2013. február 28., csütörtök

Gyógyító napsütés

Ma tényleg gyógyított.... :)

Már napok óta megint nem láttuk a napot, hideg is volt, a hétvégén még az a sok hó is leesett, szóval már kicsit elegem volt az időjárásból. :(
 
Ráadásul éjszaka a nagymamámmal álmodtam, nagyon rossz volt és ezért reggel sem voltam annyira feldobódva, pedig azt terveztem, hogy futócuccban elviszem Bennyt oviba és letesztelem a másik futóutvonalat, amit fejben kitaláltam.
 
Végül autóval mentünk oviba, futócucc a szekrény mélyén maradt és elmentem nyugiban bevásárolni, a futókedvem a béka feneke alatt volt. :((( Úgy voltam vele, hogy mindegy a szabadnap, ha nincs kedvem futni, nem erőltetem. Bevásároltam egy csomó rágcsát, csokit, gondoltam, bevackolom magam valami film elé, aztán ez lesz a mai programom. Bár nagyon régóta nem csináltam ilyet, de ma nagyon nem volt kedvem semmihez....
 
Hazajöttem, kibontottam mindent, amit vettem, leültem a laptop elé és próbáltam élvezni a sok tiltólistás nasit, rágcsát. :))) A kedvem nem lett jobb, kezdtem mérges lenni magamra, aztán 11 körül kisütött a nap. Egyre szebben, szinte hívogatott kifelé...
 
Úgyhogy nasik, rágcsák gyorsan száműzve lettek a konyhába, már nem ízlett egyik sem, inkább futócuccot húztam és tíz percen belül lent voltam. :)))) A téli sapkát vékonyabbra cseréltem, egy réteg ruhát már nem vettem fel és a kesztyűt sem vittem, szuper volt! :)
 
Induláskor eldöntöttem, hogy megpróbálok ma gyorsabb tempóban futni, ma megjött a kedvem hozzá. Végül sikerült 1 óra 9 perc alatt 11,6 km-t futni, három personal best-tel. :) Mondjuk ez az endo szerinti rekord, azért versenyen már futottam jobbat is, de az elmúlt hetekben, hónapokban a mai volt a legjobb időm. Jó volt, de el is fáradtam. :))) Az átlagidőm 6 perc/km volt. Majd meglátjuk három hét múlva, hogy versenyen ez mennyi lesz.
 
Délután jól tartottam magam kaja ügyben, az ikeában voltunk, húsgolyókat akartam enni, de a lóhúsbotrány miatt most nem kapható, így salátát ettem csak, nem volt máshoz kedvem. Azért itthon egy tál eper után még megettem a délelőtt meghagyott rágcsákat, úgy voltam vele,hogy ma elpusztítok mindent, hogy már ne legyen kísértés. :))) Tudom, hülye kifogás, de sajnos nálam ez a hatásos, különben minden este rájárnék....
 
Azért este még kicsit visszatért a jókedvem, mert felpróbáltam a nyári gatyáimat, és csak egy állt hüyén, az összes többit kényelmesen be tudom gombolni, tavaly ilyenkor volt olyan nadrág, ami a combom közepéig nem ment fel. Úgyhogy lassan jöhet a nyár, bár először a tavasz jöjjön, vettem jó kis vékony gatyákat! :))))
 
Fél óra múlva pedig indul a májusi DM női futásra a jelentkezés, most már megvárom és az elsők között jelentkezek rá, mint tavaly, ez most már hagyomány lesz, hogy itt ülök addig, mire megnyitják a regisztrációt. :)))) Ez egy olyan verseny Bécsben, ahonnét nem szeretnék hiányozni, mert hihetetlen hangulat van az egész verseny alatt, egész hétvégén programok vannak, gyerekfutás, minden szuperül meg van szervezve, profi verseny. Tavaly Edit barátnőmmel futottunk 10 km-t, a tesóm pedig nordic walkingolt. Már alig várom az idei futást. :)
 
De azért addig még lesz pár rendezvény, ahol elindulok, először március 17.én Wien Energie Félmaraton, aztán április 14. Vienna City Marathon (félmaraton táv), tervben van a Vivicitta is, de ez még kérdőjeles, május 19.én tervben van a Keszthelyi kilométerek verseny (talán félmaraton), és Bécsben is lesznek még kisebb versenyek, majd június 1-2 ULTRABALATON!!! :) Már nagyon várom mindegyiket, imádom a versenyek hangulatát!!! :) Igaz a mondás, ha egyszer kipróbálod, többet nem menekülsz! :)))
 
 

2013. február 24., vasárnap

Hétvégi futások

Végül egész jól zártam a hetet, igyekeztem a legjobbat kihozni az időmből és az időjárási körülményekből....
 
A héten csak kedden futottam, mert aznap voltam szabadnapos, a többi napokon nem jött össze, hála a kedvenc főnökasszonyomnak, de sebaj, lesz ez még így sem! ;) :)
 
Aztán péntekre meg volt beszélve, hogy a tesóm munka után jön Bennyhez, itt alszik és majd szombat ebéd után megy csak haza, úgyhogy szombat délelőttre terveztem egy adag futást, ha már lett bébiszitterem....
 
Aha, csak más dolog tervezni és megvalósítani, péntek reggeltől iszonyatos mennyiségű hó esett már megint, már látni sem bírom ezt a fehérséget, bár tudom, hogy még bőven itt az ideje, hiszen február van, de akkor is elég már belőle. Pénteken még délután dolgoztam, aznap még nem is volt annyira nagyon gáz eljutni dolgozni és hazajutni, még leparkolni is egész jól tudtam, de éjjel még esett kb. a duplája, így most gyönyörűen be van temetve az autó, holnap öröm lesz kiásni... bár mondják az esőt, amit jelen esetben nagyon várok, jó lenne, ha elmosná holnapra az egész fehérséget...
 
Így tegnap reggel mikor kinéztem az ablakon, a hátam közepére nem kívántam a futást, de mivel már pénteken is a munkahelyemen csak az édességen járt az agyam, tudtam, hogy azért jó lenne lejutni mégis valamennyit futni. :)
 
 
 
Lementünk boltba, megfőztem a csirkepörit és már majdnem elengedtem az aznapi futást, mert nem volt sok kedvem nekiindulni, de mivel a múltkor annyira jó volt a friss hóban, így végül a tésztafőzést átadtam a tesómnak és már öltöztem is. :))) Úgy indultam neki, hogy futok két tókört, de sejtettem, hogy több lesz a vége kicsit, úgyhogy megmutattam, hogy mit hol találnak ebédhez. :D
 
Mivel még friss hó volt, így több helyen nem volt eltisztítva, szuper volt ahogy ropogott a talpam alatt a fehér hótömeg.... végül egy nagyobb körre indultam, ott aránylag el volt takarítva a legtöbb helyen a hó, de néhol nagyokat kellett ugrani, mert egy helyre túrták a járdákról a havat. Vicces és szórakoztató volt, nagyon élveztem. :))) 41 perc alatt értem vissza, 6,57 km lett a vége, kellemesen elfáradtam. Megmentettem a nap becsületét.
 
Aztán beírtam az aktuális adatot a DK közös táblába és akkor láttam, hogy 200 méter hiányzott a 60 km-hez, februárban eddig ennyit mentem.... na, el is döntöttem, hogy ma reggel jön egy kis folytatás, szóltam is P-nek, hogy 8-9 között lemennék egy órácskára, mielőtt elindul dolgozni. :))) Nehogy már ne legyen kerek az a szám vasárnapra!!! ;)
 
Kicsit nehezen keltem ma ki az ágyból, bár segített Benny, mivel 3/4 7 körül már felébredt, így fél 8-ra már aránylag összeszedtem magam, ettem egy banánt és picivel 8 előtt már lent is voltam. Nagyon nem esett jól a hideg, ráadásul a nyálkás járdákra ráfagyott a nedvesség, így már az első sarkon majdnem dobtam egy hátast, már láttam, hogy nem lesz a mai annyira szórakoztató futás, mint a tegnapi volt.... azért nekiindultam, lesz ami lesz alapon. :) Az első km lassú lett és kb. még a következő 5 is, néhol a futás totyogássá vagy korcsolyázássá vált, de nem adtam fel, mert fél óra után már eldöntöttem, hogy ma 10,5 km-t mindenképp megyek, hogy akkor már 70 km legyen a DK táblában a maival együtt. :))) Lassan olvadozni kezdett az utakról is az a nyálkás izé, így az utolsó 5 km-t főleg latyakban tettem meg, ami egy fokkal jobb volt már. Csúcsidőt nem futottam, mert a vége 10,56 km lett 1 óra 10 perc alatt, de örültem, hogy végig mentem a nagy körömön, még ha néhol totyognom is kellett, mint a tojógalamb. :))))
 
 
Egyébként ma sokan futottak 25-50 kilométereket, mert nemzetközi Yours Truly futás nap van, be lehet küldeni a ma megtett futásokat is egy adatlapra, érdekes, hogy mennyien regisztráltak ma is erre az eseményre. Én is feljegyeztem a mai 10,5 km-emet, bár azért messze vagyok még a nagyoktól, de tettem valamit a mai napért is. :))))
 
 
A héten még jó lenne lejutni legalább kétszer-háromszor, de az már biztos, hogy a 120 km nem lesz meg februárra, mert a múlt heti betegségem miatt kiesett jó pár futós nap, de sebaj. :) Nemsokára március, egy félmaraton ott már tervben van és ha elkezdek az új munkahelyen dolgozni, talán jobb rendszer is beáll majd a futásokban is.

2013. február 20., szerda

Útvonal tesztelés

Készülődök a következő fejezetre....

Az van, hogy kaptam egy nagyon jó munkaajánlatot, amit nem kellett sokáig átgondolnom, hogy vállalom e, azonnal igent mondtam. :) Hétfőtől péntekig állandó délelőtt, napi 5 óra, reggel 8-tól 13 óráig, néha 9-től 2-ig. Mindig ilyesmire vágytam, főleg mióta már Benny is az életünk része, minden nyáron szenvedtem, hogy én délutánonként dolgoztam, ő pedig a nagyszülőkkel töltötte a délutánjait. Nagyon jó, hogy vannak nagyszülei, akikre mindig számíthatok, de ezek az évek a legszebbek, most még szüksége van rám is, így nagyon rossz volt, hogy nem tudtam vele annyit lenni, amennyit igényelt volna.
 
Azt hittem, hogy a kereskedelem a turizmus után jobb lesz, de csak egy fokkal lett jobb, annyiban, hogy vasárnaponként itt voltam vele, de attól még mindig 2-3, néha még 4 estét is nélkülem volt, ha éppen úgy voltam beosztva. Így megint nézelődni kezdtem, hátha szembe jön velem a tökéletes munka....
 
És így is lett, megláttam ezt a hirdetést is, írtam nekik, felhívtak, elmentem hozzájuk, elmentem próbanapra, és vártam. Minden nagyon tetszett, és ahogy kiderült, én is szimpatikus voltam nekik, mert engem választottak, így múlt héten felmondhattam és most a felmondási időmet töltöm éppen. Utolsó munkanapom március 15 lesz, 18án pedig kezdek az irodában. :))))
 
Ami egyik oldalról szuper, hiszen minden délutánom és hétvégém szabad lesz ezután, a másik oldalról furcsa is lesz, hiszen sosem dolgoztam még hétfőtől péntekig valahol, mindig voltak hét közben szabadnapjaim, tudtam futni, jönni-menni, intézkedni stb.... ezt most meg kell szoknom, hogy nem lesz, meg kell találnom így is az időt a futásra, és egyéb dolgokra.
 
Anyósomékra ugyanúgy számíthatok, heti egyszer ők mennek majd Bennyért, ez már be van tervezve és már a hétvégi futóversenyeket is említettem nekik, amikor majd szükségem lesz a segítségükre. :)
 
Kitaláltam azt is, hogy heti kétszer minimum úgy fogom csinálni, hogy elviszem a futós cuccaimat dolgozni és egy órakor átöltözök, hátamra veszem a futós hátizsákot (ugye-ugye, hogy jó befektetés volt? :D ) és eljövök pár metrómegállót, leszállok az Alte Donaunál vagy a Donauinselnél esetleg a Praternél és hazafutok az oviig, Bennyért.
 
Ma leteszteltem az egyik útvonalat, elvittem Bennyt oviba, aztán elmetróztam az Alte Donauig, és onnan hazafutottam. :))) A metrómegállótól az oviig kb. 7,5 km volt a táv, többnek tippeltem, de végülis a célnak megfelel majd. Ma még ráhúztam utána még egy nagyobb tókört, így a vége 12,35 km lett, kényelmes tempóval, ráadásul volt pár piros lámpa és egyszer egy vonat is, ami miatt meg kellett állnom. :)))) De ha majd 1-ig dolgozok és mondjuk 3-ra megyek Bennyért, akkor belefér heti kétszer egy ilyen futás.
 
Ezen a linken van a teljes útvonal és a futás kimutatása, a köridőknél simán rá lehet jönni, hogy mikor volt piros lámpa és vasúti átjáró. :))))))
 
 
Jövő héten megpróbálom még a Prateres szakaszt is letesztelni, az szerintem hosszabb lesz, de majd meglátjuk. :)))) Nyáron azért megpróbálok megint felkelni néha korábban futni, mert 1 óra után nem biztos, hogy lesz erőm és kedvem a dög melegben még futkosni, de alap tervezetnek ez most így jó lesz, hogy néha hazafutok a metrómegállóktól. :)))
 
Már nagyon várom az új fejezetet, furcsa lesz az elején, hogy MINDEN délután és hétvégén rá fogok érni, szuper tavasznak és nyárnak nézünk elébe!!!! :))))

2013. február 17., vasárnap

Kényszerpihi

Az elmúlt hetet sajnos futásmentesen töltöttem, hétfőre sikerült nekem is belázasodonom és kidőlni... :((

Túlságosan lazára vettem múlt vasárnap szerintem a futás témát, valószínűleg meghűltem a második részletnél, mert már izzadtan indultam neki Rácalmáson, így estére meg is lett az eredménye, tüsszögtem sokat és még jobban folyni kezdett az orrom, másnapra pedig kidőltem teljesen, reggelre már nekem is 38 fokos lázam volt. :(
 
Ami a leggázabb volt, hogy reggel még vissza kellett vezetnem Bécsbe, mivel kettőtől dolgoznom kellett volna, de éreztem, hogy a munkából nem lesz semmi, így még Magyarországról beteget jelentettem, teáztam, összekaptam magam és elindultunk. Apa felajánlotta, hogy kihoz minket és hazamegy vonattal, de bíztam benne, hogy menni fog a visszaút valahogy.
 
Ment is, de nagyon vártam, hogy kiérjünk. Benny szerencsére egy fokkal jobban volt, mint én, így Bécsbe érve rögtön mentem a dokihoz, addig P volt vele. Jó sokan voltak hasonló tünetekkel, most rengeteg megfázós vírus terjeng, én is ilyesmit kaptam be. A doki szerint nem hivatalos influenza, csak hasonló vírus, egy hét betegszabi, ágynyugalom, sok tea stb...
 
Hazajöttem, addigra ideért lassan az anyósom is, jó is, hogy jött, mert olyan hidegrázás jött rám, hogy nem birtam leállítani a vacogást, így befeküdtem az ágyba, P elment dolgozni, az anyósom pedig játszott Bennyvel, tudtam aludni egy nagyot, ami picit segített is. Este kettesben voltunk Bennyvel, de alig vártam, hogy ágyba kerüljek...
 
Az első két nap durva volt, szinte csak feküdtem, ennyit már régen aludtam, mint ebben az egy hétben. És persze ennyi teát is már régen ittam, mint ebben az egy hétben.... :))))) De kikúráltam magam és Bennyt is remélhetőleg, mert így még őt is itthon tartottam, ha már én sem mentem dolgozni.
 
A futás egészen csütörtökig nem is hiányzott, örültem, ha aludhattam, étvágyam sem volt, meg is lepődtem, mikor véletlenül mérlegre kerültem, hogy lement majdnem két kiló úgy hirtelenjében, persze ebből egy már vissza is jött, mióta jobban vagyok. :D :D
 
Úgy terveztem, hogy jövő szerdáig nem is fogok futni, pihenek még, de ma már nem bírtam tovább, annyira szépen sütött a nap és Benny sem volt délelőtt itthon, így lemerészkedtem, gondoltam, ha csak egy tókörre, akkor annyira, ha csak sétára, akkor arra, de le KELL mennem a levegőre... a vége három tókör lett, 7 km... jól esett, nagyon hiányzott már.
 
 
A héten szeretnék újra visszatalálni önmagamhoz, nem ígérek már semmit, hogy melyik nap és mennyit futok, majd ahogy adja magát. :) Holnap megyek vissza a dokihoz, kedden pedig újra dolgozok, Benny is megy holnap oviba.... indulnak a szürke hétköznapok újra. :)

2013. február 10., vasárnap

Eshet a hó, fújhat a szél....

már FUTÓ vagyok, nincs lustálkodás! :)))

A héten eddig csak csütörtökön futottam, de akkor ugye 15,5 km-t, pénteken hazajöttünk anyáékhoz, szombaton délelőtt jöttem-mentem, Benny beteg lett, nagyon magas volt a láza, így délutánt már együtt töltöttük és reménykedtünk, hogy kicsit jobban lesz, de egészen estig nem lett nagy változás. Aztán megnézte a szomszéd néni, aki gyerekorvos, adott homeopátiás golyócskákat neki este és ma reggelre már sokkal jobban ébredt, a láza is lejjebb ment és a kedve is a régi. :))) Újra pörög.... :D 

Így végül reggel a hó ellenére futócuccba öltöztem és készültem Dunaújvárosba a BSI futós csoporttal futni egy Duna part kört. :) Mondjuk tegnap még nekem volt nagy szám fb-on, kérdeztem a többieket, hogy az időjárási viszonyoktól is függetlenül jön e mindenki, mert főleg miattam lett vasárnap reggelre átrakva a tegnapi időpont. :) Reggel Roberta barátnőm is üzent, hogy nagyon durván esik a hó, jól meggondoltuk ezt a futás dolgot? :)))) Visszaírtam neki, hogy én is hasonlóan érzek, de ciki lenne, ha pont én nem mennék a hó miatt, mikor tegnap még én kérdeztem rá az időjárási viszonyokra. :))) Úgyhogy beöltöztem, apa csinált nekem jó kis meleg teát futás utánra, letakarítottam a kocsit és irány Dunaújváros! :)

Összeszedtem Edinát, aki szegény már pár perce várt a buszmegállóban, de nem számoltam bele a havas útviszonyokat, így késtem kicsit. :) Az Aratók szoborhoz érve már vártak páran, megismertem még két Ultrabalatonos társunkat is, Zsuzsit és Zolit, nagyon jó fejek ők is, kis csevej után pedig indítottuk a garminokat, okostelefonokat és megkezdtük a dunaújvárosi kört. :) 

A hó rendületlenül esett, de nem fáztunk, jól be voltunk öltözve és ami érdekes volt, hogy a cipőm sem ázott be, megtapadt a hó rajta és nehézségek nélkül ment a hóban futás, jó volt. :) Először elfutottunk a Duna soron, majd a régi kis kuckóm mellett a Barátság városrészben, majd le a régi Vidámpark mellett a Siklón, ott csatlakozott két profi futó is, jó fejek voltak ők is. Lent a Duna parton még futottak rajtunk kívül is páran, köszöntöttük egymást és futottunk tovább. :) Ez a kép ott készült a női szakaszunkról, ma szép számmal voltunk csajok futni. :)))) 
 


Kellemes kocogós tempóval mentünk, zene nélkül, kicsit tudtunk beszélgetni is, ismerkedni és picit az Ultrabalatonról is informálódni. :))) 

A Duna part végénél felkanyarodtunk az Óváros felé, elfutottunk Jenő barátomék háza előtt (nagyon lestem őket ,de nem láttam senkit :D ), aztán a Shell kút mellett rákanyarodtunk az Aranyvölgyi útra, ott végigkocogtunk, majd újra a Duna part felé kanyarodtunk a Városháza előtt. Jó kis kör volt, 7,5 km, hóban, kis szélben és szuper társasággal! :)

Legszívesebben mentem volna még egy kört, de lassan mindenki hazafele indult, így én is hazavittem Robertát + Edinát, bementem egy pékségbe Bennynek kifliért, zsemléért, kenyérért és jöttem hazafele, de még a bogár nem hagyott békén, hogy jó lenne azért picit futni, hogy meg legyen mára is a minimum 10 km-es táv. 

Beérve Rácalmásra gondoltam egyet, leállítottam a kocsit az első parkolónál, beöltöztem megint és újra zene nélkül elindultam egy körre. :) Gondoltam, ha már felkerekítem 10 km-re, akkor is jó leszek, de majd meglátom, hogy mennyire lesz kedvem még futni. Ez már a saját tempóm volt, kényelmes még mindig, de picit gyorsabb, mint a városban, ismét hóban és érdekes volt zene nélkül egyedül róni az utcákat, élvezni a hóesést, nézni a fehér házakat stb.... azt hiszem, hogy lassan kezdem érteni azokat a futó ismerőseimet, akik nem hallgatnak zenét, mert még jobban el lehet merülni a gondolatainkban, teljesen kikapcsoltam. 

A végén a világból ki tudtam volna futni, annyira élveztem, de aztán mivel visszaértem a kocsihoz, annyit kacskaringóztam még, hogy pont 14 km lett a vége a reggeli körrel együtt. :))) Nagyon jól esett, kellemesen elfáradtam és feltöltődtem! 

Örülök, hogy reggel erőt vettem magamon és bementem a többiekkel futni, mert ha nincs a mai "futórandink", akkor lehet, hogy nem jutottam volna el ma sem, mert a lustaság győzött volna. :) 

Jöhet a jövő hét, igyekszek megint legalább három napon futni, meglátjuk, hogy sikerül e! :) Rajta leszek az ügyön! ;) 

Kellemes vasárnapot és jó hétkezdést Nektek is!!!! 

2013. február 7., csütörtök

Szavazzatok!

Folytatás...

újra a futás útján... :)

A múltkori esti 10 km-es futásom után meghúzódott valami a combomnál vagy nem tudom, hogy pontosan mi történt, mindenesetre másnap két tókör után fel kellett jönnöm, mert nagyon nem éreztem jól magam, mondjuk a nátha is kavargott bennem, de a jobb lábam folyton begörcsölt és a végére már olyan kellemetlen lett, hogy inkább 4,3 km után feljöttem és azóta nem futottam, ami majdnem egy hét pihentetést jelentett. Nem is tornáztam, "csak" dolgoztam hétfőn, kedden, szerdán egész nap, el is fáradtam agyilag rendesen. :(((
 
Úgyhogy akármennyire is vonzott az a lehetőség, hogy egész nap ágyban lustálkodok ma, végül erőt vettem magamon és felöltöztem futós cuccba és úgy vittem Bennyt az oviba. Mondjuk nagyot dobott a lelkesedésemen végül az, hogy kisütött a nap is már reggel és még ha marha hideg is volt (+ 1 fok), attól még a nap sütött és a kedvem máris jobb lett. :))))
 
Mindenképp ki akartam próbálni az új hátizsákomat, úgyhogy valami jó kis futóterepen gondolkodtam, ahol érdemes futóhátizsákban nyomulni anélkül, hogy ne nézzenek hülyének. :))))) úgyhogy reggel belepakoltam egy csere dzsekit, papirzsepit, egy fél literes műanyag flaskát vizzel, egy müzliszeletet, a kocsi papírjait, a fülhallgatót és így indultam neki.
 
Ovi után végül az Alte Donauhoz autóztam, nincs messze tőlünk és szeretek ott futni, mert gyönyörű a víz és olyan nyugis az a környék is. :)
 
Leparkoltam, a cseredzsekit azért a kocsiban hagytam, szuperül magamra rögzítettem a hátizsákot és go! :) az Alte Donau két részből áll, felső és alsó részből, mire odaértem, már eldöntöttem, hogy minkét részét körbefutom, mert megjött a kedvem. :)
 
Kényelmes tempóval kezdtem, inkább kocogós tempóval, 160-as pulzus alatt tartottam szinte végig a futásomat, figyeltem az órát közben. Volt pár futó rajtam kívül, mosolyogva integettek, szeretem, hogy itt mindenki figyelmes a másikkal. A nap végig sütött, gondolatban én már tavaszban bringáztam arrafelé, nagyon jó volt. :)))))
 
Mikor újra az autó környékére értem, akkor tartottam 12 km-nél, de még bírtam, mivel kényelmes tempóval kocogtam, így még mentem egy kis kört, érintve a Donauinselt is, és végül 15,45 km lett a vége. Jól esett nagyon. :))))
 
 
Utána hazajöttem, letusoltam, hajat mostam és mentünk Bennyért, akivel újra visszamentünk az Alte Donauhoz sétálni és utána még beültünk egy kedvenc éttermünkbe kicsit, jó délután volt. :))))
 
Ami durva, hogy én itt tavaszról ábrándozok, közben írjátok fb-on, hogy otthon havazott.... na, ennek azért nem örülök ám, mert holnap megyünk haza a hétvégére és vasárnap még a dunaújvárosi BSI futónagykövettel is tervben van egy futás, amit nem szeretnék jeges utakon végigszenvedni, hanem tényleg egy jót szeretnék futni Dunaújvárosban.... úgyhogy gyorsan olvadjon el a hó, aztán legyen jó idő, különben irgum - burgum lesz!!!! :)))))