Mai útvonal

Újabb útvonalat teszteltem :)

Tegnap szólt a főnökasszonyom Grazból, hogy ha ma is olyan nyugis nap lesz, mint tegnap, akkor felesleges ott ülnöm az irodában háromig, irányítsam át a telefont és elmehetek egykor haza. 

Na, a vezérhangya máris elindult a fejemben, hogy akkor a legjobban használnám ki ezt a nyert szabadidőt, futócuccokat belepakoltam a táskámban és A és B tervvel indultam reggel dolgozni. Az A terv az volt, hogy hazafutok megint, de most az irodából, gyors tusolás és irány Bennyért az oviba, a B terv pedig, hogy ha nagyon gáz idő van, akkor konditerembe megyek és utána az oviba. Mióta újra tudok futni, azóta valahogy nem vágyok a konditerembe, imádok a szabadban mozogni, amikor csak tehetem, inkább kint futnék.

Nyugis nap volt, így délben megbeszéltük a főnökcsajszival, hogy akkor én leléphetek 1-kor, úgyhogy háromnegyedkor már teljes menetfelszerelésben vártam, hogy egy óra legyen, még az sem tántorított el, hogy egész nap hol esett az eső, hol nem.... sőőőt, szinte vártam, hogy picit essen az eső a futás közben. :)))) 

Az irodában nagyon hideg volt, 12 fok volt, így elég nehezen szedtem össze magam, de tudtam, hogy amint futok, már nem fogok fázni. :) Háromnegyedes futónaciban, egy hosszú ujjú futófelsőben, a DK polómban és egy széldzsekiben indultam neki + baseball sapi eső ellen. :) a cuccaim beleférte a dzseki zsebébe, így nem kellett a hátizsák.

Kb. fél percet sétáltam az irodától, mire megtalálta a jelet a garmin, eszembe is jutott az egyik DK társunk, aki épp tegnap írta fb-on egy másik társunknak, hogy már most lehet gyakorolni télre a mantrát a garmin órákhoz, hogy "találmármegajelet, találmármegajelet" :D :D :D , na, valahogy így éreztem magam én is ma.

Aztán a jel meglett, indítottam, de a pulzusomat nem találta meg, sebaj, úgysem tudtam még gyorsan futni, mert egy csomó lámpa és gyalogos lassított, így legalább szépen, lassan tudtam indulni. Lefutottam a Karlsplatzig, onnan végig a Ringen, aztán át a Schwedenplatznál, el Tony futóboltja előtt, ahol a cipőinket vettük Bogesszal :) , aztán máris (kb. 20 perc) alatt ott voltam a Praternél, ahonnan eddig indultam kétszer haza a múlt héten. Ezt a szakaszt már ismerem, tudom, hogy mikor mennyinél járok és mikor jön a kanyar fel a híd felé. :) 

Szeretem az őszt, a Hauptalleen a gesztenyesor minden évben gyönyörű, most is jó volt átfutni a fák alatt, néhol teljesen egyedül voltam, szemerkélt az eső, szuper érzés volt. Libabőr effekt...:)))) 

Aztán lekanyarodtam balra a Duna felé, elvileg bringások járnak errefelé, de én is itt szoktam futni, egy alagúton kell átfutni és utána fent is vagyok a hídon, ami átvisz a Dunán. :) Szeretem ezt a részt is, talán mert nosztalgiázhatok, hogy mennyit jártunk hajóval a Dunán arrafelé, szerettem. :)

A híd végén pedig lefotóztam azt a bizonyos kacskaringós lejárót, ami eddig kétszer megtréfált, mire rájöttem, miért is lett annál a résznél az aktuális kilométerem 7 perc fölötti.... ugyanis a gps nem érzékeli, hogy haladok, mert csak azt érzékelheti , hogy egy helyen vagyok, de azt nem, hogy haladok fentről lefelé. :) 

Így ma kitoltam vele és leállítottam fent az orámat és mikor leértem, akkor indítottam újra, nekem ne rontsa le a futós átlagomat. :)))))) 

Végig jól ment a futás, a vége felé eldöntöttem, hogy ma még teszek egy kört a ház körül, hogy meg legyen a 15 km, így legalább kicsit a lelkemnek is jót tett a visszavágó a hétvége miatt, mikor úgy kitolt velem az  a 14 km. :)))) ma megmutattam, hogy sik terepen azért jobban tudok futni. :D :D :D

15,06 km lett a vége és 1:31 lett az időm hozzá. Ez egy átlagos futás, ha jó formában vagyok. :) 

Néha épp nem esett az eső, de néha annyira jó volt, hogy csepergett vagy a vége felé már szépen rákezdett, ma élveztem, szellőztettem a fejemet és jó volt egyedül lenni és figyelni a fejemben a hangokra (nem bolondultam meg :D ), a környezet zajaira, az emberekre útközben. Szeretek futni, na!!! :))))) 

Meg volt mára a feltöltődés, utána jól esett a meleg zuhany és a hajmosás, aztán rohantam is tovább Bennyért, az időjárás miatt az ikeában kötöttünk ki, az mindig jó délutáni program. :) Ő játszik, én megebédeltem. :D 

Jó nap volt ma is! :) 

ATOMfutás Paks

Elöljáróban annyit, hogy keményen megdolgoztam az érmemért. :))) 

 Hirtelen neveztem, de 14 km-es távra, amin még szombaton kicsit elbizonytalanodtam, majdnem rábeszéltek a vaDKörtés társaim az esti tésztapartyn, hogy menjek nagyobb távon, de az eszemre hallgattam és inkább maradtam a kényelmes távnál, legalábbis akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. :D
 
Szombaton szakadó esőre ébredtünk... már az a 14 km is rengetegnek tűnt, de nem vagyunk papírkutyák, irány Paks! :)
 
Odaértünk, rajtszámfelvétel, polófelvétel, ismerősökkel találkozás, fotózás stb... még sok kedvem nem volt futni, de reménykedtem, hogy az eső majd eláll délre. :) 

DK Team csipet csapat :)

Amikor a Garminok találkoznak :)

vaDKörték paksi delegációja :) 

Milán anyukája is futott 7 km-t!!!!!

 

Addigra már vége lett a Brutálatom-nak, az örült versenyzök tóban, sárban, akadálypályán futottak, ráadásul akkor még igencsak esett az esö. Allitolag jó volt, nem volt vészes, hát köszi. :)))))
 
Gyors öltözködés, készülődés, mire pislogtunk kettőt, START... túlöltöztem, úgy éreztem az elején, mondjuk nem is csodálom, mert az első két km 5:23 és 5:29 lett, de a pulzusom tökéletes volt hozzájuk. :) Egy hosszu ujjú futofelsö és a DK-s polóm volt rajtam, a sik részeken sok volt, de a hegy tetején majdnem fáztam, mivel megizzadtam.

Érdekes részeken futottunk át, aztán kezdődött a java..... emelkedők, csúnya és szívatós emelkedők. :) macskakő, sár, szőlőhegy.... néhol azt sem tudtam, mikor merre kell kanyarodni, mentem a többiek után. :) Paks ÖSSZES lépcsőjét beletették szerintem ebbe az útvonalba,mert én ennyi lépcsőt életemben nem láttam még. :) És ennyi emelkedőt sem. 
Tény, hogy nagyon szép volt a kanyargó Dunát látni fentröl és érdekesek voltak a szölöskertek is, de így futóverseny alatt azért meglepö és néha sokkoló volt egy-egy "feladat". :D :D

Mikor azt hittem, hogy már lefelé futhatunk, akkor megint felkanyarítottak minket egy még meredekebb szakaszra. Lett egy 10 perces kilométerem is, vajon abban mennyi lépcső és mekkora emelkedő lehetett? :)))))

7 km környékén azt számolgattam, hogy még ugyanennyi van hátra és örülök, ha 1:30 körül beérek.... ha sík terep lett volna, akkor ma rekordidőt futottam volna, mert nagyon jól mentek az egyenes szakaszok... de sebaj. :)

Jó volt látni a Pacsi Teamből a Zsoltit, a Zugflow pár futóját, a Bajai Futeam-eseket és persze pár DK csapattag is futott ma ezen a "remek" szakaszon. :)))) A rossz idö ellenére elég szép számban jelen voltunk. :)

A lényeg a lényeg, jó volt tudni, hogy csak 14 km-re jelentkeztem, jó volt a megérzésem, hogy nem variáltam. :) Az órám szerint 1:30 lett az időm, tehát hoztam a magamtól várt időt, elégedett vagyok. :) 


Egy kedves DK-s ismerösömnek sikerült elcsipnie a célegyenesben is. :) 

Jó volt ez a verseny, feltöltődtem és még jobban elismerem azokat a futótársaimat is, akik ott voltak és akik akár a 24, akár a 31 km-en is futottak!!!!! 

Mostantól ez a kedvenc érmem, mert az egyik legmelósabb futásomért kaptam és mert ez a hétvége olyan sok jó pillanatot adott nekem!!! ;) :) 

Hétvégeeee

Már csak másfél óra! :)

Ma csak 1-ig vagyok, aztán irány haza, bepakolom a maradék cuccot a kocsiba, megyek Bennyért az oviba és indulunk haza!!! Remélem, hogy nem lesz nagy forgalom, jo lenne hat elött már otthon lenni.

Holnap Paks, Atomfutás!!! Várom nagyon, föleg azért is, mert megint a vaDKörtékkel megyünk, az mindig jó bulinak ígérkezik! :) Ráadásul jön pár DK csapattársam is, velük is szeretek összefutni a különbözö rendezvényeken. 

Ma este még tésztapartyzunk egyet Dunaújvarosban a vaDKörtés barátaimmal, lesz móka és kacagás tutira. :D 

Vasárnap pedig tele élménnyel, feltöltödve jövünk vissza Bécsbe.... :) 

Kellemes hétvégét Nektek is!!!

Rote Nasen Lauf 2013

Egy jó ügyért futottunk!!! :)

Az úgy volt, hogy a DK Teamből egy csapattársam, Petra augusztusban kiköltözött Bécsbe, mert itt kezd tanulni, és megbeszéltük, hogy majd néha futunk együtt, ha úgy adódik. :) 

Jelentkezett ő is a 21.-ei women's run-ra, az éjszakai futásra majd oktober elsejére is, és megegyeztünk, hogy most vasárnap futunk egyet valahol közösen, én az Alte Donaut írtam neki, mert ott már régen voltam, és most picit hosszabbat akartam futni. Írtam, hogy oké e a 12-15 km neki, erre annyit válaszolt, hogy az kicsit sok lesz, de mehetünk. :) Ez volt hét elején....

Közeledett a hétvége, engem egyre jobban kerülgetett a frász, hogy MINDENKI Budapesten fut félmaratont a Nike-on és most nem leszek ott, nem leszek ott Bogesznek sem, nem leszek ott a többiekkel és napról napra nehezebb volt a készülődéseket olvasni fb-on. De mivel nyár elején még nem tudtam, hogy rendbe jön e a lábam eddigre, ráadásul tavaly is dög meleg volt és a nevezési díj is elég húzós, így az eszemre hallgattam és nem jelentkeztem rá. De rossz volt figyelni az eseményeket....

Aztán péntek délelőtt a kolléganőm megemlítette, hogy vasárnap lesz a Rote Nasen Lauf a Praterben, nem megyek?? Már tavaly is akartam menni, de elnéztem az időpontot, idén pedig azt hittem, hogy hónap végén lesz, így nem is kerestem rá.... na, egyből megkerestem a linket, kiraktam fb-ra , hogy a futós barátnőimet érdekli e esetleg és megkérdeztem Petrát is, hogy nem lenne e kedve inkább itt futni vasárnap. :) Rögtön jelentkezett ő is, 9 euró adomány volt a nevezési díj, egyből át is utaltam és készülődtem akkor már a futórendezvényre. :) Annyiban volt egy kis vigasz, hogy tudtam, a többiek pont abban az időben fognak Budapesten futni, míg mi itt kint, így majdnem olyan, mintha együtt futnánk, az érzés ugyanaz lesz, csak a helyszin lesz más. :) 

Reggel autóval mentem ki a Hauptallee-hoz, a Stadion mögé, van egy nagy parkoló ott, még nem voltak sokan, simán találtam helyet. (kifele jövet azért a 8 euro parkolási díjat bekaszálta az automata, de mindegy... :D )

Átsétáltam a metróhoz, ahova Petra érkezett, aztán együtt felvettük a startszámunkat, kaptunk még mellé egy piros bohócorrot és egy kis gyűjtőlapot, amire a lefutott kilométerek után kaptunk pecséteket. Egy lapra elvileg öt kör pecsétje fért, ami 20 km-t jelentett. Akkor már Petrával játszottunk a gondolattal, hogy esetleg pihenőkkel lefutunk legalább egy félmaratont, de majd meglátjuk, hogy megy az egész... :) startolni bármikor lehetett, gyors before fotózás után nekiindultunk. :) 

Még nem volt dög meleg, kellemes futóidő volt, egyre többen voltak a pályán, érdekes volt köztük futni. Voltak sétálók, görkorizók, rollerezők, többször felbukkantak a bohócdoktorok különféle jelmezben, néha vizet spricceltek ránk, néha zenéltek, néha mókáztak, aranyosak voltak. :) Két kilométer után volt a fordító, ott megkaptuk a négy pecsétet mindig, lehetett inni is náluk. Itt néha feltornyosultunk, mert mindenki a pecsétre várt, az elején megállítottam az órámat, de aztán inkább hagytam, mert nem akartam összekavarni az időt, távot stb... úgyhogy lehet hogy ezek miatt is veszítettem métereket, amik a végén pont hiányoztak, de mindegy. :)

Jól ment az első kör, aztán a második is, utána már kezdett meleg lenni, de kitartottam, jött a harmadik is, akkor már fejben gondolkodtam, hogy mennyit is lenne jó futni és pihenjek e vagy sem, de végül elindultam egy negyedik körre is, hogy majd az alatt eldöntöm, hogy pihenjek e végül. :) Na, ekkor már igencsak meleg lett, szenvedtem a kompresszios zokniban, a futógatyában, a sapiban, minden zavart. Viszont nem hagyott békén a tudat, hogy ha még a következő kört lefutom, akkor tele lesz a kis gyüjtőlap és meg lesz a 20 kilométer, utána pedig még pihenés után mindig visszamehetek futni, ha még bírom. Bár nem terveztem ennyit futni, de nem fájt a lábam és nem hajtott a tatár minket, talán pont ezért élveztem végig és fel sem tűnt, hogy már lassan eltelt másfél óra és én még futok. :) 

A negyedik kör után végül elindultam egy ötödikre, így 2 óra 9 perc után tele lett a kis lapocskám 20 kilométerrel. Garminom szerint csak 19,55 km lett, de én azzal is tökéletesen elégedett voltam. :) ez az első garmin link:

http://connect.garmin.com/activity/372519296

Az órám szerint a tényleges mozgási idő 2:05 lett, levonta azokat az időszakokat, mikor megálltam fotózni, pecsételni vagy épp Petrával váltottunk pár szót. :) 

Picit pihentem, körbenéztem a sátraknál, nyújtottam, leadtam a gyüjtőlapot, kértem egy újat és vártam Petrát, hogy ő hogy áll, hogy érzi magát. :) Meg is érkezett, már ő is fáradt és melege volt, az volt a baj, hogy fél 1 után már nagyon meleg volt és kevés volt az árnyékos hely a szakaszon, így már nekem is kezdett a lelkesedésem enyhülni... 

Megbeszéltük, hogy én még egy kört mindenképp megyek, aztán meglátom, hogyan tovább, neki akkor még kettő köre volt hátra ahhoz, hogy elérje a 24 km-t. Nekiiramodtunk, de már éreztem, hogy a lábam nehezebben mozog, nem fájdalmat éreztem, csak fáradtságot, ezért kényelmesebb tempóban haladtam. 

Megkaptam a négy pecsétet, jöttem visszafele, megint játszadoztam a gondolattal, hogy menjek e még egy kört vagy menjek e egy kisebb kört, hogy még 2 km-t hozzá gyűjtsek, de aztán megszólalt a vészvillogó a fejemben, hogy már így is túlteljesítettem a mai napra tervezett edzésadagomat, ideje visszakapcsolni, ha szeretnék a következő időszakra tervezett versenyeken is részt venni. Úgyhogy a kör végén szépen kiálltam, és kifújtam magam, mára elég volt a 24 km. :) 

Ez a második szakaszom linkje: 

http://connect.garmin.com/activity/372519319

Itt 27 perc lett az időm, a tényleges mozgási időm 26 perc, megint a pecsételéssel és a vízivással estek ki percek. :) 

Ha összeszámolom a két futást, akkor 24 km-t (Garmin szerint 23,55 km-t :D ) futottam ma 2 óra 31 perc alatt, ha a levont számokat nézem. Ha a brutto időt, akkor 2 óra 35 perc, még az is szuper idő, elégedett vagyok magammal. :))) 

Ahhoz képest pedig, hogy először csak 12-15 km-t akartam ma futni az Alte Donaunál.... ahhoz képest pedig mega büszke vagyok magunkra, hogy ilyen ügyesen gyűjtöttünk kilométert a bohócdoktoroknak!!!! :)

Petra is lefutotta a 6 kört, a 24 km-t, büszke vagyok rá is, mert saját véleménye szerint most nincs formában... mi lett volna, ha formában lenne?? akkor mennyit futott volna? És ahhoz képest, hogy először sokkalta még a 12-15 tervezett távot is.... :D ;) :) 

Jó kis futás volt, nekem amúgy is szívem csücske minden olyan futás, ahol jótékony célra megy a nevezési díj vagy az egész rendezvény, így ez a Rote Nasen Lauf mindenképp felkerül a kedvencek listámban, jövőre időben figyelni fogom már a nevezést és megint ott leszek vagy ott leszünk! ;) :) 

Így valamilyen szinten ott is voltam a Nike Félmaratonon, meg nem is, én is futottam a mai nap félmaratont, lélekben Bogesszel és a többiekkel voltam, de Bécsben is hozzátettem pár kilométert egy jó ügyhöz!!! :) 

Azért annak örülök, hogy jövő héten Pakson "csak" 14 km-re jelentkeztem, elég lesz az bőven. :)))) 

Indulásra készen a két bohóc :)

Petra a második körben :) 

Itt már közben átöltözött, nagyon meleg lett..., 

de fut rendületlenül tovább :)

Megtelt az első gyüjtőlapom, 20 km lefutva! :)

Jöhet a következő lapocska :)))

24 km a bohócdoktoroknak továbbítva :)

A DK Team ott segít , ahol tud! :) 

Kétszer 24 km tőlünk nekik!!! :) 

Szép volt Bécs, szép volt Budapest!!!!! :)))

Őszi versenynaptár

Végre itt a futóidő megint!!! :)

Hosszú volt a nyár, nekem még hosszabb, mivel jó két hónapra ugye kispadra kerültem, amit nagyon megszenvedtem... inkább lelkileg volt nehezebb, a lábam gyógyulgatott a maga tempójában, de a lelkem nagyon fájt. :( Annyi volt az enyhítő körülmény, hogy pont nyáron dőltem ki, amikor amúgy sem szeretek annyira futni, max. nagyon korán reggel vagy ha végre picit elromlik az idő, akkor, de a nagy melegekben nekem nem okoz örömet a futás. Úgyhogy maradt a konditerem, ahova szorgalmasan eljártam eliptikus trénerezni, bringázni, spinningelni. 

Megismerkedtem közben a prána nadival is, ami szerintem még segített a felépülésben (köszönöm Ági!!! :) ), így az itthoni kezelések, Áginál tett látogatásaim és otthon Jenő bácsi szépen helyre tette a sérült lábamat. 

Óvatosan kezdtem el újra terhelni, nagyon lassú tempóval kocogtam, sőt, először csak sétáltam és megint váltogattam a kocogást és a sétát. Amint jelzett a lábam, visszaálltam sétára... elég nehezen viseltem a visszatérést, de tudtam, türelmesnek kell lennem ahhoz, hogy ne csináljak megint hülyeséget, elég volt a két hónap kényszerpihenő.

Azt már tudtam, hogy a pesti Nike félmaratont el kell engednem, mert szeptember 8-ra nagyon kérdőjeles volt, hogy felépülök e annyira, hogy 21 km-t le tudjak futni normális tempóval, így inkább egy szeptember végi versenyt kerestem, amit végül meg is találtam. :) Úgyhogy nekem az őszi félmaratonom szeptember 29.én lesz Esztergomban. :)) Sok DK csapattársam is jön, jó bulinak ígérkezik. Bécsből fogok menni vasárnap reggel, így a leglogikusabb lejutnom aznap.

Eddig nem is foglalkoztatott a Nike félmaraton, elfogadtam, hogy nem leszek ott, de ahogy közeledik a vasárnap, és látom az érmeket, a készülődéseket stb, egyre jobban szorul a szívem, hogy ebből bizony én most kimaradok. De tudom, hogy ennek most így kell lennie, felesleges kockáztatni egy sérülést... ráadásul most már marha drága is a nevezési díj, így ez is visszatart. Pedig Bogesznek nagyon jó lenne lelkileg segíteni, ott lenni vele, ahogy tavaly, de marad a gondolatátvitel, abban úgyis annyira jók vagyunk. ;) :D :D 

De hogy ne unatkozzak, szépen gyűlnek a kisebb versenyek is a naptáramba és az átutalandó összegek is a bankszámláról. :))) Most hétvégén még nem lesz verseny, viszont az egyik kedves DK csapattársunk kiköltözött Bécsbe és megbeszéltük vele, hogy vasárnap elmegyünk az Alte Donauhoz futni, a kedvenc helyemre. :) Szolidarítunk az otthon futó köcsög társainkkal, mi is futunk velük, csak 300 km-rel arrébb. :))) 

Jövő hétvégére sem volt verseny eddig, így kitaláltam, hogy akkor hazamegyünk anyáékhoz, de közben kiderült, hogy a vaDKörtés csapattársaim közül szinte majdnem mindenki indul Pakson az Atomfutáson, így persze elindult a vezérhangya nálam is, hogy le kellene menni, hiszen barátságos a nevezési díj és polót és érmet is adnak, ott a helyem! :)))) Több táv is van, a legnagyobbat egyből kilőttem (30valamennyi), a félmaratont is, maradt a 7 és a 14 km, és mivel Roberta is a 14 km-en indul, így én is azt választottam. :) Időközben kiderült, hogy több ismerősöm is ott lesz még, jönnek DK csapattagok is, kellemes szombati napnak igérkezik!!! :) Tehát jövő hétvégére is lett egy verseny. 

Utána hétvégén, 21.én lesz Bécsben a szokásos "rózsaszín pólós" futás, a Women's run, amin idén már harmadszor fogok futni, tavalyelőtt a Running Queen volt a polónkon, tavaly a Laufwunder, idén pedig a Powerfrau lesz a mottó. :) Mindkétszer Edit barátnőmmel voltam, idén még Timi barátnőm is csatlakozik a 8 km-re és a DK csapatból Bécsbe költözött Petrus is épp ma írta, hogy jelentkezett ő is, szóval jó futás lesz az is! :) 

Rá egy hétre, 29.én vasárnap lesz az esztergomi félmaraton, várom nagyon, szintén DK Team találkozó lesz, szép számmal képviseljük majd a csapatunkat. :) Természetesen lesz érem, félmaratonra eddig még nem mentem úgy, hogy nem kaptam volna érmet, ha már "dolgozok érte", akkor legyen is emlékem róla a dicsőségfalamra. :)) 

Oktober elsején lesz a Vienna night run futás, az 5 km futása a Ringen, tavaly és tavalyelőtt is ott voltunk Edittel, idén sem hiányozhatok, főleg, mert szuper jó hosszú ujjú futófelsőt adnak a nevezéshez és tényleg jó hangulatú futás. :) Idén jön Timi , Petrus is , ráadásul egy másik DK csapattársamról is tudok, hogy épp itt lesz Bécsben és jön futni ő is. :)))) Lassan tényleg elindíthatunk egy bécsi DK minicsapatot is, szépen növekszik a létszámunk. ;)

Még a hét elején azt hittem, hogy oktober többi napja már nyugis lesz, de aztán beugrott a königstetteni futás, ahol két éve voltunk Edit barátnőmmel, ott 10 km-t futottunk és azon a versenyen kaptam a második helyezésért a kupát, úgyhogy idén Timivel jelentkeztünk és megnézzük, hogy idén vajon mire leszünk képesek. :) 

Egyenlőre utána már tényleg nincs fix verseny, egészen novemberig, november közepén még lesz Siófokon egy évadzáró két napos Maraton, amire augusztus végén leadtam a jelentkezésemet. Tavaly csak drukkerként voltam ott, de idén futni fogok, ráadásul két nap is. :) Szombaton egyszer 7 km-t, később 14-et, majd vasárnap egy félmaratont. Így jön össze a két nap alatt egy maraton. Ezzel elköszönök majd az idei futószezontól és jöhet a tél, a ropogó hóban futás, a minusz fokokban futás, de annak is meg van a szépsége, amit tavly már végre átélhettem és nagyon tetszett!!! :) 

Így első ránézésre talán soknak tűnhet a sok verseny, de igyekeztem úgy válogatni, hogy ne legyenek nagy távok benne, bírható legyen, és ezek nem a rekordidő hajszáról fognak szólni, hanem az örömfutásról, a csapatfutásról, az élményről, amit egy-egy futóverseny ad. :) Hallgatok a jelekre, most is úgy csinálom, hogy ha kicsit jelez a lábam, akkor két-három napig nem megyek le futni, nem futok rá a fájdalomra. Annyit nem ér, hogy megint kidőljek... 

Például Szigligeten néha annyira mentem volna egy-egy pihenőnapon is, de inkább hallgattam az eszemre és maradtam, féltem, hogy megint úgy járok, mint áprilisban, mikor a sok emelkedőtől megerőltettem a lábamat. 

Most heti 3-4szer futok, mikor mennyi idő és kilométer fér bele, a tempóm meglepően jó, nem erőltetem magam annyira, hogy szenvednék, mégis sokszor meg van a 6 perc alatti km, ezen még én is meglepődök. 

Ma átlag 6:11-es tempóval futottam haza a munkából, de úgy, hogy volt benne lámpa,járda,kereszteződés, fotózások, kacskaringós híd a Duna felett stb... Ha épp nincs olyan jó napom, akkor sem aggódok az időm miatt, hol jobb, hol közepes, hol rosszabb. :) a lényeg, hogy fájdalom nélkül futok!!!!

A héten még szombat reggel készülök és vasárnap Petrával majd az Alte Donaunál. :) Végre itt az ősz, a kedvenc futóidőszakom!!! :)))

Megjöttem! :)

Letelt a nyaralás, hétfőtől újra a régi kerékvágásba rázódunk....

Nem bánom, pont elég volt ez a két és fél hét, most már kicsit vártam is, hogy újra dolgozzak, hogy visszatérjünk a megszokott kis hétköznapokba. :) 

Sajnos a Balcsiban már nem tudtunk idén fürdeni, lehűlt a levegő és a víz is, mire odaértünk, így ez az első olyan évem, hogy csak lábat mostam benne és nem úsztam, viszont cserébe nagyon sok helyre kirándultunk, bringáztunk és futottam jókat, úgyhogy mégis sikerült feltöltődnöm. :) 

Először anyáéknál voltunk vasárnaptól péntekig, ezalatt meglátogattam végre Kinga barátnőméket, akik nagyon hiányoznak nekem otthonról, végre picit tudtunk beszélgetni is, voltunk Pesten VONATTAL (nagyon retrooo volt :D ) kirándulni, Hard Rock Caféban ebédeltünk, voltunk a veresegyházi Medveparkban, ahol Bennynek a játékvonat jobban bejött, mint az élő macik, akiket mézzel lehetett etetni :D , augusztus 20.-án Rácalmáson voltunk a városnapon, ahol szuper koncertek voltak (többek között Vastag Csaba is - lehet röhögni!!!! :P ) , de a Rúzsa Magdi koncert tényleg jó volt, na! :) 

Rácalmáson is futottam kétszer, de ott nem annyira szeretek, mert állandóan lesben kell lenni a kutyák miatt, most is összetalálkoztam egy pitt bull féle vérebbel, aki támadóállásban leste, hogy tovább merek e menni vagy nem, úgyhogy inkább visszatolattam egy kis utcáig és útvonalat váltottam. :) 

Idén vittük a bringáinkat is, így kicsit mobilabbak voltunk, de inkább Szigligeten használtuk őket, ott jobbak az útviszonyok azért. :) 

Pénteken aztán elindultunk Szigliget felé, sajnos megjött a rossz idő is, de nem hagytuk elvenni a kedvünket, Szigliget nekem minden időjárásban TÖKÉLETES!!!! Pénteken még a kikötőben kint tudtunk ülni a füvön lévő asztaloknál, így azt ki is használtuk, de másnaptól már elromlott az idő, esett az eső.

Mi esőben is nekivágtunk a környéknek, voltunk Keszthelyen, Kehidakustányban, Füreden, Tapolcán, szóval nem unatkoztunk. Egy szuper házat béreltünk, mindennek volt helye, gyönyörű rendezett kertje volt, jövőre is szeretnék ide visszamenni!!! 

Kétnaponta eljutottam futni, általában egy kör 5,7-6 km volt, attól függ, hogy megálltam e a molónál fotózni vagy nem. :) Utolsó napokban 8 km-es kört is kitaláltam, az is nagyon jó volt , a tempóm végig minden futásnál újra a régi volt, simán mentek a 6 perc alatti kilométerek. Kivétel a nagy hegyre felfutni, ahol a ház állt, na, ott mindig kellett a 6:15-6:30 egy kilométerhez. :) Megdolgoztatott rendesen egy-egy ilyen kör reggelente. :)

Amikor az idő engedte, bringáztunk is a közelben, egyszer eltekertünk Balatongyörökig, kicsit újraéltem az Ultrabalatont, mert akkor futva tettem meg azt a távot, most ugyanott bringáztam, sőt még tovább is mentünk, de aztán eleredet az eső, így inkább visszatekertünk gyorsan Szigligetre. Igy is 28 km lett az akkori túránk, és nekem mindezt Bennyvel a hátam mögött kellett megtennem, tehát jó 20 kilós kis csomagom volt mindig, ha bringázni indultunk. :) 

Utolsó hétvégén nagyot tekertünk, akkor átmentünk Keszthelyig a bringaúton és vissza, az jó 47 km-es túra lett, szuper volt!! Nagyon jó a bringaút a Balcsi körül, egyszer szeretném körbetekerni egy hétvége alatt mindenképpen!!! :)

Jó volt az a pár nap Szigligeten, nekem az a hely olyan, mint a második otthonom, amint bekanyarodok az autóval a főútról, máris dobban egy nagyot a szivem és érzem már ott a nyugalmat, a békességet. Giccsesen hangzik, de így van..... Ha futok egyedül, ha felmegyek a várba, teljesen ki tudok kapcsolódni, fel tudok töltődni. Minden évszakban imádom, mindegyiknek meg van a maga szépsége.... ősszel is készülünk majd a fogas fesztiválra és lehet, hogy tavasszal is meg tudom majd látogatni egy futóverseny alkalmával, de ez még most körvonalazódik... :)

Úgyhogy jó volt a nyaralás, de már jó volt visszatérni a hétköznapokba is, már Bécsben futottam kétszer azóta, egyszer hétfőn, egyszer pedig ma, ma hazafutottam munka után, nagyon jó volt!!! :) Lassan rendszeresíthetem ezt, mert itt az ősz, mikor már nincs dög meleg, kétnaponta szerintem be fogom iktatni. :)

Turista a fővárosban :D

Eshet az eső, de mi azért is nyaralunk!!! :)

 Balatongyöröknél itt volt az Ultrabalatonkor a váltásom, 

kicsit nosztalgiáztunk, aztán tekertünk tovább :)

 Hévizen kávéztunk egyet Kehidakustány után :)

Tapolcai látogatás, szintén kötelező program :)

Már alakul az új DK utánpótlás... ;)

 Imádja a polóját és ő is futóversenyre szeretne menni :D

Ultrabalaton nosztalgia: Pécsely-Vászoly környéke :)

A szigligeti várban, ami szintén kötelező program :)

Szigligeti kikötő, ahol törzsvendégek vagyunk és

 ahol Benny kedvenc barátnője van, Marcsi néni :)

A szigligeti Várkávézóban is törzsvendégek vagyunk, hol kávét,

 hol gyömbéres limonádét, hol teát iszunk, 

de idén saját készítésű fagyijukat is leteszteltük (minden nap több fajtát :D )

Reggeli futás közben elcsíptem egy napfelkeltét végre! :) 

Áttekertünk Keszthelyre kürtös kalácsot enni... :)

47 km lett a túra, szuper volt! :)))

 

Holiday...

Hú, mennyire vártam a szabit, de aztán nem úgy kezdődött, ahogy terveztem....

Szerda este előkészítettem a futócuccomat másnap reggelre, beállítottam az órámat reggel hatra, a terv az lett volna, hogy végre futok egy hosszút, mert nem kell sietnem sehova, de a sors nem így akarta.... 

Reggel megszólalt az óra, pattantam volna ki az ágyból, de nem volt erőm, és a gyomromat mázsásnak éreztem... nem tudtam, hogy mi ez, de inkább nem mentem le futni, gondoltam majd az alvás helyretesz. Hát később sem lett jobb, végül egész nap feküdtem, ideért hozzám is a hétvégi vírus, ami Bennyt is ledöntötte. Most ez Bécsben és Magyarországon is terjeng, szinte a legtöbb ismerősömön végigment, mi sem maradtunk ki belőle sajnos. :( 

P is kidőlt, ő is feküdt egész nap, dolgozni sem bírt bemenni... én is amennyire Benny mellett feküdni birtam, feküdtem, néha bele-belealudtam kicsit, enni semmit nem tudtam, pár korty kamillateát ittam egész nap. A kaja gondolatára is rosszul voltam, de sem hasmenésem nem volt, sem hányni nem tudtam, csak öklendeztem egész nap. :( pedig azt hittem, hogy jobb lenne, ha kijönne valahol...

Végre este lett, Benny aludni ment, és én is mentem az ágyba, reggel hétig aludtam újra. Ma már egy fokkal jobban voltam, de még gyenge vagyok, viszont már fel tudtam kelni, lementünk a boltba, ettem két vajaskiflit, ebédre pár szem főtt krumplit, ittam colát és este is pár szem főtt krumplit ettem. Most már megmaradok, bár ma a migrénem is megérkezett, mivel megjött, így teljes a "csomag", all inclusive.... :/

Holnap akartunk hazamenni anyáékhoz, de ezt most elnapoltuk, talán vasárnap megyünk, még meglátjuk, hogy holnap mennyire leszünk gyengék...

Azért délután már virtuálisan futottam, leadtam a jelentkezésemet a szeptember 29-ei esztergomi félmaratonra és a novemberi két napos siófoki maratonra is. :) A budapesti nike félmaraton kimarad idén, azt még túl korainak tartottam félmaratont futni és amúgy is marha drága szerintem, marad az esztergomi, ott is sok Dagadt Köcsög lesz. :)))) 

Bécsben is már jelentkeztem két versenyre, az egyik szeptember 21-én lesz, a női futás, ahol tavaly és tavalyelőtt is voltunk a 8 km-en Edittel, idén a rózsaszin pólón a Powerfrau felirat lesz, oda megyek és az oktober 2-ai esti 5 km-es belvárosi futásra is jelentkeztem, ott is már kétszer voltam. :) 

Ezek a fixek eddig, a többi majd spontán lesz szerintem. :) 

Talán holnap már lejutok egy picit futni, hiányzik nagyon, de meglátom, hogy mennyire leszek még gyenge, erőltetni nem fogom, a futócipők megvárnak...

Suhanj!6

Suhantunk hat órát az éjszakában a hétvégén.....

Az úgy volt, hogy a sikeres ultrabalaton után szembe jött velem ez a futóverseny felhívás és feldobtam a vaDKörtéknek, hogy érdekelne e valakit, ez is bulifutásnak ígérkezik. :) Tavaly volt az első, sok DK csapattag is ott volt és nagyon jókat meséltek róla, éjszaka is van, tehát az esetleges nyári hőség talán nem zavar be, így engem mindenképp érdekelt. :) 

Zsuzsi egyből csatlakozott, hogy ő futna velem párosban, Roberta, Milán és Zsozsó, Zoli is ugrottak rögtön, hogy ők is jönnének + a tesóm, aki kísérőnek indult most is. :) Zoli közben lesérült, így mi maradtunk párosban, a többiek egy hármas váltóban indultak. Nevezések megtörténtek, mi Zsuzsival a Nyargaló vaDKörték nevet, Robertáék a DunaújvárosiaK nevet választottuk. 

Én ugye kényszerpihenőn voltam, nagyon izgultam, hogy tudjak futni augusztus 11-én, tehát mindent megtettem a cél érdekében és TUDTAM és HITTEM BENNE, hogy ott leszek és futni fogok. :) Az utolsó hetekben már egész jól tudtam itthon futni, persze még nem vagyok 100 %-os, de azt megbeszéltük a Zsuzsival, hogy nem lesz gond, ha ő többet fut, mint én, maradunk párban. 

Pénteken hazamentünk munka után (kalandos utunk volt: baleset az M1-en, ami miatt elterelés volt, leszakadt az autó aljáról a műanyag borítás és húztuk jó pár km-en keresztül...), este az udvaron bográcsoztunk, másnap délelőtt bementem Jenő bácsihoz, aki még kicsit rendbe rakott a verseny előtt, leragasztott megint kinesio tapasszal, átgyúrt, ebéd után aludtunk picit, aztán még jött egy kis riadalom: Benny rosszul lett, hányt és láza lett, egyből gyomoridegem lett, hogy nekem pedig futóversenyre kell mennem. :((( 

Végül 3/4 6-ra befutott Zoli és Zsuzsi, velük mentünk Százhalombattáig, ahol már Roberta, Milu és Zsozsó vártak minket. Vacsoráztunk az Ebatta étteremben, hangolódtunk az estére, mentek a poénkodások. :) A sikeres vacsora után indultunk is tovább Szigetmonostorra, áthajtottunk Pesten, a Sziget mellett is, ahol már gyülekezett a nép az aznapi koncertekre, volt tömeg rendesen. :))) Sötétben értünk ki Szigetmonostorra, másnap világosban vettük csak észre, hogy milyen gyönyörű a környék!!!! 

Már rengeteg kocsi volt ott, kicsit nehézkesen, de sikerült parkolóhelyet találnunk, összeszedtük a cuccunkat és indultunk a hang és fény irányába. :))) 

Egyből Ulrikba botlottunk, a főszervezőbe, ő adta az első instrukciókat, hogy hol találjuk a DK sátrat, a többieket stb... már rögtön megláttam a DK Sister csajokat, Marcsit és Szilvit, velük is futottam WINK-en Siófokon, örültünk most is egymásnak. :) Megismertem Nitro Tomot és Ingit is végre!!! :) Ingivel még a fb-on ismerkedtünk meg a fogyásom kapcsán, aztán ő is futni kezdett és ajánlottam neki a DK Team csapatot fb-on, azóta ő is lelkes tagja a közösségnek és segítőként volt jelent az éjszakai futáson. :) Kaptam tőle egy futószoknyát, amit ezúton is köszönök szépen!!!!!!!!

Letáboroztunk a DK sátor mellé a fűre, vittünk pokrócokat, rögtön a pálya mellett lett helyünk. Sokan sátrakkal jöttek, ami tényleg szuper ötlet, jövőre megjegyeztem!!!!! ;) :) 

Egyre jöttek az ismerősök, nagyon örültem mindenkinek, végre megismerhettem személyesen Evelint is és több olyan DK tagot, akikkel eddig csak fb-on kommunikáltunk. :))) Megjött közben Pannim is, aki az elsők között volt, akinek hatására futni kezdtem és versenyekre járok, örültem, hogy megint tudunk együtt futni a hétvégén. :) 

Mentek a bolondozások, a készülődések és azt vettük észre, hogy nemsokára éjfél lesz, mindjárt indul a banzáj. :) Tőlünk Zsuzsi kezdte a menetet, úgy beszéltük meg, hogy fut két órát, aztán én jövök. Fejlámpa kötelező volt, világított a sok UFO éjfélkor. :) Szuper rajt volt, rengetegen startoltak el, voltak akik futottak, mint a golyó, aztán voltak a gyorsabb futók, a kocogók, a gyaloglók, kerekesszékesek. Két kilométeres körön futottunk, egy kilométer az egyik irányba, egy a másikba. Középen a célkapu és egy monitor, ahol mindig az aktuális köridőt lehetett később a verseny alatt látni. 

Közben a tesóm beugrott egy DK csapatba, mert kidőlt onnan két ember és már majdnem lemondták az egészet, de megmentettük őket, és gyalogolt egy órát a tesóm is velük, nagyon jól érezte magát ő is!!!!

Míg Zsuzsi és a többiek futottak, mi a pálya széléről drukkolgattunk, ekkor még lelkesek voltunk és nyoma sem volt a fáradtságnak. Zsuzsi nagyon jól ment, szuper tempót tartott, de ő eleve kis duracell nyuszi, nagyon ügyesen fut! :) Azt vettem csak észre, hogy már fél kettő van, lassan szedelőzködnöm kellett... megettem a szokásos szerencsehozó banánomat, végül mégis felvettem a kompressziós zoknimat, a Bambi felirattal, polóban vágtam neki az éjszakai menetnek. :) Egyetlen pici bibi volt, hogy mire futnom kellett, kezdtem újra éhes lenni, ez egy kicsit zavaró volt aztán, de legközelebb majd okosabban csinálom. :) Zsuzsi beért a váltózónába, rajtszámot átadtuk és mehettem. :) Óvatosan kezdtem, mivel fogalmam sem volt, hogy a lábam hogy reagál majd a futásra, és azt is tudtam, hogy szeretnék minimum másfél órát futni, tehát nem akartam egyből szétcsapni magam. Jó volt az ismerősöket látni fent a pályán, köszöngettünk egymásnak, buzdítottuk egymást, a pálya széléről pedig drukkoltak a többiek!! :) Szuper érzés volt!!! Valamikor az elején odacsapódott hozzám Zsigri Kati, aki egyéniben indult a hat óráson és őt is a DK csapatból ismerem, most találkoztunk személyesen először, de mintha már ezer éve ismernénk egymást (mert úgy is van, fb-ról :D :D ), úgy dumáltunk végig jó két kört. :) Tök jó időt futottunk így is, és hihetetlenül lelkes volt, öröm volt vele futni!!!! Aztán ő megállt frissíteni, én mentem tovább és megint egyedül róttam a köröket. Zenét nem hallgattam, a környezetet, többieket figyeltem, jobb volt úgy sokkal. :) A fejlámpát is meg lehetett szokni, de nagyon kellett figyelnem, hogy hova lépek, bár az első két kör után már aránylag kiismertem a pályát. Olvasgattam a polók hátoldalát, ha pedig ismerőst előztem le, mindig odaszóltunk egymásnak egy-egy hajrát. :) 

Zoli többször kérdezte közben, hogy minden oké e, valamikor egy óra futás után szóltam neki, hogy igen, minden oké, még legalább fél órát megyek mindenképp. Az óvatos tempóval (6:40-es átlag) jól bírtam, a lábam sem fájt, de másfél óra múlva szóltam, hogy még megyek két kört, aztán jöhet a Zsuzsi, ha készen van, éreztem, hogy inkább nem erőltetem tovább, mert szerettem volna még reggel is futni valamennyit, úgyhogy 1 óra 45 perc után végül átadtam a pályát Zsuzsinak és így én 15,76 km-t futottam először. :) Jól lenyújtottam, átvettem a megizzadt polómat, sapkámat és ledőltem a pokrócra. Nagyon fáztam, kezdtem fáradni, remegtem iszonyatosan. :((( Felvettem minden létező réteget, amit találtam a táskába, törölközőkkel takaroztam és aztán elnyomott az álom kb. fél órára, ami életmentő volt akkor!!!!! Akartam Zsuzsinak hajrázni, de kidőltem, valamikor háromnegyed 5-kor riadtam fel, de még mindig nagyon fáztam.

Összekaptam magam, elmentem a büfébe egy meleg (langyos volt végül) kávéért, megittam, attól kicsit jobb lett és odamentem a pályához, hogy nézzem, Zsuzsi hogy birja. Ment ügyesen, valamikor 5 után szólt, hogy akkor még megy egy kört és jöhetek én, készülődjek. :) Megint friss polót húztam, friss sapit , és mentem a váltózónába, ahol már a DK-s csajok is várták a többi csapattársaikat, csicseregtek, nevetgéltek és nyoma sem volt a fáradtságnak rajtuk. :))) Végül negyed hat után indultam újra neki, már világos volt, fejlámpa sem kellett. :) Akkor vettem csak észre, hogy milyen szép helyen is futunk, közvetlenül a Duna mellett, nagyon szép volt a felkelő napot figyelni futás közben!!!! azt vettem észre, hogy gyorsabban futok, mint éjjel, a lábam bírta, jól esett az a tempó. (6:20 körüli km-ek). Panni is pályán volt, sajnos a társa cserbenhagyta, mert 22 km után kiállt, így Panni egyedül nyomta a maradékot, de nem adta fel, mert nem egy feladós tipus, többek között ezért is szeretem őt annyira, mert hihetetlen akaratereje van!!!!! Vele is futottam picit, de érthetően ő már fáradt volt, így egy idő után elhagytuk egymást. 

Forrest is még a pályán volt, ő is egyénit futott, az első hat órás versenye volt és nagyon büszke vagyok rá, hogy kitartott és nyomta és nyomta és nyomta egész éjjel!!!! Úgy készültem, hogy az utolsó órában majd futok vele kicsit, de Gyuszi már ott volt vele, így tudtam, hogy már nem lesz gond, így maradtam a tempómnál és először csak két kört (4 km) terveztem be kényelmesen, de mikor láttam, hogy még lehet, belefér a harmadik kör is, akkor kicsit rákapcsoltam. :) A frissítőpontoknál Dettiék énekeltek, táncoltak, hihetetlen hangulat volt, szárnyakra kaptam, felébredtem, nyargaltam. :))))) Mikor a harmadik körnél a célkapunál jártam, a kijelzőn láttam, hogy kb. hat percem van hat óráig, ránéztem az órámra és láttam, hogy ha belehúzok, akkor meglehet a 6. km is és akkor pont kerek kilométerrel végzünk, úgyhogy olyan erőt kaptam, máig nem értem, de lábfájást elfelejtve rákapcsoltam és futottam a célkapu fele egyre gyorsabban, a fejemben csak az járt, hogy meg tudom csinálni, behúzom hat perc alá ezt a km-t és meg lesz!!!!! Átfutottam a kapun, mentem pár métert és megszólalt a verseny végét jelző duda, reggel hat óra lett, és nekem meglett a 6 km 40 perc alatt, ráadásul az utolsó km-t 5:42 alatt tettem meg az időmérő szerint!!!!! :)))) 

Le kellett dobni egy rajtszámmal ellátott kis homokkal teli lufit a földre ott, ahol álltunk, ennek a segitségével számolták ki végül a tört köröket is, Ulrik jött körbe és irta fel mindenkinek a pontos métereket. :) Nekünk a vége 56,055 km körül lett, a tört körös távolság még nincs fent a neten, de így tippeljük, az 56 km az tuti!!!! Persze a nagyobb érdem a Zsuzsié, ő futotta a háromnegyedét, én személy szerint egy félmaratont tettem hozzá, ami magamhoz képest most újra nagy szó a két és fél hónapos kényszerpihenő után!!! elégedett vagyok a közös és a saját teljesítményünkkel is, jó csapat vagyunk!!!! :) 

Megint átöltöztem, szedelőzködtünk, fotózkodtunk, volt, aki bundáskenyeret evett, tombolasorsolás volt (tesóm nyert egy steigenberger méregtelenítő szettet!!!!! :) ), aztán elindultunk hazafelé Zsozsóékkal, mert Zsuzsiék mentek Fehérvárra még onnan. 

Délelőtt még aludtunk pár órát és délután visszaindultunk Bécsbe, feltöltve adrenalinnal, szuper élményekkel, még ma is csak vigyorogni tudtam, többször éltem át a hétvégi képeket!!!! :))))

Jó hétvége volt, jövőre tuti megint ott leszünk, ezt már másnap reggel megtárgyaltuk a vaDKörtékkel. :))) de szerintem sátrat viszünk, úgy jobb lesz!!!! :)))) 

Pár fotó a Suhanj!6-ról:

A Nyargaló vaDKörték startra készen!!! :))) 

Valamikor hajnal 2 után, a fény az éjszakában : 

Itt már reggel lett, az utolsó köröket futom :)

Csodálatos környezet, ami éjszaka fel sem tűnt :) 

 Hajrá DK! :))

 Az utolsó kör előtt, ezután jött a nagy hajrá!! :)

A Nyargaló vaDKörték 56 km után :)) 

Csapatfotó: a vaDKörték csapat Suhanj!6-os különítménye :)))

 

Ingivel :)

DK-s "osztálytársaimmal" és középen az ofőnk, ZsK.! :))))

Soha...

Soha ne mondd, hogy soha!!!

Mikor a tesóm érdeklödni kezdett a spirituális dolgok iránt és néha meditált stb.., bevallom fura szerzetnek hittem öt. :) Nem tudtam elképzelni, hogy valaha nekem lesz annyi türelmem és idöm, hogy ilyennel foglalkozzak, pörögtem állandóan, máshogy kapcsolódtam ki.

De a sérülés és a kényszerpihenö lelassított, több olyan dolgot is észreveszek a környezetemben, amit eddig nem. Ìgy kerültem Àgihoz is, ahol a prána nadival ismerkedek. Azt nem mondom, hogy rögtön rohanok egy ilyen tanfolyamra, mert arra aztán most tényleg nincs idöm, de érdekel a téma és szeretek Àgihoz járni, legszivesebben minden nap mennék, mert akár kezelés, akár masszázs után is ki vagyok cserélve. :) A lábam javul, bár még nem 100 %-os, de már óvatosan futok, ha érzem, hogy újra fájdogál, akkor nem megyek annyit, mint szeretnék és lassabban futok. De futok...tegnap pl. teremben futottam egy órát, futógépen (unalmaaaaaaas!!!!!), 9 km lett. Régen ennyi idö alatt ment a 10 km is, de most nem ez a lényeg, tempó majd akkor jöhet, ha már teljesen oké leszek. Most nem ez a lényeg!!! :) 

Szóval Àgi feldobta hét elején, hogy kedden este a mesterénél vezetett meditáció lesz, ha gondolom, menjek el, mert szerinte lelki eredetü is lehet a sérülésem. Ez mondjuk nekem nem igen elképzelhetö, de úgy voltam vele, hogy mivel keddenként úgyis P szülei vigyáznak Bennyre, programom sincs, így megnézem, mit veszithetek? :) 

Elötte még kajáltam egyet a Schwedenplatzon, aztán átvillamosoztam a megadott cimre, ahol már mindenki ott volt. Nagyon hangulatos kis helységben voltunk, egyböl kellemesen éreztem magam. Szólt a kedvenc nadis zeném, Marcival együtt nyolcan voltunk. Puha szönyegeken ültünk, aztán egy kellemes zenére kezdödött a meditáció. 

Marci beszélt végig, mi becsuktuk a szemünket és követtük az utasításokat. Rétre mentünk, aztán ösvényre, aztán erdöbe, hegyre stb... közben nyugodtan kellett lélegezni, a jó dolgokat mélyen beszívni, a rosszakat a szánkon kifújni. Aztán a problémákat, betegséget, fájdalmat fekete felhöként kiengedni belölünk. Èrdekes volt. Aránylag ki tudtam kapcsolni, csak egy feladatnál nem tudtam igazán mit kezdeni, mikor egy kökupacból ki kellett választani egy követ, rá kellett írni egy kérdést, amire választ akarunk kapni, majd visszatenni,ezután mentünk még a hegyre fel, és mikor lefelé jöttünk, elvileg a kövön lett volna a válasz. De mivel nem jutott eszembe semmi kérdés, így válasz sem volt. :) Szóval ezt még gyakorolnom kell... de jó volt, kikapcsoltam arra a 30-40 percre és Marcinak kellemes, megnyugtató hangja van. :) 

Utána még fotókat mutatott az indiai útjukról, varázslatos világ, azt vettem csak észre , hogy már rég mennem kellene haza, mert várnak otthon, de nehezen birtam ott hagyni öket a fotónézegetés közben. :) annyira siettem, hogy rossz villamosra szálltam és elkeveredtem, de végül egy kisebb rohanás után megtaláltam a metrot és fél 10 körül haza is értem. :) 

Szóval ezt is megértem, hogy meditálni voltam. (NEM RÖHÖGNI!!!! :D ) De még gyakorolni fogom, mert tényleg érdekes volt. :) holnap pedig Àgihoz megyek újra, aztán szombat éjjel Suhanj futás. Csak azt éljem túl!!! :)))))

Napjaim

Heti összegző

Az elmúlt héten sem tétlenkedtünk, minden délelőtt dolgoztam, aztán vagy Bennyvel voltam vagy valamerre csatangoltam, mint pl. kedden, mikor P anyukájáék vigyáztak az unokára, én pedig kimentem shoppingolni a régi munkahelyemre, de este mérgelődtem is, mert felesleges időtöltés volt, semmi normálisat nem találtam... bár nem is tudom, hogy mit vennék, így pedig elég nehéz shoppingolgatni. :))) Azért meglátogattam a régi kollégákat, az S.Oliverben vettem két felsőt. :) 

A héten Ágival megcsináltuk a négy napos prána nadi kezelést is, mentem hozzá szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden, minden nap kezelést kaptam, picit másabbakat mindig és napról napra éreztem a hatását. Bevallom, eddig nem hittem az ilyesmikben, a tesómat is mindig UFO-nak néztem, mikor a Reikiről mesélt, de valahogy Ági most meggyőzött. Hogy most azért e, mert már nagyon akartam futni és ő volt az utolsó reményem és hinni is AKARTAM benne vagy másért, nem tudom, de meggyőzött. 

Megnyugtat a zene, ami a kezelések alatt megy, megnyugtat Ági nyugodtsága, és tényleg érzem néha az energiát, ami árad a kezétől a testemben. A legérdekesebb az, mikor fekszek, be van csukva a szemem, és a tenyere az én tenyeremhez ér, és forróságot érzek. :) + még egy érdekes volt, miután megcsinálta a négy nap kezelést, mondta, hogy már gondolatban is tud energiát küldeni majd nekem, ha valami fáj vagy gondom van, írjak neki és bombáz majd... gondoltam, perszeeeee. :) 

Egyik este lemerészkedtem futni és másnap enyhén fájt megint a lábam, irtam neki és munkaidőben éreztem, hogy iszonyatosan forróság önti el a lábamat, pont a fájósat!!! Írtam neki, hogy ő volt e vajon, mert nem kaptam választ viberen reggel, hogy megkapta e, hogy energiát küldjön. Erre kiderült, hogy tényleg ő volt, olvasta az üzenetemet reggel és rögtön küldött is.... tudom, hogy hihetetlen, de átélni is az!!!! :)))) 

Engem meggyőzött, mert most visszakerestem, és mióta elmentem Ágihoz, azóta tudok fájdalom nélkül futni!!! A múlt héten például eddig 31 km-t futottam és holnap reggel is lemegyek. Nem a tempóra megyek, csak a kényelmes futásra, mert azért érzem rendesen a két hónapnyi kihagyott időt, a lábaim néha ólomként indulnak el, de aztán emlékeznek, dereng nekik valami és szépen bemelegszenek kilométerről kilométerre. :) Ma voltam először Ultrabalaton óta 10 km-nél több futáson, ami egyben is volt, múlt héten szerdán futottam délután 5 km és este 7-et, de így egyben UB óta nem futottam többet, mint egy óra... 6:20-kor már lent volta, nehezen indultam, a pulzusom is picit magas volt, de meleg is volt már eléggé, viszont jót futottam. :) 11 km 1 óra 11 perc alatt és 6:29-es átlagtempóval. Ezzel most tökéletesen elégedett vagyok, ha nézem a kihagyott két hónapot. Az út még hosszú, de már rajta vagyok, ez a lényeg!!! :))) 

Az új cipőmbe beleraktam az ortopédián kapott sport betétet, most úgy futok, elsőre szokatlan volt, de most már szinte fel sem tűnik, kényelmes!!! Remélem, hogy ez is segít majd, hogy ne sérüljek le újra!

Meglátjuk, hogy a jövő hétvégei Suhanj hat órás futáson hogy megy majd, Zsuzsival leszek párban, az Ultrabalatonos csapatban is együtt voltunk. Ő nagyon jó kondiban van, nem gond neki, ha többet fut, mint három óra, így majd ahogy adja a helyzet, úgy fogunk improvizálni. :))) Várom már nagyon!!!

Aztán megyünk nyaralni Szigligetre, ott TUTI, hogy reggelente futással kezdem majd a napot, imádom a felkelő napot megfigyelni Badacsony felett!!! :) 

A Nike félmaratont egyéniben mindenképp elengedtem, nem akarom magam egyből úgy leterhelni megint, ha indulok is, az csak párosban lesz Bogival, ha ő egyéniben indul, de még meglátjuk. :))) az érem tetszik, úgyhogy az birizgálja a fantáziámat, de egyébként a dög melegben végigvonszolt félmaraton táv nem vonz.... 

Szeptember végén lesz majd Esztergomban egy szimpatikus félmaraton verseny, azt beirtam a futónaptáramba mindenképp. :) És közte Bécsben a 8 km-es női futás + majd oktoberben az 5 km-es éjszakai futás a Ringen megint. Ezek a fixek eddig, a többit pedig majd meglátjuk.... Ja, és novemberben a siófoki két napos maraton még a cél. Azt hiszem, hogy ennyi.... de majd a helyzet adja, hogy mit vállalok be fixen és mit nem, igyekszek már okosabban futni, jó lecke volt ez a tavasz nekem....

Alakulok, alakulok...

Halkan írom, nehogy elkiabáljam, de talán kezdek visszatérni az utamra, ami már nagyon hiányzott...

Az elmúlt időszakban szerintem kevés olyan módszer volt, amit nem próbáltam ki a gyógyulásom érdekében. Sajnos Jenő bácsim messze van, így hozzá nem tudok sűrűn járni, de a múlt heti látogatásom nála mindenképp sikeres volt. Azóta is rajtam van egy kinesio tapasz és rendeltem magamnak a jövőre is egy dobozzal, hogy bármikor legyen itthon, ha szükségem lenne rá. 

Aztán apával hozattam fekete nadálytő krémet és homeopátiás bogyókat, azokat is használom, és újra feltöltöttem a vitaminraktáraimat, szedem újra a magnéziumot, kálciumot, porcmixet, d vitamint. Odafigyelek a kajára, fogytam három kilót és a héten felkerestem egy Bécsben élő magyar lányt, akit Szilvi barátnőm ajánlott, prana nadival foglalkozik. Eleinte szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de az első kezelés után mintha kicseréltek volna. Megszállt a nyugalom és mikor tibeti masszázs fogásokkal "helyrerakta" a lábamat, úgy éreztem, mintha minden izmom, szalagom a helyére került volna. Nagyon megfogott ez a kezelés.... 

Ez kedden történt. Aznap este elmentem a konditerembe és másfél óra spinning után rámerészkedtem a futópadra... sétálni, gyors gyalogolni akartam, de futás lett belőle. Fájdalom nélküli!!!!! 5 km, nem sok, de futottam, és az érzés leirhatatlan!! Bár utálok futópadon futni, iszonyú unalmas, mégis élveztem. Nem hajtottam szét magam, óvatos tempóval mentem. 

Másnap kicsit fájt a lábam megint, de korántsem annyira, mint régebben egy egy futáspróbálkozás után. Estére el is múlt, így lemerészkedtem fél 9 után két tókörre. Akkor is tudtam beleséta nélkül futni, de csak 7 perc/km feletti tempóval és enyhén éreztem a lábamat, úgyhogy 4,6 km után fel is jöttem, elég volt. 

Csütörtökön és pénteken teljes pihenőnap volt, nem voltam konditeremben sem, iszonyat meleg van, örültem, ha hűvösben lehettem, ráadásul csütörtökön fogorvosnál voltam, aki eléggé megkínzott... 

Ma megint megyek Ágihoz prananadira, négy napos kezelést fogunk csinálni, most egymás után négy nap megyek hozzá egy-egy kezelésre, nem akart egyből elsőre nagy dózis energiával bombázni. Reggel 6 körül felriadtam, és mivel még elviselhető volt a levegő, így futócuccba bújtam és lementem. Bekentem előtte a lábamat Jenő bácsitól kapott bemelegítő krémmel, bemelegítettem lent és go! :) Fájdalom nélkül ment, bár már kezdett meleg lenni, így a pulzusomat nehezen sikerült lejjebb vinni, de tartottam a 6:40 - 6 : 50 közötti kilométereket. :) A nagyobb körre indultam, éreztem, hogy ez a mai végre egy olyan igazi futásszerűség lesz, amilyen már régen volt.... meg akartam adni a tiszteletet neki. :))) Könnyen ment aránylag, attól eltekintve, hogy egyre melegebb lett. :) 

Mikor újra a tóhoz kanyarodtam 6 km körül, akkor vacilálni kezdtem, hogy fussam e a nagyobb kört, ami 9 km körülre jön ki, vagy menjek a kisebb kör végén hazafele, akkor 7,5 km körül végzek... nehéz volt dülőre jutni, mert bírtam volna, de az eszem erősebb volt, legyen ma elég ennyi. Igy is ez a leghosszabb futásom Ultrabalaton óta. 

Eszembe jutottak a barátaim tanácsai: "ne fusd szét magad!" , "Ne hajtsd agyon magad!" , " Óvatosan!" , "Ésszel , fokozatosan terhelj majd újra!" stb... és eszembe jutott minden tervem, amit még idén szeretnék lefutni, a Suhanj, a bécsi női futás, Csandival megkerülni a tatai tavat, a kétnapos siófoki maraton, és az utolsó percben lekanyarodtam a kisebb kör felé, mára elég lett a 7,7 km, holnap is van nap! :) 

Szeretem, ha futással kezdhetem a napot, tele vagyok energiával és most reménnyel is! :) De nem felejtem el a barátaim tanácsait sem, tudom, hogy igazuk van!!! Óvatosan kell visszatérnem arra az útra, ahol június előtt voltam. Nem az időt kell most hajtanom, hanem arra figyelnem, hogy fájdalommentesen tudjak futni. És ez a mai igazi örömfutás volt!!! 

Lassan indulok a prana nadira, már nagyon várom!!! :) Kellemes hétvégét kívánok Nektek is!!!!

Energiatankolás

A hétvégét Magyarországon töltöttük és sikerült rendesen feltankolnom a jó dolgokból. :)))

Pénteken mentünk munka után, estére értünk Rácalmásra, de Benny persze egyből maradt is a kertben locsolni, gazolni, jönni-menni. :)))) Neki a kertes ház maga a paradicsom!! 

Este még bementem a tescoba kicsit, aztán aludtam is, mert másnap reggel 7-re mentem Jenő bácsimhoz, a csontkovácsomhoz. Mivel ő sportolókat is gyúr, tudtam, hogy jó kezekben leszek a sérülésemmel nála, csak olyan rossz, hogy elválaszt minket 300 km, nem tudok csak úgy átugrani hozzá. Pedig ha megtehetném, már régen futhatnék, ebben biztos vagyok... 

Megnézte, kimasszírozta és megállapította, hogy beszakadt egy szalagom, valószínűleg túlterheltem ugye és az UB-n elég volt egy rossz mozdulat, amitől az amúgy már laza szalag beszakadt és azért fájt annyira. Már akkor mennem kellett volna hozzá, de ugye nem tudtam, hogy mekkora a baj. :((( Most tett rá kettő kinesio tapaszt, megmutatta, hogyan kell használni, jó 8 napig legyen rajta és a harmadik napon kezdjek el óvatosan futni, nyugger tempóval. És később is mindig használjam a bemelegítő krémet, amit adott. Adott még fizioterápiás kis kezelést is és kész is voltam. :) minden reményem benne van, most egyenlőre szexi, fekete tapasszal jövök-megyek. :) de valamit valamiért!!! ;)

Annyit mondott még, hogy nagyon makacs sérülés ez, ha az ember nem piheni ki, akkor sokkal nagyobb baj is lehet , volt olyan focistája, aki három évig szenvedett vele. :((( 

Na, azt azért nem szeretném, így betartok most már mindent!!!!! 

Jenő bácsi után fodrászkodás, majd gyorsan hazaugrottam ebédelni és máris indult a délutáni program, amire már olyan régen vártam: végre összejött megint a fogyis csapatunk egy része és Tubinál a hétvégi telken összeültünk egy délutáni eszem-iszomra. :))) Tubi és Zitus kivételével mindenkit a blogvilágból ismerek, lassan már 3 éve. Az utóbbi időben már nem voltunk annyira aktívak a fb csoportunkban, mert mindenki dolgozik, nyaral vagy éppen ezer felé áll a feje, de ha egy ideig nem is ír valaki, utána megint onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk, pont ezért jó ez a csapat. :) Mindig van miről beszélnünk. :))) Először még többen jelezték, hogy jönnek, de végüls közbejött ez-az, rezgett a léc még némelyik kolleginánál, de aztán szombaton mégiscsak sikerült összehoznunk egy szuper délutánt. :) 

Zitust én szedtem össze, mivel egy helyen lakunk (ha otthon vagyok ugye :D ), aztán mentünk is Adonyba, mert Erika (Kismazsi) Ráckevéről jött, egy retro komppal, ami szerintem idősebb, mint én vagyok. :)))) ezer éve nem jártam a kompállomásnál, jó volt, hogy ezt most feleleveníthettem. :) 

Erikát és Zitust kiraktam Tubinál, aztán indultam tovább a pesti busz érkezéséhez, mert azzal Bogesz jött a gyerkőceivel, végre megismerhettem Csanit és Szaszát is!!! Annyira édesek, egyből haverok lettünk. :))) Csani az első percben már "lebambizott" és dumált, Szasza is egyből barátkozott. :) Bogesz pedig egyszerűen csak Bogesz!!! Jó volt újra látni és nem csak viberen bombázni egymást napjában többször a bárgyú üzeneteinkkel. :D :D :D 

Aztán még Csandit is bevártuk, aki Tatabányáról jött busszal, átutazva a fél országot :D , de végül odaért és kezdődhetett a móka. :))) 

Volt a terülj, terülj asztalkámon minden: sütik, sajtos csigák, NUTÁLLÁS KALÁCS Erikától, gyümölcsleves, grill husik, saláta..... azt sem tudtuk, hogy mivel kezdjük. :)))) Persze a szánk be nem állt, annyi mondanivalónk volt, hogy nem álltunk le egy percre sem. :))) 

Szuper délután volt, Csanditól nagyon szép kis hímzett díszt kaptunk, felraktam a kocsiban a tükörre, méltó helyére!!!! 

A végén csak azt vettük észre, hogy elszaladt a délután és sietni kellett a hazafelé induló buszokra, az utolsó kompra.... legközelebb már reggeltől csináljuk a bulit, vagy két naposra tervezzük!!! :)))) Mert még mindig tudunk miről beszélni és szerencsére nem csak fogyókúrás dolgokról. :D :D :D Örülök, hogy vagytok nekem!! Köszönöm ezt a hétvégét! 

 Az volt a cola lightra + a zero colára írva: Csoporttársaim :)))))))