2011. május 15., vasárnap

Életjel

röviden...

Nem vesztem el, mondhatnám, hogy nekem még jól is jött, hogy a blogger nem működött pár napig, úgysem volt sok kedvem bejegyzést írni. :(

Az utóbbi napokban hihetetlenül meghülyültem kajálás terén, az egyetlen fix, ami maradt és aminél kitartok, az a futás és a torna. Hétfő és a mai nap kivételével minden reggel voltam futni, 45-60 percet és utána még tornázgattam 20-30 perceket is, mikor mihez volt kedvem.

Kaja terén tragédia vagyok, minden meg tudtam volna enni az elmúlt napokban, az édesre a sósat, majd megint édeset, de utána máris sósat kívántam, szóval ultra gááááz... egyszerűen nem volt erőm megálljt parancsolni magamnak, foghatom most arra, hogy Bennyvel nehezebb napokat éltünk át, foghatom arra, hogy P rengeteget dolgozik, mert hiányzik egy kollégájuk, így túlórázniuk kell, szinte csak reggel látjuk, mert már alszom, mire hazaér, de a legnagyobb probléma inkább az, hogy én gyengültem el, én nem tudtam odafigyelni. Ezek csak üres kifogások, hogy P alig volt itthon, hogy Bennyvel nehezebbek a napjaim, nekem kellene ilyen esetekben is jobban odafigyelni arra, hogy ne a kajákhoz meneküljek.

Már nem ígérgetek semmit, csak reménykedek, hogy hamarosan összeszedem magam és újra visszatérek az útra, amin már olyan jól rajta voltam egy éve... keresem a szép és pozitiv dolgokat az életemben, mert azok visznek előrébb, a negatívumok csak keserűbbé, fáradtabbá tesznek....

Tudom, hogy a blog lényege az is, hogy a rossz napjainkat is megosszuk, kiírjuk magunkból, de nem akarok a nyavajgásommal elriasztani olyanokat, akik esetleg most kezdenek változtatni az életükön, szeretnék elérni az álomsúlyukat és esetleg az én blogomhoz is jönnek feltöltődni és erőt meríteni. Tényleg hinnünk kell magunkban és azt is el kell fogadnunk, hogy nem mindig gömbölyű minden, de igyekeznünk kell gömbölyűvé tenni és akkor nem lesz gond! :)

 Én is igyekszem összekapni magam, mert utálom ezt a Bambit, nem én vagyok, legszívesebben jóóóóól fenékbe rúgnám magam!!! :) de küldhettek virtuális fenékbe billentést is, hátha akkor hamarabb összeszedem magam! Előre is köszönöm! :))))






13 megjegyzés:

martinelli írta...

Drága Bambi, ne ostorozd magad, te sem vagy robot. Mindenkinek vannak gyengébb napjai, és ilyenkor mindenki kibillen a jó kerékvágásból. ez nem tragédia, kell ilyen is. Vedd úgy, hogy mosr kicsit szabadságon vagy, és aztán holnaptól ismét következik a mókuskerék. Én is kerülgetem a fagyisdobozt, azt, amire tegnap oly hősiesen azt írtam, hogy bizony nekem nem kell. Szóval ilyen volt/van/lesz. A lényeg az, hogy megtaláld a kiútat ebőől.

Vedd úgy, hogy fenékbe rugtalak. :)))

Gaabee írta...

Virtualis fenekbebillentes indul!
Jah, s arccal a feny fele!!!!!!

pipacs írta...

Küldöm a virtuális fenékberúgást, viszonzásképp én is kérek! :DDD

Catherine írta...

Vannak ilyen időszakok. Elfáradtál. Kicsit pihenni kell. De legalább a sport maradt. Ez nagyon jó. A megfelelő kajákra pedig hamarosan visszatérsz.
Nekem ilyenkor szokott segíteni pár nap drasztikus megvonás. Pl a modell diéta. Ha ahhoz tartom magam, akkor utána is megy minden simán. :)

Névtelen írta...

Pár hónapja zugolvasód lettem :). Mintha magamról olvasnék némi időeltolódással. Én már ezeken keresztülmentem évekkel ezelőtt. Ugyan "csak" hetvenegynéhány kilóról indultam, de sikerült akkor 53-ig leszaladni. Ami ezidáig megmaradt a heti 5-6 óra sport, volt ebben futás is, de egy újabb terhesség, szülés, szoptatás után még nem bírtam visszaszokni a futásra (fáj a térdem, ez csak több hónapos rendszeres futás után múlna el, akkora erősödik meg rendesen az ízület, termelődik elegendő ízületi folyadék). Úgyhogy már jó régóta ellipszis trénerezek itthon és rékázok. Szóval a mozgás maradt, de a kajálásban már nem vagyok ilyen rendes...sajnos. Pedig nagyon fontos lenne ez is. Az 53 kg-ból azóta 61-62 lett...nagy szomorúságomra.
Néha neked is azt írtam volna, hogy óvakodj a túlterheléstől ami egyenes út a kiégéshez, demotiváltsághoz. Ezt az életmódot én már 5 éve csinálom és az életem része, szeretem is, nem tudok már mozgás nélkül létezni, különben magamat se tudom elviselni, ebből adódóan a családom se. De azért azt mondom, hogy kutya kemény tud lenni, mikor már rühelled a futást és azt, hogy hajnalban keljél (nekem 3 gyerekem van, legkésőbb fél 6-kor kezdek). Nekem is volt futóversenyes időszakom is és még tudom, hogy lesz is.
További sok sikert, kitartást, belső késztetést, újabb motivációkat kívánok neked. Ha ajánlani tudom, akkor a legközelebbi alkalomra ne bigyót kérj, hanem egy Polar órát! Sokkal jobb, mint a lépésszámláló és nem utolsó sorban látod, ellenőrizheted a pulzusodat, az elégetett kalóriát :).
Hajrá!

Bambi1978 írta...

Köszi Csajok a fenékberúgásokat, hatásosak voltak! :) Ma reggel úgy ébredtem, hogy jóóól megrázom magam és előre nézek!

Kedves Névtelen Olvasóm!

Neked is köszönöm, hogy a hozzászólásoddal előbújtál a zugolvasásból, örülök Neked és a hasznos tanácsaidnak!
Én mindig tisztelem azokat az anyukákat, akik kettő vagy akár három , de még egy gyerek mellett is képesek időt szakítani a mozgásra, a saját egészségükre, ez tényleg becsülendő példa!

A torna , a futás egyébként nekem tényleg jól esik, nagyon ritka az, ha utálom a reggeli felkelést, max. addig, míg a meleg ágyból kibújok, de lent egyből felébredek, ahogy megcsap a levegő, szeretem, hogy egyedül vagyok a zenéimmel, a gondolataimmal, CSAK ÉN! :) Nem csak a kilók miatt futok, hanem magamért, a saját kis szabadidőmért, amikor egyedül lehetek picit. :)

Tényleg rendszeresen olvashatsz, ha tudsz a bigyókról, ezen jót nevettem, de amúgy van polar orám, kb. négy éve kaptam P-től szülinapomra és az mindig rajtam van futásnál, szobabringázásnál, spinningnél, és a segítségével állítom be a tempomat, hogy zsírégető tartományban legyek. :) a bigyók csak kiegészítések az ünnepeken, azokat kapom, ha kérem, ha nem. ;) :)))

de nagyon köszönöm, hogy fenékbe rúgtatok, hogy tancsokat írtatok, jól esett nagyon! :) Azt hiszem, csak ki kellett írnom magamból, és máris tudok előre nézni! :)

Névtelen írta...

Olvasgasd a Győzelem a kilók felett könyvedet! Csilla

Bambi1978 írta...

Csilla, húúú tényleg!!!! Köszi a tippet, elő is veszem, tényleg elpakoltam már!! :(

Anita írta...

Vagy olvasgasd vissza saját magadat!! :-))
Bambika, én a múltkor úgy tértem vissza a helyes útra, hogy téged olvastalak + a fotókat nézegettem :-))
Kitartás, minden okés lesz! :-)

Névtelen írta...

Írtam emilt, ne dobd ki! :) Csilla

martinelli írta...

Bambi, merre vagy? Mág mindig a gödörben fetrengsz? Tessék megjelenni és rendesen blogolni. Hol van az a Bambi, aki minden reggel fél 7-kor már futni volt? Hol van az a Bambi, aki a példaképünk, akire felnézük, és aki erőt ad nekünk?
TESSSÉK VISSZAJÖNNI!!!!

Bambi1978 írta...

Csilla, köszi az e-mailt!! :)

Martinelli, jövök már, ma már mindenképp akartam jelentkezni. :) aranyos vagy nagyon! :)

Marcsi írta...

ezt megint lekestem, mint a kozv. kutatast, mert en is megakadtam, es en is visszaolvastalak erot meriteni, annyi eszem meg nem volt, hogy kozben lepest is tartsak :)
Szoval en azt gondolom, ez a bejegyzes emberi. Igenis vannak ilyen napok, es te attol vagy te, hogy felallsz, nem maradsz lent. Ez a kulonbseg. Es ez nagyon fontos. En eddig a melypontok utan nem tudtam felallni, es jojo lett belole. Mostmar en is probalok erot venni magamon. Ugyhogy hajra!