2015. március 15., vasárnap

Wien Energie Lauf 2015

Ezennel az idei futószezont megnyitottam.... :) 


Nagyon vártam már ezt a versenyt, mert 2011 óta minden évben ott voltam, kivétel tavaly, amikor csak szurkolói üzemmódban vettem részt, mert épp be volt csípődve a derekam. Akkor Andi barátnőm futott, idén ő szurkolt nekünk. :) 

2011-ben 38:20 perc alatt futottam le a 6,8 km-t, akkor nem is értettem, hogy honnan tudok olyan gyorsan futni. :) 2012-ben megint ezen a távon indultam, akkor fájt a torkom nagyon, nem ment annyira jól, 41:27 perc alatt értem be. 2013-ban félmaratont futottam már, eddigi legjobb időmet mentem itt 2:08:34 lett a vége. :) Tavaly ugye nem futottam, bár volt nevezésem, idén pedig mivel télen nem igazán tudtam futni, így megint a 6,8-as távra jelentkeztem, mert azt persze eldöntöttem, hogy ott szeretnék lenni mindenképp idén megint.

Az elmúlt időszakban nem igazán ment jól a futás, sok kedvem sem volt hozzá, nem voltam motivált, kicsit talán kiégtem, vagy nem tudom, hiányzott az az érzés, amiért futni kezdtem, az öröm érzése. Kicsit már átestem egy "muszáj futni" kategoriába és abba is, hogy 5 km után jön a 10 km-es táv, aztán a félmaraton és több félmaraton után KELL a maraton lefutása... Idővel aztán rájöttem, hogy NEKEM NEM KELL maratonfutás, én az örömért szeretnék futni, amennyi kedvem van a futáshoz egy-egy napon, akkor annyit fogok futni. Ha elég a kis kör, akkor kis kör lesz, de ha van még kedvem lent maradni, akkor maradok. Mint régen.... kiléptem egy csomó futós csoportból, nem gyűjtöm a kilométereket sem, hanem csak magamért futok és azért, amit a futás ad. A feltöltődésért, a kikapcsolódásért, a stresszlevezetésért, a bánat kifutásáért stb.... magamért, csakis magamért!!! 
Mert NEKEM így jó.... 

Szóval pár hónapja nem csak a diétával kapcsolatban kattant a fejem, hanem a futással kapcsolatban is. Óvatosan újra kezdtem pulzuskontrollal futni, sokat nyújtok esténként, hogy a lovaglóizmom ne bánja megint a duhajkodásomat, tornázok itthon és diétázok továbbra is, hogy minnél kevesebb súlyt kelljen a lábaimnak tartaniuk futás közben. 

A hétközbeni futások alatt teljesen úgy éreztem, hogy eltunyultam, átlag 7-es kilométerekkel futkároztam, ez kellemes tempo volt. A múlt héten kedvem támadt picit pörgősebben futni, de amikor 6:30 körülre jött ki egy kilométer, már majdnem meghaltam. :) Este fájt is a lábam picit... na, ebből kiindulva lőttem be a mai futásra azt, hogy ha már 45 perc alatt leszek, akkor teljesen oké lesz. 

Tegnap dolgoztam, aztán este összejöttünk pár magyar lánnyal Juditnál, akinek a szülinapja volt. Este 8-kor indult a traccsparty, ettünk, ittunk vagy négy üveg Hugot és végül 2-kor kerültem ágyba.... nem mondom, hogy könnyű volt reggel felkelni, a hátam közepére nem kívántam ezt a futóversenyt. :) Megreggeliztem, aztán átmentem a helyszínre, ahova nemsokára Andiék is befutottak. Andi húga, Moncsi Dunaújvárosból jött ki erre a versenyre, már többször lefutotta a félmaratont, de hivatalos versenyen még sosem, ezért szeretett volna itt lenni és egy éremért újabb félmaratont futni. :) Összekészülődtünk, utolsó simítások, fotózás, aztán 9:45-kor én kezdtem a sort, indult a Fun Run futam.

Hideg volt, de tudtam, hogy futás közben nem fogok fázni, így csak egy hosszú ujjú felső és a DK polóm volt rajtam, sál és sapka azért kellett. :) Rajt után indultam, ahogy szoktam, vitt a tömeg... nem hallgattam zenét, nézelődni akartam, töltődni az emberekből, a hangulatból. Azt vettem észre, hogy csippant az órám, 1. km 5:43.... hoppá, erre nem számítottam, hogy 6 perces kilométerek alatt én fogok mostanában futni.. de mivel nem éreztem durvának, és a pulzusom is csak a szokásos verseny alatti volt, mentem igy tovább a tömeggel. Második km 5:46.... na, akkor már elkezdtem matekozni.. hogy ha sikerülNE 6 percesek környékén maradni, akkor mennyi lenne az időm a végére... és ha már a matekozás beindul ugye... :)))) 

3. kilométer 5:53... még mindig 6 percesek alatt... ekkor elém keveredett egy idősebb nő,valami futóklubos poló volt rajta, majdnem egy tempót futottunk. A kanyar után már új kitűzött időm volt: megprobálni 40 perc alatt beérni, meglátjuk mi lesz. :) 

4. kilométer 5:58... gondoltam akkor mostantol már picit lassulni fogok ezek szerint, de a matek szerint még igy is bent vagyok a 6-os átlagsebesség alatt, szóval most már nem lesz gond. :) az 5. km 5:53 lett és beért minket a 10 órakor startoló félmaraton csapat első futója, egy feka srác, aki ment, mint a golyó... :)))) na, mindenki ott nevetett, hogy jó csigák vagyunk, ő már letol minket a pályáról. :) De mentünk tovább, én pedig picit közeledtem a futóklubos pólós nőhöz és már kezdett zavarni, hogy ott megy előttem. :) 
A 6. kilométernél már tudtam, hogy mindjárt vége, az megint 5:52 lett és onnantól még jobban rákapcsoltam. :) Leelőztem a fehér pólós nőt, aztán már rá is fordultunk a befutó egyenesre, ami kb. 300 méter volt. Ott már nem érdekelt semmi, mentem mint a golyó magamhoz képest, mert láttam az órámon, hogy meglesz a 40 perc alatti idő. 

A vége 39:23 lett, egy perccel rosszabb, mint a 2011-es futásom, de elégedett vagyok!! Már nagyon régóta nem tudtam 6 percesek alatt futni, és most annyira könnyedén ment, nem éreztem azt, hogy haldoklok közben vagy ilyesmi. :) Jól esett minden egyes kilométer és végre megint élveztem a futást. Mint régen.... valami visszajött és ez jó!!! :)

Persze 21 km-en keresztül ezt a tempót nem bírnám tartani MÉG.... ahhoz még idő kell, hogy újra visszajussak arra a szintre, ahol tartottam már egyszer. Egyenlőre megelégszek azzal, ha heti 2-3-4szer lejutok újra futni. És fogyok szépen lassan... Aztán a többit majd meglátjuk. 

Miután beértem az én távomon, még ott maradtam Moncsinak is drukkolni, nagyon ügyes volt, 1:59-es félmaratont futott!!! És olyan könnyedén, lazán, szinte el sem fáradt... :) Nagyon örült az érmének, de meg is érdemelte!! 

Utána ők is útnak indultak, én is hazajöttem, de még délután is fel voltam töltődve a délelőtti élményekből... na, valami ilyesmikért szeretek futóversenyekre járni! :) És valami ilyesmi érzésekért szeretek futni. :) 





7 megjegyzés:

Bogesz írta...

Mész te ha menni akarsz! Benned van ennél több is!
:D

Vándormadár írta...

Orulok, hogy jol sikerult a futas :).

kovtama írta...

Gratulálok. A futással kapcsolatban, amit leírtál pont így érzem én is. Csak magamért, ahogy eddig is, ezért én is gondolkodom hogy kilépek pár csoportból, mert amennyire inspirált az elején, annyira frusztrál időnként most.

Bambi1978 írta...

Én így jobban érzem magam Tami, mióta nem látom a sok futos posztot. Egyedül a dk csoportban maradtam, de hozzajuk amúgy is szorosabb szálak fűznek. :)

Csandi írta...

Gratulálok!

ni9 írta...

gratulalok, ugyes voltal:-)

Vándormadár írta...

Amugy egyet ertek mindenkivel, akik azt mondjak, magukert csinaljak a futast. Nemreg jottem ra en is erre, csak magamert, a boldogsagomert meg az egeszsegemert sportolok. Meg azert futok, mert szeretek futni. Jelenleg egy futoklubban vagyok tag, tobbre nem lenne energiam. Sokat segitettek, biztattak az ottani emberek. Bar megvolt a maraton is, de rajottem, csakis azert csinalom ezt, mivel szeretem. Ha ugy erzem, egy nap eleg 5km, akkor 5km-t kocogok. Ha tobbet birok, akkor megyek tobbet :) :). Sok sikert a tovabbi futasokhoz is, es remelem, mielobb visszanyeered a regi allokepesseged :) :). Gratula az eddigi fogyashoz, lehet, azert is megy lassabban, mivel a zsir izomma alakul :) :)