Újabb pipa :)

Az idei év DM női futását is sikeresen teljesítettük! :)

Szuper napunk volt, jó kis futáson vagyok megint túl. :)

Igaz, a tegnap éjszakám nem volt valami jó, alig aludtam, nehezen aludtam el, aztán felébredtem, mikor P hazajött, 5-kor is ébren voltam, majd negyed 8-kor Benny ébresztett. Szóval teljesen kipihent nem voltam, de mindegy, nem ezen múlt...

9 után értem oda a Stadionhoz, a tesóm és Szilvi barátnőnk is már ott voltak, és Edit is jelzett, hogy már ők is ott vannak a tömegben a célnál, ugyanis az 5 km-t futok akkor értek be és egy barátnője is futott, akit meg akartak várni.

Már akkor reggel elég nagy káosz volt, rengeteg ember, de aránylag jól meg volt szervezve minden, hogy ki merre induljon...

Sajnos a fehér futópóló vásárlásról lemaradtam, már pakoltak össze, ráadásul csak XS-es méretük van online is, szóval erről lecsúsztam. Tanulság: ne gondolkodj, ha valami tetszik, VEDD MEG AZONNAL!!! :)

Körbenéztünk még a sátrak között, fotózkodtunk a DM sátorban, kerestünk egy wc-t, ami már elég nehéz mutatvány volt, mert rengetegen vártak mindenhol, de végül egy eldugott helyen nem kellett sokat várni, így oda beslisszantunk. :)

Elindultunk a start fele, ami idén is jó hossú volt, így még éppen időben odaértünk, kb. 5 perc volt az indulásig. Startblockokra voltunk beosztva, a jelentkezésnél meg kellett adni, hogy mennyi idő alatt szeretnénk lefutni és az alapján soroltak be minket. Én a D-ben voltam, leadtam a hátizsákot a Szilvinek, beálltam a blokkomba, de olyan gyorsan eltűntek, hogy nem tudtak már fotót csinálni rólam, ráaádásul a mögöttünk lévő blokkban kerestek, de végül még utolsó pillanatban csak összejött egy induló fotó. :)

Ami idén is kicsit zavaró volt, hogy nagyon lassan indult a blokk, így ott szerintem elég sok időt veszítettünk, mert előzgetni sem igen lehetett, ráadásul páran tényleg össze-vissza kavartak. Nekem nem indult el a telefonomon a zene, így azt bizergáltam az elején, de végül minden összejött és indulhatott a futás. :)

Kb. azzal a tempóval indultam, mint Siófokon, az kényelmes volt, és szerencsére elég árnyékos is volt a szakasz a sok fa miatt, így nem éreztük az elején, hogy mennyire meleg lett közben. Az első három km könnyeden ment, aztán néha már előbukkant a nap, meleg volt, de pont jókor jött egy frissítő közben, ahol vizet ittunk. A negyedik km-nél volt egy tűzoltóautó megint, ami vizet locsolt, jó volt átszaladni rajta, teljesen felfrissített. :)

Az 5. km-t 31 perc alatt tettem meg, akkor már éreztem, hogy 1 óra alatt nem fogok beérni, akármennyire is szeretnék, mert a java még hátra van , a naposabb része a szakasznak.

A 7. km környékén újra előjött a fájdalom a lábamban, ez kicsit legyengített, de igyekeztem tartani a tempót, viszont innentől már azért figyeltem a lábamra, amennyire tudtam. Elfutottunk az óriáskerék előtt, végig a Prateren is, az érdekes volt nagyon. Rengeteg néző volt, akik lelkesen drukkoltak nekünk! :)

A 8 km-nél kicsit begyorsítottam, váltogattam a gyorsabb, lassabb tempót és a 9. km-től kicsit jobban rákapcsoltam, így a célhoz már eléggé lefáradva értem oda, de még volt elég szusz bennem, hogy ráhajtsak és így 1 óra 2 perc 32 másodperc alatt értem be. :) Végülis annyira nem rossz az eredmény, 10 km-re, de persze volt már jobb is. Csak akkor minden klappolt, ma pedig nem voltam 100 %-os.

Kaptunk érmet, vizet, egy -egy szál rózsát, aztán sétáltam kifelé a tömegbe, ahol már Szilviék vártak. :) Gyorsan csináltunk pár "utána" fotót is, elfáradva, kipirulva, de büszkén, hogy ezt is megcsináltam. :)

 

Lassan a tesóm is beért a nordic walkingosokkal, ő is ügyes volt, 47 perc alatt sikerült célba érnie, ő is kellemesen elfáradt a végére. Mondjuk elég meleg is lett, valahogy a kánikula tényleg borítékolva van, ha ez a futás van. :)

Leadtuk a tesóm időmérő chipjét, utána enni akartunk, de mindenhol tömegnyomor volt, így átsétáltunk (mert nem mentünk/futottunk eleget :D ) a kb. másfél km-re lévő Praterbe, ott akartunk beülni valahova teraszra, de minden foglalt volt, úgyhogy végül a Schweizerhausnál ettünk krumplirösztit, retket, aztán fagyiztunk egyet egy új fagyizó teraszán, ott tudtunk üldögélni, mert ott még volt hely. :))))

Megpihentünk, feltöltődtünk és indultunk haza regenerálódni. :)))) Én itthon egyből letusoltam, hajat mostam és egész délután pihegtem, mert a lábfájásom nehezen hagy mozogni. Most pár nap pihi következik, a lóbalzsam már amúgy is jó barátom, megint kezelésbe veszem vele.

 Jó kis futás volt, és azt mondom, a tömeg (35 ezer csak a futó nőkből + a kísérők!!!) ellenére is érdemes egyszer részt venni, mert hihetetlen élmény ennyi emberrel futni. És nem utolsó sorban nagyon szép az érem is, amit adnak + a nike futópoló is. :) Már ezért megérte + az adrenalinért, ami a verseny alatt felszabadul. :)))