2014. március 31., hétfő

Jár az agyam...

Mire nem jó a kényszerpihenő??

Egyik felem még a BSZM élményeiből töltekezik, fotókat nézek, beszámolókat olvasok, és még mindig imádom a roaDKillers csapatomat és minden futópajtit, akikkel együtt kerültük meg a Balatont abban a négy napban. :)

A másik felem pedig agyal... agyal a továbbiakon, azon, hogyan tovább, ha rendbe jön a térdem. Ugyanis most éppen be van kötve, szigorú két hét futásszünet, a diagnózis: futótérd alias running knee. A hirtelen sok terheléstől és valószínűleg a dimbes-dombos Balatoni futástól adta meg magát. Pénteken voltam ortopédián, nagyon aranyos doktornő volt, adott szurit a térdembe, és három napra bekötötték cinkes kötéssel, amit ma este végre levehetek, mert már nagyon viszketett alatta. :))) 

Tudom, hülye vagyok, mert nem bánom egy percét sem a Szupermaratonnak, most is ugyanígy elindulnék rajta, mert ezt a négy nap élményt már nem veheti el senki tőlem. :) 

DE elgondolkodtam azon, hogy megéri e hajtani a nagyobb távokat?? Négy évvel ezelőtt fogyni akartam, ezért is kezdtem futni, kiegészítve a diétát. Amíg elég volt a 2 tókör, addig minden szuper volt. Itthon még simán tudtam mást is tornázni és a fogyókúra is jól ment. 

Aztán mióta az első versenyen elindultam, megfertőződtem... ami nem rossz, de észnél kell(ene) maradni. Eszméletlen jó érzés együtt futni a NAGYOKKAL, de hol vagyok én hozzájuk?? Mióta újra dolgozok, sakkoznom kell az idővel, több helyen kell megfelelnem, ez mellett most éppen az életemet készülök teljesen új alapokra építeni. 

Nincs időm mostanában sokat futni (na nem most, bekötött lábbal, hanem általában :D ), ezért ha végre futok picit többet, lesérülök. A cipőm jó, már 70 euróért extra talpbetétet is csináltak ortopédián, szóval a lényeg adott ahhoz, hogy futni tudjak.

És itt jön az, amit eldöntöttem az elmúlt pár napban, nem fogok idén maratont futni. Nem érzem annyira fontosnak, hogy le szeretném futni. Inkább szeretnék örömmel és sérülésmentesen apróbbakat futni, amikor végre időm és lehetőségem lesz rá. Elengedem ezt az álmomat és minden olyat, ami nagyobb távok futását jelenti. 

Április 20.án sem fogok félmaratont futni, hanem megpróbálom átiratni a nevezésemet a felére, 10 km-re. Pont elég lesz. Ultrabalatonon lefutok 20 km-t egyben, mert nem szeretnék többször futni, de az nem lesz gond, addig még van időm. Aztán be is fejeztem idénre a nagy versenyeket.

Májusban futunk Bécsben 10 km-t a női futáson, ősszel pedig 8 km-t egy másik női futáson. Augusztusban sem egyedül fogok futni az éjszakai Suhanj6 jótékonysági rendezvényen, hanem megint párosban. Sparon max. megint váltóban szeretnék futni és ezután is inkább kisebb váltófutásokban szeretnék részt venni, mint egy-egy egyedüli hosszabb versenyen. 

Ha végre újra futok, akkor nem közvetlen az irodából fogok hazafutni, hanem átmegyek pár metrómegállót a praterig és onnan szaladok, az 10 km körüli táv, elég lesz heti kétszer kb. Hétvégén lesz picit több időm, akkor pedig majd meglátom, hogy mihez lesz kedvem. De nem akarok kényszerből futni, mert lassan kezd elveszni az a varázs, amiért négy éve futócipőt húztam és ez megijeszt.

Egyenlőre a fő feladatom mostanában az, hogy dolgozni járjak, utána nevelem a kis ötévesemet és ezután jövök csak én. Lesz ez majd másképp is, de most még szüksége van rám. Mivel én akartam változtatni az életünkön is, így azt is vállalnom kell, hogy már nem lesz mindig reggelente lehetőségem futni, hogy már jobban meg kell szerveznem egy-egy futóversenyt, de ez most ilyen időszak. Vállalom, mert tudom, hogy alapjában véve jó irányba változik az életem majd. A futás megvár, a versenyek is. Ez fix. :) 

Persze tudom, hogy fogyni sem ártana, azzal mostanában hadilábon állok, nem állt be még mindig egy napi rendszer az életembe, mióta irodista lettem, munka után rohanok Bennyért az oviba, délután jó időben kinti program, este jutok oda, hogy egyek, akkor lenne lehetőségem meleg kaját is enni. 

Ma mondjuk egész okosan vacsoráztam, csőben sült karfiolt csináltam fokhagymás tejföllel, de nem mondom azt, hogy nem tudnám felfalni a hűtőt. :D :D 

Szóval keresem az egyensúlyt, ami nem egyszerű, de talán futás terén alakulok már. Néha a kevesebb több, erre jöttem rá....

12 megjegyzés:

martinelli írta...

Anita! Mit olvasok? :D Ezt te írtad? El sem hiszem! :)

De végre "megjött az eszed". :)

martinelli írta...

Anita! Mit olvasok? :D Ezt te írtad? El sem hiszem! :)

De végre "megjött az eszed". :)

Vándormadár írta...

Egyelőre az a fontos, hogy rendbe jöjjön a térded. Őszintén remélem, sikerül beállnia annak a bizonyos rendszernek, azaz a helyes táplálkozásnak :). Tudom, meló és a kisfiad mellett nem könnyű, de ismeretlenben azt mondom: "Az ember, aki 15-20km-eket lefut egyben, ezt is meg tudja oldani". Legalábbis nehéz helyzetekben én ezt mondom magamnak, 1-1 húzósabb munka esetén :)

GeGe007 írta...

SPAR-on majd megint leszek idegenvezető...:)

Julianna írta...

Pontosan ugyanazt fogalmaztad meg, amit magamban én is a Rotaryn félmaraton közben.
Nem másokat kell követnünk, hajszolni a kilométereket, annyit fussunk amennyi jól esik.
Hajrá!!! Csak így tovább!!
Mielőbbi gyógyulást kívánok!

Bambi1978 írta...

Remèlem most màr meg is marad az eszem. ;) :)

Bambi1978 írta...

Köszi, en is remèlem, igyekezni fogok azert megtalalni ujra az egyensulyt. :)

Névtelen írta...

Szia! Az e heti Nők Lapjában van egy cikk a "Dagadt Köcsög"-ről, megemlítve a DK Teamet is :)

Bambi1978 írta...

De jooo is volt Gege!! :)

Bambi1978 írta...

Köszi! :)
Tenyleg magunkert futunk es nem szabadna masok utan hajszolni magunkat, csak neha ezt nehez kordaban tartani. :) remelem neked is sikerul kicsit lassitani, en is igyekszek majd. :)

Bambi1978 írta...

Hu, koszi, hozatok majd magamnak egyet. :)

Vándormadár írta...

Amúgy tetszik a DK elnevezés, mikor megtudtam, mit jelent, szakadtam :) :). Van humora annak, aki kitalálta, nem mondom :). (ez nem kritika) Néha én is elkövetem félmaratonnál-maratonnál a "túlhajszolom magam"-hibát, és cserében kifulladok. Futottam pár félmaratont kicsit rosszabb fizikai állapotban, és akkor gondoltam, "nem érdekel, ha s**r idő, s**r helyezés lesz, ez nem verseny :)!. (térdem rendben van, a rosszabb fizikai állapotot a kimerültségre vagy épp gyomorproblémákra értem.)