Tegnap végig izgultam a netes közvetítést a Budapest Maratonról, mert a futó példaképem, Panni is részt vett rajta és ha ott nem is tudtunk lenni, pár fb-os lánnyal online követtük az eseményeket és vártuk őt a célban. :)
Nem az első maratonja volt, most is nagyon jól teljesített és ennek kapcsán ma váltottunk pár szót, ahol feldobta, hogy szerinte már egy őszi félmaratont is meg tudnék csinálni, nincs e kedvem a novemberi, siófoki versenyen indulni. :)
Szerinte, ha egy óra alatt le tudom futni a 10 km-t, akkor a félmaratonnal sem lenne semmi gond.... nos, azóta pedig agyalok és kezd egyre jobban érdekelni a dolog. :)
Igaz, hogy a siófokira nem tudok elmenni, mert vasárnap lesz, és Benny ovizása miatt még nem akarok úgy hazamenni, hogy hétfőn ne menjen oviba, de találtam egy bécsi maraton-félmaraton rendezvényt, ami oktober 23án, vasárnap délelőtt lesz.
Azóta ezen jár az agyam, és Panni szerint simán teljesíthető október végén is, ha futok heti 30 km körül... úgyhogy most új erőre kaptam, itt a motiváció, még pedig közeli motiváció!!! :)
Tehát reggel kelt a vekker, és remélhetőleg nem fog fájni a lábam, mert indul a futás.... úgy érzem, hogy mára már "csak" izomlázam van szombatról, a húzódás talán már elmúlt, legalábbis már tudok rendesen menni, eddig elég robotosra sikerült az izomhúzódás miatt, de a lóbalzsam csodákra képes. :)
A héten átgondolom és meglátom, hogy hogy megy a futás, és hétvégén leadom a jelentkezésemet, ha úgy érzem, nekivágok. Végülis vesztenivalóm nincs, csak felmérem a mostani szintemet, mert a fő-fő álmom a jövő áprilisi, naaaaaagy bécsi maratonon lefutni a félmaraton távot. Ott egy kör az egész, a városon keresztül, míg például ezen vagy a márciusin kisebb körökből adódik össze. Viszont ami jó, hogy ez sima, sík terep, amit a szombati, 95 méter szintkülönbséges verseny után már tudok értékelni. :)))))
Mivel ma nem futottam, Született feleségek alatt az edzéskártyákból a has gyakorlatokat csináltam végig, így megmentettem a nap becsületét. :) A héten már oda akarok figyelni, ami már ott elkezdődött, hogy ma a hoferben (otthon aldi) kibírtam, hogy ne vegyek nasit, bár kétszer kanyarodtunk arra vissza, de ügyes voltam. :) EZ már nagy szám nálam és vacsorára mozarellát ettem paradicsommal. Nem mondom, hogy nem tudtam volna még enni, de azért is kibírom, mert szeretnék pár kilót lefaragni a félmaratonig, ha tényleg belevágok. :)
De végülis nincs vesztenivalóm, legfeljebb a végét már sétálom, kapok polót, érmet.... :)))) de ha meg sem próbálom, akkor sosem tudom meg, hogy hol tartok , nem? :) Na, fel van adva a lecke... :D
1 megjegyzés:
Húúú ez kemény mert tényleg nagyon közel van! Szorítok neked! :)
Megjegyzés küldése