2013. február 17., vasárnap

Kényszerpihi

Az elmúlt hetet sajnos futásmentesen töltöttem, hétfőre sikerült nekem is belázasodonom és kidőlni... :((

Túlságosan lazára vettem múlt vasárnap szerintem a futás témát, valószínűleg meghűltem a második részletnél, mert már izzadtan indultam neki Rácalmáson, így estére meg is lett az eredménye, tüsszögtem sokat és még jobban folyni kezdett az orrom, másnapra pedig kidőltem teljesen, reggelre már nekem is 38 fokos lázam volt. :(
 
Ami a leggázabb volt, hogy reggel még vissza kellett vezetnem Bécsbe, mivel kettőtől dolgoznom kellett volna, de éreztem, hogy a munkából nem lesz semmi, így még Magyarországról beteget jelentettem, teáztam, összekaptam magam és elindultunk. Apa felajánlotta, hogy kihoz minket és hazamegy vonattal, de bíztam benne, hogy menni fog a visszaút valahogy.
 
Ment is, de nagyon vártam, hogy kiérjünk. Benny szerencsére egy fokkal jobban volt, mint én, így Bécsbe érve rögtön mentem a dokihoz, addig P volt vele. Jó sokan voltak hasonló tünetekkel, most rengeteg megfázós vírus terjeng, én is ilyesmit kaptam be. A doki szerint nem hivatalos influenza, csak hasonló vírus, egy hét betegszabi, ágynyugalom, sok tea stb...
 
Hazajöttem, addigra ideért lassan az anyósom is, jó is, hogy jött, mert olyan hidegrázás jött rám, hogy nem birtam leállítani a vacogást, így befeküdtem az ágyba, P elment dolgozni, az anyósom pedig játszott Bennyvel, tudtam aludni egy nagyot, ami picit segített is. Este kettesben voltunk Bennyvel, de alig vártam, hogy ágyba kerüljek...
 
Az első két nap durva volt, szinte csak feküdtem, ennyit már régen aludtam, mint ebben az egy hétben. És persze ennyi teát is már régen ittam, mint ebben az egy hétben.... :))))) De kikúráltam magam és Bennyt is remélhetőleg, mert így még őt is itthon tartottam, ha már én sem mentem dolgozni.
 
A futás egészen csütörtökig nem is hiányzott, örültem, ha aludhattam, étvágyam sem volt, meg is lepődtem, mikor véletlenül mérlegre kerültem, hogy lement majdnem két kiló úgy hirtelenjében, persze ebből egy már vissza is jött, mióta jobban vagyok. :D :D
 
Úgy terveztem, hogy jövő szerdáig nem is fogok futni, pihenek még, de ma már nem bírtam tovább, annyira szépen sütött a nap és Benny sem volt délelőtt itthon, így lemerészkedtem, gondoltam, ha csak egy tókörre, akkor annyira, ha csak sétára, akkor arra, de le KELL mennem a levegőre... a vége három tókör lett, 7 km... jól esett, nagyon hiányzott már.
 
 
A héten szeretnék újra visszatalálni önmagamhoz, nem ígérek már semmit, hogy melyik nap és mennyit futok, majd ahogy adja magát. :) Holnap megyek vissza a dokihoz, kedden pedig újra dolgozok, Benny is megy holnap oviba.... indulnak a szürke hétköznapok újra. :)

1 megjegyzés:

Pötipite írta...

Teljesen átérzem, én sem bírtam volna magammal. Azért csak óvatosan, nehogy visszaess! :)