2011. szeptember 15., csütörtök

Egy majdnem elrontott délután....

Végre kimozdultam itthonról, de mégsem sikerült úgy, ahogy szerettem volna....

Ma P szülei unokázni szerettek volna, így mivel P szabadnapos volt, kitaláltuk, hogy kimozdulunk itthonról egy kicsit. Mindig jön a nagy kérdés, hogy mit csináljunk, mi legyen a program, és én szinte mindig feldobom az áprilisban Bécsben nyílt Madame Tussauds házat, de eddig P állandóan leszavazta, hogy majd rossz időben...

Mivel mára megint nem volt más alternativája és én még mindig meg szerettem volna nézni, így végül belement, hogy akkor ez legyen a program. A metron odafele kicsit összeszólalkoztunk egy dolgon, így már a hangulatom meg lett alapozva, de nem volt vészes.

Odaértünk, nem volt előttünk senki a kasszánál, odaadtam az 5-5 eurós kuponunkat, így kettőnknek összesen 27 euróba került a belépés. Ami szerintem nem volt vészes, hiszen aki volt már Londonban vagy Amszterdamban, tudja, hogy nem két fillér ott sem a belépő... nem úgy P, aki felhúzta magát ezen, a bejárat után pattogni kezdett, hogy majdnem 30 euró egy ilyen szórakozásért micsoda röhej stb.... és puffogott egész végig. Én pedig azon húztam fel magam, hogy nem igaz már, hogy végre nem csak a billáig és az oviig jutok el játszós ruhában, hanem végre kimozdulhatok, metrozhatok, kulturális életet élhetek, azt is elrontja ilyen hülyeséggel...

Úgyhogy külön néztük meg a kiállítást, én azért fotózgattam, de azért nem volt ugyanaz, mert szívesen odaálltam volna bohóckodni a figurákhoz (főleg Leonardo Di Capriohoz :D :P ), jobban megvizsgáltam volna őket, de így ez nem sikerült... kifelé jövet láttam azt is, hogy 8 euróért lehetett Sissivel is fotót csinálni és kinyomtatták ilyen emléklapra, anno Amsterdamban Schwarzeneggerrel csináltunk ilyet a tesómmal.

Úgyhogy elég csalódottan jöttem ki és nagyon dühös voltam P-re, hogy elrontotta a szórakozásomat és a napomat. :(((( Kérdezte, hogy akkor most merre, mondtam, hogy tök mindegy, nekem már semmihez nincs kedvem, én hazamegyek... erre persze még neki állt feljebb, hogy mi bajom van.

Kevésszer veszekszünk, de ha igen, akkor elég nehéz meggyőzni a másikat az igazunkról, hiszen két kos ugrik össze..... de aztán kijött belőlem, hogy annyi szarságra kiadunk egy csomó pénzt, ami nekem nem fontos, hogy most az egyszer, amikor NEKEM lett volna valami fontos, amikor ENGEM érdekelt volna valami, akkor nehogy már sajnáljon rá 27 eurot!!!!! Mert addig, míg a legnagyob highlight az életemben egyedül elmenni kenyeret és tejet venni, addig ugyan már hadd engedjünk meg magunknak annyit, hogy igenis megnézünk valamit ketten, ami éppen nem egyformán érdekel minket!!!! És kibuktam nagyon, kijött rajtam ez az egész oviszoktatás, az, hogy semmire nincs időm az utóbbi időben és annyira vártam már végre, hogy megnézzem Madame Tussauds házát!!!!!!!! Szégyellem most már, de sírtam az utcán, mert nagyon kijött belőlem minden... De P akkor értette meg igazán, hogy tényleg mit is jelentett volna nekem ez a délután és nem győzött bocsánatot kérni, hogy mekkora hülye volt, ne haragudjak rá!!!!!! Ne menjek haza, mert egy ökör volt! :)

Lassan visszasétáltunk a Praterbe, be akart vinni újra, hogy nem érdekli, most visszamegyünk és még egyszer megnézzük, annyi időt töltünk bent, amennyit akarok, azt fotózom, akit akarok stb... , de mondtam, hogy én most nem tudnék jópofizni, ez már nem ugyanaz.... végül ettünk a Schweizerhaus utcai árusításánál két krumplirösztit és retket, sétáltunk egy nagyot a Praterben és végül mikor P meglátta az egyik fotóst, engesztelésül beöltöztünk régi kori ruhákba és csináltattunk magunkról egy képet. :D :D És megígérte azt is, hogy jövő hónapban újra elmegyünk a Madame Tussauds-ba és újra megnézzük, de akkor már normálisan, ahogy KELL! :)

Úgyhogy a napom meg lett mentve, de egyet megtanultam: PASIVAL ne akarjunk ilyen helyekre menni, amik nem érdeklik őket, mert abból jó nem sül ki, csak max. egy engeszteléses megoldás, ami azért mégsem ugyanaz! :)

A vicces az az egészben, hogy anno Amsterdamban ugyanígy éltem át kb. Madame Tussauds házát: az akkori barátom nem akarta megnézni, szintén anyagi okokra hivatkozva, de mivel a hajónk csak egyetlen egyszer ment Amsterdamba, én nem mondtam le róla, úgy voltam vele, majd máson spórolok. A tesóm hajója is épp ott állt, így tudtunk találkozni és együtt megnéztük, szuper volt! :) fotózkodtunk sokat, vicces volt. Feldobódva meséltem az élményeimet a hajón, mire az exem is kedvet kapott és elment egyedül megnézni és nagyon tetszett neki!!!! :) pasiiiiiiii

És az is vicces, hogy vele is csináltunk ilyen régi kori képet anno itt a Praterben, úgyhogy ma elég deja vu érzésem volt.....

Úgyhogy a délutánom eltelt, de volt minden benne: szórakozás, sírás, engesztelés stb.... :)))) Azért legközelebb nem így tervezem a közös szabad délutánunkat! :)

És pár kép a délutánról:

akik tetszettek:




akik nem annyira tetszettek:


és a retro fotónk (vakuval)


vaku nélkül :)



7 megjegyzés:

juditsz írta...

már csak a Csabiiii hiányzott a sorból :D

eszméletlen jó lett a képetek, de valahogy nem tudlak abban a korban elképzelni, ernyővel, kalapban, ruhában, mp3 lejátszóval futni :D

Bambi1978 írta...

hú, ha Csabi ott lett volna, tuti, hogy megkértem volna valakit, ha már a férjem duzzogott, hogy lefotózott volna! :)))))))

hihi...vicces lettem volna tényleg ilyen hacukában futni, de valahogy csak sportoltak ők is, nem? :)

martinelli írta...

Hát Bambi, tátva marad a szám, amikor olvastam a bejegyzésed. Ezelőtt fél órával nézegettem az én Amsterdami képeimet és persze a Madame Tussauds házról a fényképet. A másik poén, hogy én is sírtam ma, csak nem az utcán. Nem vagyunk mi testvérek? Vagy rokon lelkek? :)
Akartam is nosztalgiázni az Amsterdami képekkel a blogomon, de aztán mást írtam, de ami késik nem múlik.
Én anno nem néztem meg a Madame Tussauds házat, mert nem fért bele a költségvetésbe, helyette a Van Gogh múzeumot és a Rijks-t választottam, de ami késik nem múlik :) Legközelebb.

juditsz írta...

talán a lovaglás, bár az már inkább a mi időnkben sport, régen tömegközlekedés :)

Goldilocks írta...

szegényem, elhiszem, hogy rosszul esett...engem is sokszor bánt ilyen: amikor a gyerekek itt vannak, akkor megy a habzsi-dözsi ezerrel, aztán ha én szeretnék valahova elmenni, akkor arra vagy idö, vagy pénz "nincs". :( De jó, hogy P. vette a lapot- J. a legutóbbi összezörrenést betudta a teliholdnak :S

kovtama írta...

Olyan jó, hogy mások is összekapnak időnként nem csak mi a férjemmel:):) mert ő mindig azt mondja, hogy csak én vagyok ilyen meg olyan....ez persze csak vicc volt (mármint hogy örülök a veszekedéseteknek) annak örülök, hogy végül is jó irányba fordultak a dolgok. Nálunk a férjem nem tud bocsánatot kérni meg elnézést tőlem, talán egyszer fordult elő a 8 év alatt.
Egyébként a képek baromi jók:):)

fülike írta...

Délután óta nem tudom, mit írjak ide, pedig valamit úgy akartam, annyira átérzem a napodat! Végül csak annyit, hogy örülök a megható happy endnek! :) nagy szó egy pasitól, ha bocsánatot kér... :D