2013. december 31., kedd

Évzáró

Lassan vége a 2013-as évnek, én pedig szokásomhoz hűen írok egy rövid összegzést. :)

2013 nagyon vegyes lett végül, volt benne sok futás, sérülés, kényszerpihenő, munkahelyváltozás, magánéleti válság, remények, tervek, újabb sérülések, sok plussz kiló, stb.... Utóbbira nem igazán vagyok büszke, de holnaptól új élet kezdődik minden téren, elegem van abból, amit a tükörben látok!!! 

Nagyon jól indult az év, nagyon jól ment a futás, egyre gyorsabban és egyre többet futottam. Sajnos minden mást elhagytam a futás mellől, amit jövőre jobban szeretnék csinálni, mert kellene a háterősítés, az otthoni torna vagy esetleg a konditermes torna is a futások mellé. Többször beleestem abba a hibába, hogy mikor végre újra tudtam futni, eszetlenül leterheltem magam újra, és így visszasérültem elég hamar... elfelejtettem a kulcsszót: mértékletesség és fokozatosság!!!! Enélkül nem lehetsz igazi futó!!! Mert elszállsz hamar sajnos... én többször beleestem ebbe a hibába.

December elejétől futok újra, de odafigyelve, lassabb tempóval, mint amivel eddig futottam, figyelve a pulzusomra. Most jó így. Nem igazán figyelgettem a Garmin honlapon lévő kimutatásokat, így későn találtam meg azt is, amivel meg lehetett nézni, hogy ebben az évben mennyit futottam összesen... mikor odakattintottam, 910 km körül állt, ezt karácsony előtt volt nem sokkal. Persze hogy elindult a kisördög bennem, hogy mennyit kellene minden nap futni ahhoz, hogy esetleg összejöjjön az 1000, a mágikus ezer km erre az évre. Simán összejöhetett volna, ha nem sérülök le állandóan, mert így most ez a kilométerszám kb. 9-10 hónap alatt jött össze. Na mindegy, ezen nem is akarok agyalni... szóval ezer... kicsit nagy falat lett volna, de én már láttam magam, amint elérem. Aztán szerencsére valaki, akire hallgatok visszarántott a valóságba és lefékezett, hogy ne csináljak már hülyeséget!! Már az is tökéletes, ha 965 lesz vagy akár a 910 km is az. Ez a 965 km megmaradt viszont a fejemben... és ezt tűztem ki végül célul. :)

Futottam szenteste, futottam 26.án, futottam egy jó hosszút vasárnap és előkészítettem úgy a kilométereimet, hogy ma már csak 14 km hiányzott a 965-höz és így elmentem Roberta barátnőm férjével, Miluval Agárdra a pezsgőfutásra. Elvileg elég lett volna 13,5 km is, úgy számoltam ki előtte direkt, mert sok versenyen az órám kevesebbet mér, így nem lett volna gond...

Szerencsére ma nem is volt annyira kutya hideg, hamar leértünk, mindent elintéztünk és Roberta nevében ma 10-kor elstartoltam Miluval és a többi futótársunkkal, akik ma az agárdi futást választották évbúcsúztató futásnak. :) 

Nem futottam annyira gyorsan, kényelmes tempóval, a pálya egyenes volt, sík, nem volt gond. Annyi volt fura, hogy az órám még csak 6,2 km-t mutatott, mikor jött a fordító, így kezdtem megijedni, hogy ebből aztán nem lesz meg a 14 km.... jól sejtettem, a célba 12,8 km után értem, 1 óra 21 alatt. Endomondo 13,06 km-t mért, de mégsem 14 km-t... úgyhogy picit odamentem Miluhoz és megbeszéltük, hogy lemegyek még a partra futni egy kicsit, hogy tuti meglegyen a 965 km erre az évre. :))) tudom, nem vagyok komplett, de a terv, az terv!!!! :) Futottam egyet oda és vissza és kész is lettem. Idei évben lefutott kilométereim száma így 965,11 lett!!! Elégedett vagyok, a körülményekhez képest.

Volt 3 félmaratonom idén, ott voltunk az Ultrabalatonon, futottunk a Suhanj6 éjszakai hat órás versenyén párosban Zsuzsival, Petrával egy jótékonysági futáson 24 km-t futottunk a beteg gyerekek javára, javítottam az 5 és a 10 km-es időimen, tehát jó évem volt futásilag, leszámítva a sérüléseimet. 

Jövő évre nézve már most vannak terveim, legelőször is a magánéleti válságból kikecmeregni, újra visszatalálni a régi erős énemhez, terveim között szerepel a félmaraton mánia érem megszerzése, ott leszünk egy négyfős csapattal márciusban a 4 napos Szuperbalatonon, májusban egy csak csajokból álló csapattal az Ultrabalatonon és októberben, ha minden úgy akarja, akkor szeretném lefutni Pesten a maratont.

Ezek a főbb terveim, a többi majd adja magát... :) legfontosabb persze az, hogy egészségesek legyünk mindannyian, mert anélkül mit sem érnek a tervek, álmok, vágyak.... 

Kívánom, hogy minden olvasómnak egészséges, élményekkel teli 2014-es éve legyen, 
tegyetek az álmaitokért és higgyétek el, hogy bármit képesek vagytok elérni, ha kitartotok, ha nem adjátok fel soha!!!!! 

BUÉK Mindenkinek!!!!


2013. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!!

Hamar elszaladtak a napok, már 24.-e van, ma jön a Jézuska!! :)

Benny már Opával csavarog, náluk ebédel, és majd együtt jönnek haza délután, mire a Jézuska itt mindent előkészít. :) 
Az ajándékokat még éjszaka becsomagoltuk és eldugdostam, a sütik készen, már nem sok dolgunk van, hogy minden készen álljon, mikor hazajön a ház ura, a kis ura. :)))) 

Végül sütöttem két diós bejglit, reformosat, a régi receptem alapján, nagyon finom lett szerintem, bár picit kirepedt az oldaluk, sok lett a töltelék, sebaj, elfogy majd. :) Csináltunk tante fanny tésztából linzerkekszeket, némelyiket csokiztuk is Bennyvel, Timi barátnőmtől kaptunk egy dobozka reformsütikét, azok is kikerülnek az asztalra és tegnap még a kókuszgolyó hozzávalóiból süni alakú sütiket gyártottunk Bennyvel, nagyon jópofák lettek. :) 

Még sósat fogok sütni szerintem holnap, sajtos rúdat, azt visszük majd délután az anyósomékhoz vendégségbe. :) 

Ma még futni is lemegyek, már negyedik éve tradició nálam a 24.én futás, és az elmúlt évben is + 6 fok volt, nagyon kellemes futóidő... :) Tudom, hogy karácsonykor a legszebb lenne, ha hó is lenne, de az időjárás eléggé megváltozott az elmúlt években, így december végén még bőven tavaszi idő van sokszor... én nem panaszkodok, mert utálok fázni, jó ez így. :)))) Úgyhogy húzom is a futócipőmet mindjárt! :) 

Kihasználom, hogy újra tudok futni, bár nem hajtom magam, csak szépen, lassan, odafigyelve futok, és figyelek minden jelre, ami esetleg figyelmeztethet, hogy lassítanom kellene.... 

Minden olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok, köszönöm, hogy itt vagytok még velem és olvastok, még ha kevesebbet is jelentkezek, akkor is!!!! Legyen szép az ünnepetek!!!! 

 

"Kicsiknek, nagyoknak. Telteknek, és karcsúaknak. Optimistáknak és pesszimistáknak.
 Az egyéniségeknek, a feltörekvőknek és a léhűtőknek. Azoknak akik gondolnak a jövőre.
 A rövidlátóknak, a távollátóknak, és az előrelátóknak. A föld felett lebegőknek, a földön járóknak. 
Azoknak akik szeretik a meglepetéseket. Dunán innen, Dunán túl.
 Romantikusoknak, azoknak akik szeretnek, akik nem, akik szívből, akik igazán. 
A beilleszkedőknek, a kiemelkedőknek. A tisztalelkűeknek, a mosolygósaknak, a zárkózottaknak, és a boldogságtól ordítóknak.
 Egyedül, kettesben. Együtt a családdal, neked, és nekem. 
 Nekünk ,mindenkinek
 
BOLDOG KARÁCSONYT! "

Katt a linkre: 


2013. december 22., vasárnap

Pörögnek a napok...

Nem vagyok egy karácsony  stresszelős, de megint úgy elrohantak a napok, hogy csak lesek...

Minden napra volt valami, általában reggel elindultam és délután-este estünk haza Bennyvel. Az ajándékokat sikerült mindenkinek beszerezni, előkészületek aránylag készen vannak, nem szakadok meg a sütisütésben, megint Tante Fanny segített ki és ma fogok még bejglit sütni, diósat, reformosítva, ahogy minden évben szoktam. 

Múlt hétvégén eléggé kidőltem egy gyomorrontásnak köszönhetően, még hétfőn is háborgott a gyomrom, úgyhogy óvatosan ettem, mozogni sem igen volt időm. Mondjuk kedvem sem sok, mikor este végre leültem... 
Múlt héten sikerült háromszor futnom, ezena héten eddig egyszer jutottam le, de ez van. Talán még ma belefér a napomba, meglátjuk. Egyenlőre nincs igazán futásra csalogató időjárás, de Benny nincs itthon, úgyhogy illene kihasználnom a lehetőséget... de előbb bejgli előkészítés.

A napokban nagyon sokszor eszembe jut a mamám, akit idén január másodikán veszítettünk el, a tavalyi karácsony is már szomorú volt nélküle, mert akkor már nagyon rosszul volt. Mindig ő készítette a sütiket, már oktobertől azon járt az agya, hogy milyen sütiket gyártson nekünk.... akkor nem becsültük meg annyira a süteményeit, de most érzem igazán, hogy mekkora kincs volt. Egyik sütinek sincs olyan íze, mint az övéinek... most hiányzik a legjobban..... olyan jó lenne, ha látná Bennyt, minket... Benny a múltkor kekszet sütött és mindenkinek "osztogatta", aztán egyszer csak mondta, hogy a dédinek is ad belőle, de hogy tudja a dédinek a csillagok közé küldenie?? Hát nehéz volt megállni, hogy ne sírjam el magam. Örülök annak, hogy Bennynek még kicsit a tudatában van a dédi, bár nem tudom, hogy majd később mennyire fog valóban emlékezni rá, hiszen ő még nagyon kicsi.... de a bejgli minden évben az asztalon lesz, már csak a dédi emlékére is. 

Holnap utolsó simitások, bevásárlás, aztán indulnak az ünnepek. Benny nagyon várja, én pedig miatta várom, hogy láthassam az arcán a meglepettséget, az örömöt! :)

2013. december 12., csütörtök

Megint eltelt egy hét

Karácsony előtt rohannak a napok, már megint egy hete nem irtam....

Annyira mennek a napok, hogy mire ideülök a gép elé, este van, és akkor is elmegy másra az idöm. :) De most nyugi van az irodában, igy gyorsan írok pár sort.

Lassan felpörgök a karácsonyra, ajándékok után kajtatok, az ötletek azért már a fejemben vannak, de a kivitelezésük még némelyiknél várat magára. Holnap karácsonyi vacsora a munkahelyemmel, másnap prana nadi kezelés Aginál, utána karácsonyi vásár látogatás a terv. Vasárnap a bécsi magyar csajokkal ebédelünk együtt, aztán megint eltelt egy hét.

A röntgen eredményemet már lassan egy hete el kellene hoznom, de sosem esett útba. Ma szerintem a konditerem helyett azt is elintézem már. MR-re majd csak januárban tudok menni, de most már nem variálok, megvárom. Hamar eltelnek az ünnepek úgyis.

Közben bejelentkeztem két ünnep között Pestre egy anyajegy vizsgálatra is, már régota halogattam, de idén mindenképp le akartam tudni, igy Roberta barátnöm ajánlott egy jó rendelöt ( www.melanomamobil.hu), ök itt voltak, és még idöpontot is kaptam 30.ára, ugyhogy végre megnézetem. Sajnos egyre több anyajegyem van és én ugy látom, hogy mindig jönnek ujabbak, amik lassan már aggasztóak. Remélem, hogy minden rendben lesz....

Igy elmondhatom, hogy majdnem minden orvosi vizsgálatot sikerült idén elintéznem, amit szerettem volna. A fogaim rendben, a csigolyám kezelés alatt, az anyajegyek két ünnep között, már csak a háziorvoshoz kellene eljutnom egy általános vizsgálatra, de majd azzal kezdem az új évet. Néha szerintem jó utána nézni az egészségünknek, hogy minden rendben van e....

Még amit le akartam írni, hogy tegnap végre leteszteltük Timivel a nemrég nyílt low carb bisztrót itt Bécsben, a belvárosban nyilt nemrég, Jaja`s low carb bistro a neve (https://www.facebook.com/jajas.lowcarb), kis hangulatos üzlet, nagyon tetszett. A sütik, szendvicsek készitéséhez, csakis mandulalisztet és hasonló termékeket használnak, cukor helyett pedig etirol vagy mi a neve annak az új édesítönek, amiben nincs szénhidrát. A kávé finom volt, a csokitorta is mintha "igazi" lett volna, nagyon tetszett nekünk. Igaz, nem olcsó, de a hozzávalók sem annyiba kerülnek, mint a sima cukros sütiké. Lehet rendelni tortákat, rendezvényekre bármit, és nagyon kedvesek az eladók. Jól érzetük magunkat ,és még tuti megyünk máskor is. :)))) 

Torna megy, kaja még nem teljesen, de dolgozok rajta. :) de legalabb már nem hízok, ez is egy lépés.... tegnapelött lementem óvatosan kocogni, figyeltem a pulzusra, hogy 150-155 között legyen, igy magamhoz képest csigatempóval lekocogtam 7 km-t 56 perc alatt... de jol esett és nem fájt semmim. Megprobálok ilyen tempoval lejárni heti kétszer minimum, már csak a feeling miatt is. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire jutok vissza újra a régi útra... márciusra nem ártana, mert a nevezésünk már fix a Szuperbalatonra. 

Ès lassan egy óra múlva megnyitják az Ultrabalaton nevezést is, több száz futóbaráttal együtt én is itt ülök a gép elött és várom, hogy nevezhessünk, hogy minnél olcsóbb legyen a nevezési díjunk, a csapatunk már összeállt, 2014-ben nyolcan, nyolc csajszi futja majd körbe a nagy magyar tengert. :) a nevünket nevezés után elárulom majd. ;) :) Már várom nagyon, az idei év legjobb bulifutása volt, így nem volt kérdés, hogy jövöre is ott leszünk!!!! :)

2013. december 3., kedd

Ortopédia 2.0

Hátha végre eljutunk a sérülések gyökeréhez is....

Mivel nyár végén nem igazán voltam elégedett az ortopéd dokival, akinél voltam, így mára egy másik rendelőbe kértem időpontot egy másik orvoshoz, aki a leirás szerint szintén sportorvos is. 

2-re volt időpontom, negyed 3-kor be is jutottam, vittem az összes röntgen felvételt az elcsúszott gerincemről is, mert valamiért úgy érzem, hogy akár azzal is összefügghet a mostani sérülésem.

Szimpatikus doki volt, kérdezgetett, megnézte a röntgenfelvételt, megkopogtatta a hátamat, aztán fel kellett feküdnöm a vizsgálóasztalra és csavargatta a lábamat, hogy fáj e, de mivel megint már régen futottam igazán (mert a szombati nem volt gyors tempójú futás és csak 40 perc volt), így nem is fájt most a lábam, szóval nagyon okosak nem lettünk.

Végül abban maradtunk, hogy elküld MR-re (ezt magyarul is igy mondják vajon? :D ) és sima röntgenre is, megnézi az aktuális állapotomat és mielőtt mennék hozzá vissza menjek egyet futni, hogy ha előjön a fájdalom, akkor tudja nézni, hogy pontosan hol is fáj, mert igy csak találgatni lehet. Szerinte összefügghet simá az elcsúszott csigolyával, ami a terhelés hatására nyomhat egy izmot, aminek a következménye a fájdalom, amit érzek. 

Tehát még csak találgatások vannak, de legalább most megint elindulunk egy úton. Holnap el kell mennem  TB-hez engedélyeztetni az  MR-t, le kell pecsételniük a papirt, utána kérhetek időpontot. Az eredményekkel együtt kell majd visszamennem a dokihoz.

Így most óvatosan le fogok járni kocogni, de csak pulzusra figyelve és két tókört, vagy max. 5 km-t szerintem. Mellette itthoni torna...

Ma például előkerestem a külső merevlemezen lévő tornáimat, Réka: Add önmagad 2. tornája lett a kiválasztott. Hát holnap szerintem menni nem bírok, annyira megdolgoztam a 40 percben. :) Másfél éve tornázhattam rá utoljára kb, vagy még régebben. :) 

A kaja ma nem a legjobban sikerült, mert egész nap össze-vissza jártunk, ez a karácsonyi hercehurca időszak nem a legkedvezőbb, még meg kell találnom az egyensúlyt benne. De legalább a mozgás oldal már alakul, igy egy kicsit büszke vagyok magamra. Nagyon akkor leszek, ha már a kaja oldala is beáll. :) Ja, és ha elindulnak a kilók lefelé... akkor leszek a legbüszkébb magamra. :)))

2013. december 2., hétfő

Új hét

Új erő....

Na igen, arra szükség lesz. Ugyanis reggel kiröhögött a mérleg, nem hogy kevesebbet mutatna, inkább + dekákat... pedig aránylag figyeltem. Csak talán nem tett jót az esti két pohár Hugo pezsgő tegnap vagy fogalmam sincs, mert reggel nem volt barátom a mérleg. Viszont ami vicces, hogy a kilóim száma több,de a testzsír % kevesebb... na, erre varrjunk gombot!!! :) 

Mindegy, munkára fel továbbra is!!!

Tegnap majdnem ellustultam, de végül délelőtt legalább fél órás viaskodás után átöltöztem és rászántam magam itthon a Norbi Aerobzóna tornájára. Nem bántam meg utána, de előtte nagyon nem volt kedvem hozzá..... azért legyőztem magam és 40 percet mozogtam. 

Ebédelni az anyósoméknál voltunk, rántott halat kaptam krumplisalátával, délután pedig bementünk a belvárosba egy karácsonyi vásárba, de ott már nem ettem semmit, csak a Starbucksból hoztam egy tejeskávét zsírszegény tejjel. Vacsorára már nem voltam éhes, almát ettem. 
Inni tegnap is meg volt a 2,5 liter folyadék, magamhoz képest tökéletes.

Újra vissza kell állnom a napi öt kajálásra és azon belül is az okos kajálásra... nincs mese. Mától kicsit másabbak lesznek a napjaim, talán több időm lesz mozogni és jobban figyelni a kajára. Igyekezni fogok erre használni a hirtelen jött szabadidőmet. Legalább valami haszna is legyen már...

Holnap rohangálós napom lesz és 2-re megyek egy új ortopédiára is, kiváncsi leszek, hogy ő majd mit mond a sérülésemre, hogy miért újul ki újra... Remélem, hogy most már valaki talál egy megoldást, egy terápiát, ami végleg kihoz ebből a mederből és újra visszatérhetek a futós életmódomhoz, mert nagyon hiányzik már az igazi futás.

2013. november 30., szombat

Bettyért...

Ma Bettyért futottunk...

A DK Team és a Suhanj! csapat közösen emlékeztek meg Bettyről a Margit szigeten délelőtt 10 órakor és együtt futottak, sétáltak, beszélgettek Bettyről.

Én nem tudtam sajnos ott lenni velük, de megszakítottam a futáspihenőmet és átmentem a tóhoz futni kicsit. Elég náthás vagyok, így a pulzusom nem hagyott száguldozni, de most jobb is volt így.... csak néztem a vizet, a fákat, amiken már alig van levél és Bettyre gondoltam... és a mamámra. Nekik már nem fáj... Hiszek benne, hogy figyelnek minket és vigyáznak ránk....

Emlékük örökké bennünk él, én is szoktam a dédiről mesélni Bennynek. Velünk maradnak örökre, mert az emlékek megörzése fontos.... 

Végül pont egy Margit szigetnyi távot futottam, az órámat pont 5300 méternél állítottam le és hazasétáltam. A végére a nap is kisütött. :)

Nyugodj békében Betty.... és üdvözlöm a dédinket!!! 


2013. november 28., csütörtök

4. nap

Feladtam...

Nekem ez a céklalé sem bejövős, még délelőtt úgy ahogy magamba gyűrtem, de nagyon nem esett jól, háborgott a gyomrom rendesen. :(  Aztán munka után elmentem konditerembe, bringáztam 45 perc alatt 21 km-t és utána megint éreztem, hogy kevés a kaja benne, de a hátam közepére nem kívántam az újabb céklalevet, rosszul voltam már a gondolatától is. 

És inkább befejeztem ezt a kúrát. Holnap a répalével ugyanígy lennék, ennek pedig nem tartom semmi értelmét, hogy szinte megerőszakolom magam, hogy lecsússzon a 7,5 dl büdös lötty.... finnyás vagyok sajnos, így nem nekem való az ilyen kúra. Komolyan mondom, hogy inkább ötször modell diéta, mint egyszer ez..... jó tanuló lecke volt, a zöldséglevektől menekülni fogok ezután is...

Inkább próbálok figyelni a kajára és tornázni ezután, okosan fogyizni, ahogy régen is tettem. Ma csináltam körözöttet, majd azt eszek abonettel. :) 

Azért a folyadékbevitelre ezentúl is figyelni fogok, ma is megittam 8 dl roiboos teát, és kb. 1 liter vizet + kb. 5 dl céklalé csúszott le. 

A délutáni konditermi bringázás után este még tornáztam kicsit felsőtestre és pár hasprést is csináltam, holnap tuti lesz kis izomlázam. :) De már Benny is reklamált este, hogy mikor tornázunk már? :) Holnapra szerintem előkeresem a Leslie Sansone gyaloglos videoimat, valamelyiket végig csinálom este majd.

Szombaton 10-kor pedig Petrával futunk egy kicsit, elvileg még pihenőn vagyok, de Bettyért futnak a többiek Pesten, a Margit szigeten és kitaláltam, hogy mi pedig fussunk velük egy időben itt Bécsben, az Alte Donaunál és emlékezzünk így Bettyre.... még mindig olyan nehéz elhinni, hogy nincs már velünk. :( 

Most megyek is aludni, még szeretnék pár oldalt olvasni előtte a Sándor Anikó új könyvéből, a Magyar Caminóból, nemrég vettem meg. Eddig tetszik, szeretem a könyveit.

2013. november 27., szerda

3. nap

A legjobb nap!!

Mivel imádom az ananászt és az ananászlevet, így ez lett a kedvenc napom a kúrából, bármilyen is lesz a holnapi és a holnaputáni lé, tuti, hogy ez viszi a pálmát. :) Ebből lehetett volna még bőven ma, nem esett nehezemre meginni az egész üveggel. :)

Viszont most a kenyér nem olyan jó, amit tegnap vettem, azzal szenvedtem ma, és az okos fejemmel elmentem konditerembe is munka után, de a végén kicsit leesett a vércukrom, így ettem egy protein szeletet, amitől egy fokkal visszatért az élet belém. Viszont már tegnap is fájdogált a fejem és ma is, úgyhogy picit ettem ma megint, egy banánt, kb. három kanál krumplifőzeléket Bennytől még. Mivel hajlamos vagyok a migrénre, félek hogy az enyhe fejfájásból nagyobb lesz és abból pedig migrén, akkor pedig három napra kidőlök, az pedig most nem hiányzik valahogy... úgyhogy inkább ettem picit. És megittam 1 liter roiboos teát és másfél liter vizet még a 7,5 dl ananászlé mellé.

Egy órát voltam konditeremben, 20 percet erősítettem külső- belső combot, combot, hátamat, aztán tekertem 40 perc alatt 20 km-t. Este pedig mikor visszatért az élet belém és felpörgetett az ananászlé, tornáztam még fél órát a Norbis Betyár tréningre. :) Úgyhogy ma mozgás terén végre újra a régi voltam. 

Ami viszont furcsa, hogy az anyagcserém nem igazán működik jól hétfő óta, amúgy sem tökéletes, de most aztán inkább csak pisilni járok, de azt sem olyan sűrűn ma már, mint mondjuk hétfőn. Érdekes azért.... de azt is észrevettem már, hogy régen is, amin ettem újra minden "sz@rt", újra nem volt gondom.... de amint fogyizok, megint jön a szenvedés. :( Van erre vmi ötlete valakinek???

Ma időben lefekszek, mert érzem, hogy már az alvás is hiányzik, előtte megint meghallgatom a fogyis relaxációt. :) Holnap céklalé nap..... kicsit félek tőle. Gabi barátnőm szerint finom. Hát ajánlom neki, hogy így legyen!!! :)))))

2013. november 26., kedd

2. nap

Mai menü: 7,5 dl zöldséglé (cékla,zeller,répa, paradicsom és egyéb nyalankságok) + a kenyerek....

Hát a reggeli 1,5 dl lötty még most is gondolkozik, hogy visszajöjjön e, annyira sz@r volt.... a tizorai adagot egyenlöre nem birtam legyürni, helyette kenyeret ettem vizzel.... fuj, még egy fél üveg lötty itt van az asztalomon. :((( Na, ez a nap nem lesz a kedvencem.. de holnap ananászlé lesz, remélem az ihatóbb lesz. Ez éltet. :D :D

Esti összegzés:
A mai napot bebuktam, nem birtam legyűrni sem a tízórai, sem az ebédre lévő löttyöt, úgyhogy a lefolyóban landolt.... tudom, más ezért pénzt ad, szégyelltem is magam miatta, de még most is belefordul a gyomrom, ha rágondolok akár a szagára, akár az ízére a mai zöldséglének. :(((

Helyette megittam 3 dl frissen facsart narancslevet, ettem egy almát, egy banánt, megittam egy liter zöld teát, másfél liter vizet és este pár karika virslit Bennytől. Nem egy méregtelenítő menü, de ez van.... a mai lé iszonyat volt. :(((

A fejem kicsit fájdogál, de nem szédültem, de tornázni ma sem tornáztam. Csak vasaltam az előbb egy órát. És most alvás.... holnap ananászlé, abban azért bízok még. De a csütörtöktől és péntektől félek, céklalé és répalé.... 

2013. november 25., hétfő

1. nap

Teljesítve! :)

Amennyire féltem a búzafűlétől, annál nagyobb volt a meglepetésem, mert egészen iható volt, igaz, kicsit már majdnem túl édes, de kenyérrel elviselhető volt.

Elvittem a munkahelyre a kis tupperware üvegemben az innivalót és egy aventes poharat, amivel mértem a másfél deciket + kis műanyag dobozban vittem a kiporciózott rozskenyereket.

Reggel még itthon megittam az első adag levet + megettem két szelet kenyeret, aztán fél 10 körül a második adag levet és egy szelet kenyeret, ebédre fél 1-kor megint levet ittam és két szelet kenyeret, délután 4 körül uzsiztam egy szelet kenyérrel és a löttyel, vacsira pedig annyiban csábultam, hogy Bennynek csináltam zöldséges riszt a halrudacskákhoz és kipöckölte a brokkolit és a zöldbabokat, így kb. két evőkanálnyit abból megettem, mert sajnáltam kidobni, viszont így nem ettem rozskenyeret már, csak a löttyöt ittam meg később. 

Inni még a napi lötty mellé megittam egy liter zöld teát és kb. másfél liter vizet. 

A közérzetem jó, most még nagyon álmos sem vagyok, de megyek, mert mindjárt reggel lesz. Tornázni ma nem jutottam, mert mosás nap volt, a vasalás így is holnapra marad.... 

Magamhoz képest elégedett vagyok a mai nappal, a holnaptól félek, mert zöldséglé a menü. Még van rozskenyerem, az jó lesz holnapra, majd délután veszek a következő napokra megint. 

Jó éjszakát, megyek fogyis relaxációt hallgatni és aludni. :))))

Méregtelenítés indul!

Hát akkor csapjunk a lovak közé!!!


Minden napra 7,5 dl gyümölcs vagy zöldséglevem van, amit öt részre kell osztani, alkalmanként 1,5 dl-t kell meginni. Mellé rozsos kenyeret kell enni, reggelire és ebédre 2 szeletet, tízóraira, uzsira és vacsira 1 szeletet.

Tegnap vettem a Ströck pékségben finom rozskenyeret, még jó, hogy szeretem az ilyet. :) 

Minden nap meg kell inni még 2,5-3 liter folyadékot.

Ezek az alapok.... aztán meglátom, hogy mennyire bírom, tudok e napi 20 percet még tornázni. 

A reggeli súlyom ébredés után fél 7-kor kereken 73 kg volt, Testzsir % 30,1...... Innen szép nyerni!!!!

2013. november 24., vasárnap

...

Drága Betty,

Hónapok óta drukkoltam a csodának, és bár tudtam, hogy kevés esély van rá, hogy eljöjjön, én akkor is drukkoltam, mert hinni akartam benne....

Ma délután örökre lehunytad a szemedet, már nem fáj semmid, most nekünk fáj...

Áprilisban ismerhettelek meg személyesen, ezzel a képpel szeretnék Rád emlékezni örökké, akkor azt ígérted, hogy jövőre már Te is futni fogsz velünk a bécsi maratonon... 




Hiszem, hogy egyszer újra találkozunk és bepótoljuk!!!

Nyugodj békében!!!

2013. november 23., szombat

Vissza az útra...

Nem egyszerű, de rajta vagyok az ügyön...

Nehéz visszatérni a megszokott útra, elég rendesen kilengtem az utóbbi időszakban, de mindig az eleje a nehéz, ezt már tudom. 

Amit eddig már sikerült kicsit változtatnom:

  • Újra igyekszek eleget inni, letöltöttem egy app-et is a telefonomra, ami jelez, hogy ne felejtsek el inni és a napi kb. 2 liter folyadékot próbálom meginni, vagy annál többet.
  • Kenyeret nem eszek, helyette megint a jó öreg abonett és pufirizs jött be a képbe.
  • Már kétszer voltam konditeremben a héten :)
  •  Kevesebbet nassolok, rágcsálok, ezeket újra végleg le akarom állítani
  • Már a cola lightot sem iszom olyan sűrűn, mint eddig
  • Hallgatom újra a fogyis meditàciot alvás előtt :)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de még csak két napja kattant az agyam, szóval még alakulok.... ma csináltam rakott karfiolt, rizs nélkül és padlizsánkrémet az abonetthez holnapra! Ezek is már nagyon régen voltak itthon, valahogy elfelejtődtek, pedig jó kaják. 
Ma a tesómnál ebédeltünk és eszünkbe jutott, hogy a Suhanj6 éjszakai futáson a tombolán nyert egy Steinberger 5 napos méregtelenítő csomagot, zöldség-gyümölcslevek vannak benne, öt üveg, öt napi adag. A lényege az, hogy öt napig ezeket a leveket kell inni, napi ötször + mellé rozsos kenyeret kell enni. Több ismerősöm megcsinálta már ezt a kúrát és tesómmal arra jutottunk, hogy kezdésnek ez most nekem még jól is jönne, úgyhogy elhoztam a dobozt. Hétfőn szeretném elkezdeni, a hét most jól is jönne ki, mert nincs nagy programunk a hétre, futni sem tudok, tehát elvileg bírhatom fizikailag is. Ráadásul poénból ebéd után angyalkártyákat is húztunk a tesómnál és Benny nekem a méregtelenítés kártyáját húzta.... mondtam már, hogy hiszek a jelekben? :) 

  

Úgyhogy hétfőn a búzafűlével indítok + rozsos kenyérrel. Napi ötször 1,5 dl-t ihatok, mellé egy-egy szelet kenyér és 2,5-3 liter víz. Nem fogok sokszor pisilni járni szerintem..... :) :) De három éve januárban is a bécsi diétával indítottam el az életmódváltást, kellett a szigorú előírás ahhoz, hogy beálljak egy rendszerre. Hát most a méregtelenítő kúra lesz... 

2013. november 21., csütörtök

Elég volt!!!!!

Amire nem vagyok büszke....

Nos, az elmúlt időszakom (majdnem fél évem...) sajnos nem a legjobban telt, sok dolog történt az életemben, ami részben még mindig zajlik, hosszabb folyamat lesz, nagy változások, éppen ezért a lelkem eléggé a béka feneke alá került, és bár igyekeztem optimistának és vidámnak tűnni, maradni, a legtöbbször az esti zabálásokban vígasztalódtam, amire egyáltalán nem vagyok büszke... elgyengültem, egy ideig az volt az örömforrásom, ha este benasizhattam, ráadásul mióta irodában dolgozok a napi kajálásaim is összekutyulódtak, hol eszek meleg kaját, hol nem, vagy csak vettem gyorsan valami szarságot, amivel rövid távra megtöltöttem a hasamat, de elég hamar újra éhes lettem tőle. 

Minden, amit az elmúlt két és fél évben megtanultam beiktatni az életembe teljesen a háttérbe szorultak, futni nem tudtam úgy, ahogy szerettem volna, mert folyamatosan lesérültem, itthon már nem tornáztam semmit egy jó ideje és a konditermet is hanyagoltam... összefoglalva: a lelki mélypontom és az új napi rutinom miatt a sport és az okos kajálás háttérbe szorult, én pedig ahogy sajnos lenni kell az ilyen lazsálásnak, szépen gömbölyödni kezdtem...

Először csak egy-két gatya nem jött fel rám, aztán már a felsők is hülyén álltak, végül odáig jutottam, hogy most összesen kettő darab gatyám van, amit hordani tudok, a többi iszonyatosan áll rajtam, sőt, a legtöbb sajnos fel sem jön... és ugye minden nagyobb cuccomat elajándékoztam három éve, tehát nincs is igen most ruhám, amit fel tudnék venni. 

Gyáva módon arra fogtam mindent, hogy nekem most minden mennyire rossz, de a hétvége után ahogy nézegettem a fotókat, rosszul lettem magamtól. Iszonyatos volt magamat látni, ekkor már a struccpolitikám sem segített, mert azért tudtam, hogy rossz irányba tartok, mérlegre nem álltam már jó két hónapja, de a fotók nem hazudnak... Újra meghíztam, ráadásul nem is akárhogyan.... 

A fotók felnyitották a szememet és hihetetlenül elszégyelltem magam,hogy hagytam idáig kúszni a súlyomat, pedig tudom jól, hogy mennyire nehéz leadni mindent... ráadásul itt van Benny, aki előtt példaként kellene állnom, és milyen példát lát??? Hogy egy akaratgyenge anyja van, aki nem képes erősnek maradni és a kajálásba menekül, ha valami elromlik az életében?!?!? 

Nem akarok ilyen anya lenni, Benny miatt (is) össze kell kapnom magam! És erre még rájött egy e-mail, ami tegnap jött a BSI-től, hogy pontosan 4 hónap múlva Szuperbalaton.... nem is izgatna különösebben, ha nem jelentkeztem volna négyes csapattal a négy napos futóversenyre. Most már nem csak magamért kell összekapnom magam, hanem a csapatomért is, akik számítanak rám. Arra, hogy futni fogok... és szeretnék is, mert a futás jót tesz nekem. De nem most, nem ennyi kilóval...

Ugyanis ma lemértem magam... és rosszul lettem. (na nem mintha nem tudtam volna, hogy már nagyon gáz a helyzet...) Három éve ennyi súllyal még nem is futottam. Csak itthon duci tréningeztem. És utána kezdtem el óvatosan gyalogolni, majd kocogni és futni..... nos, csodálkozok, hogy nem gyógyulok a sérülésből??? kicsit több súlyt kell most a lábaimnak cipelni , mint akár egy éve is, úgyhogy ezért is kell változtatnom!!!

December 3.-án egy másik ortopéd dokihoz megyek, ki szeretném most már deríteni az igazi okot, amiért nem jön rendbe a lábam... a találgatásokból már elegem van!!! De ehhez nekem is tennem kell valamit, még pedig újra visszajutni a régi súlyomhoz. 
És újra a kis lépcsőkkel kezdem, nem rögtön a nagy álomsúllyal, hanem szépen apránként... hogy megint legyen sikerélményem, ami tovább visz az úton. Csak így megy majd megint...

Ma délután, munka után már a konditeremben voltam újra. Egyenlőre átmozgatás volt, 5 perc eliptikus, negyed óra kocogás és circle training.... na, ezt nem tudom, hogy hogy van magyarul, de ilyen köredzés, körben vannak erősítő gépek és egy perc tréning, fél perc pihenés van és körbe kell haladni. Ez jól esett ma és ennyi időm volt ovi előtt... Újra meg kell találnom az időt a mozgásra, és egyenlőre nem futásra. Akármennyire is hiányzik... 

A konditeremben lett egy új mérleg... testzsirt is mér. Hát ráálltam... ezentúl minden csütörtökön fogom mérni magam OTT... ez lesz a viszonyítási alap. És megpróbálok kb. ugyanilyen ruházatban ráállni, hogy reális legyen. Az eredményre nem vagyok büszke, de ez van... nem titkolom, én is elesek néha sajnos.... de lábra állok, március 20-ra, a Szuperbalatonra újra fitt leszek!!! 


Ha valaki nem értené németül: 
Súly ruhával: 74,6 kg
Súly ruha nélkül: 73,5 kg
Izom: 23,8 kg
BMI: Ok a súlyom (??????) 25,7

Zsír: 32,5 % ami  :(
Izom: 32,4 % ami :)

Szóval gáz, igencsak gáz..... de ez van, ez is én vagyok.
 És mostantól újra él a blog, jó lesz terápiának is, ha írok!!! Hát induljon újra Madzagosbikini projekt.....

2013. november 20., szerda

Èletjel


"A futás egyensúlyban és optimistán tart."

 

Megvagyok, igyekszek nem teljesen eltünni és futni, mikor lehet és nem fáj...

A hétvégén Siófokon voltunk a szezonzáró futáson, kicsit feltöltödtem most. :)

2013. október 21., hétfő

Elvonulok...

Vannak időszakok az életünkben, amikor kicsit magányra vágyunk, kis önvizsgálatra....

Ez nálam most jött el. Pár napja már írni akarok ide, de nem jön semmi olyan, amit szívesen leírnék ide. Nehéz időszakot élek most, lelkileg elfáradtam, sok minden összejött, ami talán picit lehet tényleg összefügg a sérüléseimmel, kezdem egyre jobban belátni. 

Mikor éppen kilábalok az egyikből, kezdenék újra magamra találni, akkor jön a következő. :( Régen nem volt ilyen problémám sosem, most pedig tavasz óta szenvedek vele... most is kényszerpihenőn vagyok, lassan a siófoki két napos maraton is veszélyben van. Fogalmam sincs, hogy mi lesz addig, de azt tudom, hogy most elfáradtam, egyszerűen már nem megy mindig magabiztosnak tűnnöm és tartanom magam.... 

Nincs erőm odafigyelni magamra, túl sok helyen kell(ene) helyt állnom és túl sok dolgot kell(ene) megoldanom. 

Hogy mikor érem utol magam, fogalmam sincs.... igyekszem nem elsüllyedni a gödörben, azért folyamatosan jár az agyam, hogy mi a megoldás és hogy jutok ki belőle. De nem egyszerű.... 

Ezért most a blogot egy időre szüneteltetem.... nem szeretnék itt panaszkodni, nem szeretnélek lehúzni Titeket. 

Emlékezzetek a vidám és bolondozós Bambira, igyekszek úgy visszatérni ide.... de hogy mikor, ez a jövő nagy kérdőjele!! Dolgozok rajta.....

2013. október 16., szerda

SPAR maraton 2013

Megint egy jót futottunk...

Döcögősen indult, de végül összeállt a csapatunk és egy nagyon jó élmény lett mindannyiunknak ez a vasárnapi nap. :) 

Először ugye vagánykodtam, és feldobtam Bogesznek, hogy fussuk le ketten a maratont, egyikőnk 24 km-t, a másikunk 18-at futott volna. Én lettem volna az első futó, aki a többet futotta volna... Közben Bogesz sógora is szívesen futott volna velünk, így elterveztük, hogy akkor maradunk hárman, én majd futok olyan 18 km körül, ők pedig a többit... Aztán megint variálás, Mourad a 7,8 km-t szerette volna mindenképp futni, így nekem megint a 24 km maradt volna egyben, viszont mivel nem úgy "működtem" a sérülés után, mint ahogy szerettem volna, egyre jobban vaciláltam, hogy bevállaljam e a két távot. Még hét elejéig végig bizonytalan volt, hogy akkor hárman vagy négyen futjuk e, de végül eldöntöttem, hogy kell a negyedik ember, nem vállalom be a 24 km-t, és megkértük Zsuzsit, a vaDKörtés társunkat, hogy mivel ő úgyis fut egyéniben a maraton távon, lefutná e nekünk az első szakaszt, és én váltanám őt a váltóponton, onnantól pedig mi vinnénk tovább a chipet és a csapatunkat. Zsuzsi jó fej volt (MINDIG AZ!!!! :D ) és igent mondott rögtön, úgyhogy utolsó napon még átírattatuk a BSI-nél az adatokat és összeállt a Küzdj az álmodért! csapatunk: Zsuzsi, Én, Mourad és Bogesz, ebben a sorrendben futottunk is. :)

Vasárnap fél 7 után indultunk Robertáékkal, már fél 8 után a parkolóban voltunk az 56-osok terén, simán felértünk és még parkolóhelyünk is volt, tökéletes kezdés. :) Elég szomorkás idő volt, de tudtuk, hogy délre már bőven meleg lesz, úgyhogy lazán öltöztünk fel. Körbenéztünk a sátraknál, örültünk az ismerősöknek és lassan megérkezett Zsuzsi is, és Bogeszék is. Gyors rajtszámkiosztás, készülődés, DK csapatfotó, hirtelen azt sem tudtuk, hogy hova nézzünk, mire Milánék már elindultak a starthoz, ő ugyanis teljes maratont futott, mint Zsuzsi és Ricsi, a vaDKörtés csapatunkból. :) Roberta 7 km-t futott, mi pedig indultunk a váltópontokra.


 


Mivel Budapest tömegközlekedésében teljesen analfabéta vagyok, így Gegéékhez csapódtam és együtt ment át a kis DK csipet csapat a villamossal Budára. :) Tök jó kis kaland volt! :))))) 

A többiek a 30 km-esek startjánál leváltak, sok sikert kívántunk egymásnak, én pedig sétáltam tovább a váltópontomra.

Találkoztam egy DK-s csapattársammal a váltóponton, vele beszélgettünk picit, aztán még wc-re is el tudtam menni, de utána figyelni kezdtem a Zsuzsit, mert már érkeztek a futók. Közben befutott Zsuzsi párja, Zoli is, aki mint megbeszéltük, már vagy ötször hivott a magyar telefonomon, amit én sikeresen a széldzsekimben hagytam, ami pedig Bogeszéknál volt és a következő váltóponton várt, ahova be kellett érkeznem. :) Zoli figyelte Zsuzsit és abban maradtunk, hogy int, ha érkezik, mert akkor kiugrok a váltózónába , hogy észrevegyen. :) Zsuzsi befutott, én kiugrottam, gyors átraktam a chipet a lábamra és indultunk is. Zsuzsi nagyon ügyesen futott, de mondta, hogy hajrá, húzzak bele, nekem csak 12 km volt a feladatom, míg neki akkor még hátra volt 31..... 

Óvatosan akartam indulni, de megint vitt a tömeg, azt vettem észre, hogy megint 5:30 lett az első km, úgyhogy onnantól picit próbáltam odafigyelni és lassítani, mert féltettem a lábamat... Futás közben több DK-s csapattársammal is összefutottam, jó volt őket látni és egy-egy szia, hajrá erejéig egymásra mosolyogni! :) 

Már kb. a második km után éreztem, hogy kezd meleg lenni, megkaptuk a reggeli szomorú idő után a meleget, ráadásul nagyon párás volt a levegő, akkor már még jobban felnéztem a maratont futó társaimra, hogy ennyire feladja az időjárás nekik a leckét a táv legyőzéséhez.... 

Mivel tudtam, hogy előttem nincs olyan sok km, élveztem minden méterét, figyeltem a szurkolókat, a zenekarokat, a futókat, a rakpartot, a hajókat, mindent. :) Igazi örömfutás volt. :) Valahol még Budán jó volt, mert valahonnan fentről lekiabált DK Enci apukája, hogy hajrááá DK, én pedig visszakiabáltam neki, hogy köszönöm és boldog szülinapot, mert pont aznap volt neki. :))) Utána még egy km-ig ezen vigyorogtam magamban. :)))) 

Frissíteni nem álltam meg, nem hiányzott, nyilván hosszabb távnál azért én is máshogy csináltam volna.... a budai rakpart nagyon hosszú volt, ráadásul nem is készültem fel igazán abból, hogy mit és hol is kell futnom, így fogalmam sem volt, hogy melyik hídon jutunk majd át a pesti oldalra. :) úgyhogy futottam a tömeg után. :D

A hídon átérve hihetetlen hangulatot csináltak Suhanj-os lányok, fiúk a szurkolásukkal, annyira jó volt őket látni, itt is köszönöm nekik!!! :) A pesti rakparton is futottunk egy jó darabot, volt benne egy fordító is, nehogy unalmas legyen... :) de akkor már láttam, hogy a javán túl vagyok, nemsokára megérkezek Mouradhoz és vége a szakaszomnak. :) 

 

Ahogy befutottam a váltózónába, bemondták a csapatunk nevét, Mourad kipattant elém, átraktuk a chipet és indult is tovább Bogesz felé, én pedig felnyaláboltam a széldzsekimet és egy tiszta polót, megkaptam a befutocsomagomat, picit beszélgettem még DK csapattársakkal és elindultam Robertához a Hősök terére. :)
/Végül 12,3 km lett a futásom 1:11:26 alatt, ami olyan 5:55-ös átlagtempó, elégedett vagyok. :) /

Odacsapódtam a Suhanj-os szurkolókhoz, még egyszer megköszöntem nekik a jó hangulatot és földalattival visszajutottunk az 56-osok teréhez. 
Robertával megkerestük egymást, lepakoltunk a kocsiba és visszamentünk várni a többieket.

Érkeztek szépen befelé a 30 km -t és a maratont teljesítők, a 39. km-nél táboroztunk le és ott vártuk a többieket. Először Bogesz érkezett, nem fázott ő sem :))) , nagyon meleg lett már addigra. Megbeszéltük Robertával, hogy beállok Bogeszhez az utolsó 500 méterre és együtt futunk be a célba, jó volt kézenfogva áthaladni a célkapun, megcsináltuk, a csapatunk 4 óra 14 perc 46 másodperc alatt teljesített a teljes távot! :)


 

Megkaptuk a csapat érmeit, Bogesz a befutócsomagját, és visszamentünk Robertához várni a többieket és drukkolni nekik az utolsó két kilométerre. :) 

Szépen sorban érkezett Ricsi (akit nem láttunk olyan szélvész volt :D ), Zsuzsi, majd Milu is. :) Megdolgoztak az érmükért rendesen, minden elismerésem, nekem ők HŐSÖK , így nagy betűvel!!!!

Még elkaptuk Moncsit is, DK csapattársunkat is, első maratonista volt ,az utolsó kilométereknél buzdítottuk, hajráztunk neki, ő is szépen beért, büszke vagyok rá is nagyon, tudom, hogy honnan indult, pont ezért nézek fel rá is!!!! 

 Gratuláltunk mindenkinek, kipihegtük magunkat (mondjuk nekünk nem volt sok mindent kipihegnünk, ellenben Miluékkal, akik szépen megküzdöttek a maraton alatt...), és lassan elindultunk hazafelé. :) 

Örülök, hogy idén ott lehettem én is ezen a futáson, tavaly nem jutottam haza, viszont szolidaritásból életem második félmaratonját futottam Bécs mellett és a többiekre gondoltam. :) Idén ott lehettem és megfertőzödtem... eddig úgy terveztem, hogy Bécsben fogom lefutni életem első maratonját, de változott a terv: Pesten fogom, a szurkolók, a barátok, a DK csapat miatt!!!! A jövő évi célom eldöntve: le szeretném győzni az újabb határomat, kezdődhet a felkészülés!!!! 

Első lépés: teljes regenerálódás a sérülésből, mert még mindig nem vagyok 100 %-os..... de valamit valamiért! :)

2013. október 12., szombat

SPAR maraton

Holnap fél 10-től újra úton leszek, most a Küzdj az álmodért! csapattal futunk egy maraton stafétát négyen. :) 

Zsuzsi, aki eleve maratont fut, lesz az első futónk, aztán futok én 12,4 km-t, majd Bogesz sógora vált engem és a végén Bogesz fut és ér be a célba és szedi össze nekünk az érmeket. :)))) 

Startszámok már csak ránk várnak, az időjárás is tökéletesnek ígérkezik. :) 

Jót futunk holnap is!!! 

 

Hajrááá Budapest!!!!! :))) 

2013. október 6., vasárnap

Őszi futás Königstettenben

Két év után újra ellátogattam Königstettenbe az őszi futásra.

Két éve Edit barátnőm hívta fel a figyelmemet erre a futásra, Bécstől jó háromnegyed órára van Königstetten autóval, de jópofa versenynek tűnt, így jelentkeztünk és futottunk egy jót. Ráadásul, mivel a kategóriámban nem indultak sokan, így sikerült egy kupát is nyernem, második lettem a korcsoportomban, pedig nem is futottam olyan űridőt, 59:50 körül értem be, éppen az egy órán belül lett meg a 10 km.

Tavaly aztán nem mentünk át Edittel, de idén épp időben jött velem szemben az esemény leírása, így jelentkeztem és Timi is jelezte, hogy jönne szívesen, úgyhogy őt is beneveztem.

Benny Omáéknál aludt a hétvégén, sajnos az időjárás nem a legjobban alakult, nagyon fújt a szél, hideg volt, sok kedvünk még nem volt a futáshoz Timivel, mikor 3 előtt érte mentem. :) Nem egész fél óra alatt átértünk tőlük Königstettenbe, felvettük a startszámot és a sok ajándékot, amit a szponzorok adtak és készülődtünk a fél 5-ös startra. Vaciláltunk, hogy miben fussunk, hogy ne legyen sem melegünk és ne is fázzunk, végül én egy hosszu ujjú felsőt, a DK trikómat és egy mellényt vettem fel, thermo futógatyában és sapiban futottam. 


Fél ötkor elrajtoltunk, egy mini kört kellett futni a templom körül, és öt nagyot a környező utcákban, amik le voltak zárva és helyi lakosok vigyáztak a rendre és osztogattak vizet, frissítőket. :) 

Már két éve is "szivatott" minket két utca között egy kellemetlen emelkedő, ez idén is ugyanígy volt, a kör ugyanaz volt, mint két éve... Mivel kicsit náthás voltam az előtte lévő napokban és fájt a torkom, fogalmam sem volt, hogy milyen formában leszek, de jól indultam, megint ment az 5:30 alatt simán az első két km. Éreztem azért, hogy nehezebben mozgok, de nem volt vészes, beálltam egy tempóra és próbáltam azt tartani, bár körről körre megéreztem az emelkedőt, hogy egyre nehezebben futok fel rajta, a negyediknél már örültem, hogy egy kör és vége. :) 

Kb. a harmadik körnél már leelőzött az első futó, egy kenyai pasi, úgy szedte a lábait, hogy nézni is alig lehetett, mert hamar eltűnt a szemeim elől. :)))) kicsit demotiváló volt, mert két éve tényleg inkább csak hobbifutás volt, idén azért elég sokan lehagytak minket már a harmadik és a negyedik körben.

Mikor én a negyedik kört befejeztem, akkor ért be az első kettő csajszi is, hihetetlen, hogy mennyire gyorsan tudnak futni.... 

Azért az ötödik körben már örültem, hogy az utolsó, kellemetlen volt a szél, pont az emelkedőnél kapott el minket mindig. :( 

Azért az utolsó kilométerre még maradt erőm, hogy kicsit belehúzzak, főleg, mikor láttam, hogy ha összekapom magam, akkor megdönthetem 10 km-re az eddigi személyes rekordomat, az 57:09-et, amit a DM női futáson értem el május végén. Az utolsó kb. kétszáz méter már lejtőn ment, ott kicsit hagytam magam repülni :) , és végül 56:20 perc alatt beértem a célba, új személyes rekord született, ráadásul egy emelkedőkkel tarkított 10 km-en!!!! :)))) 


Timi már bent volt a célban, ő is személyes rekordot ért el, 52:30 alatt beért!!!!! Nagyon büszke vagyok rá is!!!! 

Mivel átfagytunk, gyorsan átvettük a száraz felsőnket, nehogy megfázzunk, pihegtünk kicsit, és örömködtünk a kis medálnak, amit kaptunk. :) befutott Timi férje és kisfia is, közben lekérdeztük az eredményeket, de sajnos kicsúsztunk a sok UFO csajszi miatt a dobogóról, úgyhogy inkább a hazamenetel mellett döntöttünk, hogy még bele tudjunk huppanni egy kád forró vízbe. :) 

Fotózkodtunk párat, aztán elindultunk haza, egy újabb jó élménnyel gazdagabban!!! :) 


 
 

Most megint egy hét pihi a SPAR-ig, ahol váltót futunk Bogesszel, a Küzdj az álmodért! csapat megint együtt lesz egy futás erejéig! ;) Már várom nagyon!!! :) 


2013. október 2., szerda

Vienna Night Run 2013

Új rekord született!!!! :)

Kicsit nehézkesen indult az idei Night Run futás, de annál jobb lett a vége, nekem tetszett! :)

Tavalyelőtt egyedül voltam ezen a rendezvényen, tavaly Edit barátnőmmel futottunk, idén pedig már időben szóltam Petrának és Timinek is, hogy ha van kedvük, jöjjenek ők is futni velünk, mert jó kis rendezvény ez az éjszakai futás. 

5 km-t kell futni a belvárosban, ilyenkor lezárják a híres Ring-et, ahol a villamosok is járnak és csakis a futóké az utca. Gyönyörűen ki van világítva a legtöbb épület, szól a zene kilométerenként, lelkes szurkolók álldogálnak sorban, tényleg jó kis futás szokott lenni.

Hétfő délután munka után rögtön mentem a startcuccokért, de idén valamit nagyon elbénáztak a szervezéssel, mert óriási tumultus volt már kezdettől fogva a Városházánál, az emberek morogtak, idegeskedtek, káosz káosz hátán, nekem is jó egy órán át tartott minden cuccunkat felvenni, aztán siettem is hazafele Bennyhez. Sajnos Timiék nem jártak ennyire jól, Petra is jó egy órát, Timi 130 percet várt, mire megkapták a csomagjaikat. 

Voltak futók, akiknek elment a kedvük az egész rendezvénytől és nem vették fel a startszámot, sőt, voltak olyanok is, akik felvették, de az időmérő chipet már nem, így sokan anélkül futottak, így nincs hivatalos eredményük. :(

Kedden már odamentem este 7-re a belvárosba, úgy volt, hogy korábban találkozunk Editékkel, de végül előbb befutott Petra és Timi is, aztán jött Edit és Gabi is. :) Gyors fotózkodás, öltözködés, aztán Petrának már indulnia kellett, az ő startja 20:15-re volt kiírva. 








Befutottak a tesómék is, ők vigyáztak a cuccainkra, míg Petra elstartolt, vaciláltunk Timivel, hogy mennyire legyünk beöltözve, miben fussunk, végül én levettem a dzsekit is, sapkát felvettem, bár később zavart, de start előtt még fáztunk, nehéz volt eldönteni, hogy mennyire lesz melegünk futás közben. 

Újabb fotózkodás, aztán indultunk is a startzónába. :) 


Rengetegen voltak, de idén egy fokkal jobban ment a szinek szerinti startzóna, bár azért voltak eltévedt futók is, de sebaj. :) A mi rajtunk 20:40 helyett jó 20:55 körül lett végül, de jó volt végre nekilódulni. :) Csippantak a telefonok, garminok, és hajrá!!! :)

A bal szélén futottam, már ismertem a villamos sínek körüli szakaszokat, tavaly és tavalyelőtt is ott futottam, lehetett egész jól előzgetni, haladni. Az első km-t megint sikerült 5 perc alatt összehoznom, valahogy azt a részt mindig felpörögve futom. :) Éreztem, hogy jobb lesz lassítani, mert megint elfutom az elejét, közben láttam, hogy Timi turbóra kapcsol, csak úgy szlalomozott a futók között, nagyon ügyesen ment. :) 

A harmadik kilométerig megint nagyon jól ment, aztán jött az oldalszúrás, szinte ugyanakkor, mint tavaly... lassítottam kicsit, de nem akartam belesétálni, csak lassabban futottam picit. Jó egy kilométert szúrt, de addigra már elértük az Operát és tudtam, hogy már nincs sok hátra. Picit nehezen mozogtam a lábaim, éreztem azt az egy hét kihagyást, de vitt a lendület, a sok jó gondolat, amin futás közben agyalgattam magamban. :) a Parlament előtt a kanyarban már egyre hangosabban hallottam a zenét, láttam a célkaput, és mintha valaki kézenfogott volna, újra erőre kaptam és belehúztam a végébe. :) Tesómék kiabáltak a széléről, már Petra is ott volt velük, én pedig átszáguldottam a célkapun és ránéztem az órára: 26:43..... végre 27 perc alatt beértem!!!!! Vigyorogtam csak, mint a vadalma, nagyon jó érzés volt elérni egy újabb kitűzött célt!!! :) 

Két éve próbálom az 5 km-es versenyeken 27 perc alá letornázni az időmet, de nem sikerült. 27:05, 27:04 volt eddig a két legjobb időm... és most sikerült!!! :) Nagyon örültem neki! 

Már Timi is bent volt a célban, a megbeszélt helyen találkoztunk a többiekkel, gyorsan felöltöztünk, mert újra elkezdtünk fázni és kis traccsparty után mindenki elindult hazafelé. :) Összességében szerint jó kis futás volt, én jól éreztem magam, jövőre megint ott leszek!!! :) 

És már fent van az eredmény is a rendezvény honlapján, ami szerint a hivatalos időm 26:42 lett és szerintem jól végeztem az összesítésben is, elégedett vagyok. :) 


14048-ból (ennyien futottak chippel) az 5019. lettem, a nők között 7511-ből a 1257., és a korcsoportomban pedig 6363-ból a 1127. :)  
Jól tippeltem, mikor ma azt mondtam, hogy az első harmadban benne vagyok. :))) 

Most pár nap pihi, aztán szombaton megyünk Timivel Königstettenbe futni, két év után újra ott leszek az őszi futáson, ott nyertem a kupát annak idején. :) 

Jövő hétvégén pedig SPAR maraton Budapesten, ma végre fix lett a nevezésünk, újra együtt a Küzdj az álmodért! csapat, Bogesz, a sógora és én futjuk le a 42 kilométert, én két szakaszt bevállaltam. :) Jóóóó lesz, ráadásul a vaDKörték csapattagjaink is jönnek mind + sok DK csapattagunk is ott lesz, igazi futóbuli lesz! :) 

2013. szeptember 29., vasárnap

Nehéz döntés

Amikor a szív és az ész harcol egymással....

Nagyon vártam a mai esztergomi futást, már hónapokkal korábban jelentkeztem rá, tökéletesnek tűnt, hogy a kényszerpihenő után erre a napra fel tudjak újra készülni egy újabb félmaratont futni. 

Aztán elkezdtek a szürke felhők gyülekezni köré, de én tartottam magam és semmi pénzért nem akartam lemondani róla. Az első szeptember elején jött, az ovis szülőin, ugyanis az ovinak mára egy katolikus ünnepség lett betervezve, ahol az ovisok énekelnek és verseket szavalnak a templomban. Úgy gondoltam, hogy Benny nem fogja még fel annyira és ha igen, majd a nagyszülők elviszik, így ezzel nem is igen foglalkoztam. Tényként kezeltem, hogy én nem leszek itthon, Benny majd megy Opával a templomba... ha megy.

Aztán a múlt heti Women's run-on kicsit gyorsabban futottam a kelleténél, így hét elején egyre jobban éreztem a lábszáramnál megint az enyhe fájdalmat, a másik lábamban pedig enyhe rándulást. Még ez sem foglalkoztatott nagyon, pihentettem, jegeltem és nem futottam, eldöntöttem, hogy vasárnapig nem futok. Meg is javult, már semmi baja nincs a lábaimnak.

Még ez sem tartott volna vissza, eldöntöttem, hogy szombaton átmegyek Esztergomba, ott alszok, mert közben az is kiderült, hogy bizony nincs is olyan közel Bécshez, mint amennyire én hittem, jó 2,5-3 óra út. Gabi barátnőm felajánlotta, hogy aludhatok anyukájánál, aki Esztergomban lakik, az is tervben volt, hogy ő is eljön velem, így csajos estét is beterveztünk. 

Csütörtök reggelre eléggé rosszul ébredtem, fájt a torkom, rázott a hideg, egyáltalán nem voltam jól... ez már kezdett egyre több jel lenni, hogy az esztergomi futást el kellene engednem, de még akkor sem akartam feladni, kapálóztam, és járt az agyam ezerrel, nem akartam lemondani arról, amit már olyan régóta vártam. 

Kedves DK csapattársam felajánlotta, hogy fussunk párosban Esztergomban, mert akkor még úgy gondoltam, hogy ha a 21 km-t nem is, a felét azért lefutnám, így jó ötletnek tűnt a váltófutás, így ott lehettem volna, kaptam volna érmet stb.... ebben maradtunk csütörtökön, hogy akkor ketten lefutjuk. 

Csütörtök estére sem lettem jobban, péntekre iszonyatos fejfájásom lett, ami már átment migrénbe, enni alig birtam, erőm nem volt... reggel még mindig Esztergom mellett voltam, de már minden percben ezen agyaltam... minden érv ELLENE szólt, akármennyire is nem akartam belátni, így végül dél körül lemondtam mindenhol, elengedtem ezt a versenyt. Be kellett látnom, hogy ez nem az én versenyem, bármennyire is szeretnék ott lenni. 

Nehéz volt meghozni ezt a döntést, de ha más kérdezte volna, hogy mit tennék a helyében, mindenkinek ezt tanácsoltam volna... csak magunknak annyira nehéz elfogadni ezt a tényt, nem kívánom senkinek ezt a vacilálást!!! 

Nem mondom, hogy ma 11-től nem volt rossz a tudat, hogy most én is ott lennék, de vígasztalt Benny arca, ahogy a kisovisokkal előadták az énekeket, és ahogy láttam az arcán a mosolyt, mikor a templomban néha odapillantott rám, tudtam, hogy jól döntöttem. 






És köszönöm NEKTEK, akik végig ott álltatok / álltok mögöttem, mellettem,
 sokat jelent minden szó tőletek! ;) :)

2013. szeptember 21., szombat

Women's Run 2013

Idén is szuper volt!!!! :) 

Már vártam a mai napot, ez a rendezvény mindig jó hangulatú szokott lenni, tavaly és tavalyelőtt is indultam a 8 km-en. 

Idén Edit barátnőm sajnos nem tudott jönni, de helyette DK -s csapattársam , Petra kísért el és úgy volt ma reggelig, hogy Timi barátnőm is jön a 8 km-re, de sajnos családi probléma miatt reggel le kellett mondani, így majdnem elbukott mindent.... 

De eszembe jutott még reggel, hogy küldje át a visszaigazoló e-mailt és megprobáljuk felvenni legalább a poloját és a startcuccait, hátha sikerül, legalább azokat ne bukja el... 

Délelőtt még elmentünk a fiúkkal az állatkertbe, Benny nagyon élvezte, de az időjárás engem kicsit aggasztott, mert hol esett az eső, hol száz ágra sütött a nap, így már kicsit izgultam, hogy mennyire fogunk elázni délután a futáson.

Láttunk bébielefántot, mókust, majmokat, a kedvenc koaláimat és még egy csomó cukiságot. :) 









Miután hazajöttünk, készülődni kezdtem, bepakoltam egy csomó váltásruhát arra az esetre, ha eláznánk és három után elindultam a Donauparkba , hogy Petrával találkozzunk és mindent átvegyünk, megnézzünk az 5 órás startra. :) 

Nem voltak még sokan, éppen akörül értek be az 5 km-t futók, úgyhogy gyorsan felvettük a startszámunkat, Timiét is simán odaadták, az időmérő chipjét is, így gondoltam egy nagyot és a jobb cipőmre felkötöttem az övét, a balon pedig az enyém volt... nem igazán szabályos, de ez úgysem volt egy olyan nagy verseny, hogy gond legyen belőle. :) legalább így "fut" velünk Timi is. :))) 

Elvittük a cuccainkat a kocsihoz, épp jött az egyik ismerősöm, aki már túl volt az 5 km-es futáson, mi gratuláltunk neki, ő hajrázott nekünk, aztán indultunk vissza a starthoz. Az eső megint kicsit csöpörögni kezdett, így inkább elvittem a széldzsekimet, amit végül a derekamra kötve futtattam meg, de futás után legalább jól jött, mert akkor már nagyon fáztam.

Gyors fotózkodás előtte, aztán odasétáltunk a startkapuhoz, de közben rájöttem, hogy éhes vagyok, nem is ittam eleget, wc-re még gyorsan be tudtunk ugrani, viszont az üres gyomrom kicsit aggasztott, de végül a 8 km alatt el is felejtettem, hogy éhes voltam. :) 

Eléggé középről startoltunk Petrával, én a szélen szeretek futni, mert úgy jobban tudok előzni, így megint így indultam és az eleje még kicsit döcögősen ment, mert sokan voltunk egyszerre, azért sikerült az első km-t 5:40 perc alatt lefutnom, majd a másodikat 5:27 alatt, és azt egymás mellett futottunk egy csajjal, aki picit leelőzött, de végig tudtam mögötte tartani a tempót a célig, úgyhogy kicsit neki is köszönhetem a végeredményt, mert jó tempót diktált a tudtán kívül nekem is. :)))) Jól ment a futás nagyon, idén megint teljesen más körben futottuk a 8 km-t, mint tavaly vagy akár tavalyelőtt, de nekem tavaly is kevesebbet mért a telefonom, idén is a garmin mindig később jelezte a kilométereket, mint ahogy ki voltak táblázva. Petrának viszont többet mért a mérője 8 km-re, szóval a fene tudja, hogy melyik a legpontosabb.

A tervem az volt, hogy 45 perc alatt érjek be, azzal már elégedett lettem volna, így néha osztottam - szoroztam fejben, hogy milyen lehet ilyen és ilyen tempóval az időm majd a 8 km-re. :) 

Elég hamar vége lett, azt vettem észre, hogy már kanyarodok rá a célegyenesre, így ott még picit ráhajtottam és végül 42:30 perc alatt beértem, ami nagyon jó idő lett magamhoz képest. :) Garmin szerint 7,68 km, de úgy sem rossz eredmény. 

Vicces volt, mert név szerint sorolták a beérkezőket és a bal lábam ért be először, így Timi nevét mondták be, aztán rögtön az enyémet is mondta, de meg volt keveredve a srác, hogy most mi is történt, de gyorsan elvegyültem a tömegbe, nehogy rákérdezzenek, hogy hol a másik futó csaj. :D :D :D 

Kaptunk vizet, zöldségeket, lehetett alkoholmentes sört inni, de én csak a vizet kértem és beálltam egy fa alá Petrát megvárni, mert közben eleredt az eső. Nemsokára ő is befutott, ügyes volt ő is, őt már a végére felfrissítette egy nagy adag eső azért. :) 

Átvettük a befutócsomagunkat, jó kis táskát kaptunk tele egy csomó repiajándékkal, és kaptunk nyomtatott oklevelet is, amit természetesen Timi nevére is kiállítottak. ;) Ő is megkapta a befutócsomagot, a polót, a jobb lábam érte futott, a bal pedig magamért. :) Így végülis nem veszített sok mindent a nevezési díjért, "csak" a futás élményét, de azt majd pótoljuk, gondolatban velünk volt!!!! 

Gyorsan szereztünk Petrával meleg kávét, és kaját, mert futás után eszünkbe jutott, hogy mi éhesek voltunk még nemrég és megvártuk az eredményhirdetést és a sorsolást is. :) 

A sorsoláson tippelős játékon nyertűnk pár dolgot, bár nagyon bénán tippeltünk, de mindenki nyert valamit, úgyhogy a buli miatt jó volt a színpadra felmenni. :)))) 

Kellemesen elfáradva indultunk haza, jó volt este 8-kor beállni a meleg zuhany alá és átmelegedni. :) 

Jó kis délután volt, és az oklevél nagyon tetszik, főleg az a része, hogy 7. lettem a korcsoportomban (36-ból!!!! ) és 77. a 352-ből. . :)) 









2013. szeptember 17., kedd

Mai útvonal

Újabb útvonalat teszteltem :)

Tegnap szólt a főnökasszonyom Grazból, hogy ha ma is olyan nyugis nap lesz, mint tegnap, akkor felesleges ott ülnöm az irodában háromig, irányítsam át a telefont és elmehetek egykor haza. 

Na, a vezérhangya máris elindult a fejemben, hogy akkor a legjobban használnám ki ezt a nyert szabadidőt, futócuccokat belepakoltam a táskámban és A és B tervvel indultam reggel dolgozni. Az A terv az volt, hogy hazafutok megint, de most az irodából, gyors tusolás és irány Bennyért az oviba, a B terv pedig, hogy ha nagyon gáz idő van, akkor konditerembe megyek és utána az oviba. Mióta újra tudok futni, azóta valahogy nem vágyok a konditerembe, imádok a szabadban mozogni, amikor csak tehetem, inkább kint futnék.

Nyugis nap volt, így délben megbeszéltük a főnökcsajszival, hogy akkor én leléphetek 1-kor, úgyhogy háromnegyedkor már teljes menetfelszerelésben vártam, hogy egy óra legyen, még az sem tántorított el, hogy egész nap hol esett az eső, hol nem.... sőőőt, szinte vártam, hogy picit essen az eső a futás közben. :)))) 

Az irodában nagyon hideg volt, 12 fok volt, így elég nehezen szedtem össze magam, de tudtam, hogy amint futok, már nem fogok fázni. :) Háromnegyedes futónaciban, egy hosszú ujjú futófelsőben, a DK polómban és egy széldzsekiben indultam neki + baseball sapi eső ellen. :) a cuccaim beleférte a dzseki zsebébe, így nem kellett a hátizsák.

Kb. fél percet sétáltam az irodától, mire megtalálta a jelet a garmin, eszembe is jutott az egyik DK társunk, aki épp tegnap írta fb-on egy másik társunknak, hogy már most lehet gyakorolni télre a mantrát a garmin órákhoz, hogy "találmármegajelet, találmármegajelet" :D :D :D , na, valahogy így éreztem magam én is ma.

Aztán a jel meglett, indítottam, de a pulzusomat nem találta meg, sebaj, úgysem tudtam még gyorsan futni, mert egy csomó lámpa és gyalogos lassított, így legalább szépen, lassan tudtam indulni. Lefutottam a Karlsplatzig, onnan végig a Ringen, aztán át a Schwedenplatznál, el Tony futóboltja előtt, ahol a cipőinket vettük Bogesszal :) , aztán máris (kb. 20 perc) alatt ott voltam a Praternél, ahonnan eddig indultam kétszer haza a múlt héten. Ezt a szakaszt már ismerem, tudom, hogy mikor mennyinél járok és mikor jön a kanyar fel a híd felé. :) 

Szeretem az őszt, a Hauptalleen a gesztenyesor minden évben gyönyörű, most is jó volt átfutni a fák alatt, néhol teljesen egyedül voltam, szemerkélt az eső, szuper érzés volt. Libabőr effekt...:)))) 





Aztán lekanyarodtam balra a Duna felé, elvileg bringások járnak errefelé, de én is itt szoktam futni, egy alagúton kell átfutni és utána fent is vagyok a hídon, ami átvisz a Dunán. :) Szeretem ezt a részt is, talán mert nosztalgiázhatok, hogy mennyit jártunk hajóval a Dunán arrafelé, szerettem. :)

A híd végén pedig lefotóztam azt a bizonyos kacskaringós lejárót, ami eddig kétszer megtréfált, mire rájöttem, miért is lett annál a résznél az aktuális kilométerem 7 perc fölötti.... ugyanis a gps nem érzékeli, hogy haladok, mert csak azt érzékelheti , hogy egy helyen vagyok, de azt nem, hogy haladok fentről lefelé. :) 



Így ma kitoltam vele és leállítottam fent az orámat és mikor leértem, akkor indítottam újra, nekem ne rontsa le a futós átlagomat. :)))))) 

Végig jól ment a futás, a vége felé eldöntöttem, hogy ma még teszek egy kört a ház körül, hogy meg legyen a 15 km, így legalább kicsit a lelkemnek is jót tett a visszavágó a hétvége miatt, mikor úgy kitolt velem az  a 14 km. :)))) ma megmutattam, hogy sik terepen azért jobban tudok futni. :D :D :D

15,06 km lett a vége és 1:31 lett az időm hozzá. Ez egy átlagos futás, ha jó formában vagyok. :) 

Néha épp nem esett az eső, de néha annyira jó volt, hogy csepergett vagy a vége felé már szépen rákezdett, ma élveztem, szellőztettem a fejemet és jó volt egyedül lenni és figyelni a fejemben a hangokra (nem bolondultam meg :D ), a környezet zajaira, az emberekre útközben. Szeretek futni, na!!! :))))) 

Meg volt mára a feltöltődés, utána jól esett a meleg zuhany és a hajmosás, aztán rohantam is tovább Bennyért, az időjárás miatt az ikeában kötöttünk ki, az mindig jó délutáni program. :) Ő játszik, én megebédeltem. :D 

Jó nap volt ma is! :)