2012. március 28., szerda

Elmúlt napok eseményei

Talán ma sikerül egy hosszabb bejegyzést írnom...

Már készülök rá hétfö óta, de nem igazán jött össze úgy az idöm, hogy hosszabban írhassak, talán most... igaz, most is munkaidöben vagyok, de sebaj. :)))

Szóval a mandulagyulladásom már javul, hatnak a gyógyszerek, most már megmaradok. :) Otthon azért egyik nap sikerült egy mekis fagyival kúrálnom + a tesóm is megreikizett, aminek hatására (inkább a fagyi hatására :D) a másik oldalon kezdett el fájni a mandulám. :))) De csak kóbor fájdalom volt, mert tegnapra már elmúlt...

Jó volt otthon, már nagyon hiányzott minden, bár sajnos a barátnös este elmaradt, helyette Bennyvel az ügyeleten kötöttünk ki, de szerencsére csak az ijedtég volt inkább a probléma, neki nem lett komoly baja. Viszont utána már nem igazán tudtam elképzelni, hogy ki tudjam kapcsolni az agyam, így nem mentünk, pedig hiányoznak már a csajok...

Voltam fodrásznál, vörös lett a hajam, hátul rövid, kócos, elöl hosszabb, olyan Inka Bause-s, amilyen már volt többször, imádom ezt a fazont. :) Már ráfért a fejemre a tatarozás, nagyon gázul néztem ki. :) A kozmetikus is kicsit kikupált, szeretem az ilyen szépítkezös napokat. :)

Szombaton meglepetés is ért, ugyanis a családom meglepett egy elöszülinapozással, amire tényleg totál nem számítottam. :))) Aznap elég korán ébredtünk, mert Benny nagyon köhögött, így ebéd után én is kidöltem, pedig kb. félévente egyszer, ha szoktam ebéd után aludni. :) Apa hivott telefonon, hogy menjünk le MOST... morogtam is, hogy még aludni sem hagyják az embert, egyszer alszok délután stb.. leérve láttam én egy tortát az asztalon 34-es gyertyával, de nem esett le, hogy az enyém. :D :D Mivel névnapokat is ünnepeltünk (Irén, Beáta), így totál arra voltam beállitva. Kimentünk az étkezöbe, én végig morogtam, hogy nem hagynak aludni, mire végre leesett, hogy az az én tortám. :D :D ök már nagyon röhögtek. Azért is lepödtem meg, mert mivel nekünk P-vel ugyanazon a napon van a szülinapunk, általában szoktam tortát sütni NEKI, és az a MI tortánk, de úgy, hogy az ÈN tortám szerintem már jó 7 éve nincs, mióta mi együtt vagyunk. :D :D ùgyhogy a meglepi jól sikerült tényleg. Kaptam decathlonos utalványokat, amit még aznap jól el is költöttem, vettem futószemüveget, futózoknit, egy futófelsöt, kulacsot, izotoniás italport. :) Felszerelkeztem a szabadtéri futásokra, végre itt a jó idö. :)))

Otthon nem futottam, inkább tapostam kétszer 45 percet. Kedden viszont bepótoltam, 10 km futás volt. :)

Ahova sajnos nem jutottam el, pedig nagyon rámférne már, az a csontkovácsom, de kaptam itt egy telefonszámot, egy magyar lány massziroz, oda szeretnék elmenni jövö hét elején, mert már nagyon kivan a vállam, nyakam..

Ùgyhogy feltöltödtem a hétvégén, amikor otthon voltunk, sokat voltunk kint a kertben, picit meg is kapott a nap, mert vasárnap délelött szinte végig kint olvastam, ilyenkor nagyon jó egy családi ház. :)

Hétfö este értünk vissza, aznap már csak pakolásra volt eröm, másnap a tesómnak egy megbeszélésre kellett mennie, így kijött velünk, reggel elvittük Bennyt az oviba, utána elvittem a céghez és amíg tárgyaltak, gondoltam futok ott majd egy kicsit. Soha nem jártam arra a környék fele, így fogalmam sem volt, hogy merre induljak, de végül egész nagy kör lett belöle. :) Néha mondjuk azt sem tudtam, hogy merre vagyok és kételkedtem is, hogy visszatalálok, de aztán a megérzéseimre hallgatva visszakeveredtem valahogy a kocsihoz. :) Voltak olyan dimbes-dombos részek is a körben, hogy rendesen megdolgoztatott mindenemet. :D èrzem is ma a combomban, lábamban. :)

Holnapra is terveztem egy szép kört, endomondo.com oldalon lemérve jó 12 km lesz az a kör, az Alte Donau mindkét részét meg szeretném kerülni,ovi után odamegyek kocsival és elindulok az egyik irányba és megkerülöm az egészet. Arra futottunk a múltkor a versenyen és nagyon szuper futóterep szerintem, ráadásul tölünk kb. max. 10 perc kocsival. :) Rá kell kapcsolnom a futásra, ugyanis hétfön hivatalosan is biztos lett, hogy indulok a május 19-ei wink félmaraton versenyen Siófokon, leadtam a jelentkezésemet!!!!!!!!!!!!! Nagy kaland lesz, életem elsö félmaraton versenye. :) Most már nincs visszaút. :)
Ha nekem valaki mondjuk 6 éve azt mondta volna, hogy 34 éves koromban félmaraton futásra fogok készülni, biztos , hogy kiröhögtem volna. :) De tényleg kiszámíthatatlan az élet, és örülök neki, hogy az életem ilyen irányba változott. :)

2 megjegyzés:

martinelli írta...

Fényképet kérünk!!!! :)))))

Mrita írta...

Bizony kérünk képet!