2013. április 14., vasárnap

Vienna City Marathon

Jöttem, láttam, érmet kaptam! :)



Mikor három éve belekezdtem a fogyiba, akkor nem gondoltam volna, hogy én egyszer ezen a nagyszabású rendezvényen valaha is futni fogok, távolinak tűnt még akár a 10 km teljesítése is akkoriban. Örültem, ha le tudtam sétálni egy tókört a 85 kilómmal. :) 

Aztán ahogy fogytam és ahogy jobban ment a futás, elmentem az első futóversenyre és onnantól kezdve végem volt, megérintett a hangulat, azóta pedig ahogy Ti is tudjátok, szorgalmas résztvevője vagyok a legtöbb bécsi és némelyik magyarországi versenynek is. :) 

Tavaly már nagyon szerettem volna ott lenni, de épp a gerincemet erősítettem újra a kezelésekkel, így buktam a VCM-et, de tévén végig követtem az eseményeket és már úgy is átjött az a hangulat, tudtam, hogy idén mindenképp megpróbálok ott lenni.

Már augusztus végén leadtam a nevezésemet a félmaratoni távra, akkor még csak egy félmaratonon voltam túl 2:20 idővel, időközben lett egy 2:11-es és egy 2:08-as is, úgyhogy ez már a negyedik félmaratoni versenyem lett.

Az elmúlt hetekben mondjuk nem tudtam úgy készülni, ahogy illett volna, ráadásul a bokámat is megerőltettem, az sem volt 100 %-os, de nem volt annyira vészes, hogy ne induljak ma. Több DK csapattársam is kijött Bécsben, így már nagyon vártuk a mai napot. :)


Én már pénteken felvettem a startszámot, megnéztem az EXPO-t, bemérettem a vénáimat (minden rendben velük!!!), tegnap visszacseréltem a férfi polót nőire sikeresen és délután még felvettük a többiek rajtszámát is.Vettünk rikitó zöld CEP kompressziós lábszárvédőt a fiúkkal, és ingyen rá lehetett nyomtatni bármit, úgyhogy az enyémen a "DK Team Bambi" felirat lett, nagyon tetszik!!! :) Már régóta vágytam egy ilyen névreszólóra. :D



 A csarnokban még Tomán Edinával is összefutottunk, szegényt jól leszólítottam, mert ugye mi ismerjük őt a könyvei , blogja alapján, de ő nem igen tudja, hogy ki kommentel hozzá. Viszont mikor már mondtam neki, hogy a madzagosbikini blogos lány vagyok, akkor már egyből tudta, olyan aranyos volt!!!! Csináltattunk közös fotót kettőnkről és kérdezgetett, hogy mit futok, hogyan, mondta, hogy ügyesen csinálom, hogy fokozatosan szoktatom magam a távokhoz. Nagyon feldobott a találkozás vele!!! :)


Aztán átmentünk a városházára, ahol a tésztaparty volt, Gyuláék ettek tésztát + császármorzsát, mi csak ittunk, de jópofa VCM-es műanyag poharat kaptunk, amit jó magyar módra el is hoztunk haza. :))))




Onnan átsétáltunk a Hofburghoz, ahol a célkapu volt, megnéztük, hogy ma majd hol találkozunk, mit hol találunk stb. :) már jó hangulat volt tegnap is, a többiek még utána mentek egyet kajálni a városközpontba, én pedig jöttem haza Bennyvel. :) Este itt aludt a tesóm, mindent előkészítettünk reggelre, aztán mentünk is aludni.




Reggel 6-kor keltünk, már óra előtt fent voltunk, izgultunk, nehogy elaludjunk. :))) gyorsan öltöztünk, reggeliztünk, aztán indultunk is busszal a metrómegállóhoz, ahol találkoztunk a DK tagokkal. Most ismertem meg Dettit és Ninát, nagyon jó fej csajok, örülök, hogy végre személyesen is megismerkedhettünk!!! Még akkor nem izgultunk annyira, de amikor leszálltunk az Alte Donau megállónál és már érkeztek a futók, akkor elindult fölfelé a pulzusunk rendesen. :)))) 



Bevártuk a többieket, jött még pár DK-s futó + a Suhanj csapatból is érkeztek páran, fényképezkedtünk, aztán elindultunk a rajtzónák felé. Még akartunk egyet pisilni, de hihetetlen volt a tömeg, viszont Ulrik tanácsára találtunk egy sátrat, ahol szintén toi toi wc-k voltak, kevesebb várakozóval, így ott aránylag hamar (negyed óra kb. :D ) sorra is kerültünk. A rajtzónát senki nem ellenőrizte, ami egyik oldalról jó volt, a másikról szerintem nem annyira, mert össze-vissza állt mindenki....



Libabőr effektus volt, amikor a nemzeteket sorolták, hogy hány országból érkeztek futók, Magyarországnál nagy kiabálásba kezdtünk. :)) Szuper zenék mentek, volt bécsi keringő a végén + az osztrák himnusz is, elmondhatatlan volt a hangulat!!! Rengeteg szurkoló, rengeteg futó, szuper idő, tényleg minden tökéletes volt!!!

Először indultak a kenyaiak, a gepárdok, akik kb. annyi idő alatt futották a maratoni távot, mint én a felet. :D :D Aztán szépen lassan útnak indítottak minket is... együtt indultunk a DK-barátaimmal, de aztán elkapott a hév és elkezdtem előzgetni, hogy teszteljem a bokámat. Nem is volt gond, egész jól ment, de rengetegen voltak ,ez az előzgetés elég zavaró volt, néha "bedugultunk", olyankor totyogtunk, visszább kellett venni a tempóvól, így kiestem az éppen beállt ritmusból. :(




Ráadásul megbeszéltük, hogy 2,9,12 km környékén lesznek ott a tesómék, de nem láttam őket, állítólag ők láttak engem kétszer, de én nem láttam őket, pedig figyeltem nagyon. :(( azért hiányzott a szurkolásuk... 

Rengetegen szurkoltak, nagyon jópofák voltak, a kedvencem két néni volt, akik az erkélyükben álltak, egyik a második emeleten és fölötte a harmadikon is kint volt egy néni, és szines rongyokkal integettek. :))) Édesek voltak. Ulrikot kétszer is láttam, ő kamerázott szorgalmasan és néhány futó is odakiáltott egy-egy hajrát, mikor látták a polómon, hogy magyar vagyok. :))) a "hajrá DK" már szállóige lett a futóversenyeken. :))) Még a BSI-s Kocsis Árpival is váltottam pár szót,jó fej volt, aztán a célnál megint egymás mellé kerültünk, mutatta, hogy a maratonosok a bal sávban mennek, eltévesztettem a sávomat, de mondtam, hogy mára bőven elég a fél is, majd talán egyszer kipróbálom a másik távot is... :)))) 

Az útvonal érdekes volt, végig zene nélkül mentem, nézelődtek, hallgattam a szurkolókat, abszolút nem hiányzott a zene, csodálkoztam is magamon. :) Ami rossz volt, hogy rengetegen voltak, sokan már 2-3 km után sétáltak, amivel még jobban lassították az amúgy is felgyülemlett tömeget. A frissítő pontoknál sokszor elfogyott a pohár, így várni kellett a vízre és ami rossz volt, hogy a használt poharakban merítettek újra vizet. Banánt sosem láttam egy asztalnál sem, csak az eldobált héjakat, tehát valamikor (talán a kenyaiaknak :D ) még létezett banán is a frissítő pontokon... 

Az első tíz km még jó tempóval ment, aztán kattant egyet a bokám és nem tudtam, hogy most jobb lesz e vagy rosszabb, úgyhogy onnantól inkább óvatosabbra vettem a tempót és úgy haladtam tovább. Nagyon meleg is lett, ami lassított kicsit, ráadásul Schönbrunn előtt már egy korty vízért bármit odaadtam volna, annyira szomjas voltam. Megint egy újabb frissítő pont, megint várakozás, majdnem fél percet veszítettem, mire végre kaptam vizet... ennek sem így kellett volna működnie. :(

Az azért jó volt, hogy úgy kb. ismertem a szakaszt, így tudtam, hogy mikor jön lejtő, mikor jön emelkedő, és már a Mariahilferstrasse tetején nyugtatott a tudat, hogy már nincs sok hátra. :) Alapjában véve a távolsággal nem volt bajom, jól bírtam, csak nem tudtam úgy haladni , ahogy szerettem volna és óvatosabb is voltam a bokám miatt. 

A célzónába érve már lehetett hallani a dübörgő zenét, már tele volt mindkét oldal szurkolóval, elmondhatatlan érzés volt beszaladni a célhoz és átfutni a számláló alatt. :))) Zoli felesége nagyon jól elcsípte kamerával, ahogy éppen beérkezek... persze én ott megint nem láttam őket. :(


A célbeérés után kaptam érmet, bevártam Zoliékat, gratuláltam nekik, megérkezett Detti és Nina is, mindenki nagyon ügyes volt!!!! a DK Team jól vette az akadályokat és szépen teljesített!!! :) Jó csapat vagyunk. :)




Ami szintén egy negativum és amiből tuti, hogy nagy balhé lesz még, hogy a mezőny végére elfogyott a befutóérem, így többen jártak úgy, hogy lefutották a félmaratont és már nem jutott nekik érem!!!! Ennek nem szabadott volna megtörténnie egy ilyen volumenű eseményen. Kiváncsi leszek, hogy mi lesz a vége, mert az a minimum, hogy mindenkinek postázzanak egy érmet, akinek nem jutott.... 

Összevártuk egymást, pihentünk, aztán indultunk hazafele, a többiek a szállodába, mert a legtöbben ma már mentek is haza Magyarországra. 

Jó futás volt, örülök, hogy ilyen sokan itt voltak a DK csapatból is, jövőre folyt. köv.! :) De a táv még nagy kérdőjel, egyenlőre még nem tudom megítélni, hogy képes lennék e a dupla távra.... az idei év a tapasztalatgyűjtésé lesz, próbálgatom majd a határaimat, aztán meglátjuk év végére, hogy meddig bírom. :)

8 megjegyzés:

Kati írta...

Gratulálok!!! :)
Időd mennyi lett végül?

Bambi1978 írta...

2:14:58 lett a vége. Volt már jobb és rosszabb is. :)

Catherine írta...

Gratulálok! Nagyon ügyes vagy!
Egy ismerősöm azt mondta, hogy akinek megy a félmaraton, az a maratont is meg tudja csinálja. Az már csak fejben dől el. Tapasztalatból beszélt. Szóval bízz magadban! Ha maratont akarsz, akkor fuss maratont!

Mrita írta...

Gratulálok, nagyon ügyes vagy!

K. Niki írta...

ügyes vagy Anita, gratulálok!

Lilly írta...

Gratulálok, ügyes! :)
Én vééégre találtam egy futótársat, a régi barátnőmet, aki ugyanolyan kezdő mint én, és végre nekiállunk mi is futni. :) Persze először szerintem csak kocogni... :D

Egyedül sajna nem megy egyelőre egyikőnknek se. :( :D

üdv, Lilly

martinelli írta...

Gratulalok itt is, nagyon ugyes vagy. Biztos nagyon jo buli volt.

Vacy írta...

Gratulálok, jó kis buli lehetett. Kár hogy nem voltam ott!
Vagy még is ott voltam, örülök, hogy részese lehettem a régóta dédelgetett álmod megvalósításának. :)