A napokban megkeresett Futanyu, egy fotómat látta az egyik közös ismerősünknél, amin éppen megosztottam, hogy lefutottam életem első 25 kilométerét egyben. :) Megkeresett, leveleztünk kicsit, nagyon aranyos és közben megkérdezte, hogy nem írnám e meg a történetemet a Futanyura is, hátha másokat is motiválna, hogy honnan indultam és hova jutottam az elmúlt négy évben. :)
Remélem, hogy nem bánja, de idemásolom a bevezetőjét is, mert nagyon jól estek a sorai is!!! :)
"
Jó reggelt!!!
Kerek lett a szám az oldalon ismét, jujjjjj, de örülök! Köszönöm, ígérem, játszunk egy jót jövő héten! Üdv az Újaknak és köszönet azoknak, akik már több hónapja olvasnak, hálás vagyok a figyelmetekért!
És akkor kedves 600-ak , mi mással is ünnepelhetnénk ma, mint egy fantasztikus sikersztorival. Tegnap Nitta osztotta meg Anita bejegyzését, amiben Anita leírta, milyen boldog, mert aznap sikerült 25!!!!kilométert lefutnia. És hogy Ő ezt 85 kilósan soha nem gondolta volna...
Anitát szinte már ismerősömnek éreztem, hiszen jelen van a FutAnyun, látom, hogy sokszor odanyom egy tetsziket, ami be kell valljam, jól esik, ha írsz, posztolsz valamit, ha dolgozol egy-egy bejegyzéssel vagy ha éppen kipakolod a gondolataid az asztalra. Szóval ismeretlenül is kedveltem Őt. Olyannyira, hogy nagyon zavart, hogy mikor Ő osztja meg a sikerélményét, én, mivel nem ismerősöm, még csak egy gratulát sem tudok odakanyarintani Neki.
Írtam hát Neki egy üzit, hogy milyen ügyes és hogy amúgy ez meg az vagyok.... Elkezdtünk levelezni... blogot ír és nem mellesleg 85kilótól jutott el a 25kiliig. Hm...... szupercsaj! De jó lenne, ha Ti is olvashatnátok ezt!!! Ha megint csak láthatnátok, hogy meg lehet csinálni! Hogy át lehet formálni magad, hogy ki lehet lépni a vonalaid, az aktuális sziluetted börtönéből, csak meg kell hozni azt a bizonyos elhatározást. Na, nem egy újabbat, hanem AZT, ami után valóban változtatsz az életeden. Magadért, a gyermekedért.
Anita rábólintott és megírta nekünk a történetét. Ha nem tudsz róla, Ő is mennyit dolgozott azért, hogy mára ilyen csinos legyen, megint csak az van, hogy látsz egy újabb sportos-vidám, kiegyensúlyozott lányt, Édesanyát és azt gondolod, Neki könnyű, jók a génjei és amúgy is, biztos van rengeteg ideje futkorászni....így könnyű jól kinézni, így könnyű mindig kiegyensúlyozottnak lenni!
Hááááát, Anita most leírta nekünk, honnan indult, mivé lett és közben hogyan vált szerelemmé a futás.... Neki sem volt könnyű, hidd el.
Kérlek, olvassátok tehát szeretettel Bambi Nektek írt sorait, gondolatait....
************************************
Túlsúlytól a futóversenyekig
A futás sosem tartozott a kedvenceim közé, suliban utáltam az iskolaköröket róni, ott csaltunk, ahol csak tudtunk. Ha nekem akkor valaki azt mondja, hogy mára a futás ennyire az életem része lesz, biztos hogy kinevetem.
Az élet persze másképp hozta, sosem voltam ropilány, mindig picit erősebb voltam, de jól éreztem magam úgy a bőrömben. Viszont mikor terhes lettem, elszaladt velem a ló, biztos vagyok benne, hogy szülni már 100 kg felett mentem, egy idő után már nem álltam mérlegre, mert nem akartam sokkolni magam, bár a tükör nem hazudott.
A kórházból hazaérve 85 kg-t mutatott a mérleg, amit tartottam is szépen hónapokig. Ha le is ment egy-két kiló, akkor három jött vissza, de azzal magyaráztam magam, hogy a babám miatt jó ez így.
2010 január elsején viszont két barátnőm nagy fogyását látva eldöntöttem, hogy ha ők meg tudták csinálni, akkor nekem is sikerül, és életmódváltásba kezdtem. Átreformáltam a napi étkezéseimet, kevesebbet nassoltam, nem ettem fehér kenyeret, rizst, odafigyeltem, hogy este már kevesebb legyen vacsira és duci tornákra mozogtam itthon a tv előtt. A kilók el is indultak lefelé, de egy idő után unni kezdtem az itthon ugrálást.
Más alternativát kerestem, valami olyat, amit egy kisbaba mellett is lehet csinálni. Így jött képbe a futás. Ehhez csak először egy futócipő kell és akaraterő. Emlékszem, március közepe volt, mikor lemerészkedtem. Először csak gyalogolni. Mellettünk van egy tó, egy kör 2,2 km. Az első héten örültem, mikor gyalog körbeértem. Amikor le tudtam osonni egy fél órára, húztam a cipőt és mentem. Később már bele-belekocogtam, váltogattam a futást és a gyaloglást. Kezdtem megszeretni ezt a fajta mozgást. Mert rájöttem, itt egyedül lehetek egy kicsit, a gondolataimmal, zenéimmel, CSAK ÉN!
Egyre többet kocogtam, egyre kevesebbet gyalogoltam. Az első körbekocogott kör után büszke voltam magamra és kezdtem próbálgatni a határaimat. Mikor stabilan ment az egy kör, jött a két kör, majd a három.
2011 márciusában elmerészkedtem egy futóversenyre, a legkisebb távot vállaltam be, 6.8 km-t. Szuper idővel teljesítettem és akkor végleg megfertőzödtem. Addigra a futás már az életem része lett, áttértem arra, hogy fél 6-6kor keltem, és amíg itthon aludt a család, én futottam a kis köreimet.
Bécsben szuper futóversenyek vannak, ahova tudtam, elmentem és lefutottam az 5, majd 10 km-es távokat. 2011 őszén még egy kupát is nyertem, második lettem a korosztályomban egy vidéki futóversenyen 10 km-en. Minden érmemben történetek, élmények vannak, amiket sosem felejtek el!
2012 májusában lefutottam életem első félmaratoni távját Siófokon. Azóta már legalább 5 verseny félmaraton van mögöttem és mostanában már edzéseken is lefutom. Voltunk csapattal a tavalyi Ultrabalatonon és a Suhanj6 éjszakai hat órás futáson is.
Időközben rátaláltam a DK Teamre (Dagadt Köcsög Team), amikor csak tehetem, magyarországi versenyeken velük futok. Rengeteget tanultam tőlük is, és a futás által sok barátságra tettem szert.
A futás megváltoztatta az életemet, időközben 25 kilót fogytam, sokkal több energiám van, állandóan pörgök és a kisfiam is már azt mondta, hogy ha nagy lesz, ő is futó lesz, mint anya. Ennél jobb visszajelzés nem is kell, hogy jó utat választottam.
Kezdem újra bontogatni a szárnyamat és még nagyobbat álmodni, de a nagy falat, a 42,2 km még hátra van. Talán idén meglesz, egyszer.... csak egyszer szeretném lefutni, magamnak bizonyítani, hogy meg tudom csinálni! Mert már elhiszem, hogy mindent elérhetek, ha van elég kitartásom hozzá!
**********************************
Köszönjük a motivációt, Anita!!!! És szívből gratulálunk, nagyszerű vagy! "
Kerek lett a szám az oldalon ismét, jujjjjj, de örülök! Köszönöm, ígérem, játszunk egy jót jövő héten! Üdv az Újaknak és köszönet azoknak, akik már több hónapja olvasnak, hálás vagyok a figyelmetekért!
És akkor kedves 600-ak , mi mással is ünnepelhetnénk ma, mint egy fantasztikus sikersztorival. Tegnap Nitta osztotta meg Anita bejegyzését, amiben Anita leírta, milyen boldog, mert aznap sikerült 25!!!!kilométert lefutnia. És hogy Ő ezt 85 kilósan soha nem gondolta volna...
Anitát szinte már ismerősömnek éreztem, hiszen jelen van a FutAnyun, látom, hogy sokszor odanyom egy tetsziket, ami be kell valljam, jól esik, ha írsz, posztolsz valamit, ha dolgozol egy-egy bejegyzéssel vagy ha éppen kipakolod a gondolataid az asztalra. Szóval ismeretlenül is kedveltem Őt. Olyannyira, hogy nagyon zavart, hogy mikor Ő osztja meg a sikerélményét, én, mivel nem ismerősöm, még csak egy gratulát sem tudok odakanyarintani Neki.
Írtam hát Neki egy üzit, hogy milyen ügyes és hogy amúgy ez meg az vagyok.... Elkezdtünk levelezni... blogot ír és nem mellesleg 85kilótól jutott el a 25kiliig. Hm...... szupercsaj! De jó lenne, ha Ti is olvashatnátok ezt!!! Ha megint csak láthatnátok, hogy meg lehet csinálni! Hogy át lehet formálni magad, hogy ki lehet lépni a vonalaid, az aktuális sziluetted börtönéből, csak meg kell hozni azt a bizonyos elhatározást. Na, nem egy újabbat, hanem AZT, ami után valóban változtatsz az életeden. Magadért, a gyermekedért.
Anita rábólintott és megírta nekünk a történetét. Ha nem tudsz róla, Ő is mennyit dolgozott azért, hogy mára ilyen csinos legyen, megint csak az van, hogy látsz egy újabb sportos-vidám, kiegyensúlyozott lányt, Édesanyát és azt gondolod, Neki könnyű, jók a génjei és amúgy is, biztos van rengeteg ideje futkorászni....így könnyű jól kinézni, így könnyű mindig kiegyensúlyozottnak lenni!
Hááááát, Anita most leírta nekünk, honnan indult, mivé lett és közben hogyan vált szerelemmé a futás.... Neki sem volt könnyű, hidd el.
Kérlek, olvassátok tehát szeretettel Bambi Nektek írt sorait, gondolatait....
************************************
Túlsúlytól a futóversenyekig
A futás sosem tartozott a kedvenceim közé, suliban utáltam az iskolaköröket róni, ott csaltunk, ahol csak tudtunk. Ha nekem akkor valaki azt mondja, hogy mára a futás ennyire az életem része lesz, biztos hogy kinevetem.
Az élet persze másképp hozta, sosem voltam ropilány, mindig picit erősebb voltam, de jól éreztem magam úgy a bőrömben. Viszont mikor terhes lettem, elszaladt velem a ló, biztos vagyok benne, hogy szülni már 100 kg felett mentem, egy idő után már nem álltam mérlegre, mert nem akartam sokkolni magam, bár a tükör nem hazudott.
A kórházból hazaérve 85 kg-t mutatott a mérleg, amit tartottam is szépen hónapokig. Ha le is ment egy-két kiló, akkor három jött vissza, de azzal magyaráztam magam, hogy a babám miatt jó ez így.
2010 január elsején viszont két barátnőm nagy fogyását látva eldöntöttem, hogy ha ők meg tudták csinálni, akkor nekem is sikerül, és életmódváltásba kezdtem. Átreformáltam a napi étkezéseimet, kevesebbet nassoltam, nem ettem fehér kenyeret, rizst, odafigyeltem, hogy este már kevesebb legyen vacsira és duci tornákra mozogtam itthon a tv előtt. A kilók el is indultak lefelé, de egy idő után unni kezdtem az itthon ugrálást.
Más alternativát kerestem, valami olyat, amit egy kisbaba mellett is lehet csinálni. Így jött képbe a futás. Ehhez csak először egy futócipő kell és akaraterő. Emlékszem, március közepe volt, mikor lemerészkedtem. Először csak gyalogolni. Mellettünk van egy tó, egy kör 2,2 km. Az első héten örültem, mikor gyalog körbeértem. Amikor le tudtam osonni egy fél órára, húztam a cipőt és mentem. Később már bele-belekocogtam, váltogattam a futást és a gyaloglást. Kezdtem megszeretni ezt a fajta mozgást. Mert rájöttem, itt egyedül lehetek egy kicsit, a gondolataimmal, zenéimmel, CSAK ÉN!
Egyre többet kocogtam, egyre kevesebbet gyalogoltam. Az első körbekocogott kör után büszke voltam magamra és kezdtem próbálgatni a határaimat. Mikor stabilan ment az egy kör, jött a két kör, majd a három.
2011 márciusában elmerészkedtem egy futóversenyre, a legkisebb távot vállaltam be, 6.8 km-t. Szuper idővel teljesítettem és akkor végleg megfertőzödtem. Addigra a futás már az életem része lett, áttértem arra, hogy fél 6-6kor keltem, és amíg itthon aludt a család, én futottam a kis köreimet.
Bécsben szuper futóversenyek vannak, ahova tudtam, elmentem és lefutottam az 5, majd 10 km-es távokat. 2011 őszén még egy kupát is nyertem, második lettem a korosztályomban egy vidéki futóversenyen 10 km-en. Minden érmemben történetek, élmények vannak, amiket sosem felejtek el!
2012 májusában lefutottam életem első félmaratoni távját Siófokon. Azóta már legalább 5 verseny félmaraton van mögöttem és mostanában már edzéseken is lefutom. Voltunk csapattal a tavalyi Ultrabalatonon és a Suhanj6 éjszakai hat órás futáson is.
Időközben rátaláltam a DK Teamre (Dagadt Köcsög Team), amikor csak tehetem, magyarországi versenyeken velük futok. Rengeteget tanultam tőlük is, és a futás által sok barátságra tettem szert.
A futás megváltoztatta az életemet, időközben 25 kilót fogytam, sokkal több energiám van, állandóan pörgök és a kisfiam is már azt mondta, hogy ha nagy lesz, ő is futó lesz, mint anya. Ennél jobb visszajelzés nem is kell, hogy jó utat választottam.
Kezdem újra bontogatni a szárnyamat és még nagyobbat álmodni, de a nagy falat, a 42,2 km még hátra van. Talán idén meglesz, egyszer.... csak egyszer szeretném lefutni, magamnak bizonyítani, hogy meg tudom csinálni! Mert már elhiszem, hogy mindent elérhetek, ha van elég kitartásom hozzá!
**********************************
Köszönjük a motivációt, Anita!!!! És szívből gratulálunk, nagyszerű vagy! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése