Lassee 3 órás futás

avagy egy újabb határomat léptem át tegnap....

Úgy kezdődött, hogy Zsolti pár hete megtalálta ennek a versenynek a leirását a neten és megnézte, hogy nincs is olyan messze ez a Lassee Bécstől... Ő mindenképp akart menni 6 órás futásra, csalt minket is, hogy mi is menjünk vele, lesz 3 órás futás, 5 km és gyerekfutás is. Olvasgattam a leirást, láttam hogy a 3 és a 6 órát futók kapnak érmet a célban, ez már felkeltette az én kiváncsiságomat is, mivel köztudottan éremgyűjtő vagyok. :))) 

Így végül beneveztünk a 6 és a 3 órás futásra, ha már futunk, akkor legyen meg az az érem róla. :) 

Én nem terveztem semmi nagy dolgot, mivel a télen nem igazán volt motivációm és nemrég kezdtem újra futni, így a tervem csak annyi volt, hogy kényelmesen, pulzusra figyelni "futogatok" valamennyit, ha fáradok, akkor kicsit leállok, leülök, aztán majd a 3. óra végére visszamegyek a pályára az éremért. :))) lesz , ami lesz! 

Nem igazán hittem magamban, hogy 3 órán keresztül én tudok és fogok is futni, de 6 órán keresztül csak üldögélni sem akartam, mig Zsolti fut.

Az elmúlt hetekben visszajött picit a lelkesedésem, újra az érzésért futottam, amiért régen, és élveztem minden egyes kilométert, de sosem volt kötött edzés, csak épp amennyit volt kedvem futni. És ez így jó.

Szóval eljött a tegnap reggel, mivel nincs autónk, busszal indultunk neki a kalandnak. :) Fél 9-kor indult a busz Bécsből, fél 10-re értünk oda, kis vidéki városka ez a Lassee. Felvettük a startcsomagot, a chipet és elmentünk átöltözni a helyi suliba. Én is felvettem azért már a melegítőm alá a futógatyát, hogy ne fázzak, mert elég hűvös volt.

11-kor elrajtoltak Zsoltiék, rengeteg gyorslábú ultrafutó volt a mezőnyben, nagyon durván nyomták. Zsolti is tartotta szépen a tervezett sebességét, jól ment nagyon. Várakozni nem volt olyan jó, mert hideg szél volt, már minden kabátomat magamra vettem, jöttem-mentem, hogy ne fázzak. A hátam közepére nem kívántam a futást, nem akartam nekivetkőzni és a hidegben futni... 

Aztán 1 óra után én is készülődni kezdtem azért, végül az új Nike Lunartempo cipő mellett döntöttem, hogy ha nem birom, majd átveszem a másik Nike-t, de ez színben passzol a DK polómhoz és a gatyámhoz. (mert ez is fontos!! :D :D )

Eljött a 2 óra és elrajtoltunk mi is. Jól megindultak a többiek, majdnem én is, de aztán eszembe jutott, hogy Bogesz azt mondta, hogy ismer már és tudja, hogy nem fogok úgyse lassitani, mert elkap a harci hév és menni fogok, mint a golyó... Úgyhogy ezek a mondatok végig ott voltak a fejemben és pont ezért VÉGIG figyeltem a pulzusomra! :) Nem hagytam sodorni magam a többiekkel, hanem elterveztem, hogy az elején mindenképp 160 alatt akarom tartani a pulzusomat, 155 környékén, lesz, ami lesz. Ha lassú leszek, akkor lassú leszek, de 3 órát kell futnom, úgyhogy be kell osztanom az erőmet. Magam is meglepődtem, hogy a155-ös pulzus környékén is mentek a 6:10-6:20 kilométerek, úgyhogy így mentem szépen körbe. Egy kör 1900 méter volt, pont jó volt így, a pálya jó volt, egyenes, egyedül az egyik oldalon a szembe szél volt kellemetlen, ott mindig feljebb ment a pulzusom és lassítani kellett. Viszont a másik oldalon be lehetett hozni az ottani lassulást, úgyhogy jól mentek így a körök. :) 

Az első óra után 9,7 km-t mentem, ami a pulzusomhoz és magamhoz képest nagyon szuper, gondoltam, hogy a második órában ez a tempó már úgysem fog menni és lassítanom kell... Másfél óra után is még szuperul ment, pulzus tökéletes volt, én jól bírtam, még mindig ment a tempó. Egy ideje már pisilnem kellett, viaskodtam magammal, hogy lefutom a félmaraton távot és utána majd elmegyek. De kb. a 15. km-nél már nem bírtam, úgyhogy beugrottam egy toi-toiba, aztán futottam is tovább felfrissülve. :))) Még mindig hozva az addigi tempót a pulzussal. Ha már a 160-at láttam, újra lassítottam. Mert Bogesz a fejemben volt, hogy "úgysem bírod ki, hogy ne repülj" :D :D Csak azért is kibírtam, persze attól még repültem, csak jó pulzussal. ;)

Pisiszünettel 2:11 lett a félmaratoni időm, terven belül voltam, mert kb. 2:15-ön belül terveztem még előtte napokban. Aztán beindult a matekozás innen... és ha az beindul, akkor onnantól nincs megállás, hanem általában mindig megpróbálom elérni, ami a fejemben összeáll. :) 

A 3. órában kicsit lazítottam a pulzus dolgon, 165-ig engedtem feljebb menni, hogy picit mehessenek a tempósabb kilométerek, de még mindig ne rohanjak eszeveszetten. Régebben versenyeken a 165 már alacsonynak számított, legtöbbször 170 fölött szaladtam, persze 6 perces kilométerek alatt, de most ezt nem akartam, nehogy lesérüljek. Elértem a 25 kilométert, akkor arra gondoltam, hogy eddig ennyi volt életem leghosszabb futása, 25 km, most már bármennyit is futok e fölött, mindenképp átléptem egy újabb határomat... De láttam és éreztem, hogy meglehet a 28 km, mert a tempót nagyon jól tartottam, úgyhogy mentem tovább. Nem éreztem magam fáradtnak, végig zenét hallgattam, nagyon jó hangulatom volt, élveztem minden egyes percet és a félmaratoni táv után sem éreztem azt, hogy elég lenne a futásból.

Az utolsó egész köröm 2 óra 49 perckor volt, még volt 11 percem arra, hogy amennyit birok lefussak az 1900 méterből.... itt már nem fogtam vissza magam, éreztem hogy mindjárt vége. Majdnem meglett még egy újabb kör, az utolsó kanyarig jutottam aztán, túl is szaladtam a kürtön, mert nem birtam kikapcsolni a zenét, ott bénáztam vele és csak azt vettem észre, hogy már mindenki megállt. :))) visszamentem pár métert és vártuk a szervezőket, hogy felírják a tört kör eredményeit. 

és vége volt... futottam 3 órát, életem leghosszabb futását, 28,7 kilométert. Kellemesen, nem meghalósan, minden egyes kilométert élvezve. És tudjátok miért élveztem? Este erre is rájöttem: mert nem volt kötelező!!! Nem az volt, hogy indulsz egy 30 km-es versenyen és ott csak azt futhatod, mert le KELL futnod.. itt én döntöttem el, hogy kiállok ha elég, vagy megyek, ahogy jól esik. És ezért sikerült ilyen jól. Mert minden perce egy szórakozás volt. 

Zsolti 6 óra alatt 62,3 km-t futott, nagyon büszke voltam rá is! az UFO mezőnyben 5. lett a korcsoportjában ő is! Jók voltunk, na. :))) Később kiderült, hogy én pedig a 3. lettem a korcsoportomban, így kaptam egy bronz kupát és felállhattam a dobogóra. :) amiről régebben mindig poénkodtunk Erikával ;) , az most valóra vált, tényleg dobogós lettem, igaziból. :)))) 

Kicsit azért csalódtunk is, mert mégsem volt érem idén, állítólag küldtek e-mailt róla, de csak felületesen olvastam el, pedig leirták, hogy mégse várjunk érmet. Azért a kis kupa kárpótolt, mégsem jöttem el üres kézzel, ha már ennyit futottam. :))) 

Az eredményhirdetés után még gyalogolhattunk kb. 3 km-t a vasútállomásig, a világ végére, az már kicsit nem esett jól egyikőnknek sem, este 10-re értünk Bécsbe... még ettünk a vasútállomáson, és kb. éjfélre haza is estünk. :) 

JÓ kis nap volt, altatni nem kellett minket, elfáradtunk. Sokat nyújtottam a futás után is és este is, és egész délután még rajtam volt a kompressziós szár is, így most nagyon minimálisan érzem csak a tegnapi futás hatásait. 

Annak örülök a legjobban, hogy kimásztam a depis gödörből, hogy újra örömöt ad a futás és újra élvezem a szabadban töltött időmet. A 3 óra futás alatt nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a maraton lefutása, de aztán rögtön jeleztek is a vészcsengők, hogy pont ezt nem akarom, nem akarok muszájból futni... más dolog egy körözős versenyen róni a köröket és így "összeszedni" 20-30 vagy akár több kilométert, mint mondjuk lemenni egyedül edzésként és úgy futni 3 vagy akár 4 órát... az még most sem vonz. 

Jó volt ez így, pont jó! Teljesen elégedett vagyok a tegnapi eredményemmel, főleg úgy, hogy az utóbbi időszakban megváltozott a futással a kapcsolatom, már nincs annyi lehetőségem, mint régebben volt, de amikor van, akkor futok, amennyi jól esik. 

Örülök, hogy Zsolti a párom, régebben sokat álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne, ha olyan társam lenne, akivel futhatok együtt versenyen vagy egyébként is. Igaz, ő már az UFO kategória, és tegnap inkább csak integettünk egymásnak egy-egy fordulónál, mert más a tempónk, de jó volt néha látni őt és erőre kapni őt látva. :) 

Szóval most jó.... boldog vagyok és büszke! :)

Főleg arra vagyok büszke, hogy végig okosan tudtam futni, nem kapott el a hév, hanem magamhoz képest lassabban, de pulzusra figyelve futottam, ezért még maradt elég erő a végéhez, hogy hajrázhassak egyet. :)

Hobbifutóként kellemes élmény volt ;)

https://connect.garmin.com/activity/731425129
AVG : 6:19
Átlagpulzus: 161