2011. március 15., kedd

Családi nap

Szuper nap volt!!!!

Ma P szabadnapos volt és szerencsére már a gyomra is rendbe jött, így semmi nem állhatott a családi nap útjába.

Reggel P már nagyon éhes volt, mivel tegnap alig bírt enni, így ő a pékségben kezdte a napot, utána fodrászhoz ment, mi pedig lementünk Kismacival bevásárolni és utána sétálni készültünk. Csatlakozott hozzánk P is és gavallér módján megkérdezte, hogy nem akarok e futni délelőtt, akkor nem kell ebéd után, én pedig kaptam a lehetőségen, így a fiúk elmentek kettesben még a friss levegőn csatangolni, én pedig átöltöztem és nekivágtam a nagy körömnek. Ma már okosabb voltam, mert a "búvárruha" fölé csak egy pólót húztam, most "csak" az mp3 lejátszóm fülhallgatója szórakozott, a jobb oldali hol szólt, hol nem, néha recsegett, így a végén csak egy füldugóval futottam, de ez nem volt annyira zavaró, mint tegnap az, hogy melegem volt. Jól esett nagyon, megint 50 perces kört kocogtam, utána kellemesen fáradtan letusoltam és közben meg is jöttek a fiúk.

Ebédre virslit ettünk, nem volt kedvünk főzőcskézni nagyot, én sok uborkával, paprikával, paradicsommal és egy kockasajttal, a fiúk kenyérrel, sajttal. Ebéd után a fiúk aludtak, én közben ablakokat puceráltam, összekészítettem a táskát délutánra, fél 3-kor pedig felöltöztem, P is készülődni kezdett és negyed 4-kor már úton is voltunk a Prater felé, a gyönyörű, napsütéses időben. Egy vékony, laza gatya és egy hosszú ujjú poló volt rajtam, de vittünk magunknak egy plussz réteget, ami később azért jól jött, mert ha elmegy a nap, azért még hűvös van.

Március 15én nagy banzáj van a Praterben, mert a híres Schweizerhaus ezen a napon nyitja meg a szezont és tradició sok családnál, emberkénél, hogy olyankor tiszteletét teszi ott. Mi leülni nem igen szoktunk, de van utcai árusításuk is, általában ott pihenünk meg egy-egy Prater parki séta közben és veszünk krumplilepényt (röszti másnéven) vagy spirálban vágott retket, ami isteni ott. Ma nem volt egy szabad asztal, szék sem, sőt még a terasz előtt is fel volt állítva egy óriás sátor, ami tele volt vendégekkel, mindenki a híres csülköt ette, itták a korsó söröket, ment a zene, jó hangulat volt. :))) Mi is ettünk krumplilepényt, még Bennynek is ízlett, utána játszótereztünk picit, megnéztük a kacsákat a parkban lévő tónál, utána megint visszanéztünk a lepényeshez, összefutottunk ismerősökkel és 6 körül indultunk haza. Útközben P még éhes volt, így leszálltunk előbb a buszról és hoztunk neki kinai kaját vacsorára, de én már nem ettem, elég volt a mai fokhagymás krumplis lepény. (olajban sült, úgyhogy még ha éhes lennék , akkor sem ennék most már!)

Szuper nap volt, az ivászat is jól ment, ma kb. két liter vizet megittam és cola lightot... erről nem tudok és nem is akarok lemondani, ennyi nekem is belefér. :)))) 




A mérleg is egy fokkal már barátságosabb volt hozzám, 63,1 kg -t mutatott, ami még mindig siralmas, de legalább már nem 64... (jaj, még leírni is fáj.... :( ) Jó ez a búvárruha, ma brutálisan megizzadtam alatta, remélem , hogy tényleg van értelme. 

Holnapra beállítottam az órámat negyed 7-re, megpróbálkoznék a reggeli kocogással, utána paradicsomos húsgombócot főzök gyorsan, mert 11:50-re ér ide anyukám busza Pestről, én megyek majd érte, addig a fiúk kettesben lesznek. Délután már elvileg hármasban csavargunk, mert P megy dolgozni és anyának elmutogatom majd, hogy mit hol talál, mert csütörtök-péntek ő lesz a bébiszittyó, míg én dolgozok.

És már nagyon közel a vasárnapi 6,8 km-es futás, kezdek izgulni és kiváncsian várom, hogy milyen egy ilyen futóverseny hangulata, biztos szuper lesz. :))))  

5 megjegyzés:

Csillámpóni írta...

Szia!

Én is olvaslak mostantól! Látom hasonló súly a cél, de én nem tettem meg ekkora utat mint te, de ezt most hosszú lenne leírni. Amúgy a cola light-el én is így vagyok ,arról nem mondok le. Olyan kérdésem lenne, hogy én is futok most már, hogy mi a titka , hogy ilyen hosszú távokat le lehessen futni? Tudom,hülye kérdés, pl. ma is éreztem, hogy a testem még bírna többet, de a levegő elfogyott és meg kellett állnom. Szóval te ,hogy jutottál el odáig, hogy 50 percet fuss?

kismazsi írta...

Hajrá! Jó futást holnap reggelre!!

Bambi1978 írta...

Én fokozatosan kezdtem a futást, mindig emeltem a távot. Először sétáltam, aztán gyorsabban sétáltam, utána váltakozva: sétáltam mondjuk pár percet, utána kocogtam pár percet, ezt váltogattam. Utána egyre több időt kocogtam, kevesebbet sétáltam. Aztán lefutottam az első kört séta nélkül, ez 2 km... és szépen, lassan emeltem a távot. Ezt az 50 percet most kezdtem el, egyébként a 4 km (kb. fél óra) volt eddig a megszokott távom, ezt naponta kocogtam reggel, mert ennyire volt időm. Mikor már a térded, lábad, tüdőd hozzászokik az egyhuzamban futáshoz, próbálhatod lassan emelni a távot szerintem... a lényeg, hogy ne hirtelen, mert azzal megfájdíthatod a térded, bokád, én jártam így tavaly. :) Én is elmentettem már a blogodat, be fogok nézni ezentúl oda is. :) Elérjük a 60 kg-t, ebben nem kételkedek!!!! :)

pkata25 írta...

Nagyon aranyosak vagytok a képen! :)
Jó, hogy írtál a futásról, engem is érdekelt.

Csillámpóni írta...

Így van és köszönöm a kimerítő választ!