2012. szeptember 10., hétfő

Nike Félmaraton 2012

Kicsit bővebben.... :) (addig ma nem megyek aludni, míg meg nem írom ezt a bejegyzést :D )

Egy újabb élménnyel és éremmel gazdagodtam, ezúttal Magyarországon futottunk, a pesti Nike félmaraton rendezvényen. :)

A májusi Wink félmaraton után még úgy terveztem, hogy ősszel Pesten újra nekifutok a félmaratonnak, de aztán jött a júliusi erdei futás a kánikulában és akkor eldöntöttem, hogy nem fogok a kánikulában heti négyszer lejutni futni és felkészülni a 21 kilométerre. Viszont szerettem volna ott lenni Pesten és mikor olvastam Bogesz blogján, hogy ő is egyre ügyesebben fut és egy céljának tűzte ki, hogy majd egyszer ott lesz a Nike félmaratonon, akkor feldobtam neki, hogy mi lenne, ha párban lefutnák. :) Nem gondolkodtunk sokáig, eldöntöttük és jelentkeztünk. :) A csapatunk neve: Küzdj az álmodért! lett, stílusosan. ;) :)

Időközben jött egy lehetősége Boginak, hogy egyéniben is megpróbálhatja legyőzni a távot, így a távleosztás is eldőlt, ő fut a starttól végig, lesz egy egyéni rajtszáma és egy páros rajtszáma, a váltópontnál befut, átadja a páros chipet és fut tovább, ha nem bírja, akkor kiáll, én pedig megyek és a csapatunk nevében beérek a célba.

Vasárnap előtt picit izgultam azon, hogy hogy érünk fel kocsival Pestre, hova tudok parkolni, megtalálok e mindent, de végül semmi gond nem volt. Felszedtem Edinát, aki dunaújvárosi és a Nonó fb csoportban ismertem meg, szintén váltót futott és felajánlottam neki, hogy menjünk együtt, ha már egy helyről indulunk. :) Most ismertük meg személyesen egymást, de olyan volt, mintha régóta ismerősök lennénk. :)))

Egy óra alatt felértünk Pestre, egyre több futópolós emberkét láttunk villamosra várva útközben, nem igazán lehetett letagadni, hogy a város futóversenyre készül. :))))

Az 56-osok terén parkoltunk, még bőven volt hely, de sorra érkeztek az autók. Mellettünk Kokó melegített éppen. :)))

Már jött is Bogesz a férjével, aki utána a fotósunk, a lelki segítőnk és az idegenvezetőm lett. :)))) Köszi Ati még egyszer itt is!!! :D :D

Átsétáltunk a sátrakhoz, megkaptam Bogesztől a szuper, fekete nike polómat, a rajtszámomat, rajtcsomagot, átöltöztem, készülődtünk ezerrel. :))) megtaláltuk a DK Team csapatát is, akikkel már hetek óta készültünk a fb csoportban a nagy futásra. Mindenki nagyon jó fej élőben is, bár a becenevek beazonosításával kis problémám volt, de legközelebbra már jobban képben leszek. :)))) Készült csoportfotó is, amin már mi is rajta vagyunk, bár még nem DK polóban, de ami késik, az nem múlik. ;) :)






Megismertem Katát is, akit már ezer éve egy fb csoportból ismerek és Panni mellett a második futós mentorom volt, sokat tanultam anno tőle is!!! Nagyon aranyos csajszi, ő most csak szurkolni jött. Panni is befutott pár percre, a váltótársát kereste, mert ő is futott egyénit is és bevállalt egy párost is, hogy egy csoporttag is futhasson a második szakaszon. :) Jó volt Pannit is látni, de olyan gyorsan elszaladt, hogy a közös fotó lemaradt, pedig készültem rá... na, majd legközelebb!!!

Szaladtak a percek, azt vettük észre, hogy mindjárt start, úgyhogy elindultunk, hogy útnak engedjük Bogit. :) Rengetegen voltak, Bogit is egy pillanat alatt elveszítettük szem elől, úgyhogy előre sétáltunk egy darabot és onnan figyeltük a mezőnyt a start után és próbáltuk kiszúrni a társamat. :))) Mivel fehér baseball sapka volt rajta, így a helyzetet nem könnyítette meg, mivel minden második futón fehér színű sapi volt. :D :D Végül azért sikerült elcsípnünk, Ádi mellett startolt, aki DK tag és előző nap a 12 órás balatonalmádi ultrafutáson futott 97 km-t, de tegnap még eljött lenyomni egy "laza félmaratont". :)))

Miután kifotóztuk magunkat, elindultunk a kis földalattihoz, de előtte még megcsodáltuk a Hősök terét, ha már ott mentünk át. :))))) 


Rengetegen mentek földalattival, hömpölygött a tömeg lefelé... és láss csodát: Budapest, Budapest, Te csodás: ELLENŐR állt lent az állomáson, keresztbe font karokkal és jegyeket, bérleteket ellenőrzött!!!! Teljesen paff voltam, ez annyira ultragáz, hogy azt elmondani nem tudom... nekem volt bérletem ;) :D :D , úgyhogy már csak fel kellett préselődni egy szerelvényre. Az első elment nélkülünk, a másodikra már be tudtuk passzírozni magunkat .:D



Pár megálló után egy idősebb, öltönyös úr átadta a helyet, hogy ő leszállna, én üljek le oda a helyére. És még visszafordult, hogy odaszóljon nekem: "hajrá amúgy!"... + "ja, de nem késett el kicsit? a futóverseny nem 9-kor kezdődött?" :D :D jót nevettünk, mert a háromnegyed földalatti futókkal volt tele, akik a váltópontra igyekeztek, de a bácsi igen figyelmes volt. ;) :))))

A Vörösmarty térről lesétáltunk a rakpartra, de akkor már fent akadt a szemünk, hogy a futók többsége már Budán járt, lent futottak a Duna parton. Rákapcsoltunk, mert azt hittük, hogy megtáltosodott mindenki, így bármikor vártuk a váltást. :)

Befutottak Bogi barátai is, akik lepedőre írták a drukkoló üzenetet, hogy Bogesz megcsinálja!!! És velem is nagyon aranyosak voltak, pedig most találkoztunk először. A váltóponttól ők vitték a hátizsákomat a cuccaimmal, ezúton is köszönöm nekik!!!!

A váltóponton minden nagyon jól ki volt táblázva, rajtszám szerint kellett várnunk a párunkra és a bemondó srác elég jól követte a futókat, mindig előre bemondta, hogy ki érkezik a váltószakaszba. Megint a fehér sapkákat figyeltem, kétszer indultam neki, hogy érkezik Bogi, de vaklárma volt. :))))



 De végül megérkezett, kissé fáradtan, de ezt nem mutatta annyira felénk. ;) :) Átraktuk a chipet az én lábamra és először elindultunk ketten, mert úgy gondoltam, hogy ha szüksége van arra, hogy ott legyek vele, akkor futok a tempójával, de ha nem, akkor megyek az én tempómmal, de gyorsan intett, hogy menjek, fussak az én tempómmal, mert neki jobb egyedül a saját tempójával. Teljesen megértettem, én is így tettem volna azt hiszem.





Nagyon jól ki volt minden alakítva a futóknak, a frissítő pontok is egész jól működtek, eltekintve attól, hogy a víz néhol elég hamar kifogyott és nem győzték utántölteni a segítők. Nagyon meleg volt és nagyon sokan rosszul lettek, a mentősök nem unatkoztak sajnos. :(((

A futás nekem aránylag könnyedén ment, de nem futottam ki magamból a szuszt, inkább kényelmes tempóval haladtam, élvezni akartam Pest utcáit, nézelődtem kicsit, jó volt. :)))) A nyugati felüljáró egy kicsit meglepett, de felfutottam rá és legyőztem, a végén nagyon jól esett Katát viszont látni, aki mosolyogva szurkolt nekünk és kiabálta, hogy "hajrá Anita"! :))))

Onnan kicsit rákapcsoltam, jól jött a slaggal spriccelő frissítőpont is, és a vége felé egy kisfiú, aki dudával zenélt. Még most is ráz a hideg, ha rágondolok, annyira aranyos volt!!!! Az utolsó kilométerekre még kaptunk egy kis emelkedőt, de nekem akkor még volt kis tartalék szusszom, így szépen befutottam a célegyenesbe és kicsit újra átélhettem a siófoki beérkezést és tudtam, hogy Bogi nemsokára ugyanazt az érzést fogja átélni, amit én akkor. :) Én most a páros célkapuhoz futottam, ő pedig utánam pár perccel az egyéniben ért célba. Megcsináltuk!!!!



A Küzdj az álmodért! csapat sikeresen teljesítette párban a félmaratont 2 óra 19 perc alatt, Bogesz pedig még egyéniben is lenyomta szintidőn belül!!! ;)



Bogesz után Edina is beért, őt sem szedte össze a záróbusz szörny, amiben már kezdtünk kételkedni a végén, de a DK csapattagok bebizonyították, hogy bizony létezik, tényleg zárja a sort, de tegnap lassabb tempóval jöhetett, mert még 2 óra 44 perccel is voltak elismert idők. ;)



Bogesz két érmet is kapott, egyet az egyéniért, egyet pedig a párosért, megérdemelte!!!! A melegben, a tízenvalahányezer futóval megcsinálta, elérte az álmát!!! És most tudom, hogy mit érez.... mert én is átéltem 4 hónappal ezelőtt. Nincs lehetetlen, ha valamit nagyon akarunk, akkor kemény munkával, de el tudjuk érni! Ő is bizonyított és bármennyire is meleg volt, jöhetett nála holtpont, én tudtam, hogy meg fogja csinálni. Mert ő is olyan, mint én, nehezen adja fel! Sőt, szinte soha!!! :)))) Szép volt Bogesz!!!

Kis pihegés és másfél liter víz betankolása után átsétáltunk a sátrakhoz, befutott Cath is Lénával, pihengettünk, és próbáltuk feldolgozni a nap eseményeit, míg az érmünkre rágravirozták a nevünket és az időnket. :)

Szépen lassan elszállingóztak az emberek, de jó volt még ott pihengetni, és átélni fejben újra és újra az élményeinket. :)




Kellemesen elfáradva, de az érmeinkkel büszkén feszítve indultunk haza..... 
és már tegnap tudtam, hogy jövőre megint ott leszek..... :))))

4 megjegyzés:

K. Béla (DK) írta...

nagyon-nagyon gratulálok, a teljesítéshez is, és az íráshoz is :) szuper vagy, szuperek vagytok! :)

Katuska írta...

Ugye milyen klassz ez a verseny?!

Itt is leírom, jó volt találkozni végre!!! A sütiért bocsi, de felfalták-mondjuk ezért vittem ki.

A Nyugati felüljáró vége pedig az én kibérelt szurkolópontom.
Remélem leszek én egyszer olyan gyors, hogy találkozhassunk ott futva is.
Nagyon ügyesek voltatok, gratulálok még egyszer!

satobbi írta...

Gratulálok, nagyon ügyes vagy és nem mellékesen csinos is:)!
Puszi

Bogesz írta...

Vicces hogy az írásod annyira mélyen érintett, hogy néhány könnycseppet azért el kellett morzsolnom! :)

Igen megcsináltuk! :)