2014. február 23., vasárnap

Itt vagyok!

Nem tűntem el, csak...

Az van, hogy megint kényszerpihenőn vagyok. 

Múlt héten otthon voltunk pár napot, csütörtök reggel csodaszép napfelkelte mellett futottam 10 km-t, jártam Jenő bácsinál, aki átgyúrt rendesen, találkoztam a barátaimmal, feltöltődtem és szombaton lefutottuk Robertával élete első félmaraton távját Rácalmás-Dunaújváros között. Nem futottunk gyorsan, kényelmes tempóval, 2:31 lett az ideje, nagyon büszke vagyok rá!

Viszont aznap este már éreztem, hogy valami nem oké a lábamnál, illetve megint nem tudtam behatárolni, hogy pontosan mi is fáj. Mivel Jenő bácsi is rendesen átgyúrt és a csigolyámnál is elég durván megnyomkodott, így nem tudom, hogy pontosan mi váltotta ki, elég volt e egy rosszabb mozdulat vagy fogalmam sincs, de valahol a csípőm és a csigolyám körül fájt nagyon. Vasárnap már nehezen tudtam menni, hétfőn és kedden ez még rosszabb lett. 

Kentem flexagil géllel, tettem rá flector tapaszt (bár nem tudom, hogy pontosan ott fájt e, de kb. arrafele), és nem futottam már egy hete. Gondolkodtam, hogy elmegyek az ortopédiára is megint, de végül másnapra jobb lett, így nem mentem. (bár lehet, hogy jobb lett volna.)

Már jobb sokkal, de még ezt a hetet rászánom a pihentetésre. Mert azon gondolkodtam, hogy a múltkor nem vártam meg, hogy teljesen elmúljon a fájdalom és ráfutottam, ebből lett a baj. :( Na, nem mondom, hogy nem hiányzik a futás, főleg ebben a szép időben, vissza is jött 1-2 kg már, de mindegy. Majd lemegy... Most kell észnél lennem. Egy hónap múlva Balaton Szupermaraton... nem cseszhetek ki a csapatommal, akik számítanak rám. És nem csak sofőrként. :)))) Amúgy is nagyon várom már azt a négy napot! 

Holnaptól megint figyelek a kajára, észhez kell térnem! :) Ennek örömére ma Edittel reggeliztünk egy cukrászdában, igazi bécsi reggelit... :) De ez még kellett. :) Holnaptól "ridegtartás"..... és talán hétvégétől óvatos futás. De ezt még meglátom, tényleg nem akarok kockáztatni.

3 megjegyzés:

martinelli írta...

Gyógyulást és tényleg nem fuss, amíg rendbe nem jössz!

Vándormadár írta...

Most kezdtelek olvasni, és minden tiszteletem a tiéd, hogy gyerek mellett tudod csinálni (bár ha egyszer lesz, én is úgy tervezem. Nagy dolog, hogy a kisfiad is látja, hogy milyen sportos anyukája van, és jó példaként fogja fel :). Én magam is futok, 15 éve lassan, bár félmaratonozni- maratonozni csak egy éve kezdtem.Nem tudok leállni róla, annyira imádom! A versenyek hangulata és a sikerélmény megfizethetelen :). Sok sikert a Szuperbalatonhoz, és jobbulást, reméljük mielőbb rendbe jön a lábad!!

ni9 írta...

Javulgatsz?