A héten tele vagyok pipákkal, nagyon eredményes hetet zártam, elmondhatom. :) Szerdán DM 5 km futás, aztán a modell diéta és ma a mellrák elleni futás. :) De megérte, szuper élményekkel gazdagodtam.
Először is a modell diéta. Ma van a harmadik napom, és azt hiszem, kijelenthetem, hogy ezt is sikerrel zárom. Bár ma már P este megjegyezte, hogy hány napja nem ettem rendesen, de holnap már tojásrántottával fogom indítani a napot, tehát ezért érdemes kibírnom. :) Ma párszor azért már nehezebb volt megállni, hogy ne dőljek be, de be akartam bizonyítani magamnak, hogy van akaraterőm, ezért kiálltam a próbát. A legnehezebb azt hiszem, hogy akkor volt, mikor délután visszamentünk a Hősök terére, ahol a mai futás volt és végignéztük a kis kajás standok kínálatát, óriási fánkokat, steak krumplikat és társait láttam, jaaaj , ott folyt kicsit a nyálam, de kibírtam. :) Hős és mazohista vagyok egy személyben, úgy érzem. De valamit valamiért... Mert ma reggel már 61,3 kg-t mutatott a mérleg, tehát lement eddig 2,5 kg. Így már jobban érzem magam, ezután tényleg ésszel fogok kajálni, most a három napban újra megtanultam visszafogni magam. Néha kellenek a fékek...
A futás pedig szuper volt. 1 körül indultam el itthonról, metróval jó fél óra a központ, ott már rengetegen voltak. Ez a mellrák elleni futás mindig egy "előfutára" a nagy bécsi marathon futásnak, ami majd holnap lesz. Így a Hősök tere már ma készülődési lázban volt, mert holnap oda fog beárni az a több ezer ember, aki lefutja a fél és teljes marathont. Ma mi is onnan indultunk, rengetegen voltunk. Még nem láttam összegzést a rendezvényről, de marha sokan lehettünk. Persze, mire odaértem, már pisilnem kellett, hála a modell diéta keretében elfogyasztott gyümiknek, így tíz percet csak a wc konténernél álltam sorba, de nem tudtam volna úgy futni. :) Utána körbe néztem, megnéztem a dobogót, amire majd felállnak holnap a nyertesek, a szervezőket, a kiállítókat és még rengetegen akkor készülődtek, pakolásztak. Lassan átsétáltam a starthoz, ahol már szintén soook ember, nő, lány, férfi, néni, gyerek, bébi, babakocsi, kutya, sportkörök stb... vártak. Pontban 2-kor megtörtént a start és legalább 3-4 percig csak hömpölygött a tömeg kifelé, a több sávos utcára (Ring Strasse). Ott még futni nem igen lehetett, csak tötyögni, de nem is erről szólt a mai nap, hogy ki lesz a leggyorsabb, hiszen ennek nem volt tétje, hanem az adományozás volt a lényeg. Az elején szlalomoztam a többi gyorsabb emberrel, és úgy haladtunk egyre előrébb. :) Képzeljétek, volt egy anyuka, aki kenguruban vitte a babáját és úgy kocogtak. A baba jóízűen szunyokált. (na, Benny ezt tuti, hogy nem tette volna :D ). Aztán voltak apukák is futóbabakocsival. Volt olyan baba, aki üvöltött a bébijárgányban, de volt, aki szépen bealudt, gondolom, ők már hozzá voltak szokva. Volt sok nordic walkingos, volt, akik csak sétáltak, voltak, akiknek a polóján egy-egy hozzátartozó fotója volt, hogy értük sétálnak... megrendítő és megható is volt egyben.
A kör nem volt vészes, a végén már jól belejöttem, simán lefutottam volna a maratont is. hahaha... :))))) na jó, modell diéta harmadik napján azért ez tényleg bőven elég volt. :) Beérve a célba, kaptunk egy oklevelet, hogy részt vettünk a rendezvényen és egy matricát, amin szintén az áll, hogy ott voltunk mi is, még nem tudom, hogy felragasztom e valahova, de szép emlék. Már ki voltak készítve az Emotion ízesített ásványvizek, abból ittam kicsit, aztán hazametróztam. :) P csodálkozott is, mert 3-ra itt voltam, Benny is még aludt. Mondtam, hogy elmentem futni, lefutottam és hazametróztam. :)))))
Mivel tetszett ott a hangulat nagyon kora délután, így a fiúkkal is visszamentünk, szombat délutáni program gyanánt. Még mindig ment a holnapi napra az előkészületek sokasága, de a büfék egész jól működtek, ittunk egyet (én vizet :) ), aztán továbbsétáltunk a központ felé, ahol aztán már tömegnyomor volt rendesen, így 6 körül haza is indultunk. Jó kis délután volt, csináltam pár fotót a nagy esemény előkészületeiről, látszik, hogy már élet van a városban, az emberek jönnek-mennek a rajtszámokat tartalmazó hátiszatyrokkal, tele van a város turistával, akik a marathon miatt érkeztek ide, az ember szinte kedvet kap hozzá...
Most úgy gondolom, hogy jövőre lehet, hogy nekivágnék kényelmes tempóval a félmarathonnak, ami 21 km... kellő felkészültséggel, tréningekkel azt hiszem, hogy simán teljesíthető. És egyszer, talán..... a maratonnak. Az lenne ám a hab a tortán. De attól én még nagyon messze vagyok, egyenlőre azt kell megtanulnom, hogy kitartóan fussak.. mert azért egy félmaraton is legalább 2 óra futás egy huzamban. Ettől még elég távol vagyok, de egy újabb célnak, álomnak azt hiszem, tökéletes! :)))
2 megjegyzés:
Gratulálok és köszi, hogy feltetted a képeket és a linket.
Nincs mit! :)
Megjegyzés küldése