi futók, kijöttek szurkolni az utolsó órákra, szuper volt a hangulat és megint nagyon megható. Ahogy beértünk egy körön, néztük rögtön Zsoltival, hogy hogy állunk és láttam, hogy meglehet, sőt, akár a 182 km is. Mondtam neki, hogy na, akkor így hogy egy harmadik adag futásom is lesz, akkor legyen már kerek, csináljuk úgy, hogy nekem is meglegyen a 15 km, úgyhogy fussunk csak szépen. :))) 

Fájt már a lába, de jött, harcolt, nagyon megindító volt ezt testközelből átélni. Amikor belekezdtünk abba a körbe, ami tavaly az utolsó volt, mutattam is neki a helyet, ahol tavaly abbahagyta, hogy "látod, innentől már az egyéni csúcsodat futod, ez már mind több, mint a tavalyid volt".  A fene tudja, hogy mitől lett még benne annyi erő, de ez után már nem volt séta, futott, futott, megkezdtük a következő kört, még volt kb. 5 percünk és ő olyan tempóra kapcsolt, hogy alig bírtam vele tartani a lépést... azt hittem, hogy a kis kápolnáig fut, ameddig mindig sétáltunk az előtte lévő órában, de ő még ott is tovább futott és onnan még gyorsabban és lenyomott egy olyan sprintet, hogy azt már nem bírtam vele tartani, de beért, hogy meglegyen az utolsó, teljes köre. Megszólalt a duda, ő már bent volt a célban, és vége volt.... 182,5 km, új egyéni csúcs, de megcsinálta!!!! Az utolsó körét 4:10 perc alatt futotta.... laza sprint... utolsó erővel. Csoda, hogy nem bírtam vele tartani a lépést?!?! :))))) 

Mindenki őket ünnepelte, nagy HŐSÖK mindannyian!!!! 24 óra kemény harc önmagukkal, a körülményekkel és a célért, amiért mentek. 

Igaz, hogy több kilométerért ment Sárvárra Zsolti, de a körülményekhez képest végül nagyon jól végzett, 5. lett a korcsoportjában és 12. lett az összes 24 órát futók között. Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy olyan durva mélypontból talpra bírt állni, össze tudta kaparni magát és tovább menni, és harcolni azért, hogy 24 órán keresztül pályán maradjon. 

Eddig az Ultrabalaton volt a mi "bébink", ami összehozott minket, de azt hiszem, hogy ez a 24 óra most megint erősített kettőnkön elég sokat. Jó csapat vagyunk, és ami a legdurvább, hogy szinte észre sem vettem, hogy én is futottam vele 60 km-t, ami este, itthon esett le, hogy tulajdonképpen a harmadát az ő futásának én is vele futottam..... igaz, három részletben, de nem is gondoltam volna, hogy erre képes vagyok. Fura, hogy mikre vagyunk képesek azokért, akiket szeretünk.... sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk és erre ez a hétvége megint ráébresztett. 

Szuper hétvége volt, szuper emberekkel, szuper élményekkel és szuper eredménnyel. Megint érdemes volt Sárvárra mennünk, még ha nem is wellnesseztünk, de egy romantikus 24 órás versenyen körözgetni sem volt olyan rossz élmény. :)))) 



2015. március 29., vasárnap

Lassee 3 órás futás

avagy egy újabb határomat léptem át tegnap....

Úgy kezdődött, hogy Zsolti pár hete megtalálta ennek a versenynek a leirását a neten és megnézte, hogy nincs is olyan messze ez a Lassee Bécstől... Ő mindenképp akart menni 6 órás futásra, csalt minket is, hogy mi is menjünk vele, lesz 3 órás futás, 5 km és gyerekfutás is. Olvasgattam a leirást, láttam hogy a 3 és a 6 órát futók kapnak érmet a célban, ez már felkeltette az én kiváncsiságomat is, mivel köztudottan éremgyűjtő vagyok. :))) 

Így végül beneveztünk a 6 és a 3 órás futásra, ha már futunk, akkor legyen meg az az érem róla. :) 

Én nem terveztem semmi nagy dolgot, mivel a télen nem igazán volt motivációm és nemrég kezdtem újra futni, így a tervem csak annyi volt, hogy kényelmesen, pulzusra figyelni "futogatok" valamennyit, ha fáradok, akkor kicsit leállok, leülök, aztán majd a 3. óra végére visszamegyek a pályára az éremért. :))) lesz , ami lesz! 
Nem igazán hittem magamban, hogy 3 órán keresztül én tudok és fogok is futni, de 6 órán keresztül csak üldögélni sem akartam, mig Zsolti fut.

Az elmúlt hetekben visszajött picit a lelkesedésem, újra az érzésért futottam, amiért régen, és élveztem minden egyes kilométert, de sosem volt kötött edzés, csak épp amennyit volt kedvem futni. És ez így jó.

Szóval eljött a tegnap reggel, mivel nincs autónk, busszal indultunk neki a kalandnak. :) Fél 9-kor indult a busz Bécsből, fél 10-re értünk oda, kis vidéki városka ez a Lassee. Felvettük a startcsomagot, a chipet és elmentünk átöltözni a helyi suliba. Én is felvettem azért már a melegítőm alá a futógatyát, hogy ne fázzak, mert elég hűvös volt.

11-kor elrajtoltak Zsoltiék, rengeteg gyorslábú ultrafutó volt a mezőnyben, nagyon durván nyomták. Zsolti is tartotta szépen a tervezett sebességét, jól ment nagyon. Várakozni nem volt olyan jó, mert hideg szél volt, már minden kabátomat magamra vettem, jöttem-mentem, hogy ne fázzak. A hátam közepére nem kívántam a futást, nem akartam nekivetkőzni és a hidegben futni... 


Aztán 1 óra után én is készülődni kezdtem azért, végül az új Nike Lunartempo cipő mellett döntöttem, hogy ha nem birom, majd átveszem a másik Nike-t, de ez színben passzol a DK polómhoz és a gatyámhoz. (mert ez is fontos!! :D :D )


Eljött a 2 óra és elrajtoltunk mi is. Jól megindultak a többiek, majdnem én is, de aztán eszembe jutott, hogy Bogesz azt mondta, hogy ismer már és tudja, hogy nem fogok úgyse lassitani, mert elkap a harci hév és menni fogok, mint a golyó... Úgyhogy ezek a mondatok végig ott voltak a fejemben és pont ezért VÉGIG figyeltem a pulzusomra! :) Nem hagytam sodorni magam a többiekkel, hanem elterveztem, hogy az elején mindenképp 160 alatt akarom tartani a pulzusomat, 155 környékén, lesz, ami lesz. Ha lassú leszek, akkor lassú leszek, de 3 órát kell futnom, úgyhogy be kell osztanom az erőmet. Magam is meglepődtem, hogy a155-ös pulzus környékén is mentek a 6:10-6:20 kilométerek, úgyhogy így mentem szépen körbe. Egy kör 1900 méter volt, pont jó volt így, a pálya jó volt, egyenes, egyedül az egyik oldalon a szembe szél volt kellemetlen, ott mindig feljebb ment a pulzusom és lassítani kellett. Viszont a másik oldalon be lehetett hozni az ottani lassulást, úgyhogy jól mentek így a körök. :) 

Az első óra után 9,7 km-t mentem, ami a pulzusomhoz és magamhoz képest nagyon szuper, gondoltam, hogy a második órában ez a tempó már úgysem fog menni és lassítanom kell... Másfél óra után is még szuperul ment, pulzus tökéletes volt, én jól bírtam, még mindig ment a tempó. Egy ideje már pisilnem kellett, viaskodtam magammal, hogy lefutom a félmaraton távot és utána majd elmegyek. De kb. a 15. km-nél már nem bírtam, úgyhogy beugrottam egy toi-toiba, aztán futottam is tovább felfrissülve. :))) Még mindig hozva az addigi tempót a pulzussal. Ha már a 160-at láttam, újra lassítottam. Mert Bogesz a fejemben volt, hogy "úgysem bírod ki, hogy ne repülj" :D :D Csak azért is kibírtam, persze attól még repültem, csak jó pulzussal. ;)

Pisiszünettel 2:11 lett a félmaratoni időm, terven belül voltam, mert kb. 2:15-ön belül terveztem még előtte napokban. Aztán beindult a matekozás innen... és ha az beindul, akkor onnantól nincs megállás, hanem általában mindig megpróbálom elérni, ami a fejemben összeáll. :) 

A 3. órában kicsit lazítottam a pulzus dolgon, 165-ig engedtem feljebb menni, hogy picit mehessenek a tempósabb kilométerek, de még mindig ne rohanjak eszeveszetten. Régebben versenyeken a 165 már alacsonynak számított, legtöbbször 170 fölött szaladtam, persze 6 perces kilométerek alatt, de most ezt nem akartam, nehogy lesérüljek. Elértem a 25 kilométert, akkor arra gondoltam, hogy eddig ennyi volt életem leghosszabb futása, 25 km, most már bármennyit is futok e fölött, mindenképp átléptem egy újabb határomat... De láttam és éreztem, hogy meglehet a 28 km, mert a tempót nagyon jól tartottam, úgyhogy mentem tovább. Nem éreztem magam fáradtnak, végig zenét hallgattam, nagyon jó hangulatom volt, élveztem minden egyes percet és a félmaratoni táv után sem éreztem azt, hogy elég lenne a futásból.

Az utolsó egész köröm 2 óra 49 perckor volt, még volt 11 percem arra, hogy amennyit birok lefussak az 1900 méterből.... itt már nem fogtam vissza magam, éreztem hogy mindjárt vége. Majdnem meglett még egy újabb kör, az utolsó kanyarig jutottam aztán, túl is szaladtam a kürtön, mert nem birtam kikapcsolni a zenét, ott bénáztam vele és csak azt vettem észre, hogy már mindenki megállt. :))) visszamentem pár métert és vártuk a szervezőket, hogy felírják a tört kör eredményeit. 

és vége volt... futottam 3 órát, életem leghosszabb futását, 28,7 kilométert. Kellemesen, nem meghalósan, minden egyes kilométert élvezve. És tudjátok miért élveztem? Este erre is rájöttem: mert nem volt kötelező!!! Nem az volt, hogy indulsz egy 30 km-es versenyen és ott csak azt futhatod, mert le KELL futnod.. itt én döntöttem el, hogy kiállok ha elég, vagy megyek, ahogy jól esik. És ezért sikerült ilyen jól. Mert minden perce egy szórakozás volt. 


Zsolti 6 óra alatt 62,3 km-t futott, nagyon büszke voltam rá is! az UFO mezőnyben 5. lett a korcsoportjában ő is! Jók voltunk, na. :))) Később kiderült, hogy én pedig a 3. lettem a korcsoportomban, így kaptam egy bronz kupát és felállhattam a dobogóra. :) amiről régebben mindig poénkodtunk Erikával ;) , az most valóra vált, tényleg dobogós lettem, igaziból. :)))) 



Kicsit azért csalódtunk is, mert mégsem volt érem idén, állítólag küldtek e-mailt róla, de csak felületesen olvastam el, pedig leirták, hogy mégse várjunk érmet. Azért a kis kupa kárpótolt, mégsem jöttem el üres kézzel, ha már ennyit futottam. :))) 

Az eredményhirdetés után még gyalogolhattunk kb. 3 km-t a vasútállomásig, a világ végére, az már kicsit nem esett jól egyikőnknek sem, este 10-re értünk Bécsbe... még ettünk a vasútállomáson, és kb. éjfélre haza is estünk. :) 

JÓ kis nap volt, altatni nem kellett minket, elfáradtunk. Sokat nyújtottam a futás után is és este is, és egész délután még rajtam volt a kompressziós szár is, így most nagyon minimálisan érzem csak a tegnapi futás hatásait. 

Annak örülök a legjobban, hogy kimásztam a depis gödörből, hogy újra örömöt ad a futás és újra élvezem a szabadban töltött időmet. A 3 óra futás alatt nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a maraton lefutása, de aztán rögtön jeleztek is a vészcsengők, hogy pont ezt nem akarom, nem akarok muszájból futni... más dolog egy körözős versenyen róni a köröket és így "összeszedni" 20-30 vagy akár több kilométert, mint mondjuk lemenni egyedül edzésként és úgy futni 3 vagy akár 4 órát... az még most sem vonz. 

Jó volt ez így, pont jó! Teljesen elégedett vagyok a tegnapi eredményemmel, főleg úgy, hogy az utóbbi időszakban megváltozott a futással a kapcsolatom, már nincs annyi lehetőségem, mint régebben volt, de amikor van, akkor futok, amennyi jól esik. 

Örülök, hogy Zsolti a párom, régebben sokat álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne, ha olyan társam lenne, akivel futhatok együtt versenyen vagy egyébként is. Igaz, ő már az UFO kategória, és tegnap inkább csak integettünk egymásnak egy-egy fordulónál, mert más a tempónk, de jó volt néha látni őt és erőre kapni őt látva. :) 

Szóval most jó.... boldog vagyok és büszke! :)

Főleg arra vagyok büszke, hogy végig okosan tudtam futni, nem kapott el a hév, hanem magamhoz képest lassabban, de pulzusra figyelve futottam, ezért még maradt elég erő a végéhez, hogy hajrázhassak egyet. :)

Hobbifutóként kellemes élmény volt ;)

https://connect.garmin.com/activity/731425129
AVG : 6:19
Átlagpulzus: 161


2015. március 24., kedd

Stagnálás

Még mindig a 70-es rabságában....

Kezdem elveszíteni a türelmemet és a kitartásomat, mert a mérleg még mindig nem akar barátságosabb számot mutatni, egyszerűen nem mozdul a 70-es környékéről.... minden nap mást mutat, de 70-nél kevesebbet soha... :( 

Illetve egyszer láttam, de az sem itthon volt, hanem anyáéknál múlt hétvégén, futás után, reggel, akkor 69,4-et mutatott... örültem is nagyon. :) erre hazajöttem és azóta megint 70,4 vagy 70,2.... de semmiképp sem 6-ossal kezdődő. :( 

Nem értem én ezt... nem eszek félre, mozgok, mindent úgy csinálok, mint 5 éve. De valami mégsem megy úgy.... anno ennyi idő után már bőven lentebb voltam a 70-nél. Március elejére terveztem a 70 alá menni és most már mindjárt vége a márciusnak is még ugyanott toporgok. :( 

Egy valamit nem csinálok úgy, mint régen, ezt most probálom javitani, nem iszok eleget... de most komolyan ezen múlna?? És talán nem pihenek annyit, nem alszok annyit. A fene tudja... futni futok újra egész jól, itthon tornázok, bár picit kevesebbet, mint régen. De a kajára figyelek azóta is... 

Kicsit demotiváló ez a helyzet.... mert amig legalább dekánként is megy le valami, akkor van motiváció. De amikor lemondok az édességről, a rágcsákról stb...-ről és nem megy le semmi, akkor nehéz tartani magamat fejben, hogy márpedig megyek tovább ezen az úton. :( 

A héten háromszor tervezek futni. Egyet holnap, oviból haza reggel, aztán holnapután, szintén ugyanígy, de csak laza átmozgató lesz mindkettő, mert szombaton elmegyünk Zsoltival egy futóversenyre Bécs mellé. Ő 6 órát fog futni, én 3-at. Nem tervezek nagy hajrát magamnak, csak azért neveztem erre a távra, mert ezen a kettőn van érem. :) És érem az kell, ha már versenyre megyünk :D Majd szépen komótosan elkocogok három órát. 

Aztán jövő héttől, ha még mindig 70-et mutat ez a ****** mérleg, akkor bevetem újra a búvárruhát, az izzasztógatyát... abban fogok futni. Mindjárt április, a szülinapom, és még mindig dagadt vagyok. :(  És perszer az Ultrabalaton is a nyakunkon, ahol nekem 35 km körül futnom kell(ene)... és addigra mindenképp 65 kg körül tervezek lenni, hogy minnél kevesebb súlyt kelljen cipelnem majd futva. 

Ha van tippetek, akkor ne habozzatok, írjatok, hogy mi lehet a baj, mivel tudnám kicsit beindítani újra a fogyást!!! Mert az öt évvel ezelőtti jól bevált dolgaim kezdenek idén megbukni valahogy. :(

2015. március 18., szerda

Új hét

....illetve annak is már a közepe :D

Kezdem a lényeggel: nem, még mindig nem vagyok 70 kg alatt.... és igen, hajtépős smiley jönne most ide!!!!! :)))) 

Az van, hogy nem vagyunk barátok most a mérleggel... hogy most összefügg e azzal, hogy megjött hétvégén, vagy a nappal vagy a holddal vagy én már nem is tudom hogy mire fogjam, de most épp tagnálás van... illetve 10-20 deka le-fel ugrálása. Pedig nem is mérem magam minden nap, de ha ráállok, akkor csak felbosszant az a kis genyó mérleg. :) Pedig nem eszek félre, mégha így most még nagyobb a kísértés, akkor sem, pont ezért... hogy ne ezért mutasson többet már ez a dög mérleg, mert telezabáltam magam valami tiltólistás dologgal.

Tartom a napi 5, néha 6 kaját, tényleg főleg csak fehérjetartalmú dolgokat eszek, sok zöldséget, lassan már kecske leszek, annyi zöldet eszek, tornázok, futok.... Annyit csinálok most másképp, mint öt éve, hogy akkor szigorúbb voltam, este 6 után tényleg nem ettem. De ezt most nem tudom megcsinálni, ha Bennyvel néha 5-fél 6 mire hazaesünk és még most jön a jó idő, amikor majd ovi után játszótérre megyünk és addig lent maradunk, mig le nem megy a nap.... Úgyhogy olyan 7 körül eszek utoljára. Ha kibirom.... ma pl. nem bírtam ki és nemrég ettem még egy kis túrót két teáskanál dia wellness eperlekvárral összekeverve, mert éhes voltam. Vagyis inkább nassolhatnékom volt és nem akartam Benny csokiját megdézsmálni, így maradt az egészségesebb verzió. :)

Tegnap voltam futni, egy órát voltam lent és nagyon jól esett. Megint jól ment, pulzushoz képest is jót futottam. Ilyenkor nagyon jó érzés a futás végén feljönni, mert teljesen feltölt. És még fejfájást is elmúlaszt. :) 

Holnap lesz egy éve, hogy a roaDKillers csapattal körbefutottuk a Balcsit négy nap alatt.... jönnek az emlékek, kicsit hiányzik, hogy idén nem vagyunk ott. Nagyon szuper négy nap volt... pont a válóper utáni nap mentem le Füredre. És pont rá egy napra mutatták be nekem Zsoltit a tihanyi kompon. :))) A sors keverte a kártyáit rendesen.... Idén kimarad ez a verseny, de lesznek majd szintén hasonló jó hangulatúak, ahol ott leszek én is.

Most beneveztünk a jövő hétvégén lévő Lassaer Futásra, ez itt van Bécstől nem messze, lesz 6 órás, oda Zsolti megy, aztán lesz 3 órás , oda én megyek :D , és lesz 5 km-es és gyerekfutás is. Azért választottam a 3 órás versenyt, mert akkor ugyanazon a pályán futunk majd együtt és a végén lesz érem. :) mert az érem fontos... de nem fogok 3 órán keresztül golyóként futni a pályán, azért annyira nem őrültem meg, de amennyi jól esik, azt lekocogom ott. Szépen, kényelmesen, komótosan. (Bogesz, nem röhög!!! :D )
De ha már futóverseny, akkor kell az érem... szóval megyünk futni! :) Áprilisra még nincs semmi verseny azt hiszem. Szurkolni megyünk majd ki a Vienna City Marathonra. Akartam váltóban futni, de végül nem jött össze a csapat... és amúgy is már marha drága lenne, 40 euró/fő... és abból egy fő 5 km-t futna. Az elég durva 5 km futásért, ennyit fizetni. :( 
Mindegy, majd lesz valahogy.... 

Először a fogyáson marad továbbra is a hangsúly. Ultrabalatonra szeretném a 65 kg-t.... szóval most már el KELL indulnia tovább.... Még két hónapom van. Nem lehetetlen, és meg fogom csinálni! Mert fontos és egy csapat számít rám! :) + persze a nyári ruháim is várnak rám. :))) 

2015. március 15., vasárnap

Wien Energie Lauf 2015

Ezennel az idei futószezont megnyitottam.... :) 


Nagyon vártam már ezt a versenyt, mert 2011 óta minden évben ott voltam, kivétel tavaly, amikor csak szurkolói üzemmódban vettem részt, mert épp be volt csípődve a derekam. Akkor Andi barátnőm futott, idén ő szurkolt nekünk. :) 

2011-ben 38:20 perc alatt futottam le a 6,8 km-t, akkor nem is értettem, hogy honnan tudok olyan gyorsan futni. :) 2012-ben megint ezen a távon indultam, akkor fájt a torkom nagyon, nem ment annyira jól, 41:27 perc alatt értem be. 2013-ban félmaratont futottam már, eddigi legjobb időmet mentem itt 2:08:34 lett a vége. :) Tavaly ugye nem futottam, bár volt nevezésem, idén pedig mivel télen nem igazán tudtam futni, így megint a 6,8-as távra jelentkeztem, mert azt persze eldöntöttem, hogy ott szeretnék lenni mindenképp idén megint.

Az elmúlt időszakban nem igazán ment jól a futás, sok kedvem sem volt hozzá, nem voltam motivált, kicsit talán kiégtem, vagy nem tudom, hiányzott az az érzés, amiért futni kezdtem, az öröm érzése. Kicsit már átestem egy "muszáj futni" kategoriába és abba is, hogy 5 km után jön a 10 km-es táv, aztán a félmaraton és több félmaraton után KELL a maraton lefutása... Idővel aztán rájöttem, hogy NEKEM NEM KELL maratonfutás, én az örömért szeretnék futni, amennyi kedvem van a futáshoz egy-egy napon, akkor annyit fogok futni. Ha elég a kis kör, akkor kis kör lesz, de ha van még kedvem lent maradni, akkor maradok. Mint régen.... kiléptem egy csomó futós csoportból, nem gyűjtöm a kilométereket sem, hanem csak magamért futok és azért, amit a futás ad. A feltöltődésért, a kikapcsolódásért, a stresszlevezetésért, a bánat kifutásáért stb.... magamért, csakis magamért!!! 
Mert NEKEM így jó.... 

Szóval pár hónapja nem csak a diétával kapcsolatban kattant a fejem, hanem a futással kapcsolatban is. Óvatosan újra kezdtem pulzuskontrollal futni, sokat nyújtok esténként, hogy a lovaglóizmom ne bánja megint a duhajkodásomat, tornázok itthon és diétázok továbbra is, hogy minnél kevesebb súlyt kelljen a lábaimnak tartaniuk futás közben. 

A hétközbeni futások alatt teljesen úgy éreztem, hogy eltunyultam, átlag 7-es kilométerekkel futkároztam, ez kellemes tempo volt. A múlt héten kedvem támadt picit pörgősebben futni, de amikor 6:30 körülre jött ki egy kilométer, már majdnem meghaltam. :) Este fájt is a lábam picit... na, ebből kiindulva lőttem be a mai futásra azt, hogy ha már 45 perc alatt leszek, akkor teljesen oké lesz. 

Tegnap dolgoztam, aztán este összejöttünk pár magyar lánnyal Juditnál, akinek a szülinapja volt. Este 8-kor indult a traccsparty, ettünk, ittunk vagy négy üveg Hugot és végül 2-kor kerültem ágyba.... nem mondom, hogy könnyű volt reggel felkelni, a hátam közepére nem kívántam ezt a futóversenyt. :) Megreggeliztem, aztán átmentem a helyszínre, ahova nemsokára Andiék is befutottak. Andi húga, Moncsi Dunaújvárosból jött ki erre a versenyre, már többször lefutotta a félmaratont, de hivatalos versenyen még sosem, ezért szeretett volna itt lenni és egy éremért újabb félmaratont futni. :) Összekészülődtünk, utolsó simítások, fotózás, aztán 9:45-kor én kezdtem a sort, indult a Fun Run futam.

Hideg volt, de tudtam, hogy futás közben nem fogok fázni, így csak egy hosszú ujjú felső és a DK polóm volt rajtam, sál és sapka azért kellett. :) Rajt után indultam, ahogy szoktam, vitt a tömeg... nem hallgattam zenét, nézelődni akartam, töltődni az emberekből, a hangulatból. Azt vettem észre, hogy csippant az órám, 1. km 5:43.... hoppá, erre nem számítottam, hogy 6 perces kilométerek alatt én fogok mostanában futni.. de mivel nem éreztem durvának, és a pulzusom is csak a szokásos verseny alatti volt, mentem igy tovább a tömeggel. Második km 5:46.... na, akkor már elkezdtem matekozni.. hogy ha sikerülNE 6 percesek környékén maradni, akkor mennyi lenne az időm a végére... és ha már a matekozás beindul ugye... :)))) 

3. kilométer 5:53... még mindig 6 percesek alatt... ekkor elém keveredett egy idősebb nő,valami futóklubos poló volt rajta, majdnem egy tempót futottunk. A kanyar után már új kitűzött időm volt: megprobálni 40 perc alatt beérni, meglátjuk mi lesz. :) 

4. kilométer 5:58... gondoltam akkor mostantol már picit lassulni fogok ezek szerint, de a matek szerint még igy is bent vagyok a 6-os átlagsebesség alatt, szóval most már nem lesz gond. :) az 5. km 5:53 lett és beért minket a 10 órakor startoló félmaraton csapat első futója, egy feka srác, aki ment, mint a golyó... :)))) na, mindenki ott nevetett, hogy jó csigák vagyunk, ő már letol minket a pályáról. :) De mentünk tovább, én pedig picit közeledtem a futóklubos pólós nőhöz és már kezdett zavarni, hogy ott megy előttem. :) 
A 6. kilométernél már tudtam, hogy mindjárt vége, az megint 5:52 lett és onnantól még jobban rákapcsoltam. :) Leelőztem a fehér pólós nőt, aztán már rá is fordultunk a befutó egyenesre, ami kb. 300 méter volt. Ott már nem érdekelt semmi, mentem mint a golyó magamhoz képest, mert láttam az órámon, hogy meglesz a 40 perc alatti idő. 

A vége 39:23 lett, egy perccel rosszabb, mint a 2011-es futásom, de elégedett vagyok!! Már nagyon régóta nem tudtam 6 percesek alatt futni, és most annyira könnyedén ment, nem éreztem azt, hogy haldoklok közben vagy ilyesmi. :) Jól esett minden egyes kilométer és végre megint élveztem a futást. Mint régen.... valami visszajött és ez jó!!! :)

Persze 21 km-en keresztül ezt a tempót nem bírnám tartani MÉG.... ahhoz még idő kell, hogy újra visszajussak arra a szintre, ahol tartottam már egyszer. Egyenlőre megelégszek azzal, ha heti 2-3-4szer lejutok újra futni. És fogyok szépen lassan... Aztán a többit majd meglátjuk. 

Miután beértem az én távomon, még ott maradtam Moncsinak is drukkolni, nagyon ügyes volt, 1:59-es félmaratont futott!!! És olyan könnyedén, lazán, szinte el sem fáradt... :) Nagyon örült az érmének, de meg is érdemelte!! 

Utána ők is útnak indultak, én is hazajöttem, de még délután is fel voltam töltődve a délelőtti élményekből... na, valami ilyesmikért szeretek futóversenyekre járni! :) És valami ilyesmi érzésekért szeretek futni. :) 





2015. március 13., péntek

Készülődés

Kezdem a lényeggel: neeem, még mindig nem hagytam el a 7-es számot.... ááááááááááá :))))

De amúgy megjött, szóval valószínűleg ezért stagnál a súlyom, de mindegy, tartom továbbra is a kaját úgy, ahogy eddig, futok, tornázok és majd elindul szépen. :) nem adom fel, nem tol ki velem. :)

Visszaolvastam a blogomat , az öt évvel ezelőtti részeket, akkor is voltak ilyen időszakok, amikor pár napig beállt egy számhoz, de aztán szépen indult tovább, ahogy haladtam tovább én is a diétával és a mozgással. 

Amúgy annyira hihetetlen, hogy mennyire pörögtem akkor, honnan volt bennem ennyi energia? :))) Hajnalban keltem, futottam, diétáztam, programoztunk Bennyvel, mert akkor még otthon voltam, csak heti egyszer dolgoztam , főztem diétásan, főztem neki, nem semmi. :) Oké, most azért dolgozok heti 30 órát, rohanok érte az oviba, egyedül vagyok a napok többségében, szóval picit változott a helyzet is, de azért most igyekszem összekapni magam és amikor tehetem futok, amikor Benny is itthon van, akkor pedig itthon tornázok.

Tegnapelőtt és ma futni voltam kb. 50 percet, egyre jobban rázódok vissza, tegnap pedig kick box aerobikoztam, a végén Benny is beállt, megtetszett neki. :) Minden nap csinálom már hétfő óta a 150 hasprést és a 100 lábemelést, mint régen. Kétnaponta pedig törzsre és picit tricepszre edzek egy-két feladattal. 

A kaját tartom, még mindig nem ettem édességet, jól bírom, erre vagyok a legbüszkébb most. :) Az ivás lehetne jobb, az a legnagyobb mumus most, de valahogy nagyon nem csúszik napközben az innivaló. :( 

Enni szerintem jól eszek, minimális szénhidráttal, ahogy öt éve is csináltam. Sok fehérje, sok zöldség. Ma például megint a kedvenc vacsorám volt: párolt brokkoli és karfiol, rá két evőkanál tejföl, egy marék reszelt mozarella és füstli, ezt összekeverni és jó étvágyat! :) Tegnap pedig a tonhalas cuccot csináltam és abonettet ettem hozzá. (tonhalas cucc: egy doboz cottage cheese metélőhagymás, lila hagyma aprora vágra, egy tonhalkonzert olivaolajas, de az olajat le kell önteni róla, só és bors és ezt összekutyulni. - NYAMI! :D )

Vasárnap pedig kezdődik a futószezon, én 6,8 kilométerrel nyitom idén. Ma felvettem a rajtcsomagot, Andi barátnőm huga is kijön, ő félmaratont fog futni, ha jobb formában lennék, én is azt futnám, de majd legközelebb máshol.... egyenlőre érjem utol magam, a versenyek és a távok megvárnak. :) 


Nagy terveim nincsenek erre a versenyre, szeretném kényelmesen, vidáman lefutni, 45 percen belül már elégedett leszek. :) 2011-ben ugyanitt 38:20 alatt futottam, ez most tuti nem fog menni, de nem baj. Most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy futok újra! :))

2015. március 11., szerda

Nem adja könnyen...

Nagyon ragaszkodó szám ez a 70-es :D :D

Szóval ugye én már reménykedtem a hétfőben...

A súlyom így néz ki a héten:
Hétfő: 70,3 kg, kedd: 70,2 kg, szerda: 70,1 kg... fogyok, szóval ne panaszkodjak, de ma már nagyon fogtam a fejem reggel, mikor megláttam a kijelzőt. :) Nem adja könnyen magát a kis szenyó! :))) De én sem hagyom magam, megyek tovább és ha kicsit később is a tervezetthez képest, de hamarosan elhagyom ezt a számot és megsem állok a 6-os aljáig. :D 

Ma dolgoztam 3-ig, Benny P-nél aludt, igy kicsit tovább aludhattam, ami nagyon jól esett. Reggelire három abonettet ettem philadelphia zöldfűszeres kencével, rá egy-egy szelet felvágott és sajt és két retek. Mikor beértem a Nike-ba, hoztam egy capuccinot, aztán délben ettem egy almát és ittam megint egy kis tejeskávét, 3-kor pedig megittam egy vaniliás biotech ultra loss shake-et. Azt hiszem ez a legfinomabb, nem durván édes, de nagyon kellemes ízű.

Reggel esett az eső, egész délelőtt azon szomorkodtam, hogy nem tudok futni menni, pedig ma is P-nél alszik Benny, így legalább időm lenne rá... végül 3 után elállt, épp csak csepergett, de nagyon hideg volt és erős szél is volt. El kellett mennem szülinapi bulikra venni ajándékot, bevásároltam az intersparban apróságokat és volt fél 6 is, mire hazaértem.... egy porcikám sem kívánta a futást. :) 

Ettem egy kis sajtot, snack kolbászkát vagy nem tudom, hogy mi annak a neve, de olyasmi, mint a cabanossi. Picit neteztem, csigatempóval felöltöztem futós cuccba, közben szépen besötétedett. :) Viszont tudtam, hogy ha ma lemegyek futni, akkor nő az esély arra, hogy holnap már nem látom ezt a gonosz hetes számot a mérlegen.... + mindig nyávogok, hogy Benny miatt nem tudok futni, mert nincs kire hagynom, tehát ilyenkor, amikor egyedül vagyok ki kell használnom a lehetőséget, hogy futhatok.

Nagy nehezen fél 7-kor neki is indultam, nem vittem zenét, mert sötétben nem szeretek futni, picit félek, így pedig hallok elvileg mindent. Ami rossz volt, hogy alig láttam az órámat, így nem igazán tudtam a pulzusra figyelni, csak érzésre futottam. Vagyis ez még mindig csak kocogás nekem, mert 7 perces kilométerekkel haladok, én ezt kocogásnak hívom. Most nem mentem nagy kört, mert több olyan hely van, ahol nincs nagy világitás, ugyhogy maradtam egy kisebbik körön, ami végig van lámpával, így 7 km lett 50 perc alatt. Igaz, az első km-en nem igazán mért jól a pulzusmérőm, de végül kihozta az átlagot 155-re, ami végülis nem is lett rossz.

Hazaértem, nyújtottam, tusoltam, hajat mostam. Aztán ittam, mert éhes nem voltam.... ja, és ráálltam a mérlegre... kitaláljátok, hogy mit mutatott???? :))))))) Igeeeee, kereken 70-et!!!! Komolyan mondom, haláli ez a szám :D :D :D Kb. mint Bogesznak a 8-as szám, mindenhol kísérti :D

Most lettem éhes nemrég.... vaciláltam, hogy egyek e. De aztán végül ettem, füstlit és sajtot. Fehérje... Így is bőven belefértem a napi keretbe. 

Amúgy vicces ez a kaloriabázis.hu oldal.... fel lehet vinni a napi mozgást is, ha pl. futsz, tornázol stb... de hogy még ilyeneket is fel lehet vinni mozgáshoz, mint csatornatisztítás, szex - szenvedélyes, előjáték és társai?!?!? tegnap jót röhögtünk Bogesszal rajta. :))) Azért ennyire pontosan nem töltögetem ;) :)))) 

Szóval haladok.... már egyre többen dícsérnek meg, hogy látszik, hogy fogytam. Szeretem ezt hallani és azt is, hogy már nem olyan kerek a fejem. :))))) 

Vasárnap szezonnyitó futóverseny, de csak 6,8 km-t futok. Várom nagyon, végre lesz megint egy új érmem. Csak az idő passzoljon!!! 

2015. március 7., szombat

Schönbrunni szombat

A mai nap Schönbrunn jegyében telt. :)

Délelőtt átmentünk Bennyvel a tesómhoz, aki Schönbrunn közelében lakik, én átvittem a futóscuccomat és amig ők átmentek a játszótérre, addig én Schönbrunnban kocogtam egy kicsit. Ma a régi Nike munkacipőmet vittem, jó volt benne futni, az első két km simán ment 7 perc alatt is a pulzussal, aztán elkezdett zavarni, hogy melegem volt, aztán Schönbrunn tele van apro kavicsokkal, én pedig általában betonon futok, így egyre lassultam és a végén már nem igazán tudtam 160 alá vinni a pulzusomat, pedig néha már a csigánál is lassabban futottam. :( 


Nincs mese, még fogyni kell, hogy újra fittebb legyek és már jöhetne a tavasz is, hogy ne kelljen igy beöltözni. Mondjuk ma már jó idő volt, de nem mertem jobban nekivetkőzni, pedig láttam már rövidgatyában futó fiúkat is és háromnegyedes gatyában futó csajokat is. Lassan én is inkább a vékonyabb gatyámat veszem fel és a vékonyabb dzsekit, jobban járok.

Végülis 9,2 km lett, jó ez, csak rendesen le vagyok pukkanva momentán futás ügyileg, érzem magamon. :( De holnap is el tudok menni majd kora délután elvileg, azt már megint hazai pályán futom, itt az Alte Donaunál, remélem jobban megy majd, nem öltözök annyira be, az tuti.

Ebédre végül rendeltünk két pizzát, mert Benny azt akart enni, mi a tesómmal egy tonhalason osztoztunk meg, szóval egy fél pizza volt az ebédem. 

Reggelire kettő abonettet ettem zöldfűszeres philadelphia krémmel és két-két szelet bécsi felvágottal és retekkel. Utána a jól megszokott tejeskávét ittam. :) 

Szerintem mondjuk ez kicsit kevés volt futás előtt, mert éreztem közben, hogy éhes vagyok, de mindegy.

Aztán ebédre volt a fél pizza, délután egy tejeskávé és vacsorára megettem Benny egy fél zsemléjét, amit reggelről hagyott meg sonkával + két abonettet megint a zöldfűszeres philadelphiával, sonkával, sajttal és retekkel, paprikával. Jól is laktam mára.

Úgy érzem, hogy már összeszűkült a gyomrom, nem birok egyszerre sokat enni és nagyon jól bírom az édességstoppot is, mert a tesómnál sem ettem ebéd utáni desszertet merci csokit, pedig Benny is kínálgatta. :) Nem akarom most elrontani a gyengeségemmel, bár az is igaz, hogy most tényleg nem is hiányzik.

Reggel ráálltam a mérlegre kiváncsiságból, 70,6-ot mutatott.... lassan -5 kilónál tartok! :) És nagyon remélem hogy hétfő reggel már 6-ossal fog kezdődni újra a súlyom! Haladok, szépen lassan. Tesóm szerint már látszik, kezdek leereszteni, ahogy ő mondta. :D




2015. március 6., péntek

Péntek...

Már megint eltelt egy hét, amióta a Nike-ban dolgozok repülnek a napok...

Pedig elterveztem, hogy a héten már többet sportolok, de aztán ez keddig tartott, hétfőn Leslie Sansone-ra gyalogoltam a 3 mérföldet, régen nagyon szerettem, most is jó volt újra leporolni. :) Kedden futócuccban vittem Bennyt az oviba és onnan hazafutottam, leteszteltem az új munkacipőmet, hogy milyen benne futni, jelentem jól vizsgázott a LunarTempo. :) 


10 km-t kocogtam benne, könnyű, kényelmes cipő. :) szerdán és csütörtökön aztán levegőt venni sem igen volt időm és energiám, szerdán ugyanis 8:30-23:00 dolgoztam, leltár volt nálunk + új termék bevezetése is, úgyhogy nagyon későn értem haza és 1 óra is volt mire lefeküdtem. Másnap pedig már 8-ra bent voltam, takaritani kellett az előző napi kupi után, és az a nap is hosszú volt, mert 20:40-kor jöttünk ki. Estére már eléggé zsibogott a lábam, hosszú álldogálásra nem teljesen jó ez a cipő, mert megfájdult a talpam benne. :( 

Tegnap már hulla voltam estére, de ma még dolgoztam picit 3-ig. Úgyhogy hurrá, végre hétvége, két nap szabadság!! :) Szeretek amúgy nagyon a Nike-ban dolgozni, nagyon jó a csapat és öröm a munka, de most tényleg elfáradtam. 

Azért holnap délelőtt átmegyünk a tesómhoz Bennyvel, én elszökök egy kicsit Schönbrunnba futni, addig ők bandáznak ketten, délután pedig majd csatangolunk együtt. :) Vasárnap pedig reggel a csontkovácsnál kezdek, találtam itt Bécsben egy brutálisat, nagyon jól helyrerakott a multkor is. :) délután pedig megint futok, Benny a nagyszüleivel lesz. Így erre a hétre azért sikerül majd a három futást beiktatni, ami már haladás. :) De jövő hét megint szívás, mert hétközben végig dolgozok, így vagy felkelek korán vagy buktam a futást. Esetleg szombaton tudok még futni, de vasárnapra beneveztem a szokásos szezonnyitó futásra, tavaly mondjuk sérült voltam, de előtte félmaratont futottam, előtte két évig pedig a 6,8 km-t, de most is csak a 6,8-ra neveztem, a félmaratont most még nem erőltetem. 

A fogyás alakul, tartom szépen a kajálást, ennyi zöldséget már régen ettem, mint mostanában. :) Édességet is nagyon megállom, a héten egyedül egy lübecki marcipántojást ettem, egy kolléganőnk hozta Németországból, így azt nem akartam kihagyni. De érdekes, mert a fejemben ez már átállt, nem is hiányzik, elvagyok nélküle.

Általában reggelente most natur joghurtot eszek zabpehellyel és almával, aztán munka előtt egy tejeskávét iszok, ebédre vagy viszek itthonrol rizst és csirkemellet vagy veszek lent a DM Vital bárjában salátát (néha tonhal, néha sonkás), délután ha megyek Bennyért, akkor megiszok előtte egy Biotech ultra loss shaka-et, ha egész napos vagyok akkor még este szoktam enni még egy salátát. Este pedig saláta füstlivel vagy csirkehusival vagy sonkával, vagy párolt brokkoli kis tejföllel, bele füstli ilyesmiket, főleg fehérjedús kajákat eszek. 

Már nem állok rá minden nap a mérlegre, megint kezdett frusztrálni, majd megint hetente egyszer, max. kétszer, a lényeg, hogy lassan olvadjanak lefelé a kilók. Jó lenne már végre elhagyni a 7-est és hamarosan azt szeretném látni, hogy 6-ossal kezdődik újra a súlyom. Az már az első kis eredmény lenne. :) dolgozok rajta, szépen lassan....

Amúgy egész tűrhető  most a munkaruhánk, nem érzem nagyon bálnának benne magam ha belenézek a tükörbe, persze messze vagyok attol, hogy elégedett legyek, de legalább már az "elmegy kategoriába" beleférek. :D 

Hosszú még az út, de nyáron hordani fogom A LILA GATYÁT és A farmerruhát! :) 

2015. február 27., péntek

Folytatás...

Azóta történt pár dolog...

Mióta nem írtam nem unatkoztunk, hanem inkább betegeskedtünk, mert Benny után én is szépen kidőltem a hányós vírussal, de nekem nem volt olyan szerencsém, hogy egy nap alatt átmenjen ez az egész nyavaja rajtam, én majdnem egy egész hétig szenvedtem vele. :( 

Benny múlt szerdán volt rosszul, csütörtökön már nem volt láza sem és hétvégére már semmi baja nem volt, így az Omáéknál aludt. Én már pénteken éreztem a fura nyomást a gyomromon, de azt hittem, hogy mivel diétázok, az lett a gyomromnak kicsit sok(kkk), azért este még besalátáztunk a tesómmal. :) Másnap Zsoltival átmentünk Badenbe egy fürdőbe, aznap már fura volt, hogy szinte semmit nem kívántam enni, a nyomás még mindig rajta volt a gyomromon, nagyon kellemetlen volt, de összekaptam magam, hogy ne rontsam el a kettesben töltött délutánunkat. Szinte csak ittam aznap, voltuk szaunázni is, nagyon jó kis délutánt töltöttünk el, de étvágyam nem igen volt.

Azért estére vettünk egy pizzát, mikor hazaértünk és az esti mozizáshoz tortillát, a kaloriába belefértem volna, de csak a pizza ment le, mást már nem is kívántam. Egész este görcsölgetett a gyomrom és a nyomás rajta volt végig, Éjjel nem is aludtam jól, aztán hajnal 1-kor beindult nálam is a "méregtelenítés". Vasárnap többször is hánytam, nagyon gyenge voltam, rázott a hideg, nagyon rosszul voltam. :( Feküdtem egész nap, nem kívántam semmit, sem enni , sem inni, de azért Zsolti hozta a teát, ropit. Alig éltem... Benny megjött este, de én még jobban kidőltem, még hétfőn reggel is hánytam és lázam volt.

Annyira gyenge voltam, hogy nem tudtam Bennyt oviba vinni, úgyhogy itthon maradt velem, de jól elvolt, én pedig tudtam pihenni, enni még mindig nem bírtam. Délután átmentünk a dokihoz, ki is írt egész hétre, felirt egy halom gyogyszert, én pedig aztán estétől aludtam is tovább... 

Oké, hogy diétázok, de nem ilyen áron akartam fogyni, nem kívánom senkinek sem az elmúlt pár napot. :( Még szerdán is rosszul voltam, a kávét tegnap kezdtem el először csendben kívánni, de nem mertem inni, délutánra jött úgy ahogy rendbe a gyomrom, hogy este már normálisan vacsoráztam. A mai nap volt az első, amikor rendesen ettem újra, persze folytatva az eddigi diétázós napjaimat, most már újra figyelve a kalóriára és a szénhidrátra.

Amire nagyon büszke vagyok, hogy lassan harmadik hete nem ettem édességet, cukros dolgokat, anyáéknak utolag ünnepeltük a születésnapjukat most és kaptak egy epres tortát, de nem ettem belőle, de még anya mákos sütijét sem kóstoltam meg, csak a sajtosat, egy pici darabot. Az a baj, hogy vagy csinálom rendesen, vagy nem, és most végre átállt az agyam is és "lejöttem a cuccról" :D , azaz az édességről, tudom, mert ilyen vagyok, hogy elég egy falat, megérzem az ízt és végem van, újra akarok, még, még, még!!! :) Így inkább amig nem azt mutatja a mérleg, amit szeretnék, nincs édesség, semmijen nasi!

Persze amikor este Benny előhozta az eldugott nutellát és ott kanalazta előttem, a szája csupa nutellás volt, nem mondom, hogy nem lett volna kedvem lenyalogatni a kanalat (vagy a száját :D :D :D ), de gyorsan elpakoltattam vele és utána el is múlt ez a fellángolásom. :) Megszűnt a kísértés. :)

Holnap már megyek dolgozni és holnap már a cicanaciban fogunk dolgozni, de feketét választottam és tréning gatyát, ami szűk, de az alja picit bő, pamut, abban éreztem a legkényelmesebbnek magam. :) Kapunk új cipőt is,és egy pulcsit, amire amúgy is már fájt a fogunk csajoknak, már nagyon várom, szeretem a mukahelyemet, mondtam már? :) 

Holnap viszek be majd pomelot dolgozni és maradt tegnapról tk penne zöldséges, sajtos, paradicsomos szósszal, majd azt fogom enni és mellette igyekszek sokat inni. Fél 7-ig dolgozok, utána este még Zsoltival lehet beülünk valahova. De így meg is lesz a napi ötszöri lightos kaja, végre visszatér minden a régi kerékvágásba, már ideje volt... :)

2015. február 18., szerda

Hét közepe

Most igyekszek sűrűbben írni ide is...

Bár ma sajnos nem volt valami jó napunk, mert Benny éjjel hányt kétszer is és reggel is még elég ramatyul volt, úgyhogy itthon maradtunk, szerencsére én is szabadnapos voltam, úgyhogy meg tudtuk oldani. Napközben semmi étvágya nem volt, még a tea is visszajött belőle, bágyadt volt és délutánra már a láza is felszaladt. :(  Összeszedett valahol egy ilyen gyomorvirust. :( 

Este pici ropit rágcsált és szerencsére inni azért ivott rendesen vizet egész nap, remélem hogy holnapra már jobban lesz. 

Így ma be voltunk zárva, pedig délelőtt futni akartam, de nem az a legfontosabb most. Tegnap végre megint lejutottam futni, egy kisebb kört futottam, ami 7 km, óvatosan akarom újrakezdeni és tényleg lassú tempoval kocogni, amig lejjebb nem mennek a kilók. 
Eddig -2 kg-nál járok, messze még a vége, de rajta vagyok az úton. Az édesség nem hiányzik (már), sok husit eszek zöldséggel, igyekszek napi ötször, néha hatszor enni, és főleg fehérjéket. Töltögetem a kaloriabázist, minden nap dicséret van a végén, hogy jól teljesítettem a napomat. :) 

Első cél, hogy hamarosan 6-ossal kezdődjön újra a súlyom. Persze ezért még bőven van mit tennem, de szeretnék most már heti 2-3szor lejutni futni is, kiegészítésképp. Persze lassan, odafigyelve. 

Ultrabalaton május végén lesz, addigra már bőven 65 kg alatt szeretnék lenni. Mert akkor elvileg hatan futjuk a 220 km-t... abból most ketten "rokkantak" vagyunk, szóval szép kilátások, de nem adjuk fel, fő az optimizmus! :D 

Ma hosszú idő után megsütöttem a régi áfonyás zabpelyhes kekszemet... idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára itthon ilyen. Még jobban reformosítottam, mert az édesítő 0 kaloriás, eritrit, a margarin helyett kókuszolajat tettem bele, a liszt tönköly. Majd reggel eszek belőle, eddig kettőt ettem meg, de lemérve mindent és belepasszolt még a napomba délután.

Sokat gondolkodtam amúgy ezen a jojózáson, hogy miért jutottam el idáig, hogy ennyi visszajött. Azt hiszem, hogy aki még nem volt túlsúlyos, az nehezen érti meg, de megprobálom levezetni a gondolataimat...

Annak idején az volt az első célom, hogy M-es, 38-as méretűre fogyjak a 44-esből. Álmomban sem gondoltam, hogy aztán olyat is fogok látni a mérlegen, mint 63 kg vagy akár a 60, sőt egyszer rövid ideig voltam 59,valamennyi is. Igy visszanézve a fotókat nagyon vékony voltam, de tudjátok én még akkor sem láttam magam annak. A tükörben még akkor is a dagi lány nézett rám, lógott a bőröm, és nem jött az az érzés, amit 85 kilósan gondoltam, hogy majd jönnie kell, ha vékony leszek. Persze jó érzés volt megvenni a nőcis ruhákat, de a lelkem dagi maradt. És pont akkor nem is igen volt mellettem olyan valaki, akitől a visszajelzés jött volna, mert P-vel akkor már eléggé éltünk csak egymás mellett, és emlékszem, hogy néha már cseszegetett, hogy most már ugye abbahagyom, most már elég lesz stb... már az idegeire mentem a kajálásaimmal, a futással stb... Én pedig nem lettem boldogabb attól, hogy vékony voltam. Mást vártam, valami jobbat, valami wow effektust. 

És mivel már tudom, hogy mi van ott, amikor 60 kg-t mutat a mérleg, már nem tudtam erős lenni az elmúlt években, már nem volt motivációm. Mert oké, hogy a ruháim nem jók rám, és jó lenne őket hordani, de az érzés, amit a lelkemben éreztem erős emlékként élt bennem... Talán ez is tartott vissza, nem tudom. Hülyeség így kifogásokat keresni a saját gyengeségemre, tudom, de akárhányszor belegondolok az elmúlt lassan öt évbe, mindig ez jön elő, hogy nem lettem boldogabb ember attól, hogy vékony lettem akkoriban. Magamat nem láttam vékonynak.

Talán most 5 év elteltével a fejemben majd másképp lesz. Már odáig eljutottam, hogy ne mástól várjam a wow érzést, hanem magammal kell kibékülnöm és jóban lennem. Ha magammal jóban vagyok, akkor elfogad a világ is. De ez az egyik legnehezebb dolog, megtalálni magunkban a szépséget, a pozitivumot. Ezzel hadilábon állok, de probálkozok. :) 

Van egy ruhám, ami régóta nem jön rám, most ez lett a mérceruhám...az a bizonyos farmerruha, aki olvas kezdetektől, emlékszik rá szerintem. :) Na, ha az idén rámjön újra, akkor tuti, hogy boldog leszek és jönni fog a wow effekt.... ugyanis már kb. négy éve nem volt rajtam. De idén szeretném, nagyon!!!! 

2015. február 15., vasárnap

Heti összegzés

Elindultak a kilók lefelé, juhéjjjj! :)

Azt hiszem, hogy köszönetet érdemel a Nike, hogy a szürke gatyát akarta ránk adni a következő fél évre munkaruhának, mert eddig semmi nem adott akkora fejbekólintást, mint ez a tudat, hogy nekem szürke cicanaciban kell hamarosan dolgoznom. :D 

Igaz, ez pénteken változott, ha nem akarjuk felvenni azt a megadott szürke gatyát, akkor választhatunk bármilyen feketét, szóval egy kis könnyítés, de a pulcsihoz, amit kapunk csak inkább szűk gatya illik, melegítő nem annyira. Úgyhogy én majd futógatyát fogok próbálni hozzá, azt hiszem, majd holnap meglátom, hogy mi passzol.

Viszont ettől függetlenül az elmúlt héten már nagyon ott voltam fejben az odafigyelésen. Két hete találkoztam Edit barátnőmmel egy kávéra, ő volt az egyik, aki anno 5 éve olyan szépen lefogyott és akinek a példáján felbuzdulva én is nekiálltam, mindig összeülünk egy-egy kávéra, megbeszéljük az élet dolgait és siránkozunk, hogy milyen vékonyak voltunk és hogy mostantól aztán majd tényleg odafigyelünk... aztán persze nem történt semmi... :(

De most Edit egy olyan diétát mesélt, amivel az unokatesója fogyott és elég bírhatónak találtam, fehérje alapu diéta, gondoltam belevágok.

A reggeli tojás, tízórai fehérjeshake zabpehellyel, az ebéd 4 dkg rizs megfőzve és 10 dkg csirkemell és bármennyi zöldség, uzsonna ugyanez, vacsora pedig túró édesen vagy sósan. Hasonló, ahogy régen is ettem, kevés mennyiségű szénhidrát, sok fehérje.

Nem teljesen tartottam így, de a napi ötszöri kajálást igen, és mivel reggelente nincs sok időm tojásrántottákat gyártani, így legtöbbször egy natur joghurtba tettem egy marék zabpelyhet, belekockáztam almát vagy egy fél banánt, egy pici méz és ezt reggeliztem. Beérve a munkába ittam egy tejeskávét, aztán délben megettem a rizst és a csirkét, néha vittem még karikára vágott répát hozzá, aztán 3-kor, amikor végeztem csináltam egy fehérje shake-et, ezt megittam az oviig, és hazaérve este ettem megint csirkehusit salátával , néha rizzsel. Ha közben éhes voltam esetleg, akkor ettem pár falat sajtot.

Édességet nem ettem kb tíz napja, most már kétszer is elhárítottam, ha kínáltak, mert tudom, hogy elég egy falat ahhoz, hogy újra kívánjam a cukros, édes ízét, úgyhogy inkább egy kockát sem eszek. Az egyetlen édesség a fehérje shake, amit délután szoktam elkortyolni. A biotech ultra losst vettem megint.

Töltögetem a kaloriabázison a napi kajáimat, tényleg jó így esténként látni, hogy milyen ügyes vagyok. :))) 

75,5 kg voltam február elején, ma 73,6-ot mutatott a mérleg. Messze még a cél, de legalább beindult... Jövő héten már futni is lesz megint időm, az már hiányzik nagyon. Majd felpörgeti az is a fogyókúrát.

A plank challenge tök jól megy, ma már 90 másodperc volt, durva, de birom. És vicces, mert Benny is csinálja velem, tök élvezi. :) Esténként ő szól, hogy ma még csinálnunk kell a támaszkodást. :D :D 

Február végére szeretnék 70 kg alá menni. Ez az első cél. Aztán szépen lassan a többi... Most már menni fog, mert az agyam átállt és rajta vagyok az úton. :)

2015. február 7., szombat

Elmúlt hét

Röviden összegezve: KUKA, hosszabban pedig:

Valahogy máshogy terveztem a Benny mentes napokat, de végül az lett, hogy reggeltől estig bent voltam a munkahelyen, mert ezer dolog lett. 

Ami persze azt is magával vonja, hogy a kajára nem figyeltem, mozogni nem mozogtam, az egyedüli dolog, amit még este 11-kor is megcsináltam, az a plank kihivás volt, így a hetet eredményesen zárom legalább ott, mert minden nap megcsináltam a napi adagot. :) Ma pihinap van, holnap 45 másodperc. Ezek még aránylag könnyűek, de szerintem jövő héten már fogok kicsit morogni közben. :D

Ha egész nap dolgozok, az azt jelenti, hogy egyszer van hivatalosan szünetem, vagy kétszer fél óra, de mivel kevesen vagyunk, igy sokszor egyszer megyünk egy órára enni. Úgyhogy rögtön munka előtt megreggelizek valamilyen zsemlét, szendót , most a kedvencem a barna, magos zsemle, benne salátalevél, rá tonhalkrém, paradicsom. Finom nagyon. Meg szoktam hozzá inni egy multivitamin levet, és egy tejeskávét, aztán kezdődhet a nap. 
Néha munka közben hátraszaladok, akkor eszek egy kis diákcsemegét vagy valami rágcsát, aztán ebédelek valahol egy menüt, délután egy tejeskávé, este pedig mikor hazaestem, akkor ettem. Ami néha este fél 11-kor volt sajtos, tejfölös tészta, mert már annyira kivántam a meleg kaját, de csak ezek voltak itthon.

Szóval ez a hét nem volt jó, sem mozgás, sem kaja terén. De aztán csütörtökön találkoztam egy kávéra Edit barátnőmmel. Aki mesélt egy diétáról, amit az unokatesója, az én régi barátnőm csinál. Fehérjediéta, testépítődiéta vagy ki minek nevezi. A lényeg a napi ötszöri kaja, reggelire tojás, tízóraira fehérje shake zabpehellyel, ebéd rizs, csirke, zöldség, uzsonna ugyanaz, vacsorára túró édesen vagy sósan... na, ma már igy ettem. Nem is volt annyira szörnyű, mint gondoltam volna. Persze egy idő után tuti unalmas lesz, de legalább beállok a napi ötszöri kajára. Majd mindig megcsinálom a csirkét és a rizst itthon és beviszem. Máshogy nem megy...

Ma pedig lejutottam kocogni is. Ugyanis tegnap az ortopédián azt mondta a dokinő, hogy semmi olyan elváltozás nincs, ami rá tartozna. Megerőltettem a lovaglóizmomat, erősíteni kell. És óvatosan újrakezdeni a futást. Sokat nyújtani, bemelegíteni! Hát nyújtom, és ma óvatosan kocogtam egy 50 percet. Ha feljebb ment a pulzusom 155-nél, akkor belegyalogoltam. Szép idő volt, jó volt lent lenni. Holnap is megyek, de óvatosan. Semmi nagy távok, semmi nagy tempó. Kényelmes kocogás. Mint annak idején. És beleséta, ha felszaladna a pulzusom. 

Elég lúzer vagyok, már nem tudom, hogy hányadszor kezdem újra.... nem vagyok rá büszke. De még egy motiváló tényezőm is van most: február végétől szürke gatyában kell(ene) dolgoznunk a Nike-ban a fekete helyett, ez az új munkaruha előírás... na, mondanom sem kell, hogy még a ropilányokat is kövéríti a szürke, akkor én mit szóljak?!?!? siralmas volt a látvány a tükörben... úgyhogy hajrá, menetelek előre. Lassan, de biztosan...