2011. január 20., csütörtök

Ennél már csak jobb lehet...

legalábbis remélem....

Kismaci szerencsére már jobban van, reggel óta nincs láza, a kedve újra a régi, eszegetni is ügyesen tud már újra, inni is iszik szerencsére eleget, egyedül a köhögés van még, arra még adjuk a kúpot neki.

Most P szüleivel van, én dolgozok, az elöbb hívtam öket, minden rendben, ment a nagy viháncolás a háttérben, állitolag megevett három sajtos kenyeret, de még evett volna.... :)))) kis bélpoklos, nagyon imádja a sajtokat. :))) Ùgyhogy miatta már nem kell aggódnom, talán legyöztük a bacilusokat...

Viszont én olyan szinten kész vagyok, hogy már nem tudom, még mi jöhet össze.... a fejem kb. duplájára dagadt (legalábbis így érzem) a náthától, fájnak a nyirokcsomóim, a torkom, a fogaim, a szám, a nyelvem, alig tudok enni, fújom az orrom, köhögök, migrénem van és még AZ is megvan..... ennyire egyben már régen jöttek össze a dolgok, nagyon gáz. Ráadásul tegnap ugye lemondtam a hoteles vacsit Kismaci miatt, a fönökasszony egyböl kérdezte, hogy mára szervezzen e helyettest, hogy pihenhessek, de én már megint mártír voltam és tegnap mondjuk még nem voltam ennyire ramatyul, így megígértem, hogy jövök... de éjjel alig aludtam, alig kaptam levegöt, a fejem iszonyatosan fájt, reggel vettem be gyógyszert, mikor már tudtam enni is, hogy ne készitse ki a marha erös gyógyszer a gyomromat, utána egy picit jobb lett.

Szerencsére nincsenek sokan, így egészen bírható a munka, és az éjszakás kollégám is ma korábban jön, igy idöben hazajutok és ugrok is be az ágyba.... a tornára most még rágondolni sem tudok, semmi erö nincs bennem, most a legfontosabb, hogy hamar rendbe jöjjek, mert így nehéz napok várnak rám Kismacival. P még két napig nem sokat lesz otthon, majd vasárnap lesz szabad, délután jönnek át a szülei kajálni.

ùgyhogy csak reménykedni tudok, hogy most már hegyre fölfelé tartunk/tartok, mert elég volt a gödörben... :((( Ez a hét nem a miénk volt, de jó lesz összeszedni magunkat, mert jövö pénteken haza szeretnék menni Kismacival tiz napra, és csak akkor tudunk elindulni, ha már nem leszünk betegek... (ja, és ha nem lesz hóakadály ugye....:/ )

Nincsenek megjegyzések: