Na, sok minden nem történt, három hét kényszerpihenő futás terén, abból az első héten Benny volt beteg, nekem a gyomrom fájt, múlt héten én szedtem antibiotikumot a mandulagyuszira, a héten pedig megint itthon volt hétfőn-kedden Benny, mert taknyos és köhög... szóval a futás szorult a háttérbe minden más után. :(((
Nagyon nehéz pár nap kihagyás után is nekiindulni, de két hét után még nehezebb... a futócuccom már a hét eleje óta ki van készítve, reggelente megszólal az óra 6-kor, de nem volt erőm eddig felkelni és lemenni a sötétbe futni. :(( Mikor végre jó idő volt, akkor más dolgom volt délelőtt, vagy pedig dolgoztam, szóval tolódott, tolódott... MÁIG. Mert ma nem volt kifogás, ma nem volt semmi sem fontosabb, futni akartam!!! :) Bennyt már futócuccban vittem oviba, onnan irány a bolt kocsival, bevásároltam, aztán a szatyrot a kocsiban hagytam a parkolóban és indultam is futni. A pulzusom most eléggé fel-felugrott, érezte a majdnem három hét kihagyást, de aztán 6:30-as átlagtempóval kényelmesen 9 km-t futottam. Jól esett nagyon, az időjárás is szuper, napsütés, 8 fok, mi kell még több egy jó futáshoz? :)))
Amit sajnálok, hogy a hétvégi siófoki évadzáró futáson nem fogok versenyezni, de nagyon úgy néz ki, hogy vasárnap lemegyünk kicsit Bennyvel és a tesómmal drukkolni a többieknek, alig várom már, hogy találkozhassak megint Pannival, Roberta barátnőm férje is félmaratont fog futni és persze a DK team is szép számmal jelen lesz. :))) Jó murinak ígérkezik, bár abban biztos vagyok, hogy nehéz lesz az érem másik oldalán , drukkerként ott lenni és nem futócipővel a többiekkel róni a kilométereket, de hát néha ilyen is van. Futunk mi még együtt, ebben biztos vagyok!!!! ;) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése