2013. november 21., csütörtök

Elég volt!!!!!

Amire nem vagyok büszke....

Nos, az elmúlt időszakom (majdnem fél évem...) sajnos nem a legjobban telt, sok dolog történt az életemben, ami részben még mindig zajlik, hosszabb folyamat lesz, nagy változások, éppen ezért a lelkem eléggé a béka feneke alá került, és bár igyekeztem optimistának és vidámnak tűnni, maradni, a legtöbbször az esti zabálásokban vígasztalódtam, amire egyáltalán nem vagyok büszke... elgyengültem, egy ideig az volt az örömforrásom, ha este benasizhattam, ráadásul mióta irodában dolgozok a napi kajálásaim is összekutyulódtak, hol eszek meleg kaját, hol nem, vagy csak vettem gyorsan valami szarságot, amivel rövid távra megtöltöttem a hasamat, de elég hamar újra éhes lettem tőle. 

Minden, amit az elmúlt két és fél évben megtanultam beiktatni az életembe teljesen a háttérbe szorultak, futni nem tudtam úgy, ahogy szerettem volna, mert folyamatosan lesérültem, itthon már nem tornáztam semmit egy jó ideje és a konditermet is hanyagoltam... összefoglalva: a lelki mélypontom és az új napi rutinom miatt a sport és az okos kajálás háttérbe szorult, én pedig ahogy sajnos lenni kell az ilyen lazsálásnak, szépen gömbölyödni kezdtem...

Először csak egy-két gatya nem jött fel rám, aztán már a felsők is hülyén álltak, végül odáig jutottam, hogy most összesen kettő darab gatyám van, amit hordani tudok, a többi iszonyatosan áll rajtam, sőt, a legtöbb sajnos fel sem jön... és ugye minden nagyobb cuccomat elajándékoztam három éve, tehát nincs is igen most ruhám, amit fel tudnék venni. 

Gyáva módon arra fogtam mindent, hogy nekem most minden mennyire rossz, de a hétvége után ahogy nézegettem a fotókat, rosszul lettem magamtól. Iszonyatos volt magamat látni, ekkor már a struccpolitikám sem segített, mert azért tudtam, hogy rossz irányba tartok, mérlegre nem álltam már jó két hónapja, de a fotók nem hazudnak... Újra meghíztam, ráadásul nem is akárhogyan.... 

A fotók felnyitották a szememet és hihetetlenül elszégyelltem magam,hogy hagytam idáig kúszni a súlyomat, pedig tudom jól, hogy mennyire nehéz leadni mindent... ráadásul itt van Benny, aki előtt példaként kellene állnom, és milyen példát lát??? Hogy egy akaratgyenge anyja van, aki nem képes erősnek maradni és a kajálásba menekül, ha valami elromlik az életében?!?!? 

Nem akarok ilyen anya lenni, Benny miatt (is) össze kell kapnom magam! És erre még rájött egy e-mail, ami tegnap jött a BSI-től, hogy pontosan 4 hónap múlva Szuperbalaton.... nem is izgatna különösebben, ha nem jelentkeztem volna négyes csapattal a négy napos futóversenyre. Most már nem csak magamért kell összekapnom magam, hanem a csapatomért is, akik számítanak rám. Arra, hogy futni fogok... és szeretnék is, mert a futás jót tesz nekem. De nem most, nem ennyi kilóval...

Ugyanis ma lemértem magam... és rosszul lettem. (na nem mintha nem tudtam volna, hogy már nagyon gáz a helyzet...) Három éve ennyi súllyal még nem is futottam. Csak itthon duci tréningeztem. És utána kezdtem el óvatosan gyalogolni, majd kocogni és futni..... nos, csodálkozok, hogy nem gyógyulok a sérülésből??? kicsit több súlyt kell most a lábaimnak cipelni , mint akár egy éve is, úgyhogy ezért is kell változtatnom!!!

December 3.-án egy másik ortopéd dokihoz megyek, ki szeretném most már deríteni az igazi okot, amiért nem jön rendbe a lábam... a találgatásokból már elegem van!!! De ehhez nekem is tennem kell valamit, még pedig újra visszajutni a régi súlyomhoz. 
És újra a kis lépcsőkkel kezdem, nem rögtön a nagy álomsúllyal, hanem szépen apránként... hogy megint legyen sikerélményem, ami tovább visz az úton. Csak így megy majd megint...

Ma délután, munka után már a konditeremben voltam újra. Egyenlőre átmozgatás volt, 5 perc eliptikus, negyed óra kocogás és circle training.... na, ezt nem tudom, hogy hogy van magyarul, de ilyen köredzés, körben vannak erősítő gépek és egy perc tréning, fél perc pihenés van és körbe kell haladni. Ez jól esett ma és ennyi időm volt ovi előtt... Újra meg kell találnom az időt a mozgásra, és egyenlőre nem futásra. Akármennyire is hiányzik... 

A konditeremben lett egy új mérleg... testzsirt is mér. Hát ráálltam... ezentúl minden csütörtökön fogom mérni magam OTT... ez lesz a viszonyítási alap. És megpróbálok kb. ugyanilyen ruházatban ráállni, hogy reális legyen. Az eredményre nem vagyok büszke, de ez van... nem titkolom, én is elesek néha sajnos.... de lábra állok, március 20-ra, a Szuperbalatonra újra fitt leszek!!! 


Ha valaki nem értené németül: 
Súly ruhával: 74,6 kg
Súly ruha nélkül: 73,5 kg
Izom: 23,8 kg
BMI: Ok a súlyom (??????) 25,7

Zsír: 32,5 % ami  :(
Izom: 32,4 % ami :)

Szóval gáz, igencsak gáz..... de ez van, ez is én vagyok.
 És mostantól újra él a blog, jó lesz terápiának is, ha írok!!! Hát induljon újra Madzagosbikini projekt.....

5 megjegyzés:

Bogesz írta...

... magyarul köredzés! :D
Pont ahogy írtad!

Hurrá úgy látom mindenki kapott egy SHOKKK-ot és lassan visszatér az eszünk! Együtt könnyebb!
A hurrá nem a súlynak szól hanem a felismerésnek... ez kell az induláshoz, tusom én is! ;)

Csandi írta...

Csatlakoznék az észhez térő kis csapathoz....Shokkhatás nálam is megvolt.....

ni9 írta...

szia, örülök, hogy újra itt vagy :)

Catherine írta...

Én drukkolok Neked! Szerintem menni fog. Bár a saját tapasztalatom az, hogy minél többedszer csinálja az ember, annál nehezebb. Pontosabban sokkal könnyebb elcsábulni, kicsit feladni, ez még belefér... De a végén, ha igazán fontos, úgyis elérjük a célt. Mert mi legalább tudjuk, hogy ez valóban lehetséges.

hbogi írta...

De jo, hogy irsz ujra!! <3
Igen, amikor az ember padlon van, akkor konnyu ujra elcsabulni, DE!!! Te egy eros No vagy, menni fog ez, ha hiszel benne es teszel erte!!!!! En Neked drukkolok ;-)