2012. június 30., szombat

A legmelegebb nap...

az előrejelzés szerint holnap lesz a héten, aminek most nem örülök annyira, mivel reggel 10-kor startolunk a mezei-erdei futóversenyen.

Fázni nem fogunk, az tuti.... már örülök, hogy nem vállaltam be a három kört, a 12 km-t, még a 8 km is nagy harc lesz ebben a melegben. A térdgatyámat készítettem elő + futótrikót, csuklószorítót, hogy majd törölhessem vele a fejemet, mert tuti, hogy folyni fog rólam a víz, viszek izoitalt, úgyhogy elvileg amennyire tudok, felkészülök rá.

Elvileg árnyas helyen megy végig a táv, ebben reménykedek én is, hogy nem sok nap ér majd minket, bár melegnek meleg lesz, az tuti..

Ma strandoltunk délután, jó volt kicsit lehűteni magunkat a tóban. Egy újabb előnye annak, hogy itt lakunk: ingyen strand, tiszta tóval. :) Csak átsétáltunk, anyáék is hoztak direkt fürdőruhát, mert a hétvégét itt töltik nálunk, tesóm is átjött metróval, így együtt strandolt a család. :)

Holnap ők vigyáznak Bennyre, amíg futok, aztán jövünk haza ebédelni. Már kész a túrós-répás fasírt, én kovi ubival fogom enni, nekik majd összedobunk valamit. Még a mai pörköltből is van, bár én nem kívánom már egész héten a meleg kaját, ma is tésztasalátát ettem, teljes kiörlésű tésztából egy kis tálkával. Inkább iszok, de azt sokat....

Hoztak még házi gyümölcsöket, zöldségeket a kertből, most egy darabig el leszünk látva, a fagyasztóba is került saját cseresznye. :)

Úgyhogy minden oké körülöttem, próbálom megtalálni ebben a kutya melegben is a lehető legjobb programokat, ahol még el lehet viselni ezt az időt... na, a holnapi futás nem az lesz, de már jelentkeztem egy ideje, így nem mondom vissza.... futunk egy jót, ezzel készítem magam a holnapi szaunázásra. :)))))

2012. június 24., vasárnap

Bővebb beszámoló

A képes beszámoló után kicsit bővebben....

Szóval szuper hetünk volt, még ha az időjárás az első napokban nem a legjobb formáját hozta, mégsem hagytuk elvenni a kedvünket. :) Esőkabát, esernyő, aztán hajrá!!!

Az autót nem sokat használtuk, mindenhova gyalog mentünk. Első reggel már nagyon korán felébredtem, így elindultam kocogni, de nem jött be igazán, hogy mindenhol hegyek, emelkedők voltak, ráadásul nem tudtam sehogy egy kört kihozni, úgyhogy kb. fél órát voltam úton, közben fotózgattam az ébredő hegyeket, patakot. :) ráadásul megfájdult a lábam, nem igazán akar rendbe jönni a sípcsontomnál, úgyhogy most tényleg kényszerpihi van, különben bajban leszek jövő vasárnap az erdei futáson, amire neveztem.

Sajnos P bárányhimlős lett keddre, nagyon magas láza volt, így sok tervezett kirándulóhelyet töröltünk és főleg a közelben maradtunk Ildi barátnőmékkel, akik ott élnek már évek óta. Laura, a kislányuk iskolás, de nagyon aranyosan eljátszottak Bennyvel.

Voltunk játszóházban, szabadtéri játékparkban, kávéztunk, sétáltunk Rattenbergben, és az utolsó napon még a hegyre is feljutottunk a felvonóval, ami Bennynek is nagy élmény volt. :)

Azért a két hét bárányhimlő miatti szobafogság Bennyvel, majd ez az egy hét P betegségével engem eléggé kifárasztott, szombaton, a hazaúton már nagyon fáradt voltam, agyilag és testileg is....

Úhogy héftőn megváltásként éltem meg az ovit, jó volt kicsit pihenni, nekem akkor kezdődött a pihenés. :)))))

Megint elővettük a bringát, azzal megyünk reggel oviba és azzal is megyek vissza, közben pedig két délelőtt is kimozdultunk P-vel és nagyot tekertünk a Donauinselen, Alte Donaunál, mindkét nap 30-30 km-t úton voltunk. Első nap megpirultam a trikóban, pedig be voltam kenve, így másnap már bikinifelsőt vettem és a legrövidebb gatyámat. Eredmény: most a combomon két csíkban vagyok barna, egyszer térdig, most pedig rövidgatyásan, tiszta csini vagyok, nagyon gáz... :D :D hátul a vállamnál pedig trikóban barnultam, így még a hátam és a hasam hófehér... ultra gáz, de teljesen bikiniben nem a legkényelmesebb tekerni. :(((

Ráadásul eddig mindig volt rajtam a polár karórám és az elmúlt két napban azt is itthon hagytam, így még az órám helye is leégett, mert eddig az is hófehér volt... elintéztem magam pár napra. :(((

Ma is bringával megyek dolgozni, talán nem ázok el este....

A hétre megint van elég program, hétfőn-kedden délutános leszek, délelőtt tekerés + még egy kör a közeli bevásárlóközpontban van tervben, hétvégére jönnek anyáék, vasárnap pedig délelőtt az erdei futás lesz. Megnéztem az időjárás előrejelzést, a héten picit csökken a hőmérséklet, de hétvégére visszajön a kánikula, vasárnapra már 34 fokot írnak.... remek lesz a futás, már előre látom. De nem baj, "mezőn" még nem futottam, kiváncsi vagyok rá. Ez egy kisebb volumenű rendezvény lesz, de pont ezért érdekes, mert nem lesz szerintem olyan nagy tömeg. Majd meglátjuk, hogy mennyi idő alatt sikerül lefutni a 8 km-t, addigra össze kell kapnia magát a lábamnak is....

2012. június 21., csütörtök

Nyaralás képekben...

Google chrome-ra váltva sikerül képeket beszúrnom, így most beszéljenek a képek az elmúlt hétről... :))))

Reggel 6-kor fotózva, próbáltam futni, de sajnos nagyon fájt a lábam, most kényszerpihi van...





Erre is futás közben bukkantam 


Aztán végre kisütött a nap.... :)


Alpbach, egy másik szerelem :)


Kilátás az ágyból :)


1850 méter magasan



Rattenberg- Café Hacker... egy kötelező pihenőpont :)


Rattenberg, az Inn folyó partján


A kis teraszunk 


A kilátás a teraszról


Csak hogy mindenki tudja, kisbaba született :)


Naplemente kezdődik...


És lement...


Indulás a felvonóval a magasba


Megérkeztünk! :)


Most jó lenne belefeküdni abba a maradék hóba... :D


Elkaptam egy fotóra :D


Tejeskávé és császármorzsa, kötelező Tirolban!!!


Hangulatos hegyi vendéglő... 


Ahol 9 éve dolgoztam...

2012. június 13., szerda

Hegyek között...

még pár napig. :)

Eljöttünk Tirolba nyaralni, de eddig szinte megállás nélkül esett az eső.

Mindez még fokozható, ugyanis P bárányhimlős lett, most már nincs kétely, tegnap a helyi orvos is alátámasztotta és mára már brutálisan tele lett szegénynek mindene a kiütésekkel. :(

Az arca, a fejbőre, a nyaka, a felsőteste, most már a lábán is jönnek ki, a lábfején.... mindehhez még társul egy igen magas láz (39-39,5), amit folyamatosan csillapítunk. Abban igaza volt, hogy felesleges hazamennünk, mert annyira mindegy, hogy Bécsben vagy itt fekszik, de itt legalább mi Bennyvel tudunk kirándulni, a barátnőmmel talizni stb...

Ma végre elállt az eső is, így délelőtt vásároltunk, most alszanak a fiúk, én pedig a teraszon üldögélek, süttetem a lábamat és gyönyörködök a hegyekben, amik annyira hiányoztak már 9 éve....

Annak idején egy téli szezont töltöttem itt, pont ugyanerre a hegyre nézett a lakásunk ablaka, amit most is látok. :) Leírhatatlan a nyugalom, a levegő is teljesen más, frissebb, tisztább. Az emberek kedvesek, mindenki nagyot köszön, imádom a helyi pékséget, ahonnan reggelente vesszük a friss pékárút. :)

Talán a héten még feljutunk valamelyik hegyre is felvonóval, eddig a köd miatt nem volt értelme felmenni, de talán most már a maradék napokra jó idő lesz. Szerettük volna megnézni még Innsbruckot, a wattensi swarovski bemutatótermet a parkjával, de nem tudom, hogy mi fér még bele a napjainkba. Nagyon messzire nem is szeretnék elmenni így, hogy P itt fekszik, mert ha bármi van, gyorsan vissza szeretnék érni hozzá.

A tervek szerint szombaton megyünk haza, vasárnap családi nap lesz az oviban, amit valószínűleg majd a tesómmal nézünk meg, mert P még tuti , hogy jövő héten is betegállományban lesz...

Attól függetlenül, hogy esett eddig az eső, azért nagyon jól érezzük magunkat, már a látvány feledtet mindent.




2012. június 7., csütörtök

Tomán Edina

Egy elég meghatározó név a futás világában, ajánlom figyelmetekbe!!!!

Hogy ki is ő? Bevallom, pár hónappal ezelőttig én sem hallottam róla, mikor futóbarátnőm, Panni mesélt róla. Mint kiderült, már két könyvet (Amikor megállt az idő + Szívtangó)  is írt, amit én azon nyomban elkezdtem felkutatni és megrendelni. Nemrég olvastam ki, és még mindig a hatása alatt vagyok:

Edina mindig is sportos életet élt, a futást már iskolás kora óta űzte és mindegy volt, hogy milyen az idő, ő futott.

Aztán 22 éves korában, egy decemberi napon, karácsony előtt összeesett Pesten egy metróállomáson.... kórházba került, órákon keresztül volt a klinikai halál állapotában egy operáció alatt, amikor kiemelték a szívét, leszedtek róla egy dió nagyságű vérrögöt és utána a tüdejét is felnyitották, amiben helyre állították a keringését, ugyanis apró vérrögdarabkák szórodtak szét benne, ezzel nehezítve neki a levegővételt...

Magyarországon ő volt az első, aki túlélt egy ilyen dolgot, és az első, akinél ekkora mértékű operációt végeztek. Csodájára jártak az orvosok a szívklinikán, ahol több hetet töltött és utána Balatonfüreden kellett erősödnie a szívszanatóriumban.

A 22 évével hamar felnőtt, néha nem értette, hogy miért történik vele mindez... a szülei végig ott voltak mellette, lelki támaszai voltak, pedig nekik sem volt egyszerű, hiszen egy hajszál választotta el őket attól, hogy elveszítsék a lányukat.

De az a törékeny csajszi nem adta magát meg, amekkora élni akarás, hit, kitartás van benne, azt szerintem egy egész csapat megirigyelné!!! Először kis célokat tűzött ki magának, mint pl. megszabadulni a katétertől és egyedül eljutni a mosdóig, tusolni...

Aztán, ami nagyon megragadott és szinte láttam magam előtt, hogy Balatonfüreden is kitalálta, hogy márpedig ő lesétál a Balatonpartig... tél volt, hideg volt, de anyukája ott volt vele és felöltöztek és ketten, csigatempóval lesétáltak a Balaton partig... igaz, útközben abban már nem volt biztos, hogy hogy jut vissza, de nem adta fel, mert el AKART jutni a partig...

Az orvosok azt mondták neki, hogy soha többé nem futhat.... ugye nem kell mondanom, hogy ő ezt is megcáfolta... egy hónappal ezelőtt a Sárvár ultrafutáson volt, 12 órán keresztül futott!!!! A műtét után másfél évvel lefutotta a félmaratont 2 órán belül.... és bebizonyította, hogy nincs lehetetlen. :) Futószive van...

Örülök, hogy elolvashattam a könyveit, hogy kicsit a sorokat olvasva átélhettem a küzdelmeit, hogy megtanított arra, hogy mikor úgy érzem, nem bírom, akkor is fogat összeszorítva, de van tovább!!!!

Csak, hogy értsétek, miröl beszélek, pár részletet idemásolok a könyvéböl:

"ès innentöl kezdve futottam. Futottam, futottam és futottam. Egyre többet futottam.
Olyan volt, mint megtanulni járni. Elöször a talpra állás is nehéz. Aztán az elsö, ügyetlen lépések után boldogan zuhansz a földre. Ahogyan a kisgyerek az ügyetlenségétöl, én gyengeségemtöl rogytam össze. Mégis boldog voltam. "

"Futás közben gyakran szálltam vissza gondolatban hónapokkal korábbra; amikor térdre estem a metróban az éltetö levegö után kapkodva, majd eszméletemet vesztve rogytam a csempe hideg kövére. Amikor csövekkel a testemben ébredtem, nyálamtól és lélegeztetögéptöl fuldokolva. Amikor azt sem tudhattam, lábra állok e még valaha, és végtelen hosszú éjszakákat töltöttem éberen, az elviselhetetlen fájdalommal harcolva. Ès amikor ezek az intenzíven bennem élö emlékképek jártak eszemben, tudtam, hogy jó úton járok. Mert a szívem kitartott. Ès nem véletlenül tartott ki, hiszen futószív! Ezért nem adtam fel, soha nem adhattam fel. Tartoztam ennyivel a szívemnek. Tartoztam ennyivel magamnak."

"A verseny reggelén érkeztünk Badacsonyba, ahonnan az aznapi verseny rajtolt. A cél Balatonfüred volt, a Tagore sétány, egész pontosan a füredi Szívkórház parkja. Annak a kórháznak a parkjában fogok célba érni, ahol a mütét utáni hetekben rehabilitálódtam. Ennek gondolatára kívülállók számára felfoghatatlanul sok érzelem szabadult fel bennem. Már a versenyt megelözöen is hidegrázás és könnyek váltották egymást, akárhányszor felidéztem füredi emlékeimet, és ezekbe beleillesztettem elképzeld elsö maratonom katartikus élményét."

"Most pedig itt ülök a Balaton partján, negyvenkét kilométerre a füredi Szívszanatóriumtól. Ahová ma el fogok futni. Ès valóra váltom az álmom. Mert a sors megadta rá a lehetöséget. Viszont az utolsó lépéseket nekem kell megtennem. Egyedül."

"Az utolsó másfél kilométert Balatonfüreden tettük meg. Ekkor már nem voltak gondolataim. Csak érzéseim. Izmaim már cserbenhagytak, a szívem vitt a cél felé. Már nem láttam a külvilágot, nem érdekelt, hogy körülöttem mindenütt emberek tapsolnak, integetnek. Hangjuk összemosódott szívem tempós dübörgésével. Végigfutottam a sétálóutcán, majd kiértem a Balaton partjára. Elhagytam a mólót, és ráléptem a Tagore sétány kövére. Innen már láttam a célkaput. Jobbról, balról embertömeg, mindenki ordított, integetett, tapsolt. Nekem is tapsoltak. Magasba emelt kezekkel. Az utolsó kilométerekben fáztam. Vacogtam. A fáradtságtól és a fájdalomtól. De itt, a célegyenesben a hidegrázást felváltották a tüzforró könnyek. Iszonyatos érzelmek szakadtak ki belölem. Elmúlt a fájdalom, lábaimat pihekönnyünek éreztem, és boldogan repültem át a célkapun."

ès még tudnék rengeteg sort idézni, legszivesebben az egész könyvet megmutatnám Nektek! Tényleg megéri elolvasni, sok dologra rávilágít Edina története.

Már készül egy film is a történetéröl, mindenképp meg szeretném majd nézni. :)

A nagy álma a spártai futás: 246 km Athén és Spárta között. Ès tudom, hogy meg fogja csinálni... mert AKARJA és KÈPES RÀ!!! Ès én innen drukkolok neki!!!!


"Ha egyszer megízleled a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi,
mert ott voltál fent és oda vágysz vissza."

 Leonardo da Vinci

Lassan...

...de biztosan javul a lábam, de még nem az igazi. :(

Alakul a helyzet, de szerintem még jobb, ha nem terhelem le annyira a lábam, mert a múltkor is két hét után is vissza tudott jönni a fájdalom, úgyhogy a hosszabb futásokat most mellőzöm inkább.

A héten ma reggel merészkedtem le először hétvége óta kocogni, bár reggel 5:50-kor kb. öt percig viaskodtam magammal, hogy elinduljak e vagy sem... végül győzött a futás utáni vágyam, öltöztem és indultam. :) Kellemes idő volt már, többen kocogtak, nordic walkingoltak a tónál, ma én is belül futottam a terepes részen, a betont még egy darabig kerülöm szerintem. Bírtam volna többet is, de inkább három körrel megelégedtem, ami 6 km volt, így kb. 40 percet kocogtam kényelmes tempóval és a lábam sem fájt.

Egyenlőre ennél az adagnál maradok, holnap is szeretnék reggel lejutni és szombaton is , vasárnap még nem tudom, mert aznap sokat vezetek, így még meggondolom addigra. :) Elvileg elviszem majd Tirolba is a futócuccomat, az lenne a legszuperebb élményem, ha ott tehetnék tiszteletkört futva, ahol 9 éve nagyon szép hónapokat töltöttem el. :) Imádom Alpbachot, egyszerűen számomra a legszebb osztrák helység. :) És végre visszamegyünk 6 nap erejéig, már alig várom!!!!!

Addig még két délutános műszakom van hátra, szombaton pedig már pakolászunk, P sem dolgozik már holnaptól. :)

Egyébként azt vettem észre, hogy valamiért az anyagcserém már nem úgy működik, mint régen, sőt, már a két évvel ezelőttire sem igen hasonlít, ugyanis most is próbálok figyelni, mozogni, és nagyon lassan mozdul a mérleg nyelve, pedig tényleg nem kajálok már olyanokat, amiket nem kellene... fura. De ez van, akkora nagy tragédiának nem érzem, csak meglepődtem, hogy ennyit változhat az ember szervezete... Tudom, hogy türelem és odafigyelés...

Ma finomat ebédeltünk, répás-főtt tojásos töltelékes csirkecombot sütőzacsiban sütve + rizibizi helyett "bulgurbizi", bio bulgurból, borsóval. :))) Szerintem finom volt, Benny szortírozott, csak a borsót és a bulgurt ette meg + pici husit. Szereti a répát, a főtt tojást, de ma a töltelék nem jött be neki, "mert narancssárga" . :D :D
Néha nem egyszerű eset.... de ha belegondolok, akkor mit várok?? Én is elég finnyás vagyok, úgyhogy a történelem csak megismétli önmagát.... :D :D


2012. június 3., vasárnap

Újabb pipa :)

Az idei év DM női futását is sikeresen teljesítettük! :)

Szuper napunk volt, jó kis futáson vagyok megint túl. :)

Igaz, a tegnap éjszakám nem volt valami jó, alig aludtam, nehezen aludtam el, aztán felébredtem, mikor P hazajött, 5-kor is ébren voltam, majd negyed 8-kor Benny ébresztett. Szóval teljesen kipihent nem voltam, de mindegy, nem ezen múlt...

9 után értem oda a Stadionhoz, a tesóm és Szilvi barátnőnk is már ott voltak, és Edit is jelzett, hogy már ők is ott vannak a tömegben a célnál, ugyanis az 5 km-t futok akkor értek be és egy barátnője is futott, akit meg akartak várni.

Már akkor reggel elég nagy káosz volt, rengeteg ember, de aránylag jól meg volt szervezve minden, hogy ki merre induljon...

Sajnos a fehér futópóló vásárlásról lemaradtam, már pakoltak össze, ráadásul csak XS-es méretük van online is, szóval erről lecsúsztam. Tanulság: ne gondolkodj, ha valami tetszik, VEDD MEG AZONNAL!!! :)

Körbenéztünk még a sátrak között, fotózkodtunk a DM sátorban, kerestünk egy wc-t, ami már elég nehéz mutatvány volt, mert rengetegen vártak mindenhol, de végül egy eldugott helyen nem kellett sokat várni, így oda beslisszantunk. :)




Elindultunk a start fele, ami idén is jó hossú volt, így még éppen időben odaértünk, kb. 5 perc volt az indulásig. Startblockokra voltunk beosztva, a jelentkezésnél meg kellett adni, hogy mennyi idő alatt szeretnénk lefutni és az alapján soroltak be minket. Én a D-ben voltam, leadtam a hátizsákot a Szilvinek, beálltam a blokkomba, de olyan gyorsan eltűntek, hogy nem tudtak már fotót csinálni rólam, ráaádásul a mögöttünk lévő blokkban kerestek, de végül még utolsó pillanatban csak összejött egy induló fotó. :)


Ami idén is kicsit zavaró volt, hogy nagyon lassan indult a blokk, így ott szerintem elég sok időt veszítettünk, mert előzgetni sem igen lehetett, ráadásul páran tényleg össze-vissza kavartak. Nekem nem indult el a telefonomon a zene, így azt bizergáltam az elején, de végül minden összejött és indulhatott a futás. :)

Kb. azzal a tempóval indultam, mint Siófokon, az kényelmes volt, és szerencsére elég árnyékos is volt a szakasz a sok fa miatt, így nem éreztük az elején, hogy mennyire meleg lett közben. Az első három km könnyeden ment, aztán néha már előbukkant a nap, meleg volt, de pont jókor jött egy frissítő közben, ahol vizet ittunk. A negyedik km-nél volt egy tűzoltóautó megint, ami vizet locsolt, jó volt átszaladni rajta, teljesen felfrissített. :)

Az 5. km-t 31 perc alatt tettem meg, akkor már éreztem, hogy 1 óra alatt nem fogok beérni, akármennyire is szeretnék, mert a java még hátra van , a naposabb része a szakasznak.

A 7. km környékén újra előjött a fájdalom a lábamban, ez kicsit legyengített, de igyekeztem tartani a tempót, viszont innentől már azért figyeltem a lábamra, amennyire tudtam. Elfutottunk az óriáskerék előtt, végig a Prateren is, az érdekes volt nagyon. Rengeteg néző volt, akik lelkesen drukkoltak nekünk! :)

A 8 km-nél kicsit begyorsítottam, váltogattam a gyorsabb, lassabb tempót és a 9. km-től kicsit jobban rákapcsoltam, így a célhoz már eléggé lefáradva értem oda, de még volt elég szusz bennem, hogy ráhajtsak és így 1 óra 2 perc 32 másodperc alatt értem be. :) Végülis annyira nem rossz az eredmény, 10 km-re, de persze volt már jobb is. Csak akkor minden klappolt, ma pedig nem voltam 100 %-os.

Kaptunk érmet, vizet, egy -egy szál rózsát, aztán sétáltam kifelé a tömegbe, ahol már Szilviék vártak. :) Gyorsan csináltunk pár "utána" fotót is, elfáradva, kipirulva, de büszkén, hogy ezt is megcsináltam. :)



 



Lassan a tesóm is beért a nordic walkingosokkal, ő is ügyes volt, 47 perc alatt sikerült célba érnie, ő is kellemesen elfáradt a végére. Mondjuk elég meleg is lett, valahogy a kánikula tényleg borítékolva van, ha ez a futás van. :)





Leadtuk a tesóm időmérő chipjét, utána enni akartunk, de mindenhol tömegnyomor volt, így átsétáltunk (mert nem mentünk/futottunk eleget :D ) a kb. másfél km-re lévő Praterbe, ott akartunk beülni valahova teraszra, de minden foglalt volt, úgyhogy végül a Schweizerhausnál ettünk krumplirösztit, retket, aztán fagyiztunk egyet egy új fagyizó teraszán, ott tudtunk üldögélni, mert ott még volt hely. :))))

Megpihentünk, feltöltődtünk és indultunk haza regenerálódni. :)))) Én itthon egyből letusoltam, hajat mostam és egész délután pihegtem, mert a lábfájásom nehezen hagy mozogni. Most pár nap pihi következik, a lóbalzsam már amúgy is jó barátom, megint kezelésbe veszem vele.

 Jó kis futás volt, és azt mondom, a tömeg (35 ezer csak a futó nőkből + a kísérők!!!) ellenére is érdemes egyszer részt venni, mert hihetetlen élmény ennyi emberrel futni. És nem utolsó sorban nagyon szép az érem is, amit adnak + a nike futópoló is. :) Már ezért megérte + az adrenalinért, ami a verseny alatt felszabadul. :)))

2012. június 2., szombat

Készülődés

...Most a holnapi DM Frauenlauf/Női futás rendezvényre. :)

Mivel már olyan régen versenyeztem (két hete :D ) , itt az ideje egy újabb rendezvényen részt venni, ráadásul egy olyanon, ahonnan nem lehet hiányozni, ha az ember lánya Bécsben él és ráadásul imád futni. :))))

Tavaly futottam először ezen a versenyen, akkor még csak öt km-t, holnap a 10 km-es távon fogok Edit barátnőmmel indulni. :)

A tesóm 5 km-t nordic walkingol, sportosan kezdi a bécsi életét, ugyanis pénteken volt az első munkanapja, ő is kiköltözött ide a közelünkbe. :):))

Ma délelőtt elhoztuk a startszámunkat, a sok ajándékot, amit egy szatyorban kaptunk, a nike futópolónkat, direkt erre az alkalomra csináltatták, egyenpoló. Tavaly narancssárga volt, idén meggypiros. :)

Már odamentünk időben, el is áztunk kicsit, de nagyon szuperül meg lett szervezve idén is, mert gyorsan megkaptunk mindent, utána még körbe tudtunk nézelődni a sátraknál.

A szatyorban amúgy idén is egy csomó minden volt, utalványok a dm-ből, leiner bútorboltból, edzőtermekből, kenyérutalvány az egyik pékségből, termékminták arckrémből, kézkrémből, tusfürdő, tea, ragtapasz, papírzsepi, magnézium, esőkabát, kellogs gabonapehely, izotoniás ital, manner nápolyi, soletti teljes kiörlésű minibagett, kontaklencse csomag, tea és még sorolhatnám, de nem jut eszembe több. :)))

A poló ugyanolyan szabású, mint a tavalyi, idén jobb lett volna az M-es méret, de mégis S-est hoztam, így kicsit passzentos, de sebaj. :)

Voltunk a Leiner sátornál egy szerencsekereket pörgetni, a tesóm az esernyőt szuggerálta, én polót, esernyőt, vagy végülis bármit, csak baseball sapkát nem akartam, és én egy polót, ő egy esernyőt nyertünk. :) Tök jó kiwizöld színűek, vidámak.

Holnap reggel már 9-fél 10 között kint szeretnék lenni, hogy még tudjunk csoportképet csinálni + Editnek viszem a startszámát, szatyrát, aztán mi 10:25-kor rajtolunk. :) Állítólag 30 fok és NYÁR várható, tavaly sem fáztunk, úgy látszik, hogy a kánikula mindig tuti, ha ez a DM-es futás van. :)))))

9-től rajtolnak az 5 km-en futók, ők a többség, aztán jövünk mi, a 10 km-t futók, majd a nordic walkingosok, a tesómék. :) Utána a célnál találkozunk mindannyian!

Már várom nagyon, megyek is aludni... :) azért pár képet teszek fel az előkészületekről:


Több, mint 30 ezer startszatyor várt ma kiosztásra....


A polónk és a startszámom :)


A kiwizöld nyereménypoló :)


Terveim szerint max. 1 óra 5 perc alatt be szeretnék érni, de majd meglátjuk, hogy a lábam hogy bírja a tempót. :))) Ősszel egy elég nehéz terepen lévő 10 km-es versenyen 58 perc körül értem be. Egy ilyen idővel most is kiegyeznék...

2012. június 1., péntek

Újdonságok

Az osztrák Interspar/Spar üzleteiben!

Csütörtökön el tudtam ugrani kocsival a közeli bevásárlóparkban lévő interspar üzletbe, addig P vigyázott Bennyre, így feltankoltam pár finomságból.

Néha jó odáig elmenni, mert a spar vital termékeket szeretem, mindig újítanak valamit.

Mint pl. most is, ráéreztek a steviával való édesítésre és egyre több ilyen termékük van már a polcokon, amiből én most párat leteszteltem. :)

Vettem fagyit, vaniliást és latte machiattost:

300 grammosak a dobozok, 2,99 euro, ami nem olcsó, de szerintem nem is vészes, mert fagyit azért általában nem veszünk minden nap. :) A vanilia isteni finom, nem lehet abba hagyni, a latte machiattos is finom, tegnap benyomtam egy dobozzal.
Viszont figyelni kell, mivel a stevia is édesítő és ha a gyomrunk nem ismeri, hasmenést okozhat... Mondjuk szerintem nálam inkább az történt, hogy megettem ebéd után egy doboz fagyit és utána uzsonnára görögdinnyéztünk Bennyvel.... na, mondanom sem kell, hogy volt rendesen méregtelenítés, még ma sem az igazi a gyomrom... :)



Amit már régóta veszek, mert ezt náluk a billában is lehet kapni, steviás joghurtok: meggyes, epres, sárgabarackos, vaniliás és ivójoghurt is van három féle:


Ezek nagyon finomak, a gyümölcsösben még gyümidarabok is vannak, az ivójoghurt is kellemes ízű. Ettől még nem volt hasmenésem, bár ugye ezek nem is olyan nagy mennyiségek, mint pl. egy doboz fagyi. :) De most van a hűtőben megint belőlük, reggelire, tízóraira tökéletes néha. :)



Mivel elfogyott a ketchup itthon és éppen nézegettem, hogy milyet vegyek, örömmel találtam rá erre a steviás változatra:


Ezt mondjuk még nem teszteltük le, de ebből sem eszünk olyan nagy mennyiséget, hogy gond lenne majd belőle. :)

Szóval érdemes nyitott szemmel járni a boltokban, mert egyre jobban kezdenek áttérni a gyártók a diétás termékeknél a steviás édesítésre, már reklámban láttam, hogy a nöm fasten is előállt pár új joghurttal:


Mondjuk a danone-osban kevesebb kcal és ch van, ebben még így, steviával édesítve is elég sok van, szóval vigyázni kell!

Jövő héten is majd megpróbálok elszabadulni egyedül egy körre, hogy nyugodtan böngészhessek egy kicsit, mert csak egyedül tudok mindent pontosan átnyálazni, Bennyvel csak célirányosan megy a bevásárlás. :)))