2012. október 30., kedd

Neked könnyű....

Ma olvastam fb-on és nagyon tetszik, úgyhogy közzéteszem itt is, hátha még nem olvastátok. :)


"Neked könnyű, mondja.
Arra gondolok ,amikor a szél majd kitépi az ajtót a kezemből,
ahogy kilépek a sötét, hideg éjszakába és elindulok.
 
Neked könnyű, te nem hízol. Arra gondolok amikor nem szedek másodszorra az ünnepi asztalnál.
 
Neked könnyű, te nem vagy fázós. Arra gondolok amikor nem érzem a lefagyott lábujjaim az átázott cipőben.
 
Neked könnyű, van erre időd. Arra gondolok amikor az esti mese
olvasása után húzom magamra a hideg göncömet.
 
Neked könnyű, van erre pénzed. Arra gondolok amikor nap nap után a Széna téren
várom fél órán keresztül a következő távolsági buszt.


 Neked könnyű, te nem vagy beteg. Arra gondolok , amikor szúr a meleg víz a tus alatt és
csak remélem, nem fáztam meg az esőben.
 
Neked könnyű, mondja.
Arra gondolok, nekem könnyű?!"


Csányi Csanya tollából

2012. október 26., péntek

Élek és MÁR virulok....

Megint eltelt lassan egy hét, és még mindig próbálom utolérni magam....

Múlt héten szinte minden nap változott a beosztásom, így alig tudtam tervezni a napjaimat, mire végre beosztottam volna a szabadnapomat, addigra tuti, hogy úgy átvariálta a főnökasszony a beosztást, hogy buktam a programjaimat... így futni kedden voltam csak, hiányzott is nagyon a többi napon. :(((
 
Aztán mikor már fixnek tűnt minden, és kiderült, hogy szombaton szabad leszek és pénteken négyig dolgozok, gyorsan leszerveztem a családdal, hogy akkor péntek este elugrunk haza a tesómmal és Bennyvel és majd vasárnap visszajövünk. Fodrászidőpontot lebeszéltem szombatra, de mire végeztem csütörtökön a munkával, a beosztás megint változott és már este 7-ig voltam beírva péntekre... nem ment fel a vérnyomásom cseppet sem. :(((( Mindegy, végül szombat korán reggel elindultunk haza és 11-kor már az udvaron üldögéltünk a napsütésben a családdal. :))
 
Pihenni mondjuk sokat nem tudtam, mert voltam fodrásznál, tescoban, könyvesboltban, decathlonban, kitakaríttattam a kocsit kívül-belül és másnap kitaláltuk, hogy kihasználjuk a + 21 fokot és irány a Balaton, Szigligeten süllő fesztivál volt. Még egy utolsó Balaton látogatás idén, és úgy jöttünk vissza Bécsbe. Délre le is értünk, a kikötőben ebédeltünk, aztán átmentünk a fesztiválra, sétálgattunk, üldögéltünk a Balcsi parton, gyönyörű délután volt. Négykor indultunk haza, sötét lett, mire Bécsbe értünk.
 
Sajnos Benny vasárnap estére lázas lett és hányt, másnap még magasabb láza lett, nagyon nyugtalanul indultam dolgozni, szerencsére az anyósom át tudott jönni vigyázni rá. :((( Másnapra nálam a migrén is tetőzött, de az eddigi egyik legbrutálabb migrénje volt most, semmi nem maradt bennem, még a víz sem két napig. :(((( A gyógyszer is kijött belőlem, úgyhogy kedden Bennyvel együtt mentünk dokihoz, mindkettőnket megvizsgálták, orvosolták. Én kúpot kaptam, 24 db van egy dobozban, ez elég lesz egy darabig, Bennynek pedig torokgyulladása van, úgyhogy antibiotikum kúrát tartunk hétfőig. :(((( most már jobban van és én is, bár szerdán még elég labilisan tudtam dolgozni, de aznap már ebédkor ettem óvatosan, ami nem jött vissza szerencsére.... Ilyen áron azért nem szeretnék fogyni, le is ment majdnem három kiló.... :(((
 
Tegnap és ma szabadnapos vagyok, ma ünnepnap van itt Ausztriában, majd holnap megyek újra. Egyébként maga a munka tetszik, jól érzem magam, szerintem jó váltás volt, csak forrja már ki magát ez az egész beosztás és legyen egy rendszer, mert az nagyon hiányzik nekem.... nem tudok tervezni és ez nagyon rossz.
 
Ma is nagyon szerettem volna futni, de elég nehezen jött össze, végül ebédfőzés közben szorítottam bele a napomba 3 tókörnyit, ami 41 perc volt és 6,9 km. Talán még este lejutok két körre, ha a tesóm itt lesz. Vasárnap délelőtt még talán belefér egy hosszabb, de lassan kezdem én is elengedni a siófoki félmaraton futás tervemet, mert nem látok nagyon esélyt arra, hogy tisztességesen felkészüljek..... ha mást nem, szurkolni fogok, de még megálmodom addig, hogy induljak e valamelyik távon. Egyenlőre most úgy érzem, hogy nem vagyok annyira jó formába, de ha végre lenne egy rendszeresség az életemben, akkor még lehetne heti 3 futást beiktatni... szóval novemberi Siófok még kérdőjeles....
 
Addig is maradnak az apró örömök, amikor egy kis időm akad és futócipőt húzhatok..... :)

2012. október 14., vasárnap

Nyugisabb hétre várok... :)

Elvileg 18.-ától már kicsit nyugisabb napok várhatóak, de addig még hátra van pár nap....

Az elmúlt hét megint elég kapkodós és zsúfolt volt, nem igazán volt időm bármit is csinálni, bevásárolni is az egyik metrónál lévő pékségben tudtam csak, mert egész napos tréningek voltak az új munkahelyemmel.
 
Szóval most már itt is kiírom, az a helyzet, hogy 14 év után ott hagytam a hotelezést, sajnos be kellett látnom, hogy gyerek és vendéglátós férj mellett nem igazán családbarát munkám volt. Ami még tavaly októberben Benny oviba szoktatása miatt jó volt, az mostanra már teher lett, hogy szinte csak délutánonként dolgoztam + hétvégén mindkét nap. A nyarat végig szenvedtem, hogy a gyerekem a nagyszüleivel élvezi a szuper délutánokat, hétvégén, míg mindenki strandon volt és persze Benny is kirándult a nagyszüleivel, én dolgoztam.... hiányzott, hogy egy héten legalább háromszor nem én fürdettem, hogy nem tudtam neki jó éjt puszit adni, szóval egyre jobban éreztem, nem ez az utam.
 
Keresgélni kezdtem, de nem volt egyszerű és még most sem tudom, hogy jó döntést hoztam e, de egyenlőre reménykedek és bizakodok, hogy ez egy következő állomás a végállomásig, amit most egy darabig kipróbálok és majd meglátjuk, hogy milyen lesz.
 
Mivel kereskedelmi végzettségem van, így ezen a területen is nézelődtem, bár nagy tapasztalatom nincs, mivel anno a suli után rögtön bejutottam a városunkban nyílt hotelbe a recepcióra és onnantól kezdve eldőlt a sorsom és sosem tértem le arról a területről. :)
 
Azt viszont eldöntöttem a keresgélés alatt, hogy ha kereskedelem, akkor élelmiszerbolt kizárva, szalámit szeletelni nem igazán vágytam, kasszába ülni a sok okostojás vásárló heppjeit elviselni szintén nem, úgyhogy maradt a ruházat, de abból is akkor már olyan cégekhez küldtem el a pályázatomat, akiknél én is szivesen vásárolok, mert nem hiszem, hogy pl. egy intimissi üzletben hitelesen tudom meggyőzni a vásárlót, hogy mennyire jó vásárt csinálna egy melltartóval, ha én sem igen vásárolok ott. :)))))
 
Szóval nézelődtem... és rátaláltam egy újonnan nyíló bevásárlóközpontnak a honlapjára, ami a közelünkben nyílik, már nyáron keresték az embereket a gyorsabb cégek, a többiek még most keresgélnek. S.Oliver egyike volt azoknak, ahova elküldtem az önéletrajzomat és az elsők között jeleztek vissza, hogy meghívnának egy elbeszélgetésre. Nagyon jó hangulatú "körinterjún" voltam, ami azt jelenti, hogy több pályázó is egy időben volt a cégnél és egy laza, csevegős felvételi elbeszélgetést csináltak velünk. Mivel elég sok volt a kereskedelmi dolgozó, így sok reményt nem fűztem a továbbiakhoz, ezért is lepődtem meg, mikor két hét múlva hívott a személyzetis, hogy szívesen alkalmaznának részmunkaidőben a cégnél. :) gyors osztás-szorzás, családi kupaktanács és pár nap múlva igen-t mondtam. A hotelben a nyaralásunk után felmondtam, közben kiderült, hogy október 1-től kezdhetek az új cégnél, először egy hét betanulás egy már működő üzletben, aztán készülődés a nyitásra, tréningek és pakolás, pakolás, pakolás. :)
 
Az első hét jó volt, de ugye migrénnel indítottam, ami kicsit visszább vette a lelkesedésemet, de a végére egész jól belejöttem, persze azért négy nap még nem valami sok, tehát még van mit tanulnom bőven.
 
A múlt héten eladási tréningek voltak , biztonsági előírások, nyitási információk stb.... ez is jól szervezett volt, egyedüli rossz az volt, hogy a város másik végébe kellett mennem, ami jó másfél óra utazást jelentett, így alig láttam Bennyt. :(
 
Pénteken negyed 7-re már ki kellett mennünk a mi üzletünkbe, négy kamionnyi cucc érkezett, azt pakoltuk be, rendszereztük és készítettük elő az üzletet a nyitásra. Nagyon szép lesz, minden új, modern, barátságos, tetszik!!! :) A kollégák is jó fejek így első találkozásra, nagyon jól összedolgoztunk, hamar elment a nap, este hatkor fejeztük be, de még van munka bőven... szerencsére szombaton nem kellett mennünk, majd hétfőn folyt. köv. , de akkor sem tudjuk, hogy meddig.... ez a bizonytalanság az, ami most még kicsit elfáraszt és kiakaszt, hogy nem tudok semmit mondani P szüleinek, hogy mikor van szükségünk rájuk, Bennyt elhozni stb....
 
De csütörtökön megnyitó, onnantól pedig már fix beosztásunk lesz, és remélhetőleg nyugalom. :)))) szeretem ezt a márkát, már most kinéztem pár dolgot, amit tuti, hogy meg fogok majd venni, csak arra kell vigyázni, hogy nehogy az egész fizetésem a shoppingolásomra menjen el. :D :D :D
 
A héten így csak kedden voltam futni, mintha éreztem volna, hogy máskor nem igen lesz rá módom, viszont érzem, hogy picit fájdogál a lábam, így akármennyire is gyönyörű idő van a hétvégén, tegnap is inkább itthon maradtam és nem futottam rá, mert hátha most ez a pár nap pihenés segít majd a regenerálódásban. Most is viaskodok magammal, hogy le kellene menni, de az eszem tudja, hogy inkább maradjak, mert ha sikerül hazajutnom a november 18-ai hétvégén, akkor ott mindenképp szeretnék Pannival, Bogival és a DK Teammel Siófokon félmaratont futni, amihez pedig fittnek kell lennem, úgyhogy majd jövő héten kezdek megint edzeni rá. :)
 
Lassan alakul a dicsőség falam is, bár még messze a vége, még sok ötletem van rá, de egyenlőre így néz ki és ez csak egyre szebb és bőségesebb lesz! :)
 

 

2012. október 7., vasárnap

2. Marchfelder Halbmarathon

És nekem is a 2. félmaratonom....

Nagyon szerettem volna ma hazajutni a pesti SPAR maratonra, hogy a DK csapattal futhassak váltóban, de mivel most váltottam munkahelyet, így bizonytalan volt, hogy mikor hol kell lennem, dolgoznom, úgyhogy ez a tervem sajnos bedőlt...
 
Viszont mivel azt tudtam, hogy vasárnap TUTI szabadnapos vagyok, így körbenéztem a környéken lévő futóversenyek listáján, hátha találok valami érdekes versenyt, ahol én is futhatok és kicsit szolidarítok a többi futótársammal, így találtam erre a rendezvényre, ami tőlünk kb. negyed óra autóútra volt, Gross Enzersdorfban.
 
A kiírás szerint medál is járt a beérkezőknek és a táv 21,1 km volt, egy félmaraton, így eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom most ősszel is, nekifutok a második félmaratonomnak. :) az elsőt ugye  májusban Siófokon 2 óra 20 perc alatt futottam le, ahhoz képest mindenképp szerettem volna javítani, a 2 óra 15 percet lőttem be célnak mára.
 
Sajnos reggel már esővel kezdtük a napot, ami kicsit el is bizonytalanított, legszívesebben nem mentem volna, de mivel a tesóm is jött, így próbáltam lazának mutatni magam, hogy minden rendben lesz, úgyis eláll addigra az eső. :) Bajban voltam, hogy mit is vegyek fel, hogy ne ázzak el teljesen és melegem sem legyen, végül egy rövidujjú futópolót és az új kapucnis tschibos futódzsekimet vettem fel + baseball sapit, 3/4-es futógatyát és kompressziós zoknit, ami már a WINK-en is szerencsét hozott. :)
 
Már 10 óra előtt odaértünk, egy erdei út vezetett egy kis faházhoz, ami egy étterem volt, nyáron hangulatos lehet a nagy terasszal, sok bringás, kiránduló jár arrafelé. Felvettem a startszámot és üldögéltünk a padon, a tesóm teázott, én L-karnitinos vizet iszogattam és 10:40 körül megettem a banánomat, a szintén szerencsét hozó banánomat, ami a wink óta minden versenyen tradició. :) Reggelire két szelet teljes kiörlésű kenyeret ettem párizsival és sajttal, okosan reggeliztem.
 
3/4 11 körül úgy tűnt, hogy elállt az eső, így elkezdtem agyalni, hogy akkor miben is kellene futni, hogy lenne a legjobb és a legkényelmesebb. Gyors döntés: poló lesz, a kabátot a kocsiban hagyom, majd futás után jó lesz belebújni. Felszerelkeztem fülhallgató, rajtszám, övtáska a telefonnak, papirzsepinek és készülődtünk a starthoz. Ez nem volt nagy verseny, nem voltak felfújhatós start és célkapuk, nem volt nagy zene, stb, de a hangulat meg volt és a lelkesedésünk is. :)
 
Pontban 11-kor elstartoltunk, elköszöntem a tesómtól, csináltunk még "előtte" fotókat :D , aztán indultunk az erdőbe. :) Megnéztem én itthon a leírást és a térképet, de azt azért nem figyeltem meg 100 %-osan, hogy a táv legalább 80 %-a terepen megy végig, volt ott ma minden: töltésen futás, fűben, sárban, kavicson, földúton és a végén kis falvakban. :)))) Először fura volt a terepfutás és ehhez még hozzájött, hogy kb. húsz perc után újra rákezdett az eső, így onnantól kezdve esőben futottunk végig.
 
Előttem futott két idősebb pasi, ők is egy futóklubhoz tartoztak, vicces volt, mert az egyikőjük kb. az 5. km környékén megállt pisilni, így leelőztem, aztán mindig valahogy egymás mellé kerültünk, Konradnak hivták. :)))) Mivel én zenét hallgatok futás közben és szeretek egyedül lenni, így mindig megzavart, mikor hozzámszólt. :D Elmesélte, hogy ő tavaly 2 óra 30 percet futott, idén örülne a 2 óra 20-nak is, megbeszéltük, hogy egyenlőre jól tartjuk a tempót és azt is, hogy magyar vagyok és nem Ildikónak hivnak, mert szerinte minden magyar lányt Ildikónak hívnak. :D
 
A 9. km-nél volt egy frissítőpont, mert ott váltottak először azok, akik csapatban futották le a távot, de olyan hirtelen jött, és éppen jó időben voltam, hogy azt kihagytam és futottam tovább, jól lehagyva ezzel Konradot, aki megállt inni. :D :D Nem sokkal később lehagytam egy másik futótársát is, aki csak lesett, hogy elhúzok mellette. :D Egészen a 18. km-ig én mentem előttük, de ők kitartóak voltak és jöttek utánam ügyesen. :)))))
 
A következő két frissítőpontnál már megálltam picit inni + banánt ettem, ezzel mondjuk elment egy kis idő, de mindegy, ennyi kellett ahhoz, hogy tovább bírjam abban a tempóban.
 
Ugyanis kb. a 17. km-ig végig tartottam, hogy 6-6,5 percek alatt futom le az egy-egy kilométert, mindig azt figyeltem, hogy az aktuális km felfestésnél az időm osztható legyen hattal. :D :D Jó kis elfoglaltság volt, de így az idő is gyorsabban telt, hat percekre osztottam fel a távot. :)
 
A 18. km környékén kicsit unni kezdtem a futást, de akkor már tudtam, hogy kb. húsz percen belül már bent leszek a célban és milyen jó lesz. :) Főleg, hogy az órámra nézve még 2 óra alatt jártam bőven, így tudtam, hogy a 2 óra 15 perc simán reális, bele fogok férni, ha nem jön közbe semmi. :)
 
Aztán beelőzött Kondrad és a társa, de jófejek voltak és tartották előttem az iramot a célig. :) Még elterveztem, hogy majd az utolsó km-nél jól belehúzok, de mivel egy erdőn át mentünk, inkább arra figyeltem, hogy nehogy kimenjen a bokám, úgyhogy maradt a 6:30-as km sebesség végül. :)
 
A célbaérve már mikrofon is lett szerválva, abba mondták be az érkezők idején, a helyi tűzoltó bácsika osztotta a nyakunba az érmet, jó hangulat volt, az eső ellenére is. :) A végeredmény 2 óra 11 perc lett, ami majdnem 10, azaz TÍZ perccel lett jobb a májusi WINK félmaratonom idejénél!!!! :) És nem éreztem magam annyira fáradtnak, mint akkor, nem futottam el az elejét, végig kényelmes tempóval futottam, kb. 167-es átlagpulzussal. Jó futás volt és kellemes terep, tényleg öröm volt futni.
 
Minden egyes km-nél eszembe jutottak a futótársaim, Panni, Bogesz, Edina és a DK Team, tudtam, hogy ma ők is egy nagyon jót futnak, csak Pesten, és csak remélni tudtam, hogy náluk legalább nem esik az eső. :D :D De ezt a mai távot nekik is futottam, örülök, hogy megismerhettem őket!!!!  
 
Viszont azt megint eldöntöttem, hogy a maraton nem vonz, 42. km-t nem érzek (még) kihívásnak, unalmasnak találnám, de talán jövőre a 30 km-t még el tudom képzelni, hogy megpróbálom majd. De ami biztos, hogy a félmaratonok maradnak, negyedévente mondjuk egy, és megpróbálok még fejleszteni az időmön. :) Mert úgy látom, hogy tényleg sokat lehet fejlődni egy-egy nagyobb futás között, odafigyelve a pulzusra, nem széthajtani magunkat, hanem okosan és lelkesen. :)
 
Már így is egy álom vált valóra azzal, hogy 85 kilóról lefogytam, megszerettem a futást és most már a második félmaratoni futásomat mesélhetem el itt a blogomon. :)
 
 
 
 

2012. október 5., péntek

Káoszos hétkezdés

A hét első fele nem indult valami jól, de mára utolértem magam. :)

Hétfőn volt az első napom az új munkahelyemen, illetve ez még nem is a végleges helyem, itt most csak betanulok, mert az üzlet, ahol majd én leszek jövő héttől, majd csak 18-án nyit. Addig még sok dolgunk van, ezért úgy gondolták a céges fejesek, hogy egy hét elég lesz betanulni (érdekes is lenne, ha elég lenne....), jövő héten két napos tréning, másnap reggel negyed 7-re már ki kell mennünk az új üzlethez, mert érkezik egy nagy adag szállítmány, amit el kell pakolnunk, szóval nem fogunk unatkozni. Egyenlőre még káosz van, senki nem tud semmit, én is sakkozok az anyósommal, P-vel és a tesómmal, hogy éppen ki vigyáz Bennyre, szóval remélem, hogy nyitás után lesz egy fix havi beosztás és az alapján már egy fokkal talán könnyebbek lesznek a napok.
 
Az első két napom nagyon rosszul sikerült, ugyanis már vasárnap este éreztem ,hogy migrén érkezik, és bármennyire is sikerült időben bevennem a gyógyszert, sajnos már nem igazán hatott. :( Úgyhogy az első napom, amikor déltől 5-ig voltam szinte csak a túlélésért ment, alig fogtam fel az infokat, zavartak a fények, a klima, a hangos zene, nagyon magam alatt voltam hazafelé. :( Nem messze tőlünk még meg is kellett állnom a kocsival, mert visszajött a vacsorám is, szóval hazaérve örültem, mikor Bennyt leraktam és én is aludhattam...
 
A kedd is még a migrén jegyében telt, de már egy fokkal jobban, viszont még mindig nem igazán éreztem teljesen jól magam, így a munkámat sem élveztem úgy, ahogy szerettem volna.
 
Szerda már jobb volt, akkor már kasszázhattam is, gyorsabban is ment az idő, egyből szebben láttam már a jövőmet. :)
 
Most két nap szabadnapom van, szombaton megyek újra, aztán ebben az üzletben elvileg vége a betanulásnak. Mondanom sem kell, hogy még totál nem ismerem ki magam, de mindegy.... majd csak lesz valahogy.
 
A migrén miatt a hét első felében nem sikerült futnom, pedig kellett volna legalább még egy átmozgató, de mindegy... úgy tűnik, hogy a félmaraton előtt nekem időzítve van a migrénem, májusban is ez volt, bár akkor a félmaratonos héten semmit nem tudtam mozogni, annyire kidőltem a migréntől. Most legalább tegnap és ma lejutottam 50-50 percre, átmozgattam magam. A lábaim aránylag rendben, a kilók is aránylag rendben, az agyam is remélem, hogy a helyén van. :)
 
Tegnap délelőtt még bringáztunk P-vel 21 km-t, kihasználtuk az utolsó kellemesen enyhe időjárást, úgyhogy azért pótlom az elmaradt mozgásokat. :)
 
Holnap pihinap, kis szénhidrátfeltöltés munka után, aztán vasárnap 11-től indul a második harcom a 21,1 kilométerrel. :) Várom nagyon és remélem, hogy minden rendben lesz....
 
Sok erőt fog adni a tudat, hogy Panni és több futótársam ugyanabban az időben Budapesten fut, gondolatban ott lesznek velem. :) Meg fogjuk csinálni mindannyian és vasárnap este már egy újabb éremmel fogunk gazdagabbak lenni és persze az élménnyel, ami még az éremnél is többet ér......