Döcögősen indult ez az év, futni is csak január 11.én tudtam először, de utána felpörögtem rendesen. :) Egész hónapban a pulzuskontroll jegyében futottam, igyekeztem a pulzusomat 150-155 között tartani, ami magamhoz képest csigatempót eredményezett, viszont sokkal tovább bírtam időben az edzéseket. Mondjuk most van is rá időm, nem dolgozok minden nap januárban és februárban, úgyhogy az időmet futásra fordítom, legalább ott feltöltődök. :)
Így máig ebben a hónapban kereken :D 179,99 km-t sikerült összehoznom, az egész havi átlagpulzusom 153 volt. :) Tökéletes hónap. Remélem, hogy a február is ilyen lesz a futás terén.
Amit még el kellene kezdenem sürgősen, az a hát és haserősítés, ez egy fontos követelménye annak, hogy az őszi maratont komolyan vegyem. A doki szerint a csípőmmel minden rendben, a csigolyaelcsúszásra kell figyelnem, két évente kontroll és fontos nagyon a torna. Igyekszem rávenni magam...
A kajára szerintem jól figyelek, bár meg kell mondanom, hogy már nem megy olyan könnyen a fogyás, mint négy éve, akkor sokkal gyorsabban mentek lefelé a kilók, most állandóan szivat a mérleg. De azért sem adom fel, ma már futás után végre láttam 6-ossal kezdődő számot is, halleluja!!! :)
Inni kellene még többet, ez az örök mumus, de majd nekiállok megint teázni, abból jobban lecsúszik az egy- másfél liter is.
Amire büszke vagyok, hogy az elmúlt napokban elég sokszor a határán álltam, hogy telepakoljam a bevásárlókocsit édességgel vagy felzabáljam a nasis szekrény tartalmát, de megálltam, mert el akarom érni a célomat. Nincs mese, nincs kilengés, nem megoldás a zaba, már tudom. Bármilyen nehéz is, bármilyen rossz napom van. Ettől nem lesz jobb sajnos. Inkább futok helyette. :))) Jobban járok. :)