Már készülök rá hétfö óta, de nem igazán jött össze úgy az idöm, hogy hosszabban írhassak, talán most... igaz, most is munkaidöben vagyok, de sebaj. :)))
Szóval a mandulagyulladásom már javul, hatnak a gyógyszerek, most már megmaradok. :) Otthon azért egyik nap sikerült egy mekis fagyival kúrálnom + a tesóm is megreikizett, aminek hatására (inkább a fagyi hatására :D) a másik oldalon kezdett el fájni a mandulám. :))) De csak kóbor fájdalom volt, mert tegnapra már elmúlt...
Jó volt otthon, már nagyon hiányzott minden, bár sajnos a barátnös este elmaradt, helyette Bennyvel az ügyeleten kötöttünk ki, de szerencsére csak az ijedtég volt inkább a probléma, neki nem lett komoly baja. Viszont utána már nem igazán tudtam elképzelni, hogy ki tudjam kapcsolni az agyam, így nem mentünk, pedig hiányoznak már a csajok...
Voltam fodrásznál, vörös lett a hajam, hátul rövid, kócos, elöl hosszabb, olyan Inka Bause-s, amilyen már volt többször, imádom ezt a fazont. :) Már ráfért a fejemre a tatarozás, nagyon gázul néztem ki. :) A kozmetikus is kicsit kikupált, szeretem az ilyen szépítkezös napokat. :)
Szombaton meglepetés is ért, ugyanis a családom meglepett egy elöszülinapozással, amire tényleg totál nem számítottam. :))) Aznap elég korán ébredtünk, mert Benny nagyon köhögött, így ebéd után én is kidöltem, pedig kb. félévente egyszer, ha szoktam ebéd után aludni. :) Apa hivott telefonon, hogy menjünk le MOST... morogtam is, hogy még aludni sem hagyják az embert, egyszer alszok délután stb.. leérve láttam én egy tortát az asztalon 34-es gyertyával, de nem esett le, hogy az enyém. :D :D Mivel névnapokat is ünnepeltünk (Irén, Beáta), így totál arra voltam beállitva. Kimentünk az étkezöbe, én végig morogtam, hogy nem hagynak aludni, mire végre leesett, hogy az az én tortám. :D :D ök már nagyon röhögtek. Azért is lepödtem meg, mert mivel nekünk P-vel ugyanazon a napon van a szülinapunk, általában szoktam tortát sütni NEKI, és az a MI tortánk, de úgy, hogy az ÈN tortám szerintem már jó 7 éve nincs, mióta mi együtt vagyunk. :D :D ùgyhogy a meglepi jól sikerült tényleg. Kaptam decathlonos utalványokat, amit még aznap jól el is költöttem, vettem futószemüveget, futózoknit, egy futófelsöt, kulacsot, izotoniás italport. :) Felszerelkeztem a szabadtéri futásokra, végre itt a jó idö. :)))
Otthon nem futottam, inkább tapostam kétszer 45 percet. Kedden viszont bepótoltam, 10 km futás volt. :)
Ahova sajnos nem jutottam el, pedig nagyon rámférne már, az a csontkovácsom, de kaptam itt egy telefonszámot, egy magyar lány massziroz, oda szeretnék elmenni jövö hét elején, mert már nagyon kivan a vállam, nyakam..
Ùgyhogy feltöltödtem a hétvégén, amikor otthon voltunk, sokat voltunk kint a kertben, picit meg is kapott a nap, mert vasárnap délelött szinte végig kint olvastam, ilyenkor nagyon jó egy családi ház. :)
Hétfö este értünk vissza, aznap már csak pakolásra volt eröm, másnap a tesómnak egy megbeszélésre kellett mennie, így kijött velünk, reggel elvittük Bennyt az oviba, utána elvittem a céghez és amíg tárgyaltak, gondoltam futok ott majd egy kicsit. Soha nem jártam arra a környék fele, így fogalmam sem volt, hogy merre induljak, de végül egész nagy kör lett belöle. :) Néha mondjuk azt sem tudtam, hogy merre vagyok és kételkedtem is, hogy visszatalálok, de aztán a megérzéseimre hallgatva visszakeveredtem valahogy a kocsihoz. :) Voltak olyan dimbes-dombos részek is a körben, hogy rendesen megdolgoztatott mindenemet. :D èrzem is ma a combomban, lábamban. :)
Holnapra is terveztem egy szép kört, endomondo.com oldalon lemérve jó 12 km lesz az a kör, az Alte Donau mindkét részét meg szeretném kerülni,ovi után odamegyek kocsival és elindulok az egyik irányba és megkerülöm az egészet. Arra futottunk a múltkor a versenyen és nagyon szuper futóterep szerintem, ráadásul tölünk kb. max. 10 perc kocsival. :) Rá kell kapcsolnom a futásra, ugyanis hétfön hivatalosan is biztos lett, hogy indulok a május 19-ei wink félmaraton versenyen Siófokon, leadtam a jelentkezésemet!!!!!!!!!!!!! Nagy kaland lesz, életem elsö félmaraton versenye. :) Most már nincs visszaút. :)
Ha nekem valaki mondjuk 6 éve azt mondta volna, hogy 34 éves koromban félmaraton futásra fogok készülni, biztos , hogy kiröhögtem volna. :) De tényleg kiszámíthatatlan az élet, és örülök neki, hogy az életem ilyen irányba változott. :)
2 megjegyzés:
Fényképet kérünk!!!! :)))))
Bizony kérünk képet!
Megjegyzés küldése