2014. március 31., hétfő

Jár az agyam...

Mire nem jó a kényszerpihenő??

Egyik felem még a BSZM élményeiből töltekezik, fotókat nézek, beszámolókat olvasok, és még mindig imádom a roaDKillers csapatomat és minden futópajtit, akikkel együtt kerültük meg a Balatont abban a négy napban. :)

A másik felem pedig agyal... agyal a továbbiakon, azon, hogyan tovább, ha rendbe jön a térdem. Ugyanis most éppen be van kötve, szigorú két hét futásszünet, a diagnózis: futótérd alias running knee. A hirtelen sok terheléstől és valószínűleg a dimbes-dombos Balatoni futástól adta meg magát. Pénteken voltam ortopédián, nagyon aranyos doktornő volt, adott szurit a térdembe, és három napra bekötötték cinkes kötéssel, amit ma este végre levehetek, mert már nagyon viszketett alatta. :))) 

Tudom, hülye vagyok, mert nem bánom egy percét sem a Szupermaratonnak, most is ugyanígy elindulnék rajta, mert ezt a négy nap élményt már nem veheti el senki tőlem. :) 

DE elgondolkodtam azon, hogy megéri e hajtani a nagyobb távokat?? Négy évvel ezelőtt fogyni akartam, ezért is kezdtem futni, kiegészítve a diétát. Amíg elég volt a 2 tókör, addig minden szuper volt. Itthon még simán tudtam mást is tornázni és a fogyókúra is jól ment. 

Aztán mióta az első versenyen elindultam, megfertőződtem... ami nem rossz, de észnél kell(ene) maradni. Eszméletlen jó érzés együtt futni a NAGYOKKAL, de hol vagyok én hozzájuk?? Mióta újra dolgozok, sakkoznom kell az idővel, több helyen kell megfelelnem, ez mellett most éppen az életemet készülök teljesen új alapokra építeni. 

Nincs időm mostanában sokat futni (na nem most, bekötött lábbal, hanem általában :D ), ezért ha végre futok picit többet, lesérülök. A cipőm jó, már 70 euróért extra talpbetétet is csináltak ortopédián, szóval a lényeg adott ahhoz, hogy futni tudjak.

És itt jön az, amit eldöntöttem az elmúlt pár napban, nem fogok idén maratont futni. Nem érzem annyira fontosnak, hogy le szeretném futni. Inkább szeretnék örömmel és sérülésmentesen apróbbakat futni, amikor végre időm és lehetőségem lesz rá. Elengedem ezt az álmomat és minden olyat, ami nagyobb távok futását jelenti. 

Április 20.án sem fogok félmaratont futni, hanem megpróbálom átiratni a nevezésemet a felére, 10 km-re. Pont elég lesz. Ultrabalatonon lefutok 20 km-t egyben, mert nem szeretnék többször futni, de az nem lesz gond, addig még van időm. Aztán be is fejeztem idénre a nagy versenyeket.

Májusban futunk Bécsben 10 km-t a női futáson, ősszel pedig 8 km-t egy másik női futáson. Augusztusban sem egyedül fogok futni az éjszakai Suhanj6 jótékonysági rendezvényen, hanem megint párosban. Sparon max. megint váltóban szeretnék futni és ezután is inkább kisebb váltófutásokban szeretnék részt venni, mint egy-egy egyedüli hosszabb versenyen. 

Ha végre újra futok, akkor nem közvetlen az irodából fogok hazafutni, hanem átmegyek pár metrómegállót a praterig és onnan szaladok, az 10 km körüli táv, elég lesz heti kétszer kb. Hétvégén lesz picit több időm, akkor pedig majd meglátom, hogy mihez lesz kedvem. De nem akarok kényszerből futni, mert lassan kezd elveszni az a varázs, amiért négy éve futócipőt húztam és ez megijeszt.

Egyenlőre a fő feladatom mostanában az, hogy dolgozni járjak, utána nevelem a kis ötévesemet és ezután jövök csak én. Lesz ez majd másképp is, de most még szüksége van rám. Mivel én akartam változtatni az életünkön is, így azt is vállalnom kell, hogy már nem lesz mindig reggelente lehetőségem futni, hogy már jobban meg kell szerveznem egy-egy futóversenyt, de ez most ilyen időszak. Vállalom, mert tudom, hogy alapjában véve jó irányba változik az életem majd. A futás megvár, a versenyek is. Ez fix. :) 

Persze tudom, hogy fogyni sem ártana, azzal mostanában hadilábon állok, nem állt be még mindig egy napi rendszer az életembe, mióta irodista lettem, munka után rohanok Bennyért az oviba, délután jó időben kinti program, este jutok oda, hogy egyek, akkor lenne lehetőségem meleg kaját is enni. 

Ma mondjuk egész okosan vacsoráztam, csőben sült karfiolt csináltam fokhagymás tejföllel, de nem mondom azt, hogy nem tudnám felfalni a hűtőt. :D :D 

Szóval keresem az egyensúlyt, ami nem egyszerű, de talán futás terén alakulok már. Néha a kevesebb több, erre jöttem rá....

2014. március 27., csütörtök

BSZM utórezgései...

Ma egy hete már túl voltunk az első napunkon a Balaton mellett... de jó is volt. :)

Nincs nap, hogy ne villannának be képek, pillanatok, érzések. Hiányzik... a Balcsi amúgy is mindig hiányzik, most még jobban. Legszívesebben azonnal indulnék vissza. De a mindennapok mennek tovább, maradnak az emlékek.

Néha eszembe jut egy-két poén, olyankor elvigyorodok, persze az emberek nem tudhatják, hogy éppen mire gondoltam, mit találok olyan viccesnek, de jó ez így. :) 

Most olvastam Gábor beszámolójának a második részét  is... Érdekes volt az ő oldaláról olvasni a négy napot. Főleg a szombatot, amikor lesérültem. Én végig arra gondoltam, hogy mi lesz a csapatommal, mit fognak gondolni rólam, elcseszem a négy napjukat, béna vagyok, kudarcnak éreztem. És most ahogy olvastam a sorait, kezdek megnyugodni. Hogy nem utáltak meg. Hogy aggódtak értem. Hogy tényleg egy csapat voltunk, vagyunk. Egy mindenkiért, mindenki egyért!!! Közhely, de így van! És ehhez azt hiszem, hogy kellett, hogy tapasztaltak legyünk, "idősebbek". Nem volt egy vita, egy hangos szó sem köztünk. Ahogy Zoli írta, volt viszont rengeteg nevetés, beszélgetés, jó hangulat. 
Jól válogattuk össze a csapatot, mindenki egy külön egyéniség és mégis jól működtünk roaDKillersként is. 

Aztán itt van a Zsigri család.... ők is Dagadt Köcsög tagok. És eddig is felnéztem rájuk, nem csak a futóteljesítményük miatt, hanem a családjuk miatt is. Már neten keresztül is átjött az összetartásuk, a kölcsönös szeretet. Katival Suhanj6-on futottam pár kilométert éjjel, hihetetlen pozitiv csajszi, most a Balatonnál is bebizonyította, hogy a legnehezebb pillanatokban is helyén van az esze, tud józanul cselekedni, ha baj van. A tesók pedig szintén jól teljesítettek a négy napban. Szabi egyéniben ment végig, Magnus pedig szintén egy DK társunkkal, Mónival párosban. És végig mosolyogtak (vagy legalábbis összekapták magukat, ha ott álltunk az út szélén szurkolni :D ), mentek rendületlenül a cél felé! Mellette pedig még volt erejük (főleg Magnusnak :D ) poénkodni is. :))) 

Szintén sokat gondolok azóta is az egyéni futókra... akik négy nap alatt egyedül végig futották a teljes távot. Még utolsó nap is maradt erejük mosolyra, viccelődésekre. Ráadásul páran már hétfőn, de legkésőbb kedden mentek újra kocogni, levezetésképp. :))))) Szeretnék egyszer legalább negyed annyit bírni, mint ők. Már annyi bőven elég lenne. :D :D 

Cserébe most éppen szigorú kényszerpihenőn vagyok... mert ez is hozzátartozik az idei BSZM élményemhez sajnos. Egy fokkal már jobb a lábam, de még nehezen megy a lépcsőzés és a hirtelen mozdulatoktól néha csillagokat látok. Holnap megyek ortopédiára, remélem hogy nincs nagy baj. Talán valamelyik szalag húzódott meg, mert az egész lábam fáj néha. Éjjel már csak egyszer keltem fel a fájdalomra, haladunk.... de akkor is megérte, bár tudom, hogy lehettem volna egy fokkal okosabb is. De butább is,ha szombaton végigszenvedem a 13 km-ig és még nagyobb bajt csinálok. Nagyon nehéz döntés volt, futás közben megállni és befejezni a versenyt, azt hiszem, hogy ennél egy fokkal könnyebb, mikor el sem indulok egy versenyen. Eddig két versenyt hagytam ki azért, mert sérült voltam, az is rossz volt, de most, futás közben meghozni ezt a döntést sokkal nehezebb volt. Jó két kilométeren keresztül még vártam a csodára, de nem jött. Cserébe jött Gábor, aki szó nélkül leváltott előbb és futott 3 kilométerrel többet aznap úgy, hogy neki sem volt teljsen 100 %-os a lába. Örökre hálás leszek neki és Zolinak és Mártinak is, amiért tartották bennem a lelket és amiért Zoli először egy boltból hozott nekem fagyasztott zöldséget jegelni, aztán patikát kerestünk az eldugott kis falvakban, hogy valami hűsítő sprayt vagy krémet szerezhessen a lábamra. 

Szépen lassan majd helyre jön, de türelmesnek kell lennem és megmaradni a hátsómon. Ami nehéz, estére azért elfáradok, hiszen elég jövős-menős duó vagyunk Bennyvel. :) 

A többieknek már vasárnap este feldobtam, hogy július elején lesz a Fertő tó kerülése, mi lenne, ha tiszteletünket tennénk ott is? :) Mondanom sem kell, hogy senkit nem kell rábeszélni, rögtön ugrottak az ötletre, de már Panniék is. :))) Szóval tervek vannak, nem féltem magunkat.

De addig még fogyni is akarok, szörnyű képeket is látok viszont magamról a hétvégéről, azért az sem mindegy, hogy hány kilot tart a lábam futás közben, szóval hétfőtől odafigyelés van. Már nem tudom, hogy hányadszor, de remélem hogy jó ideig utoljára. A célgatyáim a szekrény felső polcán várják, hogy végre hordjam őket, itt a tavasz, és még mindig fekete farmerekben járok, mert azok jönnek rám. Szóval a lecke fel van adva, célok vannak, a kitartás is maradjon! :)

2014. március 23., vasárnap

Balaton Szupermaraton 2014

Leírom, mert még friss az élmény. :)  (vigyázat, hosszú!!!! :D )

Előzmény:
2009-ben, mikor még Benny a hasamban volt, épp otthon voltam anyáéknál és a tévében mutatták az élő közvetítést a Balaton Szupermaratonon futókról... apával néztük, emlékszem már akkor nagyon tetszett az ötlet, hogy körbefutják az emberek a kedvenc Balatonomat, pedig akkor még egyáltalán nem futottam. De azok a képek benne maradtak az emlékezetemben.... 

Aztán futni kezdtem 2010-ben... egyre többet, már nem csak a diéta kiegészítéseként, hanem mert megszerettem, az életem része lett. Tavaly az Ultrabalatonon már egyszer körbefutottuk csapattal a magyar tengert, az is hatalmas élmény volt. Ősszel aztán az egyik Dagadt Köcsög csapattársam feldobta, hogy mi lenne, ha futnánk a márciusi négy napos Balaton SzuperMaratonon váltóban? Sokáig engem sem kellett győzködnie, és kb. pár héten belül össze is állt a négy fős csapatunk. :) Így lettünk mi, Márti, Gábor, Zoli és én a RoaDKillers csapat. :) És kezdődtek az előkészületek... 

Szervezések, csapatépítős ebéd Bécsben, tervek stb.... és észre sem vettük, március lett. A felkészülésem sajnos nem sikerült jól, a kezdeti sikeres hetek után jött egy idegbecsípődés, amivel sokáig szenvedtem, de reménykedtem abban, hogy majd pont erre a négy napra múlik el minden.... 

Szerdán kapkodós napom volt, délelőtt volt a válóperi tárgyalásunk, ami gyorsan lezajlott, onnan siettem Bennyért az oviba, aztán irány Rácalmás, mert ő négy napig anyáéknál maradt, én pedig indultam este tovább Füredre, mert ott volt négy napig a szállásunk. Este fél 8-ra értem le, Márti már ott volt, nemsokára a fiúk is leértek, még elmentünk tescoba és kajálni egy velős piritóst (én sonkásat ettem :D ). Csapatmegbeszélés, pakolás, stb... fél egy is volt éjjel már, mire ágyba kerültünk. A szállásunk szuper volt, másnap reggel kiderült, hogy gyönyörű Balatoni panorámás, egyetlen egy bibivel: a harmadik emeleten volt, és az épületben nem volt lift... ez első nap még nem tűnt fel, hogy mekkora probléma forrása is lehet majd. :) 

Csütörtök, 1. nap : Siófok-Fonyód 48,2 km.
Komppal mentünk át Siófokra, gyors kávé még rajt előtt, futóbarátok megölelgetése, készülődés.
Én startoltam, Szántódig volt a távom, ami 15,3 km volt. Már reggel nagyon meleg volt, picit fújt a szél, de futás közben már azt sem éreztük, nagyon melegem volt. A lábam nem fájt, nagyon jó tempót tudtam magamhoz képest tartani, bár az utolsó három km már nehezen ment Szántód előtt a kavicsos Balcsi parton, mert nagyon meleg volt, de jókor jött Gyuszi a bringájával, mert szóval tartott és végül odaértem a váltóponthoz, ahonnan Zoli futott tovább, mi pedig Mártival és Gáborral mentünk a következő váltóponthoz. A hangulat nagyon szuper volt, rengeteg futópajtás, szurkolás, jókedv! Még most is zsong a fejem, hihetetlen volt a hangulat! :) 
Zolit Márti váltotta, aki Fonyódra ért célba, kicsit megszédült a célkapu láttán, mert elfelejtett bekanyarodni, majdnem ráhúzott még pár métert, de időben tudtunk neki szólni, hogy nehogy túlfusson a célon. :) Jó kis nap volt, Ezt a napot végül 4:51:07 alatt zártuk. 
Megvártuk még a többi futópajtikat, de aztán sietni kellett a kompra, amit aztán sikeresen két perc híjján lekéstünk, úgyhogy száguldozhattunk haza Füredre autóval, mert estére beszerveztünk egy kedves, füredi masszőrt (köszi Máté, hogy megadtad Kata számát! :) ) , aki minden este kicsit rendbe szedte a futástól elfáradt lábainkat és a hátunkat. :)))
Aznap este már nem kellett minket sokáig altatni, kidőltünk hamar. :) 

 

Péntek, 2. nap : Fonyód - Szigliget 52,9 km
Ezt a napot vártam a legjobban, Szigliget miatt! :)
Komppal mentünk át, jött velünk még pár futócimbi, így már korán reggel hangolódtunk az aznapi futásra. :) 


Fonyódról Zoli startolt, én váltottam őt, Keszthelyig futottam, megint nagyon meleg volt, én pedig úgy emlékeztem, hogy kellemesen árnyékos rész arrafelé a bringaút, de sajnos benéztem, dög meleg volt aznap is. A lábam kezdett fájdogálni már, a jobb térdem, térdrögzítővel, tigristapasszal és cataflammal futottam... A 15 km első fele még jól ment, aztán kezdtem lassulni, de a lábam egész jól bírta, akkor még nem tudtam, hogy ne örüljek még annyira magamnak... Keszthelyen Gábor leváltott, ő futott Szigligetig, nekem addigra már eléggé hányingerem volt, nem voltam annyira jól, de aránylag sikerült összeszednem magam és indultunk Szigligetre. Már nagy volt a banzáj, mire odaértünk, a vár alatti parkolónál volt a célkapu, jó volt újra szigligeti levegőt szívni. Aznap Keszthely-Szigliget között még 300 futó is részt vett az öböl félmaratonon, így voltak még ott éremmel a nyakukban pihenő emberek is, mire mi odaértünk, de a legtöbben már hazamentek, így sajnos az UB csapattársaimmal sem találkoztam, mert Zoliék addigra már úton voltak hazafelé. :( 
Gábor nagyon ügyesen futott, szépen felszaladt még a célkapuhoz is, az aznapi adagot is jól teljesítettük, 5 óra 44 perc alatt értünk be, úgyhogy megérdemeltük a Vár Kávézóban a fagyit és a gyömbéres limonádét, Gábor pedig a sörét. :) 

    

Este megint masszőr, és ezen a napon már "áldottuk" azt, hogy nincs lift az apartmanházban és mi a harmadik emeleten lakunk, úgyhogy akármennyire is vonzott, hogy lemenjünk a többiekkel együtt kajálni, maradta a házhozszállítás, mert egyikőnk sem repdesett az ötletért, hogy még egyszer megmásszuk a harmadik emelet lépcsőit. :))) De finomat ettünk, nem panaszkodhatunk. :D :D 

Szombat, 3. nap : Badacsony - Balatonfüred  43,6 km
Reggel átautóztunk Badacsonyba, a lábam úgy éreztem, hogy rendben van, megint rajta volt a térdrögzítő, a tigristapasz és a cataflamot is időben bekaptam. Nagyon jó hangulat volt, itt már hozzánk csatlakoztak új futópajtások is, akik a két napos Félbalaton távot tették meg + Badacsonytomajból szintén futottak jó páran, akik a Maratonfüred távon indultak, ők egy maratoni távot tettek meg Balatonfüredig. (erről a versenyről Tomán Edina könyvében olvastam, szintén egy bogár a fejemben, ami nem hagy nyugodni, de még egy darabig a fejemben marad, a megvalósítása eléggé a távolabbi céljaim között szerepel, de SZEREPEL :D ).
Én rajtoltam, nem is volt gond az első 6 km-ig. 13,2 km-t kellett volna futnom, ami ha csak sík terepen történik, talán nem történik meg a baj...  a tempómat jól tartottam megint, aztán jött egy kisebb emelkedő, ahol a térdemet már másképp terheltem, egy kis lejtő, és akkor történt valami, mert onnantól egyre jobban fájt a jobb térdem. 7 km-nél ott álltak a többiek, kérdezték, hogy minden oké e, de mondtam nekik, hogy nem hat a gyógyszer, fáj a lábam, de még megyek egy picit tovább.... onnantól viszont már egyszer szenvedősebbé vált minden egyes méter, abban biztam még akkor is, hogy valami csoda történik, "visszaugrik" valahogy a térdem és futok tovább, kihúzom a 13 km-t.... sajnos az északi part már hepehupásabb, a lábam nem lett jobb, a tempóm lassult és láttam, ha így folytatom, akkor a csapatomat is kiejthetem, hiszen kiesünk a szintidőből és nem mehetünk tovább... sosem adtam fel versenyt, futást még, így nagyon nehezen szántam rá magam, hogy felhívjam Zolit, de meg kellett tennem. 10 km-nél ki kellett szállnom, Gábor idő előtt leváltott, én pedig a könnyeimmel küszködve szálltam be a kocsiba a fájós térdemmel. :( iszonyatos érzés volt, kudarc, de Zoli most is tudott mondani olyat, amivel nagyon magamhoz térített, hogy inkább most egy félbehagyott szakasz, mint hogy egész nyáron ne futhassak, mert nagyobb bajt csinálok magamban, ha végigvonszolom magam még a maradék 3 km-en.... Tudom, hogy igaza van, de akkor nagyon nehéz volt ezt elfogadnom. 
Onnantól a kocsiban jegeltem a lábamat és pihentettem a hátsó ülésen, kocsiból szurkoltam a többieknek. Gábor nagyon jól futott, őt Márti váltotta, aki szintén behozta az időnket, Balatonfüredre érve már a célban vártuk őt és 3. napot is végül szuper idővel zárhattuk, 4 óra 31 perc alatt. 

 

Mi Mártival előre mentünk az apartmanba, mert megint jött a masszőr Kata, és nekem amúgy is több idő kellett a sántikálás miatt. :) Ezen a napon is győzött a házhozszállítás, megint nem jöttünk már le feleslegesen a harmadik emeletről, inkább fent kajáltunk és megint időben lefeküdtünk, de előtte még összepakoltuk aránylag a cuccainkat, mert utolsó éjszakánk volt. 

Vasárnap, 4. nap Balatonfüred - Siófok 50,7 km
Reggel mindent lepakoltunk a kocsiba, lesétáltunk a starthoz, megnéztük a sok egyéni indulót, aztán fél 9-kor Márti elrajtolt, mi pedig Gáborral mentünk neki drukkolni és ő váltotta le Mártit 22 km után. Ma már borongósabb idő volt, tökéletes futóidő. Márti megint szuper időt futott, Gábor is ügyesen lefutotta a napi adagját, még a váltópont előtti emelkedő sem fogott ki rajta, csak úgy repült fel rajta. :))) Őt Zoli váltotta Akarattyánál, az utolsó szakasza következett a négy napos Balatoni körútnak. Őt is meglestük két helyen, nagyon jó időt ment ő is, mire észbe kaptunk, már Siófokon álltunk a befutónál és vártuk, hogy megérkezzen és együtt átfuthassunk a célkapun. :) közben megérkeztek anyáék is Bennyvel, aki nagyon készült, hogy befutna velünk, úgyhogy végül a RoaDKillers csapatunk + 1 kis futópajtással együtt futott át a célkapunk 5 óra 4 perc után. :) 

Megcsináltuk, körbefutottuk a Balatont négy nap alatt!!!! 

195,4 km összesen 20 óra 13 perc alatt!!!! 

 


Egy újabb álom vált valóra, a 2009-es gondolatok, hogy milyen jó buli lehet ott futni a Balaton körül, idén valóra váltak... én is ott lehettem és átélhettem.... Életem egyik legjobb élménye lett ez most, fantasztikus embereket ismertem meg és az eddig kedvelt csapattársaim is még fontosabbak lettek számomra! :)

A futók olyanok, mint egy nagy család. Voltak, akiket már eddig is ismertem személyesen, azokat ebben a négy napban még jobban megszerettem. Voltak, akikről eddig csak hallottam vagy olvastam, most végre személyesen is megismerhettem őket. Voltak, akiket most láttam először, de a négy nap alatt szinte ismerősökké váltak, akiknek szurkolhattunk, drukkolhattunk. Tulajdonképpen tényleg egy nagy család vagyunk és a legfontosabb dolog köt össze minket, a futás szeretete! Futunk, mert szeretjük!!! 

Az egyéni futókra eddig is felnéztem, de ebben a négy napban még nagyobbat nőttek a szememben, mert már tudom, hogy mi is ez a négy nap futás, hogy milyenek a körülmények, hogy min kell keresztül menniük. A legtöbbjük mosolyogva, lazán, még negyedik napon is bohóckodva és viccelődve futottak, egyszerűen hihetetlenek!!!! Imádtam mindenkit, de komolyan!!!! 

Boldog vagyok, hogy részese lehettem az idei Balaton SzuperMaratonnak, köszönöm Nektek RoaDKillers csapattársaim, hogy együtt megcsinálhattuk, körbefutottuk a Balatont! :)

2014. március 17., hétfő

A célegyenesben...

Ez a hét többszörösen is a célegyenes lesz....

Elöször is csütörtökön indul a Balaton Szupermaraton, ahol a roaDKillers csapatunkkal részt veszünk a négy napos futáson. A szakaszokat leosztottuk, a startszámokat és a hátizsákokat Zoli ma felvette, 4044-es rajtszámú csapat leszünk, kérjük majd a drukkokat! :)))) 

Este már elkezdek pakolni a táskámba, hogy ne maradjon semmi itthon, mert onnan elég nehéz lenne hazaugrani az elfelejtett cuccokért. :) Az idöjárás is szimpatikusnak tünik, figyelem az idöképen is és a köpönyeg.hu oldalon is, remélem, hogy tényleg szerencsénk lesz és beválik az eddigi körforgás, hogy minden második évben lesz szép idö. :) 

A derekam javul, de még nem teljesen az igazi, Andi hozott nekem tigristapaszt, most azokkal vagyok teleragasztva és pénteken a doki is irt fel egy gyógyszert + hütökrémet. Vasárnapra nekem is volt nevezésem a szokásos márciusi Wien Energie futásra, de nem indultam végül, bár még elötte éjszaka is vaciláltam, de aztán gyözött a józan eszem (ami néha azért szerencsére elöfordul az agyamban :D ). Nehéz volt azért látni Andiékat startolni és futni, de jövö héten három ember versenyét is kockáztatom, ha hülye vagyok és eszetlenül futok bele a nagyvilágba. Ùgyhogy szurkoltam és fotóztam. :) Ès Andi nagyon ügyes volt, büszke vagyok rá, 6:11-es átlaggal futotta a 6,8 km-t!!!! 

 

A második célegyenes pedig az életemben értendö, az elmúlt hónapok agyalásai, lelki mélypontjai után év végén döntést hoztam és év elején teljesen biztos lettem a dolgomban, hogy el szeretnék válni. Februárban beadtuk a válópert és szerdán lesz a tárgyalás. Talán igaz, hogy a sérülések is lelki eredetüek voltak, lassan kezdem elhinni, bár akkor lassan már vége lehetne, mert a lelkem kezd teljesen megnyugodni. Persze még böven nincs vége a dolgoknak, mert a szerdai tárgyalás még csak az elsö lépcsö, ezután tudok majd lakást kérelmezni, ami akár hónapokig is eltarthat, de a fö lépés az, hogy el tudjunk békében válni. Mert erre törekszünk, hiszen van egy közös gyerekünk, aki mindkettönknek a legfontosabb.

A napokban olvastam egy ismerösömnél azt az idézetet, hogy "inkább élek egyedül, mint egy boldogtalan, üres kapcsolatban",  ezzel teljesen egyetértek. Tudom, hogy nem lesz könnyü, minden kezdet nehéz és minden újrakezdés nehéz, de hiszek ebben az útban és fiatal vagyok még ahhoz, hogy benne maradjak valamiben, ami nem tesz boldoggá. 

Maradunk Bécsben mindenképp, nekünk már itt van az életünk, szeretek itt élni, majd szépen kialakul egy új rendszer és minden apró darabka a helyére kerül. 

Ùgyhogy induljon a hét, ami sok dolgot tartogat a számomra...... :) 

2014. március 9., vasárnap

Készülődés

Tíz nap van hátra a Balaton SzuperMaratonig...

Ennek apropójából ma látogatóim voltak Bécsben, a roaDKillers csapattársaim jöttek egy igazi bécsi szeletet enni és átbeszélni a szakaszokat, hogy ki mit fut majd, mi hogy legyen. :) 

Nagyon jó kis délutánunk volt, rengeteget nevettünk, úgy érzem, hogy nagyon vidám négy napunk lesz majd a Balaton körül, jól megértjük egymást. :) 

Én végül az első három napon futok, mert minden nap pihen egy valaki, én majd vasárnap pihenek, csak a befutó pár métert fogom kocogni aznap a többiekkel. :) 
Első nap én startolok majd Siófokról, Szántódig kell futnom, ami 15,8 km lesz, aztán másnap én futok be Keszthelyre, ami majd 15,6 km lesz, Szigligetre Gábor fut be, mert fel kell caplatni a vár aljáig, így örömmel átadtuk neki ezt a szakaszt, ő pedig örömmel vállalta. :) Mi pedig majd autóval várjuk őt és kávézunk egyet a Vár kávézóban, ha nyitva lesznek. :))))) 
Szombaton én startolok Badacsonyból, az aznapi szakaszom 13,5 km lesz, Révfülöpre érek majd be. 
Elég lesz így bőven a három nap, picit tartok is tőle, de próbálok nem arra gondolni, hanem arra, hogy milyen jó lesz ez a négy nap. :) 

A héten újra kezdtem futni, de még óvatosan, kétszer voltam 7 km-t, szombaton 14,5 km-t, ma pedig 9,2-t. Első hétre ez így pont elég is volt a két hét szünet után. Kétszer még konditerembe is eljutottam, szobabringáztam picit + erősítettem kb. húsz percet a gépeken.

Jövő héten vasárnap lesz a Wien Energie futás, amin minden évben ott vagyok, ezzel nyitjuk meg a futószezont Bécsben, tavaly ott futottam az eddigi legjobb félmaraton időmet, de idén inkább csak a kis távra jelentkeztem, a 6,8 km-re, mert nem akartam rizikózni, hogy a balatoni futás előtt nehogy közbejöjjön valami. Andi is jön a 6,8 km-re, a tesóm pedig nordic walkingol. Kapunk érmet és befutócsomagot. :)
 Jó lesz, utána bandázunk még kicsit, mint mindig. :) 

roaDKillers Bécsben :)