2014. február 23., vasárnap

Itt vagyok!

Nem tűntem el, csak...

Az van, hogy megint kényszerpihenőn vagyok. 

Múlt héten otthon voltunk pár napot, csütörtök reggel csodaszép napfelkelte mellett futottam 10 km-t, jártam Jenő bácsinál, aki átgyúrt rendesen, találkoztam a barátaimmal, feltöltődtem és szombaton lefutottuk Robertával élete első félmaraton távját Rácalmás-Dunaújváros között. Nem futottunk gyorsan, kényelmes tempóval, 2:31 lett az ideje, nagyon büszke vagyok rá!

Viszont aznap este már éreztem, hogy valami nem oké a lábamnál, illetve megint nem tudtam behatárolni, hogy pontosan mi is fáj. Mivel Jenő bácsi is rendesen átgyúrt és a csigolyámnál is elég durván megnyomkodott, így nem tudom, hogy pontosan mi váltotta ki, elég volt e egy rosszabb mozdulat vagy fogalmam sincs, de valahol a csípőm és a csigolyám körül fájt nagyon. Vasárnap már nehezen tudtam menni, hétfőn és kedden ez még rosszabb lett. 

Kentem flexagil géllel, tettem rá flector tapaszt (bár nem tudom, hogy pontosan ott fájt e, de kb. arrafele), és nem futottam már egy hete. Gondolkodtam, hogy elmegyek az ortopédiára is megint, de végül másnapra jobb lett, így nem mentem. (bár lehet, hogy jobb lett volna.)

Már jobb sokkal, de még ezt a hetet rászánom a pihentetésre. Mert azon gondolkodtam, hogy a múltkor nem vártam meg, hogy teljesen elmúljon a fájdalom és ráfutottam, ebből lett a baj. :( Na, nem mondom, hogy nem hiányzik a futás, főleg ebben a szép időben, vissza is jött 1-2 kg már, de mindegy. Majd lemegy... Most kell észnél lennem. Egy hónap múlva Balaton Szupermaraton... nem cseszhetek ki a csapatommal, akik számítanak rám. És nem csak sofőrként. :)))) Amúgy is nagyon várom már azt a négy napot! 

Holnaptól megint figyelek a kajára, észhez kell térnem! :) Ennek örömére ma Edittel reggeliztünk egy cukrászdában, igazi bécsi reggelit... :) De ez még kellett. :) Holnaptól "ridegtartás"..... és talán hétvégétől óvatos futás. De ezt még meglátom, tényleg nem akarok kockáztatni.

2014. február 9., vasárnap

Futás történetem

A napokban megkeresett Futanyu, egy fotómat látta az egyik közös ismerősünknél, amin éppen megosztottam, hogy lefutottam életem első 25 kilométerét egyben. :) Megkeresett, leveleztünk kicsit, nagyon aranyos és közben megkérdezte, hogy nem írnám e meg a történetemet a Futanyura is, hátha másokat is motiválna, hogy honnan indultam és hova jutottam az elmúlt négy évben. :) 

Remélem, hogy nem bánja, de idemásolom a bevezetőjét is, mert nagyon jól estek a sorai is!!! :) 

"
Jó reggelt!!!

Kerek lett a szám az oldalon ismét, jujjjjj, de örülök! Köszönöm, ígérem, játszunk egy jót jövő héten! Üdv az Újaknak és köszönet azoknak, akik már több hónapja olvasnak, hálás vagyok a figyelmetekért!

És akkor kedves 600-ak , mi mással is ünnepelhetnénk ma, mint egy fantasztikus sikersztorival. Tegnap Nitta osztotta meg Anita bejegyzését, amiben Anita leírta, milyen boldog, mert aznap sikerült 25!!!!kilométert lefutnia. És hogy Ő ezt 85 kilósan soha nem gondolta volna...

Anitát szinte már ismerősömnek éreztem, hiszen jelen van a FutAnyun, látom, hogy sokszor odanyom egy tetsziket, ami be kell valljam, jól esik, ha írsz, posztolsz valamit, ha dolgozol egy-egy bejegyzéssel vagy ha éppen kipakolod a gondolataid az asztalra. Szóval ismeretlenül is kedveltem Őt. Olyannyira, hogy nagyon zavart, hogy mikor Ő osztja meg a sikerélményét, én, mivel nem ismerősöm, még csak egy gratulát sem tudok odakanyarintani Neki.

Írtam hát Neki egy üzit, hogy milyen ügyes és hogy amúgy ez meg az vagyok.... Elkezdtünk levelezni... blogot ír és nem mellesleg 85kilótól jutott el a 25kiliig. Hm...... szupercsaj! De jó lenne, ha Ti is olvashatnátok ezt!!! Ha megint csak láthatnátok, hogy meg lehet csinálni! Hogy át lehet formálni magad, hogy ki lehet lépni a vonalaid, az aktuális sziluetted börtönéből, csak meg kell hozni azt a bizonyos elhatározást. Na, nem egy újabbat, hanem AZT, ami után valóban változtatsz az életeden. Magadért, a gyermekedért.

Anita rábólintott és megírta nekünk a történetét. Ha nem tudsz róla, Ő is mennyit dolgozott azért, hogy mára ilyen csinos legyen, megint csak az van, hogy látsz egy újabb sportos-vidám, kiegyensúlyozott lányt, Édesanyát és azt gondolod, Neki könnyű, jók a génjei és amúgy is, biztos van rengeteg ideje futkorászni....így könnyű jól kinézni, így könnyű mindig kiegyensúlyozottnak lenni!

Hááááát, Anita most leírta nekünk, honnan indult, mivé lett és közben hogyan vált szerelemmé a futás.... Neki sem volt könnyű, hidd el.

Kérlek, olvassátok tehát szeretettel Bambi Nektek írt sorait, gondolatait....

************************************

Túlsúlytól a futóversenyekig

A futás sosem tartozott a kedvenceim közé, suliban utáltam az iskolaköröket róni, ott csaltunk, ahol csak tudtunk. Ha nekem akkor valaki azt mondja, hogy mára a futás ennyire az életem része lesz, biztos hogy kinevetem.

Az élet persze másképp hozta, sosem voltam ropilány, mindig picit erősebb voltam, de jól éreztem magam úgy a bőrömben. Viszont mikor terhes lettem, elszaladt velem a ló, biztos vagyok benne, hogy szülni már 100 kg felett mentem, egy idő után már nem álltam mérlegre, mert nem akartam sokkolni magam, bár a tükör nem hazudott.

A kórházból hazaérve 85 kg-t mutatott a mérleg, amit tartottam is szépen hónapokig. Ha le is ment egy-két kiló, akkor három jött vissza, de azzal magyaráztam magam, hogy a babám miatt jó ez így.

2010 január elsején viszont két barátnőm nagy fogyását látva eldöntöttem, hogy ha ők meg tudták csinálni, akkor nekem is sikerül, és életmódváltásba kezdtem. Átreformáltam a napi étkezéseimet, kevesebbet nassoltam, nem ettem fehér kenyeret, rizst, odafigyeltem, hogy este már kevesebb legyen vacsira és duci tornákra mozogtam itthon a tv előtt. A kilók el is indultak lefelé, de egy idő után unni kezdtem az itthon ugrálást.

Más alternativát kerestem, valami olyat, amit egy kisbaba mellett is lehet csinálni. Így jött képbe a futás. Ehhez csak először egy futócipő kell és akaraterő. Emlékszem, március közepe volt, mikor lemerészkedtem. Először csak gyalogolni. Mellettünk van egy tó, egy kör 2,2 km. Az első héten örültem, mikor gyalog körbeértem. Amikor le tudtam osonni egy fél órára, húztam a cipőt és mentem. Később már bele-belekocogtam, váltogattam a futást és a gyaloglást. Kezdtem megszeretni ezt a fajta mozgást. Mert rájöttem, itt egyedül lehetek egy kicsit, a gondolataimmal, zenéimmel, CSAK ÉN!

Egyre többet kocogtam, egyre kevesebbet gyalogoltam. Az első körbekocogott kör után büszke voltam magamra és kezdtem próbálgatni a határaimat. Mikor stabilan ment az egy kör, jött a két kör, majd a három.

2011 márciusában elmerészkedtem egy futóversenyre, a legkisebb távot vállaltam be, 6.8 km-t. Szuper idővel teljesítettem és akkor végleg megfertőzödtem. Addigra a futás már az életem része lett, áttértem arra, hogy fél 6-6kor keltem, és amíg itthon aludt a család, én futottam a kis köreimet.

Bécsben szuper futóversenyek vannak, ahova tudtam, elmentem és lefutottam az 5, majd 10 km-es távokat. 2011 őszén még egy kupát is nyertem, második lettem a korosztályomban egy vidéki futóversenyen 10 km-en. Minden érmemben történetek, élmények vannak, amiket sosem felejtek el!

2012 májusában lefutottam életem első félmaratoni távját Siófokon. Azóta már legalább 5 verseny félmaraton van mögöttem és mostanában már edzéseken is lefutom. Voltunk csapattal a tavalyi Ultrabalatonon és a Suhanj6 éjszakai hat órás futáson is.
Időközben rátaláltam a DK Teamre (Dagadt Köcsög Team), amikor csak tehetem, magyarországi versenyeken velük futok. Rengeteget tanultam tőlük is, és a futás által sok barátságra tettem szert.

A futás megváltoztatta az életemet, időközben 25 kilót fogytam, sokkal több energiám van, állandóan pörgök és a kisfiam is már azt mondta, hogy ha nagy lesz, ő is futó lesz, mint anya. Ennél jobb visszajelzés nem is kell, hogy jó utat választottam.

Kezdem újra bontogatni a szárnyamat és még nagyobbat álmodni, de a nagy falat, a 42,2 km még hátra van. Talán idén meglesz, egyszer.... csak egyszer szeretném lefutni, magamnak bizonyítani, hogy meg tudom csinálni! Mert már elhiszem, hogy mindent elérhetek, ha van elég kitartásom hozzá!


**********************************

Köszönjük a motivációt, Anita!!!! És szívből gratulálunk, nagyszerű vagy! "


Újabb sikerélmény!

Ez megint nagyobb részben futós bejegyzés lesz! :)

Azért hangsúlyozom már előre ki, hátha valakit nem érdekel, az ugorja át vagy fussa csak át úgy kb-ra, mert fb-on volt egy kis vita egy futásos poszt kapcsán és ott is írtam, hogy tényleg nem akarom ráerőltetni senkire sem a futást, egyszerűen csak jól esik megosztani az örömömet a barátaimmal és azokkal, akik azért jelöltek ismerősnek, mert kiváncsiak rám. :) Nyilván egy idő után idegesítő lehet a sok futásos poszt, de le lehet iratkozni az emberekről, hogy ne mutassa a hírfolyam őket, én is tettem már így egy-két embernél. Szóval nem sértődök meg az ilyenen! :)

A héten megint sikerült nagyon sok kilométert összefutnom, úgyhogy a jövő hetet mindenképp pihenéssel kezdem, nehogy valami baj legyen. Még nem fáj semmim, de az eszem jelzett, hogy vegyek kicsit visszább, mert február 9 van, én pedig 110 lefutott kilométernél tartok a hónapban. Szuperjó ez a pulzuskontroll, tényleg kifutnék vele a világból, de azért óvatosan kell! 

Feldob az a tudat, hogy két hónap alatt mennyit fejlődtem, és szeretném egyre csak próbálgatni a határaimat. De lassabban kell haladnom az utamon, nem hajt a tatár, a versenyek megvárnak. Most sokszor azért is futok, mert közben agyalok a jövőmön, a hogyantovábbról és hasonló dolgokról, amik mostanában foglalkoztatnak. Eddig nassolással oldottam meg ezeket a problémákat, most futok. 

Még februárban csak heti kétszer dolgozok, ezért van most sok időm futásra, de márciustól újra heti öt napot járok be, akkor úgyis át kell reformálni a futás projektet is. Mondjuk még márciusban azért oda kell figyelnem a heti 3-4 futásra, mert hónap végén ott lesz a négy napos Szuperbalcsi futás, ahol négyen indulunk csapatban, addigra szeretnék felerősödni újra.

Felerősödni... mondom ezt ennyi lefutott kilométerrel mögöttem. Mert kilométerben tényleg rengeteget futottam magamhoz képest, de időben lassabban futok. És az van, hogy egyenlőre nem is esik jól a gyorsítás. Talán ma volt az első olyan futás, hogy hagyott a futás gyorsulni és jól esett. De itt sem a régi ufo időimre kell gondolni, csak 7 perc/km alatti számokra. 

Viszont ami nagyon meggyőző, a mai és a múlt vasárnapi edzésem összehasonlítása. Mindkét nap félmaratont futottam, múlt vasárnap 21,5 km sikerült 2:40 perc alatt, 154-es átlagpulzussal, 7:30-as átlagsebességgel, ma pedig 21,35 lett, 2:28:51 másodperc alatt, 154-es átlagpulzussal és 6:58-as átlagsebességgel. És ha ma nem ázok ronggyá, akkor bőven bírtam volna még, mert jó volt a tempó. Csak a 4. kilométertől már esett az eső és nem úgy voltam öltözve, de azért is kitartottam, mert ha egyszer valamit a fejembe veszek, azt nehezen módosítom. :)
Tehát van értelme ennek, amibe belekezdtem. Ez már szintidőn belüli félmaraton idő és nem is hajtottam magam annyira. :) Ma nagyon örültem ennek! :)

De jövő hét elején pihi. Szerdán hazamegyünk, ott majd azért futok, de nem ilyen hosszúkat. Na jó, Robertának ígértem egy hosszút hétvégén, de lassú hosszú lesz. :) Más nincs tervben. Jenő bácsi van még, rámfér már egy kis ropogtatás és masszírozás. Mert az is fontos lenne! És a vitaminok!!! Most megint elkezdtem szedni a magnéziumot, calciumot, porc mixet, c vitamint, d vitamint. Ennyi terhelés mellett kellenek!

Kajálásra is figyelek, 69 kg körül járok.Végre újra 70 alatt!! :)  Ez azt jelenti, hogy -6 kg már megvan! :) Még legalább ennyi hátra van, de tavaszig van időm. :)  Bár március 20-ra jó lenne 65 körül járni, hogy kevesebb súllyal fussak a Szuperbalcsin négy napig, ez már nagy sikerélmény lenne. :) Igyekezni fogok!!!


2014. február 7., péntek

Sikerélmény

Lejegyzem, mert büszke vagyok rá! :)

Itt is rögzítem, hogy meglegyen később, mert fb-on eltűnnek az infók egy idő után, de tegnap lefutottam életem első 25 km-ét egyben!!!! :)


"Mindegy mekkora akadály áll előtted. Ha kitartó vagy, nincs lehetetlen!"

Ez tegnap is bebizonyosodott. Munka után futócuccban indultam hazafelé, hátizsák rajtam, irány a Prater (3,8 km), ahol már várt Andi ( Kabók Andrea). Közben melegem lett, úgyhogy a kabátot inkább cipeltem a hátizsákban. Futottunk kb. 8 km-t közösen, beszélgettünk, élveztük a napsütést. Andi hazakanyarodott, én még egyszer elfutottam a Hauptallee végéig és utána indultam hazafele, át a Dunán a hídon, majd a kerületünkbe érve hazafele. Mivel ráértem és nem fáradtam, a pulzusom is tökéletes volt, játszani kezdtem a számokkal, hogy mennyi legyen a mai kilométer. 21 km-nél 23-at lőttem be, de utána befészkelte a 25 km a fejembe magát. Eddigi leghosszabb futásom egyben 24 km volt, egy nagyobb lépésnek tartottam a 25-öt mindig is. Viszont épp mondtam Andinak, hogy hamarosan le akarom futni, és úgy érzem, hogy ebben a hónapban a 30 is reális lesz egyszerre valamikor. Úgyhogy a tóhoz érve vettem egy mély levegőt és elindultam még egy körre itt is, így gyönyörű naplementénél sikerült életem első 25 kilométerét lefutnom!!!

Már tudom, hogy akaraterő és kitartás a kulcs, bármit elérhetek és el is fogok, mert megerősödtem és hiszek magamban! Bocs, ha valaki unja már a futós dolgaimat, de életem egyik nagy büszkesége, hogy a 85 kilós énemből idáig jutottam!!!

Éljen a pulzuskontroll: 25,11 km 3:13:05 AVG: 149!!!

http://www.endomondo.com/workouts/294065938/2229678



2014. február 2., vasárnap

Gondolatok

A mai futásom alatt sok dolgon járt az agyam, a fejemben összeállt egy újabb blogbejegyzés. :)

Az úgy volt, hogy mára nem terveztem futást, mert megbeszéltük a márciusi Szuperbalatonon induló RoaDKillers csapattársaimmal, hogy ma kijönnek Bécsbe és csinálunk egy csapatépítő napot. :) Úgyhogy lepasszoltam Bennyt, a héten futottam szerdán, csütörtökön és pénteken, tegnap nem bírtam felkelni fél 7-kor, de már volt elég kilométerem a hétre.

Aztán reggel üzent először Zoli, hogy jegesek az utak, mi legyen? Aztán már Márti is írta, hogy feléjük is durván jeges minden és még esik a jegeseső.. Gábor is végül a sztornózás mellett döntött, nem szabad kockáztatni, azért Bécs nem a szomszédban van, majd bepótoljuk máskor. Fájó szívvel, de átszerveztük a napunkat.

Én is vaciláltam, hogy mit is csináljak, futni mindenképp akartam, csak megint nehéz volt elindulni... legalább fél órába telt, mire felöltöztem, még utána is itt üldögéltem a laptopnál, de fél 11 után már erőt vettem magamon és elindultam. :) 

A tóhoz mentem, úgy voltam vele, hogy ott körözgetek, mert ha esetleg csúszik, akkor majd onnan csak hazatotyogok. :) Az első kör feléig nem mért pulzust az övem, így az gyorsabbra sikerült, de aztán ahogy bejött a jel, már figyeltem aránylag és igyekeztem 155 körül tartani, hogy lesz ami lesz, ma ezzel a pulzussal futok valamennyit. A második kör még elég nyögvenyelősen ment, de hallgattam a zenéimet, akkor úgy voltam vele, hogy futok 5-6 kört, az vagy 11 vagy 13 km körül lesz, aztán elég is lesz. 

Viszont ahogy letelt egy egy újabb kör, annál jobban ment a futás, jól éreztem magam, nem fáradtam és éreztem, ahogy ürül ki a fejemből a sok gond, és jönnek a jobb, szebb gondolatok, kezdek megnyugodni. :) 8 km-nél már egyre jobban játszottam a gondolattal, hogy ma jó lenne lefutni egy félmaratont, mert ezzel a tempóval simán kivitelezhető. Onnantól már osztottam, szoroztam a fejemben, számolgattam az időt, a kilométereket és figyeltem a pulzust. :) 

11 km-nél már tudtam, hogy megpróbálom nem feladni és végigcsinálom a 10 kört, lefutok ma egy félmaratont. Aztán jó kis jegeseső kezdett esni... néha a szempillámon lógott a jégdarabka, de szinte jól esett, ahogy a jeges szél szúrkálta az arcomat. :) Mentem tovább, figyelve továbbra is a pulzusomra. Rajtam kívül azért volt még pár elvetemült futó is lent, össze-összemosolyogtunk egy egy keresztezésnél. 

Kb. a 16. kilométer körül elállt az eső, már csak a szél maradt meg és figyelni kellett, hogy ne csússzak meg, mert foltokban lefagyott már. A kilencedik kört kitoldottam egy nagyobbra és így lett meg a 21,5 km a végére. A pulzus tökéletes, átlag 154!! :) 2 óra 40 perc lett így, ami a pulzusomat tekintve szerintem nem rossz. A heti kilométerek száma így 76,12 km lett.

Január óta futok pulzuskontrollal. Nagyon nehezen szoktam meg, idegesített, hogy lassabban futok, idegesített, hogy míg régen 56 perc alatt lefutottam 10 km-t, az most 1 óra 10-15 perc is lehet. Viszont ma futás alatt rájöttem arra, hogy a pulzuskontroll sok mindenre megtanit és nem csak a futásban!!! Megtanít a türelemre, a kitartásra, arra, hogy a célért meg kell dolgozni és nem szabad sosem feladni!!! Mert lesz eredménye!! De csak akkor, ha türelemmel, és alázattal csinálom! 

És ez az életben is igaz!! Most egyébként is nagy szükségem van ezekre az erényekre, és érzem, hogy a futás jót tesz lelkileg is. Megerősít és hitet ad! Hitet, hogy jó dolog vár rám, csak várjak türelemmel és menjek tovább ezen az úton, ahol elindultam! 

Ugye mennyi mindenre jó ez a pulzuskontroll? :) Nekem bejött! :) 

És ami ma még nagyon sokszor átsuhant a fejemben futás alatt, hogy nagyon örülök annak, hogy ennyien álltok mögöttem. Tudjátok mindannyian, hogy kikre gondolok!!! Ti is adjátok az erőt nekem! Jó érzés tudni, hogy ennyi emberre számíthatok, Ti is megerősítetek abban,hogy képes vagyok arra, amit elterveztem! És abban is, hogy érdemes!!! 

Hát ezért szeretek én futni.... mert ennyi mindent "megbeszélek" magammal egy-egy alkalom alatt. :) A fejem kiürül, helyére pedig nyugalom kerül. :) 

Ez pedig a futás linkje, ha érdekel valakit Bogeszen kívül. :))))

Az egyik kedvenc versem a futásról (és szerintem egy kicsit az életről is.)
 Baranyai Mátétól:

A HOSSZÚTÁVFUTÓ AJÁNLÁSA

Tiszteld mindig a távolságot!
Féld, szeresd az utat,
amely elvisz, elvezet!
Mert bár lehet hosszú és veszélyes,
de hidd el csodálatos!
S ha tiszteled, viszont szeret!

Ellenfeledre mosolyogj!
Kívánj neki sok sikert,
s ha kell – segítsd!
A küzdelem csak a pályán,
a verseny csak a lábakban,
ám magad soha el ne bízd!

Segítőiddel légy türelmes!
Mint ahogyan ők teszik
csendesen, - veled!
A pályát aki körülállja
sohasem ellenség,
viszont csodálattal néz rád!
Ezért tiszteld a tekinteteket!

A célba érve légy alázatos!
Mert lesznek más pályák,
új ellenfelek, s talán utak!
Később jönnek el hozzád,
de addig is készülj keményen,
hogy legyen még sok ehhez hasonló...

Szép pillanat!

2014. február 1., szombat

Kedvenc vacsorám

Illetve nem csak vacsora, bármikor ehető, gyorsan kész, diétás, finom! :) Most is ezt vacsoráztam.

Tonhalas cuccnak hívom csak. :)

Hozzávalók:

-1 doboz metélőhagymás frischkäse (otthon állítólag friss sajt néven fut) - Lidlben, Hoferben (otthon aldi), billában illetve nálunk mindenhol kapható. Lehet simából is csinálni, de akkor metélőhagymát (snidling) kell beleapritani.
-1 doboz olivaolajban lévő tonhal
-fél fej lila hagyma (vagy ha hagymásan szeretitek, akkor mehet bele több is)
-só, bors

A tonhalról le kell önteni az olivalajat, majd egy tálban összekeverni a frischkäse-t, az apróra vágott lila hagymát, sót, borsot és a tonhalat. Picit állni hagyjuk és utána jó étvágyat hozzá! :) Abonettel nagyon finom, de én ma magában ettem vacsira. :) 

Szerintem nem lehet megunni! :)