Balaton Szupermaraton 2014

Leírom, mert még friss az élmény. :)  (vigyázat, hosszú!!!! :D )

Előzmény:

2009-ben, mikor még Benny a hasamban volt, épp otthon voltam anyáéknál és a tévében mutatták az élő közvetítést a Balaton Szupermaratonon futókról... apával néztük, emlékszem már akkor nagyon tetszett az ötlet, hogy körbefutják az emberek a kedvenc Balatonomat, pedig akkor még egyáltalán nem futottam. De azok a képek benne maradtak az emlékezetemben.... 

Aztán futni kezdtem 2010-ben... egyre többet, már nem csak a diéta kiegészítéseként, hanem mert megszerettem, az életem része lett. Tavaly az Ultrabalatonon már egyszer körbefutottuk csapattal a magyar tengert, az is hatalmas élmény volt. Ősszel aztán az egyik Dagadt Köcsög csapattársam feldobta, hogy mi lenne, ha futnánk a márciusi négy napos Balaton SzuperMaratonon váltóban? Sokáig engem sem kellett győzködnie, és kb. pár héten belül össze is állt a négy fős csapatunk. :) Így lettünk mi, Márti, Gábor, Zoli és én a RoaDKillers csapat. :) És kezdődtek az előkészületek... 

Szervezések, csapatépítős ebéd Bécsben, tervek stb.... és észre sem vettük, március lett. A felkészülésem sajnos nem sikerült jól, a kezdeti sikeres hetek után jött egy idegbecsípődés, amivel sokáig szenvedtem, de reménykedtem abban, hogy majd pont erre a négy napra múlik el minden.... 

Szerdán kapkodós napom volt, délelőtt volt a válóperi tárgyalásunk, ami gyorsan lezajlott, onnan siettem Bennyért az oviba, aztán irány Rácalmás, mert ő négy napig anyáéknál maradt, én pedig indultam este tovább Füredre, mert ott volt négy napig a szállásunk. Este fél 8-ra értem le, Márti már ott volt, nemsokára a fiúk is leértek, még elmentünk tescoba és kajálni egy velős piritóst (én sonkásat ettem :D ). Csapatmegbeszélés, pakolás, stb... fél egy is volt éjjel már, mire ágyba kerültünk. A szállásunk szuper volt, másnap reggel kiderült, hogy gyönyörű Balatoni panorámás, egyetlen egy bibivel: a harmadik emeleten volt, és az épületben nem volt lift... ez első nap még nem tűnt fel, hogy mekkora probléma forrása is lehet majd. :) 

Csütörtök, 1. nap : Siófok-Fonyód 48,2 km.

Komppal mentünk át Siófokra, gyors kávé még rajt előtt, futóbarátok megölelgetése, készülődés.

Én startoltam, Szántódig volt a távom, ami 15,3 km volt. Már reggel nagyon meleg volt, picit fújt a szél, de futás közben már azt sem éreztük, nagyon melegem volt. A lábam nem fájt, nagyon jó tempót tudtam magamhoz képest tartani, bár az utolsó három km már nehezen ment Szántód előtt a kavicsos Balcsi parton, mert nagyon meleg volt, de jókor jött Gyuszi a bringájával, mert szóval tartott és végül odaértem a váltóponthoz, ahonnan Zoli futott tovább, mi pedig Mártival és Gáborral mentünk a következő váltóponthoz. A hangulat nagyon szuper volt, rengeteg futópajtás, szurkolás, jókedv! Még most is zsong a fejem, hihetetlen volt a hangulat! :) 

Zolit Márti váltotta, aki Fonyódra ért célba, kicsit megszédült a célkapu láttán, mert elfelejtett bekanyarodni, majdnem ráhúzott még pár métert, de időben tudtunk neki szólni, hogy nehogy túlfusson a célon. :) Jó kis nap volt, Ezt a napot végül 4:51:07 alatt zártuk. 

Megvártuk még a többi futópajtikat, de aztán sietni kellett a kompra, amit aztán sikeresen két perc híjján lekéstünk, úgyhogy száguldozhattunk haza Füredre autóval, mert estére beszerveztünk egy kedves, füredi masszőrt (köszi Máté, hogy megadtad Kata számát! :) ) , aki minden este kicsit rendbe szedte a futástól elfáradt lábainkat és a hátunkat. :)))

Aznap este már nem kellett minket sokáig altatni, kidőltünk hamar. :) 

 

Péntek, 2. nap : Fonyód - Szigliget 52,9 km

Ezt a napot vártam a legjobban, Szigliget miatt! :)

Komppal mentünk át, jött velünk még pár futócimbi, így már korán reggel hangolódtunk az aznapi futásra. :) 

Fonyódról Zoli startolt, én váltottam őt, Keszthelyig futottam, megint nagyon meleg volt, én pedig úgy emlékeztem, hogy kellemesen árnyékos rész arrafelé a bringaút, de sajnos benéztem, dög meleg volt aznap is. A lábam kezdett fájdogálni már, a jobb térdem, térdrögzítővel, tigristapasszal és cataflammal futottam... A 15 km első fele még jól ment, aztán kezdtem lassulni, de a lábam egész jól bírta, akkor még nem tudtam, hogy ne örüljek még annyira magamnak... Keszthelyen Gábor leváltott, ő futott Szigligetig, nekem addigra már eléggé hányingerem volt, nem voltam annyira jól, de aránylag sikerült összeszednem magam és indultunk Szigligetre. Már nagy volt a banzáj, mire odaértünk, a vár alatti parkolónál volt a célkapu, jó volt újra szigligeti levegőt szívni. Aznap Keszthely-Szigliget között még 300 futó is részt vett az öböl félmaratonon, így voltak még ott éremmel a nyakukban pihenő emberek is, mire mi odaértünk, de a legtöbben már hazamentek, így sajnos az UB csapattársaimmal sem találkoztam, mert Zoliék addigra már úton voltak hazafelé. :( 

Gábor nagyon ügyesen futott, szépen felszaladt még a célkapuhoz is, az aznapi adagot is jól teljesítettük, 5 óra 44 perc alatt értünk be, úgyhogy megérdemeltük a Vár Kávézóban a fagyit és a gyömbéres limonádét, Gábor pedig a sörét. :) 

    

Este megint masszőr, és ezen a napon már "áldottuk" azt, hogy nincs lift az apartmanházban és mi a harmadik emeleten lakunk, úgyhogy akármennyire is vonzott, hogy lemenjünk a többiekkel együtt kajálni, maradta a házhozszállítás, mert egyikőnk sem repdesett az ötletért, hogy még egyszer megmásszuk a harmadik emelet lépcsőit. :))) De finomat ettünk, nem panaszkodhatunk. :D :D 

Szombat, 3. nap : Badacsony - Balatonfüred  43,6 km

Reggel átautóztunk Badacsonyba, a lábam úgy éreztem, hogy rendben van, megint rajta volt a térdrögzítő, a tigristapasz és a cataflamot is időben bekaptam. Nagyon jó hangulat volt, itt már hozzánk csatlakoztak új futópajtások is, akik a két napos Félbalaton távot tették meg + Badacsonytomajból szintén futottak jó páran, akik a Maratonfüred távon indultak, ők egy maratoni távot tettek meg Balatonfüredig. (erről a versenyről Tomán Edina könyvében olvastam, szintén egy bogár a fejemben, ami nem hagy nyugodni, de még egy darabig a fejemben marad, a megvalósítása eléggé a távolabbi céljaim között szerepel, de SZEREPEL :D ).

Én rajtoltam, nem is volt gond az első 6 km-ig. 13,2 km-t kellett volna futnom, ami ha csak sík terepen történik, talán nem történik meg a baj...  a tempómat jól tartottam megint, aztán jött egy kisebb emelkedő, ahol a térdemet már másképp terheltem, egy kis lejtő, és akkor történt valami, mert onnantól egyre jobban fájt a jobb térdem. 7 km-nél ott álltak a többiek, kérdezték, hogy minden oké e, de mondtam nekik, hogy nem hat a gyógyszer, fáj a lábam, de még megyek egy picit tovább.... onnantól viszont már egyszer szenvedősebbé vált minden egyes méter, abban biztam még akkor is, hogy valami csoda történik, "visszaugrik" valahogy a térdem és futok tovább, kihúzom a 13 km-t.... sajnos az északi part már hepehupásabb, a lábam nem lett jobb, a tempóm lassult és láttam, ha így folytatom, akkor a csapatomat is kiejthetem, hiszen kiesünk a szintidőből és nem mehetünk tovább... sosem adtam fel versenyt, futást még, így nagyon nehezen szántam rá magam, hogy felhívjam Zolit, de meg kellett tennem. 10 km-nél ki kellett szállnom, Gábor idő előtt leváltott, én pedig a könnyeimmel küszködve szálltam be a kocsiba a fájós térdemmel. :( iszonyatos érzés volt, kudarc, de Zoli most is tudott mondani olyat, amivel nagyon magamhoz térített, hogy inkább most egy félbehagyott szakasz, mint hogy egész nyáron ne futhassak, mert nagyobb bajt csinálok magamban, ha végigvonszolom magam még a maradék 3 km-en.... Tudom, hogy igaza van, de akkor nagyon nehéz volt ezt elfogadnom. 

Onnantól a kocsiban jegeltem a lábamat és pihentettem a hátsó ülésen, kocsiból szurkoltam a többieknek. Gábor nagyon jól futott, őt Márti váltotta, aki szintén behozta az időnket, Balatonfüredre érve már a célban vártuk őt és 3. napot is végül szuper idővel zárhattuk, 4 óra 31 perc alatt. 

 

Mi Mártival előre mentünk az apartmanba, mert megint jött a masszőr Kata, és nekem amúgy is több idő kellett a sántikálás miatt. :) Ezen a napon is győzött a házhozszállítás, megint nem jöttünk már le feleslegesen a harmadik emeletről, inkább fent kajáltunk és megint időben lefeküdtünk, de előtte még összepakoltuk aránylag a cuccainkat, mert utolsó éjszakánk volt. 

Vasárnap, 4. nap Balatonfüred - Siófok 50,7 km

Reggel mindent lepakoltunk a kocsiba, lesétáltunk a starthoz, megnéztük a sok egyéni indulót, aztán fél 9-kor Márti elrajtolt, mi pedig Gáborral mentünk neki drukkolni és ő váltotta le Mártit 22 km után. Ma már borongósabb idő volt, tökéletes futóidő. Márti megint szuper időt futott, Gábor is ügyesen lefutotta a napi adagját, még a váltópont előtti emelkedő sem fogott ki rajta, csak úgy repült fel rajta. :))) Őt Zoli váltotta Akarattyánál, az utolsó szakasza következett a négy napos Balatoni körútnak. Őt is meglestük két helyen, nagyon jó időt ment ő is, mire észbe kaptunk, már Siófokon álltunk a befutónál és vártuk, hogy megérkezzen és együtt átfuthassunk a célkapun. :) közben megérkeztek anyáék is Bennyvel, aki nagyon készült, hogy befutna velünk, úgyhogy végül a RoaDKillers csapatunk + 1 kis futópajtással együtt futott át a célkapunk 5 óra 4 perc után. :) 

Megcsináltuk, körbefutottuk a Balatont négy nap alatt!!!! 

195,4 km összesen 20 óra 13 perc alatt!!!! 

 

Egy újabb álom vált valóra, a 2009-es gondolatok, hogy milyen jó buli lehet ott futni a Balaton körül, idén valóra váltak... én is ott lehettem és átélhettem.... Életem egyik legjobb élménye lett ez most, fantasztikus embereket ismertem meg és az eddig kedvelt csapattársaim is még fontosabbak lettek számomra! :)

A futók olyanok, mint egy nagy család. Voltak, akiket már eddig is ismertem személyesen, azokat ebben a négy napban még jobban megszerettem. Voltak, akikről eddig csak hallottam vagy olvastam, most végre személyesen is megismerhettem őket. Voltak, akiket most láttam először, de a négy nap alatt szinte ismerősökké váltak, akiknek szurkolhattunk, drukkolhattunk. Tulajdonképpen tényleg egy nagy család vagyunk és a legfontosabb dolog köt össze minket, a futás szeretete! Futunk, mert szeretjük!!! 

Az egyéni futókra eddig is felnéztem, de ebben a négy napban még nagyobbat nőttek a szememben, mert már tudom, hogy mi is ez a négy nap futás, hogy milyenek a körülmények, hogy min kell keresztül menniük. A legtöbbjük mosolyogva, lazán, még negyedik napon is bohóckodva és viccelődve futottak, egyszerűen hihetetlenek!!!! Imádtam mindenkit, de komolyan!!!! 

Boldog vagyok, hogy részese lehettem az idei Balaton SzuperMaratonnak, köszönöm Nektek RoaDKillers csapattársaim, hogy együtt megcsinálhattuk, körbefutottuk a Balatont! :)