Kidőltünk...

végül ma nem mentünk babalátogatóba a volt osztálytársamhoz, mert Kismacinak ma reggel is még volt hőemelkedése és az orra is folyni kezdett, úgyhogy nem kockáztattunk, még nagyon pici a baba és ha Benny beteg, akkor nem szoktam gyerekek közé vinné semmiképp sem.

Reggel én még lementem futni, jól is esett, de már az utolsó körnél éreztem, hogy valami nem az igazi, hazaérve megreggeliztem a müzlimet, de már enyhe hasmenésem volt. Így délelőtt pihentettem a gyomromat, de még mindig nem az igazi, bár szerencsére azóta nem ment a hasam... Annyira beteg nem lehetek, mert kívánom a pizzát, de ha bármit eszek, akkor viszont émelygek, nyomott a gyomrom, a fejem tompa, úgyhogy tuti, hogy kering bennünk valami. :((( Ma step aerobikozni akartam, de nem kívántam az ugribugrit, így Kismaci alvásidejében a Réka add önmagad 2 talaj részét csináltam meg, ami 20 perc, az pont elég volt, utána pihiztem.

Délután azért lementünk egy órára sétálni, mert nagyon szépen sütött a nap és 12 fok volt, de csak itt sétálgattunk a tónál, mégis csak kell a friss levegő mindkettőnknek. Hazaérve főleg csak kölesgolyókat eszegettünk, Kismaci megivott megint egy flaska teát, de már köhécselt napközben picit. Most fürdés előtt éreztem, hogy megint meleg a kis homloka, hát 38,5 volt a láza... :(((( ráadásul olyan köhögés jött rá, hogy szegénykém a végén még hányt is, annyira sajnáltam, mert nagyon megijedt.

Most adtam neki lázcsillapítót, c vitamint, remélem, hogy tud majd aludni éjszaka és ha holnap reggel is lázas lesz, akkor hívom a dokinénit, mert ennek már fele sem tréfa... Ez miatt nem jó télen az ilyen enyhe idő, mert a bacilusok egyből támadnak és attól függetlenül, hogy az ember nem viszi társaságba, elég egy köhintés is néha a boltban, a postán, máris elkaphatja ő is. :(((

Este a karomban aludt el, nem volt szívem még ott hagyni, mert olyan kis ártatlan, az én pici babám, csak néztem, ahogy csukja le a szemét, simiztem és eszembe jutottak az első hetek, hónapok, mikor még bébi volt és most már olyan nagyfiú, de mégsem, mert a karomban ma megint az a kis pici fiúcska volt, aki az én babám, akinek szüksége van rám, akit annyira szeretek. :) Olyan kis törékenyek tudnak lenni, mikor betegek, remélem, hogy hamar meggyógyul, holnap is nyomjuk a vitamint majd ezerrel....

Én is nemsokára lefekszek szerintem, mert ki tudja, hogy milyen éjszakánk lesz és még az én gyomrom sem az igazi, nagyon reménykedek benne, hogy nem a hányós vírus döntött le minket, mert az nyáron nagyon átment az egész családon és nem volt öröm benne..... holnap kihagyom a futást is, erőtlennek érzem magam. :(((