2010. március 4., csütörtök

A kezdetek

Igaz, hogy már január 4. óta elkezdtem az életmód változtatást, de talán még nem késő nekiállni egy naplóféleséget írni az eddigi és az ezt követő tapasztalataimról, élményeimről és gondolataimról.
Már többször nekifutottam különböző diétáknak, hittem minden csodaszerben, és hinni akartam mindenféle két hetes diétáknak.... természetesen egy-két kiló mindig lement, de idővel ugyanúgy visszajött.
Soha nem tartoztam a pálcika lányok közé, egy darabig még sportos testalkatom volt, de aztán szépen elkényelmesedtem, a sportot is hanyagoltam és 2008 nyarán kiderült, hogy babát várok, onnantól kezdve pedig jöttek rám a kilók szépen. Bevallom, nem is sanyargattam magam, úgy voltam vele, hogy állandóan diétázok, fogyókúrázok, legalább ezt a 9 hónapot ne rontsam el azzal, hogy figyelnem kelljen, hogy mit eszek.... a babámnak egy boldog és nyugodt anyukára volt már akkor is szüksége, mikor még a pocakban volt, én pedig ezt próbáltam is szem előtt tartani.
2009.áprilisában megszületett a kisfiúnk, a szülés előtti napokban már nem mertem mérlegre állni, mert féltem, hogy 100-al fog kezdődni, azt pedig nem bírtam volna látni. Ki voltam gömbölyödve rendesen és nem csak a hasam miatt. :)) A szülés rendben lezajlott, hazaérkezve 15 kg-val mutatott kevesebbet a mérleg. Az már azért jobban tetszett, így kb. 84 kg-val kezdtem meg a kis családi életünket. A terv már megvolt, hogy le kell fogyjak, de az elején minden új volt, szoptatás, kevés alvás stb...megint örültem, ha két szelet sütit vagy édességet épp be tudtam kapni.
Kicsi fiúnk nyárig szopizott, utána elég lett neki, én pedig azután egyből a bécsi diétát vetettem be, hogy én majd azzal milyen jól lefogyok.... az első két hét aránylag jól ment, kb. 6 kg lement. Aztán nyaraltunk és pár kg visszajött.
Ősszel újra nekifutottam ennek a diétának, de egy hét után már a saláta szagától, a tojástól rosszul voltam, egyáltalán nem élveztem a kajálásokat, kedvetlen voltam stb... P, a férjem elég nehezen tudta nézni az önsanyargatásomat, néha már könyörgött, hogy egyek már valami normálisat.... és így értünk a télbe...
Kevés napsütés, rövidebb séták kicsi fiúnkkal, mit tehet az ember? Nasizhat... :)) és szépen lassan megint elértem a 83 kg-t. Karácsonykor a családi kajálásokat nem lehetett kihagyni, megint csak azzal magyaráztam, hogy majd jövőre lefogyok... de akkor még tudtam, hogy nem biztos, hogy erős maradok.
Aztán egy találkozás az egyik barátnőmmel nagyot lendített az akaraterőmön. Ő 47 kg-t fogyott kb. egy év alatt!!! Most 60 kg, virul, szuperül néz ki, három gyerek anyukája, mindennapi programja lett a futás, odafigyel arra, hogy mit eszik és mikor és boldog!!!! Még karácsony előtt futottunk össze, én teljesen a hatása alá kerültem és el is szégyeltem magam, hogy ennyire akaratgyenge vagyok. Mert mindig mindenre volt magyarázatom: "én ilyen típus vagyok", "én ilyen vastagvádlis típus vagyok.", "mindig is kerekebb voltam, maradok is."
De most rájöttem, hogy ez nem így van!!!! Lehet változtatni, csak akarni kell!!!! És én január 4.én döntöttem: nyárra nekem is sikerülni fog!!!!!!!
Most 72 kg vagyok.....83-ról indultam... az első célom az, hogy 6-al kezdődjön. Aztán majd meglátjuk. A legnagyobb álmom: 38-as méret kb. és az, hogy a madzagos bikini ne vágjon be oldalt!!! :)))))

1 megjegyzés:

Bogesz írta...

Most jöttem rá hogy sosem olvastam a blogod elejét, ezért is maradtak ki azok a bizonyos képek! Hát most apránként pótolom majd! ;)