Utolsó munkanap

volt tegnap most már tényleg.

Nem is unatkoztam, mert sok vendég érkezett, ráadásul egy új kollégát kellett betanítani, de ügyes, úgyhogy nem lesz vele probléma szerintem.

A főnökasszonyom nagyon szép referenciát írt az elmúlt öt évről, meg is hatott, hogy tényleg ennyire pozitivan összeszedte a jellemzésemet és jó szívvel ajánl engem tovább. :) Egyenlőre még nem keresgélek, csak nézegetem az álláshírdetéseket, október végéig vagyok itthon Bennyvel, addig még van egy kis idő, hogy körvonalazódjanak a továbbiak.

Ráadásul volt egy nagyon kedves, müncheni házaspár is a hotelben, akikkel vasárnap délután beszélgettem picit, meséltek az unokáikról, én a kisfiamról, erre tegnap egy gyönyörű, rózsaszín rózsát hoztak nekem, mivel már nem találkozunk, ezzel kívántak minden jót nekem és mert annyira kedves vagyok. :))) Nagyon meghatottak, ilyenkor tényleg öröm a munkám, bár általában tényleg szerettem/szeretem is a recepcióskodást, ritka az, mikor nem élveztem.

Úgyhogy szépen elbúcsúztam a hoteltől, ezután már csak látogatóba megyek, a kapcsolatot azért tartani fogjuk, abban megegyeztünk. :)

Tegnap végül pihenőnapot tartottam, de már annyira megszoktam, hogy reggel kelek, hogy tegnap teljesen szét voltam csúszva egész nap, túlaludtam magam. :)))) Sokkal jobb reggel futni, utána letusolni, nyugiban megreggelizni, és várni, hogy Benny is ébredjen. De kellenek a pihinapok is, mert tényleg az sem jo, ha minden nap hajtom magam. :((

Ma már azért fél 7-kor futócipőben lent kezdtem a napot, egy pihenőnap elég volt. :)))) Jo is, hogy még reggel lementem, mert egész délelőtt hol esett az eső, hol kisütött a nap, de nagyon kinti programot tervezni nem igen lehetett. :((( pedig ma akartuk kipróbálni Gabi barátnőmék bringáját a gyereküléssel, de beijedtem a fekete felhőktől és igazam is lett, mert jött a zuhi utána nem sokkal. :(

Holnap este fél 7-kor lesz az 5 km-es futóverseny, nagyon remélem, hogy nem fogunk nagyon elázni, de engem az eső sem tántoríthat el attól, hogy megnézzem, mennyi idő alatt futom le azt a távot. :)

És ha már futásnál tartunk, ezt el kell mesélnem, le kell dokumentálnom:

Ma hívtam Gabi barátnőmet, aki nem vette fel a telefont, de nemsokára felhívott és közölte, hogy képzeljem el, hogy hol volt: FUTNI!!! Mert hogy már annyira "idegesítettem" a futással, rágtam a fülét a bejegyzéseimmel, hogy ma erőt vett magán és lement kocogni. :))))  És tetszett neki, jól bírta a tempót is, tisztára fel volt dobva. :)) Annyit azért még tudni kell Gabiról (remélem, nem baj, hogy leírom), hogy pár éve elég komoly műtéten/műtéteken esett át, én azon is csodálkozok, hogy ilyen jól felépült, de pár "apróságban" vannak következmények, mint például az egyensúlyérzéke, ami a futáshoz eléggé kell. De ma nem érezte magát rosszul futás alatt, ügyes volt és én pedig annak örülök, hogy tényleg átjön a bejegyzéseim által a futás öröme, és meg tudok győzni másokat is, hogy érdemes futócipőt húzni és kipróbálni. :))))